Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-22 / 12. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 22. 1962 tAAjdbarrrukju/és technikxx AAAAM/WVWVWUWVVVWVV>AAAMWWWVVVVWWMnAAfV/WtA/tfUV\AA/UUWVA/\AMUV\/WVUVVU\A/U\/VWM/\/V A HOLD MEGHÓDÍTÁSÁNAK KÜSZÖBÉN MÉG csak három esztendeje annak, hogy szovjet tudósok útnak indították az első sputnikot s most, Moszkvában járva, mindenütt azt hallottam: rövidesen leszáll a Holdra az első, emberkéz alkotta szerkezet, mely rádión továbbit adatokat, fényképeket a Földre a Hold felszínéről. Az űrhajózásra kijelölt pilóták programszerű kiképzése mellett ez újabb fontos előkészítő lépés a Hold felderítésére vállalkozó első, bátor űrhajósok utbainditásához. Napirendre került tehát a Hold közvetlen meghódítása s ez minden eddigi nél inkább az érdeklődés előterébe állítja az emberi tevékenység feltételeinek megteremtését a Holdon. A Szovjetunióban tudósok ezrei foglalkoznak a Hold-kutatók egészségének, táplálkozásának, közlekedésének problémáival. Jevgenyij Popov akadémikus, a Szovjet Orvostudományi Akadémia Ideggyógyászati Intézetének tudományos igazgatója például a Kozmoszban uralkodó különleges viszonyoknak az emberi idegrendszerre gyakorolt hatását tanulmányozza. Négyszemközt a végtelennel Amikor az ember első Ízben tör ki a világűrbe, uj benyomások tömege zudul rá. A kozmikus égboltozat félelmetes sötétsége, vakító fényű csillagok, teljes csend, szűk kabin — mindez uj és szokatlan az ember számára. Ezeknek a benyomásoknak tudata nem múlhat el nyomtalanul, nyilvánvalóan hatást gyakorol az emberi idegrendszerre. De vajon elviselheti-e az ember megrázkódtatás nélkül ezeket az uj benyomásokat? Hiszen hiányoznak a Földön megszokott évszakok, nincs meg a nappalok és éjszakák megszokott gyors váltakozása, szokatlan a félelmetes holdbéli táj stb. Az űrrepülés tehát komoly próbatétele idegrendszerünk tökéletességének. Az orvostudomány azonban már ma is választ tud adni arra a kérdésre: hogyan érzi magát az ember az űrrepülés és a Holdon való tartózkodás merőben szokatlan körülményei között. Egyesek szerint a világűrben a feltételek újszerűségét két tényező határozza meg: nincsenek meg, vagy csaknem teljesen hiányoznak az érzékszervek megszokott ingerei, ugyanakkor viszont számos uj inger jelentkezik. Nyugati országokban nemrég kísérleteket végeztek, melyek során a szokásos ingereket kiküszöbölték. Egy embert olyan kabinba ültettek, amelybe nem hatolt be a hang és fény. Más szóval, látását és hallását kikapcsolták. Különleges kádak segítségével a tapintást befolyásoló ingereket is megszüntették. Az összes megszokott ingerek kiiktatása meg döbbentő eredménnyel járt. Kiderült, hogy a kísérlet megkezdését követő négy nap után hallu- cinációk lépnek fel és az ember elméje megzavarodik. Néhány nyugati tudós ebből arra következtet, hogy az űrhajósokkal is ugyanez történhet meg. Az űrben történő valóságos utazás körülményei azonban merőben eltérnek a kiséideti kabinban való tengődéstől. Az ember az űrhajóban megfigyeléseket, méréseket és vizsgálatokat végez majd, gondolkozni és dolgozni fog. Más szóval idegrendszerére elég sok olyan megszokott inger fog hatni, melyek szellemi tevékenységét a normális mederben tartják. És mi a helyzet az uj, szokatlan benyomások hatásával? Helytelen lenne azt állítani, hogy ez szükségszerütlen idegrendszeri zavarokat vált ki az emberből. Angliában például a XIX. század elején akadtak emberek, akik azt javasolták, kerítsék el palánkokkal a vasutakat, nehogy az utasok megzavarodjanak az ablak mögött gyorsan váltakozó tájak látványától. Akkoriban ugyanis úgy gondolták, hogy a benyomások ilyen gyors váltakozása megzavarhatja az elmét. Az ügyet még az angol parlament is megtárgyalta, a javaslatot azonban nem fogadták el. És, mint látjuk, semmi szörnyűség nem történt. A mai napig épülnek vasutak, a vonatok sebessége többszörösére növekedett, ettől azonban még senki sem őrült meg. Ugyanígy a világűrben szerezhető benyomások sem veszélyeztetik az ember idegrendszerét. Kétségtelen persze, hogy az űrrepülés hosszas