Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-15 / 11. szám
Thursday, March 15, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 15 A macskanári éneke Irta: BÓDOG ANDRÁS A minap este az egyik hátramozditó magyar újság akadt a kezembe, átnézegettem. Ahogy letettem a kezemből, a feleségem odafordult és megkérdezte: “Hát miről is énekelgetnek ma a macskanárik ?” Csöppet váratlanul ért a kérdés, de egy pillanat múlva már észbekaptam, hogy’ miről volna szó. Ugyanis e furcsán hangzó kérdésnek éppen elég értelme volt és abból adódott, hogy csak nemrégiben meséltem neki, hogy is volt az, amikor két apró, olyan tizév körüli magyar gyermek, Pétiké és Évike, utazgattak a világűrben. Nem merném határozottan állítani, hogy7 ők lettek volna a csillagvilág első utasai, bár ez sem lehetetlen, hiszen olyan régen volt. Még akkor történt a dolog, amikor én még apróka gyerek voltam és az újságból nem az első oldal érdekelt, hanem csak vasárnapi száma és ebből is csak egy oldal, amelynek az volt a címe, hogy “A gyermekek rovata.” Én bizony ezen a vasárnaponkinti gyerek — mellékleten tanultam meg, hogy a betűket .össze lehet olvasni szavaknak és ezzel olyan nagy becsülete lett előttem a rovatnak, hogy alig tudtam kivárni egyik hétről a másikra. Hogy mi minden mese, költemény, meg miegyéb volt benne, arra már nem emlékszem, de a két tízéves gyerek, Pétiké és Évike kalandjait sosem felejtettem el. Ez folytatásban jött; kb. olyasféle képpel és szöveggel ellátott történet volt, mint aminőket a mai gyerekek olvasnak, csakhogy persze nem annyira modern, mert sem atombombák, de még revolverek sem szerepeltek benne, se tábornokok, se kémek, se gengszterek, se gyilkosságok, még csak emberevő krokodilusok sem; egyszóval a modern technika nagy találmányai mind hiányoztak belőle. Mai szemmel nézve az egész történet nagyon kezdetleges volt más szempontokból is. Pl. Évike és Pétiké szájából nem nőttek ki szalagok, melyekre rá lett volna Írva, hogy mit beszélnek, csak ott voltak a képek és mindegyik alatt egy- egy kétsoros versike mondta a történetet. Aztán nem is úgy került sor a légüri utazásra, hogy nagy cécót csaptak volna az újságok. Hanem egy szép napon Pétiké és Évike csak kisétáltak a budapesti repülőtérre, ott állt egy közönséges egy- propelleres repülőgép, hát beleültek, megindították, és nemsokára a csillagok között jártak a gyerekek. Ott pedig nem özönvizelötti szörnyetegekkel harcoltak, sokkal békésebb világgal kerültek szembe. A Sarkcsillagról kitűnt, hogy finom fagylaltból van csinálva és miután jól befagylal- toztak belőle; az Ikrek jó tormásvirslivel vendégelték meg őket; a Göncölszekér játékokkal volt megrakva, innen babát és labdákat kaptak ajándékba, uzsonnára a Tejutra voltak hivatalosak, ahol tej- és vajaskifli várta őket, és igy tovább. Végül Pétiké és Évike éjszakára a Holdon kötöttek ki. Itt persze sudár sajttermő fák nőttek mindenfelé és vacsorára végigkóstolgatták a különféle sajtfák finom terméseit. Utána megpihentek. Gyönyörű este volt, enyhe meleg, tiszta égbolt és mert éppen Földtölte idejére értek oda, a Föld enyhe fénye ragyogtatta be a tündéri tájat. A hangulatos éjszakát a természet muzsikája fűszerezte be a holdbéli állatvilág különleges hangjaival, amit a megfelelő kép alá helyezett versike igy irt le: “A zongorilla lágy kíséretének hangjainál zeng a macskanári ének.” És tényleg, a kép bemutatta a zongorillát. A különös állat két erős majomlábon tartotta a zon- goraalaku testét, a billentyűs oldal volt a hatalmas nyitott szája, a billentyűk a fogai, melyeken hosszú karjait előrenyujtva zongorázott. Fölötte egy terebélyes sajtfa lombozatában ült egy másik állat, nagyjából macskaalaku volt, de madárfejben végződött, csőre hosszú és teli nagy fogakkal, amint éppen egy föltételezhetően gyönyörű trillát énekelt. Ez volt a macskanári. Pétiké és Évike nem féltek, sőt nagy élvezettel hallgatták e különleges hangversenyt. Egészen bizonyos, hogy ez a két zenélő állat tette, hogy el nem felejtettem a történetet és a szóbanforgó versike is megmaradt emlékezetemben mai napig