Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-22 / 12. szám
Thursday, March 22, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD ÁZSIA KÉRDEZ! Ázsiában járó amerikaiak lépten-nyomon tapasztalhatják, hogy milyen lesújtó véleménnyel illetik e földrész népei az Egyesült Államok politikáját. Ennek egyik kiemelkedő példáját a közelmúltban láthattuk, amikor elnökünk öccse, Robert Kennedy igazságügyminiszter járta be a Közel-Kelet nagy városait és a kellemetlen kérdések egész tömegét szegezték a mellének. Különösen meleg perceket szereztek a fiatal politikusnak a tokiói diákok, akik az élesebbnél élesebb kritikák egész zuhanyát bocsátották rá. Az ázsiai népek hangulata, ugv látszik számos vezető politikust és újságírót is megdöbbentett, mert az utóbbi időben többször olvashatunk arról, hogy Keleten nem úgy tekintenek Amerikára, ahogy a State Department szeretné. A New York Times március 11-i képes mellékletében egy hosz- szu cikket szentel ennek a kérdésnek Saul K. Pa- dover, aki a politikai tudományok professzora a New School for Social Research főiskoláján és a közelmúltban érkezett vissza ázsiai körútjáról. Padover azt állítja, hogy Ázsia népei gyanakodva és kimondott kritikával szemlélik Amerikát. Ennek a véleménynek és “előítéletnek” a megváltoztatására ö a felvilágosító munka hatásosabbá tételét javasolja. De azokból a kérdésekből, amelyeket az ázsiaiak az Egyesült Államok utazóinak és politikusainak tesznek fel és amelyeket a cikkíró is megemlít, világosan kitűnik, hogy nem előítéletről van szó, amelynek a megszüntetésére elégséges a helyes felvilágosító munka. Kormányunk politikájának a hatása tükröződik ezekben a kérdéseken. Csak a múlt politikájának a gyökeres megváltoztatásával érhetjük el azt, hogy a bennszülött lakosság véleménye megváltozzon országunkkal kapcsolatban. Mert hogyan tudja megválaszolni meggyőzően még a legékesebben szónokló propagandista is azt az egyszerű kérdést, hogy: “Ha az Egyesült Államok olyan békeszerető ahogy állítja, mivel indokolja meg Kuba invázióját?” Az amerikai befolyás hatása különösen erősen érezhető az utóbbi néhány évben Ázsiában. Az amerikai filmek, a jazz, a divat ismert az egész kontinensen. Ez a befolyás persze nagyon sokkor nem éppen előnyös hatást idéz elő országunk számára, mert a lakosság széles rétegében éles kritikát váltanak ki azok az irányzatok, amelyeket mint amerikait a számukra bemutatnak. Az a számtalan sok kérdés, amelyet az ázsiai népek feltesznek amerikai látogatóiknak, három csoportba osztható. Az első a demokráciát illeti, a. második Amerika belső helyzetét, a harmadik az Egyesült Államok külpolitikáját. Demokrácia Azoktól a kérdésekből, amelyeket az amerikai demokráciával kapcsolatban tesznek fel a volt gyarmati népek (Ázsia csaknem minden országa többé kevésbé gyarmati helyzetben volt), az tűnik ki, hogy az Egyesült Államok politikai filozófiája alapvetően idegen a számukra. Amit Amerika képviselői demokráciának neveznek azt ők a kapitalizmus vagy imperializmus kifejezésének tartják. Ezért hangzanak gyakran igy a kérdések a bennszülöttek szájától: “Nem tény az, hogy a demokrácia csak ipari vagy gazdag országokban tud működni?” A kérdésnek ilyen megfogalmazásából nyilvánvaló, hogy a kérdező demokrácia alatt kapitalizmust ért és ezért tartja elvetendőnek az ázsiai népek számára, akik viszont szocializmust akarnak építeni. A szocializmus iránti szimpátiát még Padover sem tudja “kommunista propagandával” magyarázni pedig antikommunista állásfoglalása nyilvánvaló. A marxizmus — Írja — Ázsia értelmiségi társadalmának jelentős részét befolyásolja. Ezek Kari Marx és Friedrich Engels tanításában filozófiai magyarázatot találnak a történelem kérdéseire. Nem beszélve a dolog humanista részéről, mert az osztálynélküli társadalomnak, a szegénység, a kizsákmányolás és a társadalmi egyen lőtlenség megszüntetésének szintén hatalmas vonzóereje van. A marxizmust elfogadják, mint tudományt Ázsia legtöbb államában és gyakran teszik fel amerikai látogatónak a kérdést, hogy az Egyesült Államok elveti-e a marxizmus tudományát ? Amerika belső helyzete Két kérdés a leggyakoribb ezen a téren. Az egyik a négerek helyzetével kapcsolatos. A másik arra a fajta civilizációra vonatkozik, amelyet a kapitalizmus hoz létre. 