gyakorlást, nagy fizikai és szellemi erőfeszítést igényel. Az űrhajósnak szilárd jellemű, erős akaratú, egészséges fizikumú és idegzetű embernek kell lennie. Ha mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik, akkor képes arra, hogy megállja helyét azokkal az újszerű -benyomásokkal, szemben is, amelyek az űrben vagy más égitesteken várnak rá. IHegházak a világűrben A szovjet tudósokat behatóan foglalkoztatják az űrhajósok táplálkozásának problémái is. Szu- kacsev professzor szerint az űrhajósoknak naponta fejenként 4 kg táplálékra és vizre lesz szükségük, hogy normálisan élhessenek és dolgozhassanak. Ilyen mennyiségű táplálék szállítása azonban az űrhajóban nagy nehézséggel jár. A Holdon és a bolygókon elhelyezendő tudományos állomások, települések élelmiszerellátására Szukacsev azt ajánlja: készítsünk üvegházakat, melyek a helyszínen biztosíthatják a kutatók ellátását. De vajon hogyan hat a növényekre a Holdon uralkodó és a földinél lényegesen kisebb nehézségi erő? Ez ártalmasnak bizonyulhat, de az is lehetséges, hogy éppenséggel elősegíti a növények fejlődését. A Földön kívüli feltételekhez valószínűleg a cholera tipusu moszatok alkalmazkodnak legjobban. Ezeknek — a többsejtű szervezetektől eltérően — nyilván nem árt meg a súlytalanság. Előnyük, még, hogy gyorsan szaporodnak, nagy mennyiségben tartalmaznak fehérjéket és szénhidrátokat, végül igen intenziven veszik fel a levegőből a széndioxidot, és adják le az oxigént. Az űrhajósok táplálásának megoldásában a biológia legerősebb versenytársa — a kémia. A modern kémia eredményei arra utalnak: nincs mesz- sze az idő, amikor laboratóriumi utón mesterséges zsírokat, cukor tipusu szénhidrátokat, sőtPta- lán fehérjéket is elő tudunk majd állítani. Jármüvek a Holdon V. Zvonkov a közlekedési szakember szemével'vizsgálja a Hold-kutatók előtt álló problémákat. — Vajon milyen lesz a Holdon a jármüvek alakja? — teszi fel a kérdést. — A terepjárók kabinjai — adja meg a választ — háromszögle- tüek, oválisak vagy gömb alakúak is lehetnek — a levegő ellenállásának hiánya bármilyen alakot lehetővé tesz. A Hold felszínén megnehezíti a közlekedést a csillagászati adatokból már ismert nagyszámú hatalmas repedés, a számtalan meteorit-tölcsér és a lapos fennsíkokat beborító vastag porréteg. A Holdon tehát különleges terepjáró-képességű gépkocsikra lesz szükség. Nincs kizárva, hogy heényótalpakkal rendelkeznek majd emellett repülni is képesek. A Holdon a közlekedési lehetőségeket nem szabad olyanoknak képzelni, mint amilyeneket a Földön ismerünk. Felvetődik például a kérdés: van-e értelme annak, hogy a lépten-nyomon előforduló szakadék felett mindenütt hidakat verjenek? Valószínűleg helyesebb lenne kihasználni azt, hogy a Holdon a testek sokkal könnyebbek, mint a Földön. Most képzeljük el, hogy a Holdon épített autóúton egy terepjáró száguld. A vezető egyszerre hatalmas, 50 méteres szakadékot pillant meg maga előtt. A sebességet azonban nem csökkenti. Már ott van a szakadék szélén. Hirtelen megnyom egy gombot, felvillan a rakéta-fuvóka lángja, s terepjárónk máris átsuhant a szakadék felett. Mi keresnivalónk van a Holdon? Ezeket a tervezgetéseket hallva, sok emberben vetődik fel a kérdés, vajon mi keresnivalónk van a Holdon? — A csillagvilág kutatói — állapítja meg Di- mitrij Martinov szovjet tudós — csak ábrándozhatnak azokról a feltételekről, amelyeket a Hold nyújthat munkájukhoz. Holdunk, melynek nincs légköre, eszményi hely egy obszervatórium felállításához. A Föld levegőburka ugyanis eddig csak azt tette lehetővé számunkra, hogy két, meglehetősen kicsi “ablakot” nyissunk a világűrbe. Az egyik — “optikai” ablak. A csillagászok felfedezéseik oroszlánrészét a látható fénynek — az elek tromágneses rezgések kis színkép-tartományának köszönhetik. A légkör “nem ereszt át” bennünket ennek a színkép-tartománynak a határain. A színkép-tartomány egyik határán vannak az ultraibolya sugarak. Ezeket még megfigyelhetjük a magas hegyekben, ahol a légkör kevésbé vastag. Egyes nagyobbfrekvenciáju ultraibolya sugarak azonban*, melyek a világmindenség