is. Gyerekésszel nagyon vegyes érzelmekkel viseltettem irántuk. A zongorilla idom- talan volt, nagy körmös lábai félelmet gerjesztettek bennem és azt képzeltem róla, hogy éjje- lenkint zongorázik, de nappal emberekre vadászik. A macskanáriról pedig egész nyilvánvaló lett számomra, hogy kanáricsattogással csalogatja közel magához áldozatait, a madarakat, nyulakat, gyerekeket s felnőtt embereket, aztán óvatlan áldozatait karmaiba kapja és csőrével széjjeltépi őket. Mindez azonban a Holdra vonatkozott és úgy éreztem, hogy kevésbé érint bennünket. Még eltelt egy kis idő és valamivel jobban kinyílt a szemem, amikor kezdtem ráeszmélni, hogy ez a mi földünk is hord a hátán bőven muzsikáló zon- gorillákat és macskanárikat. És kezdtem kiismerni természetüket is... Egyike az első ilyen találkozási alkalmaknak, ahol jobban megismertem őket, éppen egy nagy hazafias népünnepély volt, zászlókkal és csokré- tákkal. A 48-as szabadságharc, a forradalom nagy hősei rég sírjaikban voltak, biztonságosan eltemet ve az eszmékkel együtt, melyekben hittek és melyekért harcoltak—a szószékről tehát valami kegyelmes macskanári énekelt, meg egy másik nagyméltóságu zongorilla dübörgött az érzelmekről, melynek lángjai feldúlják kebleinket. Meg a nemzeti szabadságról, melyet a szív minden dobbanásával éltetni kell. Akadt benne valami szó a hegyi patakok zuhogó vízeséseinek csobogásáról, azután mintha ugv érezte volna, hogy még félremagyarázhatnák valamiképpen a szavait, a biztonság kedvéért igy fejezte be: “Éljen a szabadság, ha nem fajul szabadossággá.” Ebből azután mindenki érthetett, hiszen ez igazi, macskanári-féle ének volt. A kegyelmesek és nagyméltóságuak Magyarországa akkor már régen elnyelte a kanárit, el is temette a gyomrában, hát miért ne próbált volna dalolni a kanári hangjával? 80—100 esztendő távlatában a leg- csunyább szavak is szalonképessé válnak, ha a szavakban kifejezett értelmet elég csendürszu- rony őrizte biztonságosan. Persze azért nem árt még hozzátenni a tisztább megérhetőség kedvéért olyasmifélét, mint a kegyelmes tette, hogy a “szabadság” szép szó, de vigyázzunk, nehogy “szabadossággá” váljon. Mert mi a szabadság és mi a szabadosság? Mi a különbség? Hogy gondolta ezt a kegyelmes? Tán nagyjából igy lehetne mondani: Szabadság az, ami nekem van és szabadosság az, amit te szeretnél. Szabadság az, ami az enyém és nem a másé, szabadosság pedig, amit te nem tartasz jónak. Szabadság az én földbirtokom, gyáram és részvényem; a “mi gyárunk”, a “mi földünk”, a “mi részesedésünk” ellenben elfajult dolgok: szabadosság. Ilyen az igazi macskanári beszéd. Veszi a szabadság szép szavát és miután a macska jól összerágta és lenyelte az értelmét, énekel róla. Ami pedig a szó és eszme lényegét tenni ki, az kérem szépen nem kívánatos elfajulás: szabadosság. Mert ugyebár, a forradalom is — mentsen isten — nem túl csúnya, ha nem fajul rendetlenséggé és erőszakossá és ha legalább száz évvel ezelőtt ment végbe, vagyis ha a forradalom kanáriját régen elnyelte már a gyors, vagy lassú ellenfori a- dalom macskája. Más részről azonban meg kell értenünk, hogy az ellenforradalom olyan dolog, amely sosem fajulhat el, mert abban csak az történik, hogv erős és nagyszerű katonai kezek rendet teremtenek, helyreállítják a “szabadságot” és elnyomják a “szabadosságot.” Tudom, nem mondok én semmi újat, ezrei a macskanári dologgal és tudom, hogy nem lephet meg senkit, amikor ez évben is. itt Amerikában,, magyar méltóságosok, csendőrök, keresztes vitézek és ellenforradalmi hősök nem röstellik március 15-ét ünnepelni macskanári csattogással. Több, mint száz éve volt, tán igaz se volt, hát miért ne énekelhetnének róla, nem nagy megerőltetés ! Lehet beszélni napestig “vérző sziveket” és • “lángoló kebleket”, s addig megy is a dolog. Csak egy hiányosság lehet benne. Az, aki egymagában is március 15-ének valóságos tartalma és értelme: Petőfi Sándor, tulnagy madárnak bizonyult az elnyelésre. Ezt a költőt nem nyelheti le a reakció. Egy-egy macskanári még eldübörögheti, hogy “Talpra magyar...”, de ezzel kb. meg is kell, hogy álljon a