5^ A legnagyobb földrész népei élesen kritizálják az amerikai politikát A négerekkel kapcsolatos kérdés főleg a négerek gazdasági, társadalmi helyzetére vonatkozik. Igv megkérdezik, mennyire javult a négerek sorsa az utóbbi időben, vagy azt, “hogyan kezeli a fehér középosztály a négereket?” A közelmúltban gyakran tettek fel ilyen kérdéseket is: “Miért lincselik meg önök amerikaiak a négereket?” Ilyen és ehhez hasonló nyilt vádat gyakran hallhatott az amerikai utazó. Az ázsiai népek tárgyilagosságát tükrözi az, hogy a legutóbbi két évben ez a kérdés elmaradt, Tudják, hogy jelentős társadalmi rétegek mozdultak meg nálunk a négerek valódi egyenjogúságának a kiharcolásáért. De ezt a kedvezőnek induló véleményt ismét teljesen elronthatja a mozgolódó jobboldal “fajvédő” propagandájával. A kapitalista civilizációt illetően a volt gyarmati népek véleménye igen negativ. A kapitalizmust akár mint ideológiát, akár mint gazdasági rendszert egyaránt elvetik. Tekintve, hogy ők mint a fehér hatalmak szenvedő alanyai ismerték meg ezt a rendszert azonnal azonosítani tudják az imperializmussal, vagy Japánban pl. a mi- litarizmussal. Egész Ázsiában általános az a vélemény, hogy a kapitalizmus kegyetlen rendszer, amely elsődlegesen a gazdagok érdekét képviseli, a nép jólétével nem törődik, működése és fennállása a fegyverkezéstől és a gazdasági imperializmustól függ. Ebből következnek az ilyen kérdések: “Hogyan magyarázzák meg a nyomornegyedeket és a nagyarányú ifjúsági bűnözést egy olyan gazdag országban, mint az önöké?”, vagy “igaz az, hogy a kapitalisták uralják úgy a republikánus, mint a demokrata pártot és ezért nincs ideológiai különbség közöttük?”, vagy “miért csak a gazdagok gyermekei részesedhetnek a magasabb műveltségben ?” A nem jómódú amerikai tájékozatlanságát illetően, amely népiskoláink gyenge színvonalával magyarázható, Padover egy példát hoz fel; egy maláji megkérdezte tőle egy nyilvános gyűlésen: “ha az amerikaiak valóban annyi pénzt költenek oktatásra ahogy maga állítja, hogyan történhet meg az, hogy 65 százalék közülük nem tudja hol van Malaya?” Különös érdeklődés kiséri a Keleten Kennedy elnök New Frontier politikáját. Az első kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy mi ennek a filozófiája? A második pedig az, hogy jelent-e ez változást Amerika szociális-gazdasági rendszerében? Növekedni fog-e a szocializmus befolyása az országon belül és csökkenti-e a militarista jelleget külföldön ? A külpolitikánkkal kapcsolatos kérdések a legkényesebbek. Általában négy kategóriába sorolhatjuk őket. Ezek közül egy uj, a többi már régi eredetű. Az uj kérdés Amerika külföldi tekintélyét érinti. A kérdezők általában inkább megállapítják, mint kérdezik, Amerika tekintélyének jelentős csökkenését. Mindjárt meg is tudják magyarázni ennek okát, hogy az amerikaiak nem értik meg a “nem-fehér” világot, ideológiáik meddőek, az oroszok túlszárnyalták őket a tudományban és diplomáciában. A többi kérdések az elszigetelődés, az önzés és aanti-kommunizmus körül forognak. Az elszigetelődéssel kapcsolatban igy szokták feltenni a kérdést: “Nem történelmi tény-e, hogy az Egyesült Államok az elszigetelődés hive volt jóval a második világháború előtt?” vagy: “Nem igaz az, hogy az elszigetelődés Amerika nemzeti érdeke volt?” A kérdésből logikusan jön létra az a következtetés, hogy ha Amerika nemzeti érdeke volt, hogy kimaradjon a nemzetközi konfliktusokból, miért nem érti meg, hogy7 az ázsiai államok sem akarnak belesodródni, hanem inkább a semlegességet választják. Gyakran idézik itt Dullest, az elhunyt külügyminisztert, aki kijelentette, hogy a semlegesség “erkölcstelen”. A nemzeti önzés politikájával kapcsolatban is felmerül az elszigetelődés kérdése. A tények azt mutatják — mondják az ázsiaiak —, hogy7 az Egyesült Államok addig volt csak hive az elszigetelődésnek, amig ez nem érintette az országot gazdaságilag, de ahogy a profitot érintette az elszigetelődés, kormányunk mindjárt beavatkozási párti lett, mint pl. az első és második világháborúban. Az anti-kommunizmussal