Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-08 / 10. szám
Thursday, March 8, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 3 HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. A STATE DEPARTMENT SOHASEM OKUL Az a tömérdek alattomos aknamunka, meg a nyílt ellenséges aktusok egész sorozata, amit a mi kormányunk a kis Kuba ellen szüntelenül folytat (beleértve a disznó-öböli szégyenletes inváziót) és aminek egyetlen — nem is titkolt — rendeltetése: a Castro-rendszer megbuktatása és egy nekünk gazsulálö bábkormány beiktatása, erősen emlékeztet a közelmúlt történetének egy nagyjából hasonló epizódjára, amelynek áldozatául Gamad Abdel Nasser egyiptomi elnök volt kiszemelve, de amelynek végeredményben az Egyesült Államok itta meg a levét. . . E lap jólinformált olvasói élénken visszaemlékeznek erre a nem nagyon glóriás fejezetére a mi külügyi politikánk krónikájának. Az Egyesült Államok akkori külügyi államtitkára, a boldogtalan emlékű John Foster Dulles határozott Ígéretet tett, hogy a Nílus folyam szabályozásához okvetlenül szükséges aswani gát felépítésének a finanszírozására százmillió dollárt bocsát Egyiptom rendelkezésére. Soha a mi kormányunknak különb alkalma nem volt — és talán nem is lesz! — egy másik ország népét lekötelezett barátunkká tenni és ugyanakkor 18 millió éhes emberi gyomrot egy kissé vastagabb karéj kenyérhez juttatni, mint amilyen ez a gesztus lehetett volna, mert hiszen ez a létesítmény rövid néhány éven belül megket- tőzte volna a Nilus-völgye termelékenységét és az egyiptomi nép sohasem felejtette volna el, kinek köszönheti ezt a nagylelkű jótéteményt. . . Ha valaha és valahol adva volt a dollárok árán való barátszerzés lehetősége, az aswani gát klasz- szikus példája lehetett volna ennek a máskülönben igen kétesértékü manővernek. De a sors — Mr. Dulles személyében — másként rendelkezett. Amikor az egyiptomi nép már teljesen beleélte magát abba az örvendetes tudatba, hogy hazája az aswani csodaépitmény mágiája révén egy gazdaságilag egészséges, önfenntartó ország lesz; amikor az egyiptomi fellahim éhező milliói már ébren is megtelt gyomorról, meg bőségszaruról álmodoztak, Dulles ur az Ígéretet brutálisan, szószegéssel határos módon — és minden magyarázat vagy indokolás nélkül — visszavonta! Akkor sem volt boszorkányság kiszámítani (ma pedig már egy iskolásgyerek számára is napnál világosabb), mi volt ennek a “nagylelkű” felajánlásnak és az otromba ^szószegésnek a hátterében. Minden jel arra vall, hogy már az Ígéret pillanatában el volt tervezve, hogy annak betartására sohasem kerül sor. Dulles — egy Macchiavellit is megszégyenítő, ördögi ravaszsággal — olyan szituációt akart teremteni, amelyben a felajzott egyiptomi közvélemény arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államok a legnagyobb készséggel tenné lehetővé az aswani gát létrehozását és minden egyéb téren is kétkézzel sietne a súlyos gazdasági válsággal küzdő egyiptomi nép segítségére, de sajnos, nincs bizalma Nasser iránt és igy nem vállalhatja az ilyen hatalmas befektetések kockázatát. A dullesi elgondolás szerint ennek a visszavonási lépésnek oda kellett volna vezetnie, hogy az egyiptomi nép, amelynek a számára az aswani gát megteremtése élet-halál kérdés, egyszerűen lerázza a nyakáról Nassert és környezetét, majd pedig Dulles atyai bölcseségére bízza annak az eldöntését, hogy milyen összetételű és milyen politikai beállítottságú kormánnyal kíván a nagy vállalkozás nyélbeütéséről tárgyalni... A Kolumbusz tojása sem lehet ennél egyszerűbb — ugyebár? Itt azonban — mint oly sok más esetben is — Mr. Dulles elszámitóttá magát. Nasser sokkal erősebben ült a nyeregben, semhogy onnan egy mézesmadzag váratlan visszarántásával ki lehetett volna zökkenteni. Sőt mi több: Dullesnek ez a minősíthetetlen eljárása még azokat az egyiptomiakat is Nasser mellé állította, akik addig langy- meleg vagy gyanakvó magatartást tanúsítottak vele szemben. Arról nem is beszélve, hogy az arab testvérnépek szemében Nasser ázsiója egyszerre megnövekedett, hogy attól kezdve őt tekintették igazi szószólójuknak. Nasser válasza — mint ismeretes — a Szuezi-csatoma nacionalizálása volt. Ez az erélyes vlsszaütés is kivül esett Dulles körültekintő számításán... Általában minden másként ütött ki, mint ahogy azt “legkiválóbb” külügyminiszterünk (Eisenhower szavai!) oly akkurátusán kikalkulálta magának. Nasser nem vesztette el a job-ját, a Szuezi-csatoma is visszakerült jogos tulajdonosának: az egyiptomi népnek a birtokába és minden nyugati vészjóslat ellenére nagyszerűen működik — és az aswani gát is hovatovább valósággá válik... De az egyiptomi nép Amerika-barátságának örökre befellegzett! Dean Rusk külügyi államtitkár, aki Dulles mester boszorkánykonyhájában még harmadik kukta sem lehetett volna, minden vélt vagy valódi tehetségével azon mesterkedik, hogy a kubai népet Fidel Castro ellen ingerelje. Megjósolom ő is pont úgy fog járni ebben az igyekezetében, mint rosszemlékű elődje járt Nasser esetében. Minden ellenséges lépéssel — legyen az nyílt vagy földalatti — csak azt éri el, hogy még jobban meg- erősiti a kubai nép összetartását és Castro iránti lojalitását; minden ártó szándékú manőverének csak az lesz a következménye, hogy a kubai nép, amely sohasem látott jóindulatú barátot a washingtoni apparátusban, hanem mindig egy kolosz- szust, amely bekebelezéssel és elnyeléssel fenyegeti, minden eddiginél is nagyobb felháborodásA nyílt erőszakot hirdető szélsőjobboldali terroristák tovább folytatják merényleteiket és robbantásaikat a mozlem lakosság ellen. Ennek a legújabb terrorista hullámnak az a célja, hogy a mozlem lakosságot nagyarányú tüntetésre és tiltakozásra ingerelje az európai lakosság ellen és igy biztosítsa a maga számára a francia hadsereg, támogatását. Az Algériában állomásozó francia sorkatonák már torkig vannak a háborúval és szeretnének hazamenni. Csak tisztek közt vannak még hívei az OA'S-nak, akik nem akarják elfogadni a fegyverszünet tényét. Pedig a fegyver- szünetet úgy a francia kormány, mint az Algériai Forradalom Nemzeti Tanácsa elfogadta. A fegyverszünet feltételeinek eddig csak francia változata ismeretes. E szerint a változat szerint az algériai forradalmi hadsereg tunéziai és marokkói támaszpontjain marad majd három évig, amig az ország teljesen függetlenné nem válik. Egy közös mozlem-európai karhatalmat hoznak létre az átmeneti idő alatt, de ennek meg- szei’vezése előreláthatóan hosszú időt vesz igénybe. így a rend fenntartásának a feladata továbbra is a francia hadseregre hárul a közeljövőben. Mozlem részről nem erősítették meg a fegyver- szünetnek ezeket a részletpontjait és úgy látszik, hogy ők módosításokat akarnak számos részlet- kérdésben és csak a fegyverszünet általános irány Az államosított brazil telefonvállalat tulajdonosa, a newyorki International Telephone and Telegraph Corp. pert indítót az államosítás ellen a brazil bíróságon. A vállalat képviselői azt állítják, hogy az államosított vagyon értéke nem 400 ezer dollár, hanem $10,000,000. Brizola kormányzó kijelentette, hogy csak a brazil kormány és az Egyesült Államok követségének képviselőivel hajlandó tárgyalni ebben az ügyben, de a vállalatéval nem. Az ügy a bíróság előtt van, hangsúlyozta Brizola, és “nem tőlünk függ, akik a bíróságon kivül vagyunk.” Kijelentette még a kormányzó, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának kritikája az államosítással szemben, “súlyos gyanút” kelt a brazil népben az Alliance for Progress programjával szemben. Az Egyesült Államok magatartása — mondta a kormányzó — amely a telefon államosításának a kérdésétől teszi függővé az Alliance programját, úgy tűnik mint egy üzenet Latin-Amerika népei számára “ha jó fiúcskák lesztek akkor kaptok egy nyalókát.” KATONAI PUCCS BURMÁBAN Március 2-án a burmai hadsereg főparancsnoka, Ne Win tábornok megdöntötte U NU miniszterelnök kormányát és a minisztereket, valamint a miniszterelnököt letartóztatta. Ugyanakkor egy katonai junta alakult, amelynek Ne Win lett a hadügyminisztere. Ne Win tábornok gyakorlott az államcsinyeksal fordul az Egyesült Államok ellen és még lelkesebb rajongással veszi körül fiatal forradalmi vezérét. De még ha sikerülne is Fidel Castrot valahogy