Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-11 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 11, 1962 € Amerikai ipari tőke Európában Az amerikai ipari tőke sóváríró szemmel tekint az európai piaci és profitszerző lehetőségek felé. A már kifejlett amerikai ipari gépesítéssel és technikával szemben a nyugateurópai országok lassúbb haladása most kezd lendületbe jönni. A villanyerő egyszemélyre eső használati aránya még most is csak félannyi, mint az Egyesült Államoké, pedig ez a nép életszínvonalának a fokmérője. Az országutakon csak most kezd igazán érvényesülni a motorerő, az automobil. Az ipari termelőképessége ezeknek az országoknak azonban már annyira megerősödött, hogy a világpiac ellátásában jelentékeny tényezővé vált. Ugyanakkor területükön a lakosság száma 80 millióval meghaladja az Egyesült Államok lakóinak számát és ez a tény óriási uj piaci és érvényesülési hihetőségeket tár az amerikai nagyvállalatok elé, amelyek az utóbbi években siettek is azt kihasználni. A “US News &World Report’’ jelentést nyújt erről az irányzatról és fejlődésről. Az amerikai cégek európai befektetései évek óta rohamosan emelkednek. 1961 végén 8,100,000,000 dollárt, az öt év előttinek kétszeresét tették ki és a kilátás az, hogy a jövőben még több lesz. Az amerikai tőke számos előnyt élvez az európai területen, de a legszámottevőbb az, hogy a befektetésekből származó profitarány sokkal magasabb mint a hazai befektetéseknél. Az előnyösebb pro1 itlehetőséget elősegítik a következő tények:, 1. Az alacsony munkabér. Mig az átlagos amerikai órabért a “U. S. News” $2.96-ban állapítja meg, az európai országokban létező átlagbéreket i< következőképpen ismerteti: Svédországban a legmagasabb az átlag órabér, vagyis $1.25. Nyu- gat-Németországban 9-3 cent, Angliában 86 cent, Svájcban és Franciaországban 82 cent, Belgiumban 80, Hollandiában 68 és Olaszországban 65 cent. 2. A szakszervezetek sokkal megértőbbek. Ezt úgy magyarázza, hogy európai szakszervezetek elkerülik a bérköveteléseket, nehogy az árak emelésével az iparokat kizárják a világpiacról. A politikában sem igyekeznek befolyást gyakorolni, mint az amerikai uniók, mondja a monopóliumok lapja, amely ezzel nem a valóságot tiiki'özi vissza, . hanem inkább hazabeszél, az amerikai szakszer- \ özetek megfélemlítésére. Még az adminisztrációt is megtámadja azzal az állításával, hogy “a sza- badvállalkozás jobb megértésre talál az európai országokban, mint az Egyesült Államokban; a profit emelkedését és az ebből származó nagyobb befektetéseket jóindulattal tekintik, nem pedig gyanakvással”. A trösztellenes törvények sem . olyan szigorúak, mint a US-ben, szól a nem éppen gyöngéd figyelmeztetés. Az Egyesült Államok össztermelése az utóbbi években nem nő és terjed abban az arányban, amit egy egészséges gazdasági fejlődés megki- . ván. A már meglevő termelőképesség sincs teljesen kihasználva és ennélfogva az újabb befektetéseknek sincs meg a terjeszkedési lehetőségük. A külföldi előnyök felsorolásával mindig elégedetlen nagyvállalatoknak ez a közlönye, az adminisztrációra akar nyomást gyakorolni nagyobb engedmények kisajtolására a monopóliumok részére. Az adótörvények az egyik ilyen terület, amelyiken az eddiginél szabadabb kezet szeretnének maguknak biztosítani. Mert mit kapnak a külföldön e téren? . Az Egyesült Államokban nem a legmagasabbak a korporációs adók. Angliában másfél százalékkal magasabbak, mig a többi államokban jelentéktelenül alacsonyabbak, kivéve Belgiumot és Japánt, ahol 10—12 százalékkal kisebb az adóráta. Ennek ellenében kétséges az, hogy bármely országban annyi adókibuvó létezik, mint amennyit éppen az amerikai korporációk képesek igénybe venni itthon. Továbbá a cikk nem említi, hogy az adminisztráció tervbe vette visszavonni a külföldi tőkebefektetőknek juttatott adóengedmények egy részét, mert a dollárkivitelt kviánja ezzel