kapcsolatban pedig az a színes népek véleménye, hogy7 ez az amerikai hivatalos politika rögeszméjévé vált. Egész külpolitikánkat inkább az indulat füti, mint az értelem vezérli. Még anti-kommunisták is túlzottnak tartják ezt az elfogult irányzatot. Ezzel a mély elfogultsággal tudják csak megmagyarázni azt a tény7t, hogy Latin-Amerikában fasiszta diktátorokat támogatunk és a gyűlölet odáig ragadta politikánk intézőit, hogy még az inváziótól sem rettentek vissza. A N. Y. Times képes mellékletének a cikkírója szerint az Egyesült Államok és a volt gyarmati népek között olyan nagyarányú a megnemértés, amilyen még nem volt történelmünk folyamán. Ha nem változtatnak ezen, akkor az Amerika és Ázsia közötti szakadék áthidalhatatlanná szélesed hét. Különféle felvilágosító propaganda kampányt ajánlanak a helyzet elmérgesedésének a megakadályozására. De világos, hogy a helyzeten csak a legjobb propaganda segíthet: ha valóban demokratikus cselekményekkel mutatjuk ki barátságunkat Ázsia népeivel szemben. Scranton legnagyobb jövedelme a munkanélküli biztosítás Scranton, Pa.-i iparváros egyik legfőbb jövedelme a munkanélküli biztosítás, évenként 19 millió dollár, Joseph McGowen, a scrantöni kereskedelmi kamara ipari megbízottja szerint. Az utolsó 16 évben több különböző ipari üzemet csábítottak ebbe a városba. Gyűjtést rendeztek a munkások között, kötvényeket adtak ki az üzemek idetelepítésének megkönnyítésére. Sikerült is ily'en módon vagy 10,000 uj munkaalkalmat létrehozni, de ma ennek ellenére is nagy a munkanélküliség. A Lackawanna folyó partján fekvő város valaha az antracit-bányászat központja volt, ahol 40 ezer bányász dolgozott. A múlt decemberben mindössze 800 bányász dolgozott két-három napot hetenként. Mintha nem lenne elég baj a városban amúgy is, a General Electric Co. pár héttel ezelőtt bejelentette közel 350 munkást alkalmazó üzemének lezárását. Helyi politikusok, sőt Kennedy elnök is arra kérte, hogy ne zárja le az üzemet, a GE viszont azt állítja, hogy nem képes versenyezni a japán importtal. Ez nem felel meg a valóságnak, mert nagy kormányrendelések biztosítják a társulat profitját. Sok helyen azzal indokolja üzemeinek lezárását, hogy azok elavultak, és nem érdemes őket modernizálni. Scrantonban teljesen modern, tágas üzemük van, 1,000 munkás befogadására, mely a 2-ik világháború alatt épült. Nem messze Scrantontól, Berwickben az American Car and Foundry Co. szintén bejelentette üzemének lezárását, mely 2,500 munkást foglalkoztat a termelésben. Sokan járnak ide Scranton- ból dolgozni. Az ipari pangás által sújtott vidékek a kong- reszustól várják a bajok orvoslását, amely már megszavazta a munkanélküliek átképzését szolgáló törvényjavaslatot. Scranton pl. tervezetet kapott arra, hogy területén 120 munkanélkülit gépésszé képezzenek át. Az erre a célra felállított iroda ügyvezetője viszont kijelentette: “Kénytelenek vagyunk értesíteni Washingtont, hogy ez a terv hiábavaló. Minek is képezzünk át újabb munkásokat masinisztákká, amikor 1800 máris állás nélkül van.” A GE 6,000 munkást foglalkoztat ugyancsak rádiócsövek gyártásánál Owensboroban (Ky) Teli Cityben, (Ind.) és Annistonban (Alá.). Terve, hogy a scrantöni munkát Owensboroba viszi. Évenként egybillió dolláros kormányrendelést kap, de ugyanakkor nem törődik alkalmazottai helyzetével. Már eddig 14 százalékos munkanélküliség van Scrantonban. , A United Electrical Workers Union mindent elkövet, hogy a GE-f kötelezze a munkásaival szembeni felelősségre. Eddig ez nem sikerült, holott ezúttal a helyi hatóságok, az üzleti világ, még az állam kormányzója is támogatja a szakszervezet törekvéseit. AZ A-VITAMIN javítja a szaglóérzéket. —Viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki elveszti a szaglását, de ennek az érzéknek a hiánya is igen kellemetlen lehet. Két ujzélandi orvosnak most sikerült nagy mennyiségű A-vitamin injekcióval 53 szaglását vesztett beteg közül 48-nak helyreállítani ezt az érzékét. A feltételezések szerint az A-vitamin ösztönzi az orr nyálkahártvái- ban az úgynevezett karotinoidok kifej1" .esét, amelyek segítségével reagálnak a nyálkahártyák a hozzájuk eljutott illóanvagokra.7