dolog, mert a költő szavai megrekednének a torkokon. Ugyanis meg kell vallani Petőfi gondolatai nem egyszer “szabadossággá” fajultak. Március 15 Petőfi élő eszméinek ünnepe, nem pedig a hangzatos macskanárik üres nyávogása és a zongorillák mérges dübörgése. A lefegyverzés kérdései (Folytatás a 3-ik oldalról) lyezi a hangsúlyt és mereven ellenzi az állami tartozások emelését és nem hajlandó arra, hogy a kormány nagyobb kutatási és népjóléti programot kezdeményezzen és támogasson, akkor beláthatatlan nehézségek és válságok bontakozhatnak ki. A szakértők szerint a kormánynak már most fel kell készülnie arra, hogy a lefegyverzés megvalósítása esetén csökkentse az adókat, hogy a közönség vásárlóerejét növelje és ugyanakkor a hosszú távú befektetések terén emelje a beruházások összegét. Ezek alatt a befektetések alatt a következőket értik: iskolák építését, tanítók és tanárok képzését, utak építését, űrkutatást, a városok átalakítását, területek újrafejlesztését, a köz- egészségügy kiépítését és szociális intézmények alakítását. Az emberek túlnyomó többsége számára az volna a legszimpatikusabb és legkézenfekvőbb megoldás, hogy a fegyverkezésre fordított kiadásokat az oktatás, a népjólét és a középitkezésekre utalnák át. Ezzel kapcsolatban Benoit céloz arra, hogy csoportjának véleménye szerint nagyon bizonytalan, hogy a konzervatív kongresszus egyáltalán elfogad-e egy ilyen tervet. Elméletileg — mondják a szakértők — még számos lehetőség van arra, hogy a hadiipar leállása következtében a munkából kieső embereket simán elhelyezzék. így a heti munkaórák számának csökkentése is már régen időszerű lenne. Azonkívül a nyugdíjba vonulás korhatárát is leszállíthatnák, ugyanakkor felemelhetnék a mun- kábalépő fiatalok korhatárát. De ezt nem tanácsolják, mert csökkentenék az ország erejét a Szovjetu dóval folyó általános versenyben. Azonban nem magyarázzák meg részletesebben, hogy miért is csökkentené ez az ország ereiét. II'sz mindezt a lefegyverzés keretében valósítanák meg. Tehát katonai szempontok nem jöhetnének számításba. Gazdasági szempontból meg éppen előnyös volna, mert a kevesebb ideig dolgozó munkás nincs annyira kimerülve és nagyobb teljesítményre képes. A fiatalok korhatárának a felemelése pedig lehetővé tenné, hogy a munká' alé- pők magasabb iskolát végezzenek és nagyobb szakértelemmel rendelkezzenek. Ezért inkább valószínű, hogy az előbb említett intézkedések a gyárosok és vállalkozók profitját csökkentenék és nem az ország erejét. összefoglalva a szakértők véleményét, világos, hogy a lefegyverzés csak előnyös lehet nemzetünk számára. Simán és zökkenésmentesen kapcsolhatják át az ország gazdasági életét a nagyarányú hadikiadások eltüntetésével a békés célokat szolgáló beruházások kifejlesztésére. Csak a kormány és a törvényhozók jóakarata szükséges hozzá. De enélkül viszont komoly problémák keletkezhetnek... H. ROTH & SON IMPORTERS £ K.SK -' Az összes régi és teljesen uj magyar hangle- kácskönyv: Budapesti ínyencmester (1955-ben 9 mezek. Cigányzenés hanglemezek, eredeti ma- jelent meg) dupla kötetben ........................ $5.50 I gyár népzenekar játéka, egy teljes óráig játszik Venész-féle budapesti szakácskönyv ............ $3.00 | száma; 1001 AB Ár: $3.95 AMERIKAI NYELVMESTER .......... S2.50 I Magyar népdalok és csárdások, 1002 AB $3.95 Angal-Magyar és Magyar-Angol szótár .. $5.00 I Dozzí szalámi (3 rúd vételénél) fontja .... $1.75 Nagy Angol-Magyar Műszaki Szótár . ...$12.50 | Hunyadi János ásványvíz. Pergetett Zita-akác- UJ magyar-angol s angol-magyar zsebszótár $2.50 | méz. Csokoládék, cukorkák. Uj édes mák, darál- Magyar játékkártya (Piatnik) egy csomag 85c va, szitálva. Szegedi paprika. Mák, dió s mandula — Budapesti magyar libamáj — 1 darálva. Italizesitők. Likőrös csokoládék. Lek- • incze Sándor Magyar Albuma bolti ára S3.95 • várok és hecsedli, stb. Liptói túró (juhturó) — Rudas vanília. — Hímzett női blúzok és szegedi Telefon: RLgent -1-1110 g PAPUCSOK jutányos áron. — A legújabb sza- Hallgassa rádióműsorunkat WBNX, vas. 12.30-tól | Kérje ingyenes árjegyzékünket!