sza« bályozni. Viszont külföldön sokkal kevesebb adót fizetnek a részvényesek az osztalékok után. Az üzleti nyereséget az európai országokban vagy nagyon alacsonyan vagy egyáltalán nem adóztatják. Ez áll az üzemi felszerelésre, ingatlanra is. A termelőeszközök, gépek értékcsökkenési adóengedmé- iiye sokkal előnyösebb, mint a US-ben, úgyhogy pl. egy 15 évig használható gép költségét 3 éven belül leírhatják. A termelés emelkedésével az utóbbi években, A nyugateurópai országok kereskedelmi forgalma árufelvevő képessége is nőtt. Az amerikai cégek termelvényük elhelyezésére nagyobb lehetősé get látnak abban, hogy a helyszínen termeljenek, minthogy az Egyesült Államokban termelt árucikkeket exportálják. Ugyanis az utóbbiak termelési költségei magasabbak és ehhez hozzáadva a szállításuk diját, a piacon nem versenyképesek, vagyis nem hoznak annyi profitot, mint az Európában termelt árucikkek. Ezért szorgalmazzák az amerikai cégek az európai iparokba való közvetlen bekapcsolódásukat tőkebefektetések eszközlésével. Az Európai Közös Piac megszervezése a vámtarifák leszállításával megkönnyítette az európai országok egymásközti kereskedelmét és termelvényeik elhelyezését. Az amerikai nagyvállalatok ebből is ki akarják venni részüket. Részint azzal, hogy ezekben az országokban gyárakat létesítenek, vagy létező gyárakba társulnak, részint az amerikai áruter- melvényeik exportálásával erre a sokatigérő piaci területre. Az utóbbit csak úgy tehetik meg, ha az Egyesült Államok lehetőséget ad a nyugateurópai országoknak saját termelvényük behozatalára az Egyesült Államokba. Az amerikai kapitalizmus meglehetős magas vámmal védte eddig belső piacát a külföldi olcsó áru elterjedésétől. Ezen változtatnia kell, ha a külkereskedelmi lehetőségeket ki akarja használni. Az adminisztráció a kongresszus utján szándékszik a vámtörvényt módosítani, hogy a külkereskedelem forgalmát emelje. Az országban erős ellenzék alakult ki a védővám törvények megváltoztatása ellen, különösen azon iparok részéről, melyeket az ilyen lépés veszélyeztet. Az a veszély áll fenn — és erről nyíltan beszélnek — ,hogy egyes iparok, főleg köny- nyü iparok, a külföldi árubehozatal növekedése következtében meg fognak szűnni itten. Ezt a helyzetet nemcsak az európai, hanem az ugyancsak olcsó japán árucikkek behozatala is súlyosbítja. Az igazi áldozat Az Egyesült Államokban a külkereskedelem tornyosuló problémájának azonban a munkásság az igazi áldozata. A munkáltatók már eddig is a külföldi versenyzést használták kifogásul a munkásság bérköveteléseinek visszautasítására. Kennedy elnök és munkaügyi minisztere, Artur Goldberg személyesen szólítottak fel a szakszervezeteket, hogy tompítsák követeléseiket. A szakszervezeti vezetők viszont azt látják, hogy éz az irány zat a munkanélküliség növelését és az egész munkásság helyzetének leromlását fogja eredményezni. Az AFL-CIO legutóbbi konvencióján azt határozták, hogy nem fogadhatják el az adminisztráció külkereskedelmi politikáját és harcolni fognak a munkanélküliség ellen. A képviselőházban a Subcommittee on the Impact of Imports and Exports kihallgatást tartott decemberben, ahol szakszervezeti vezetők is kifejtették véleményüket a kérdésben, különös tekintettel a munkásság érdekeire. Russ Nixon, a United Electrical Workers törvényhozási megbízottja rámutatott arra, hogy “a kizsákmányolt, rosszul fizetett külföldi munkásokkal való versengés” milyen következményekkel járna az amerikai munkásság évtizedek óta folyó küzdelmének eredményeire. “A külföldi munkások küzdelmére, amit helyzetük javítása érdekében folytatnak, szintén gyengitőleg hatna, ha az amerikai munkásság elfogadná ezen feltételeket”, mondotta. Külkereskedelmünk, amely nemzeti termelésünknek csupán 3 százalékát alkotja, ne legyen tényező egész gazdaságunk felboritására, mondotta Mr. Nixon. Ajánlatot tett nemzetközi “Fair Labor Standard System” felállítására, amely