sok titkának feltárásában segédkezhetnének, egyáltalán nem érik el Földünk felszínét. Ugyanakkor a levegőben levő széndioxid és vízgőzök megakadályozzák, hogy átlépjük a másik határt, amelyen túl az infravörös sugarak helyezkednek el. A levegő egyszerűen elnyeli ezeket a sugarakat, beissza, mint a homok a vizet. A második “ablak” — a rádiósávban végbemenő elegtromágneses rezgések. A rádiócsillagászat az utóbbi években nagy sikereket ért el, de már itt is ‘sziikek’ azok a határok, amelyeket a hullámhosszakon belül a földi légkör jelenléte szabott meg. A Holdon viszont olyan rádiótávcsöveket is építhetünk, amelyek a milliméternél rövi- debb és a 30—50 méternél hosszabb hullámokat is felfogják. A holdbéli csillagászat számára uj vizsgálati objektum is jelentkezik — a Föld. Innen, hogy úgy mondjuk, kívülről nézhetik majd a Földet. És ahogy a csillagászok között ma vannak Mars- és Saturnus-specialisták, a jövőben bizonyára lesznek majd Föld-specialisták is. Ezek persze előreláthatóan nem is annyira csillagászok, mint inkább klimatológusok lesznek. A csillagászok tudását ugyanis aligha gyarapíthatja a Föld megfigyelése. De a Holdban elhelyezett obszervatórium igen fontos adatokat nyújthat a földi időjárás előrejelzésében. Egymagában az a tény, hogy a Holdról egyszerre egy egész féltekén láthatják a megfigyelők a felhők mozgását, kétségtelenül pontosabbá teszi majd időjárásielzésünket. A Holdon elhelyezett obszervatóriumban egyébként robot-automaták végezhetik a megfigyeléseket. Mindazt, amit “meglátnak”, lefényképezik, vagy más módon rögzitik. A Holdon dolgozó csillagász szerepe ily módon a robot-automaták “orvosának”, “felügyelőjének” és “főnökének” szerepére szorítkozik. Az elromlott gépeket kijavítja, ellenőrzi működésüket és uj kutatási programot ir elő számukra. A rádióelektronika mai fejlettségi színvonalán remélhetjük, hogy a “robotcsillagász” önmaga végzi majd a fényképek és megfigyelési eredmények továbbítását is, a Földre... A világűr geológusai A. Szaukov szovjet geokémikus szerint a Hold tanulmányozása számos meglepetést tartogat geológusaink számára is. Napjainkban már úgyszólván alig maradtak olyan ismeretlen lelőhelyek, ahol az ásványi kincsek szabadon feküdnének a Föld felszínén. A lelőhelyeket egyre nagyobb mélységben kell felkutatni, s bár az ehhez szükséges műszereket, módszereket tökéletesítjük, a lelőhelyek felkutatása mind nehezebbé válik. Égetően szükségessé vált tehát, hogy részletesen kidolgozzák a lelőhelyek keletkezésének elméletét, amely — mint valami mesebeli varázsvessző — csalhatatlanul megmutatná azokat a helyeket, ahol a hasznos ásványokat keresnünk kell. S bármennyire furcsának tűnjék is, a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy geológusaink csupán a Földet tanulmányozhatják. Más égitestek tanulmányozásával világosabb fogalmat alkothatunk azokról a folyamatokról, amelyek földrengéseket, vulkáni kitöréseket váltanak ki, amelyek vasat és kőolajat, aranyat és urániumot, gyémántot és szenet halmoznak fel a földkéreg különböző rétegeiben. A távoli égitestek ásványi nyersanyagait — bármilyen fantasztikusnak tűnik — mesterséges légkör létrehozására is fel lehet használni. A holdbéli kőzetek például minden valószínűség szerint nem kevés oxigént tartalmaznak kötött állapotban, akárcsak a Földön. A kőzetekből viszont a modern technika már ki tudja vonni az oxigént. Bonyolultabb a helyzet a hidrogénnel és a nitrogénnel. Kötött állapotban azonban minden valószínűség szerint ez a két elem is megvan a Hold kőzeteiben. E gázok megfelelő mennyiségben történő kivonása szintén nem lehetetlen. ...Tervek, fantasztikusnak tünó' elképzelések? Lehetséges, hogy a közeljövő máris választ ad arra, mi tartozik a realitások és mi a fantasztikumok birodalmába. L. T. PALIBAN, egy 4,500 méter magasságban fekvő tibeti falucskában a kedvezőtlen éghajlat ellenére két éve sikeresen kísérleteznek zöldségtermesztéssel. 1960-ban hektáronként átlagosan 11.2 mázsa zöldséget és 75 mázsa burgonyát takarítottak be. Tavaly 12.4-re, illetve 112.5-re emelkedett az át lag.