eltenni láb alól, ez távolról sem jelentené azt, hogy az eszmét is ki lehet irtani a kubai nép szivéből. Egy népet, amely annyi szenvedés és nyomorúság után beleMelí azokba a szédítő lehetőségekbe, amiket egy szocialista társadalmi rend szer nyújthat neki, nem hajlandó visszadugni a fejét a kapitalista, kizsákmányolás jármába — inkább szenved még egy kicsit, ha kell; inkább elpusztul, ha kell, de a mások jármát többé nem huzza! A State Department, amely láthatólag képtelen a múlt tanulságaiból okulni, előbb-utóbb kénytelen lesz a kubai affért is a főkönyvnek azon az oldalán elkönyvelni, ahová az egyiptomi epizódot kellett bevezetni: a “veszteség” oldalon. Ez már csak azért is tragikus, mert a tárgyilagos oknyomozó történelemtudomány minden kétséget kizáróan ki fogja mutatni, hogy sokkal olcsóbb lett volna megnyerni barátokként az egyiptomi és kubai népeket, mint amennyibe az elidegenítésük került. És Kuba, meg Egyiptom még mindig itt lesznek, amikor Dullest és Ruskot a történelem már régen elfelejtette... elveit fogadták el. Mig a tárgyalások folynak De Gaulle elnök meg bizottai és az Algériai Ideiglenes Kormány között és úgy tűnik, hogy francia részről hajlandók a fegyverszünet létrehozására, ugyanakkor azonban semmit nem tesznek az OAS egyre tűrhetetlenebb terrorjának a megfékezésére. A degaullis- ta vezetők, akiket a múltból szoros kapcsolat fűz Salanhoz és társaihoz, mindent elkövetnek, hogy megvédelmezzék a nép haragjától a terroristákat. Franciaország karhatalma — irta Thorez a Kommunista Párt főtitkára az Humanitéban — nevetségesen hatástalan az OAS-szel szemben, de kegyetlen a dolgozókkal és az antifasisztákkal. Az OAS büntetlen garázdálkodásának legújabb megnyilvánulása volt 31 olasz újságíró kiüldözése Algériából. Az olasz lapok tudósítóit az OAS terroristái fenyegették meg, mert olyan tudósításokat küldtek lapjaiknak, amely kiváltotta a fasiszták dühét. Jellemző a helyzetre, hogy a helyszínen állomásozó hatalmas francia hadsereg és rendőri erő semmit nem tett a tudósítók megvédésére. Az algériai francia közigazgatás központjában megtartott Sajtókonferencián a kormány képviselője teljes hallgatásba burkolózott a francia és külföldi újságírók ama kérdésével kapcsolatban, hogy tettek-e valami intézkedést a hatóságok az olaszok védelmére. ben és puccsokban, mert 1958-ban is végrehajtott már egyet. De azzal a különbséggel, hogy akkor U Nu miniszterelnök beleegyezésével történt a dolog. Három és fél évvel ezelőtt a katonai közbelépésre állítólag az adott okot, hogy a miniszterelnök pártjában törés mutatkozott és féltek az anarchiától. Jelenleg azonban nem a kormány beleegyezésével ment végbe a katonák közbelépése. Ennek bizonyítéka az is, hogy a kormány tagjait Rangoontól az ország fővárosától 15 mér- földnyi távolságra lévő katonai táborban tartják fogva. A burmai közvélemény szerint a puccsra azért került sor mert U Nu pártjában előretört a baloldal és a katonatisztek i-ossz szemmel nézték, hogy Burma gazdasági kapcsolatokat épit ki Ki- nával. Az üzletemberek pedig az állomositások miatt aggódtak. A szélsőséges nacionalistákat az is nyugtalanította, hogy az ország nemzetiségei alkotmányos jogokat és egyenjogúságot követeltek maguknak. A kormány állítólag engedni akart a követeléseknek és federális alapra szándékozott helyezni az államot. Ne Win a puccs után összehívta Burma három legnagyobb politikai pártjának, a Pyidaungsu pártnak (U Nu alapította), az Antifasiszta Népi Szabadságligának és a szélsőbaloldali Egyesült Nemzeti Frontnak vezetőit és kijelentette előttük, hogy csak abban az esetben folytathatják tevékenységüket, ha nem lépnek fel a junta ellen. Ugyanakkor nem mondta meg a tábornok, hogy milyen szerepet engedélyez a polgári pártok számára a junta katonai uralma alatt. Ne Win hangoztatta, hogy továbbra is folytatni fogja Burma semlegességi politikáját. *WWWWWWfl/VWWVJWAA«tfUVW/VVVWUVWWA/WWVWWUU\/VVWW>AflAIVWVVVWI/WVUVViWVWVW\n TELJES ERŐVEL TOMBOL A TERROR ALGÉRIÁBAN Az OAS terroristái 11 olasz újságírót üldöztek el az országból rt/MWWAAAA/WWWWWVWVWWWVAA/UWN Brizola nem hajlandó tárgyalni