meg szüntetné az alacsony munkabérre és életszínvonalra alapozott kereskedelmi versengést. Kormányellenőrzést ajánlott olyan üzemek szabályozására, amelyek külföldi olcsó munkaerővel pótolnák az amerikai szervezett munkásságot. Az UE kifejtette azt a véleményét, hogy az amerikai külkereskedelem a békét és a prosperitást szolgálná, ha kapcsolatot teremtene a Szovjetunióval és Népi Kínával. “AKI bírjá7marja” Ez a nagyüzlet erkölcse “Van-e lehetőség arra, hogy valaki a becsület és tisztesség módszereivel kerüljön előre a cégvezetőség ranglistáján?” Ezt a kérdést intézte Harrison R. Johnson, a “Modern Office Procedures” havi üzleti közlöny szerkesztője, több mint 100, a ranglétra különböző fokán álló vállalatvezetőhöz. A vonakodva, nem szívesen adott feleletekből azt a következtetést vonta le, hogy bizony, ha valaki magasabb helyre akar kerülni, akkor nem válogathat az eszközökben és úgy a főnökével, mint a riválisokkal szemben a “hátbadöfés” a gyakorlati és elfogadott módszer a nagyüzlet légkörében. “A kérdezettek közül csupán kettőnek volt olyan véleménye, hogy néha a rendes embernek is van lehetősége, de az egyik mindjárt hozzátette, ‘tudom, hogy naivságot beszélek’.” A feleletek többségének illusztrálására Harrison egy vállalat alelnökének szavait idézi: “Akik nem használnak piszkos eszközöket, nem haladnak. Nem szándékom védeni a rendszert, csupán szomorú tényként említem. Magam tapasztalataiból tudom. 30 év alatt csak három embert ismertem, akik tisztán kerültek vezető pozícióba. Bevallom,- én nem tartozom ezek közé.” A nagyvállalati légkör ilyen valódisága kiáb- ránditólag hat és a nagy igyekezettel “jóságosként” berögzitett képmásét elkoptatja. Johnson szerint “a nagyvállalatok nemcsak eltűrik, hanem rideg számítással még bátorítják is az ügykezelőik közötti alattomosságot. Minél kíméletlenebből tud valaki embertársain átgázolni, annál nagyobb értékkel bir a vállalat szempontjából,” Írja. Azt tapasztalta, hogy a kérdezettek közül éppen azok, akik magasabb pozícióban voltak követték el a legtöbb hátbadöfést a kollégáikon. “Minél magasabb állásban van valaki, annál valószínűbb, hogy valakit eltapos.” “Egyénileg sajnálatukat fejezték ki egyesek, hogy a hatalmi törtetésben a késelés ilyen vezető szerepet játszik, de a vállalatnak nincsenek egyéni érzelmei, ami azt jelenti, hogy a szétszabdalt áldozat nem számíthat rokon.szenvre.” A valóságot ily nyersen leleplező cikk óriási szenzációt keltett az üzleti világban, úgyhogy kü- lönlenyomatot kellett kiadni az érdeklődők kielégítésére. Legsajnálatosabb a dologban az, hogy ez a romlott erkölcs nem marad a vállalatvezetőségi szférákban, hanem beszennyezi társadalmunk más rétegeit is és az “amerikai szellem” olyan képmását teremti meg, amelyre egy amerikai sem lehet büszke. HETVEN fiatal művész jelentette be eddig részvételét a Moszkvában áprilisban sorra kerülő Csajkovszkij zenei versenyre. A többi között az Egyesült Államokból, Angliából, Franciaországból, Braziliából és több más országból jelentkeztek. MÉG MINDIG KAPHATÓ A ’62-ES KALENDÁRIUM A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA — 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Megkaptam a naptárt és mellékelek érte $......................-t. — Egyben megrendelem a következők részére: Név: ................................................................Cim: ................................................................. Név: ................................................................Cim: ..,........................................................... Név: ................................................................Cim;................................................................. Ezért mellékelek $..........................-t. A beküldő neve:............................................ Címe: ............................................................
