Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-01 / 9. szám
12 A 'VTVmT{ A T AT A (TV V T» S7Ó th yg \im.\\ word Thursday, March 1, 1962 Az emberibb élet leié Magyarországon mintegy negyedmillió cigány él. Negyedmillió ember, akik közül sokan életmódjukban, szokásaikban, sőt, általában nyelvükben is a múlt terheit hordozzák, és akikkel szemben bizalmatlanság él a nem cigány lakosság egy részében. De a három nagy emelő: a munka, az állandó lakás és az iskola, egyre gyorsabban huzza őket, hogy végleg levetvén múltjukat, beleilleszkedjenek a társadalomba, és ez- ezzel véglegesen lezáruljon a “cigánykérdés”. Baranya megyében sok a cigány,, s helyzetük elég jellemző az egész cigányságra — különösen a falvakban élőkre. A következőkben arról számolunk be, hogyan indultak el, hogyan törekednek a baranyai cigányok az emberibb élet felé. I. A KÉT VÉGLET PÉCSRoL KOMLÓ FELÉ haladva. Mániánál nagyot kanyarodik az ut. A domboldalon néhány apró házikó áll, az erdőszélre már kitelepült cigányok ott), nai. Balra erdővágás indul, a hegyoldalnak föll dé, s mindössze 50—60 métert kell megtenni, hogy megtalálja az ember azokat, akik még az erdőben élnek. A “házak” ugv készülnek hogy egy nagyjából 2x3 méteres terület körül alacsony oszlopokat ásnak le, és közé agyagot döngölnek. Az “ablak“ a döngölés során a falba illesztett kéí-három tenyérnyi üvegdarabka. A tető legtöbbször kátránypapir, erre köveket tesznek nehezékül, hogy el ne vigye a szél. Az ajtó a szegényebbeknél zsákdarab, a jobbmóduaknál deszka. A kályha agyagból készült, méter magas kis kemence, kívülről, a falon át hasított nyíláson lehet fűteni. Kívül van a fözőhelyül szolgáló szabadilizhely is. De már ez a sárházsor is haladás, a nyolc-tiz család a legsűrűbb erdőből, a Malom- hegyről húzódott le, a falumenti erdőszélre, ott nyáron lomb-, télen földkunyhóban laktak. A legelesettebbek talán Orsós Péterek. ( A legtöbbjük vagy Orsós, vagy Kalánvos, vagy Búzás.) Heten vannak. Az öregember és a felesége, három gyerek — a legidősebb már maga is anya, két gyerekével hagyta ott a férje. “Lakberendezésük” két fapriccs, ágynemű, takaró nélkül, egy ócska láda a szakadt rongyoknak, két lábas, öthat bögre, petróleumlámpa. Semmi más. Az öreg 62 éves, az erdőn dolgozott, ha volt munka, hol itt, hol ott. .“Nincsenek napjai”, mondja, igy hát nem is kap nyugdijat. Heten élnek abból a pénzből, amit az asszonylány időnként házépítésen keres, ötven forint napszámot szokott kapni, ha van munka. Nem vált munkakönyvét, “a pénz nem oda, nem bélyegre kell”. Analfabéták. Azelőtt eszükbe sem juthatott iskolába menni. Az UNOKA, a 9 éves Mari a földön ül, fakult, de tiszta ABC-kötén.yben rója egymás mellé a betűket: Orsós Mária. Azt kérdi a nagyapja: Nézze már, tényleg azt irta? Tényleg azt lehet olvasni ? Ez a gyerek még lombkunyhóban lakott. Megkérdezem, hol jobb? — A házban, bácsi, a házban, mert itt nem esik be az eső. S a többiek máris jobban élnek. A szomszéd, Orsós György erdei munkás. Délre egytálételt főznek, a vacsora, a reggeli ennek a maradéka. Délelőtt kenyér van, alma, szeder, ami akad, ők már SZTK-biztositottak. S akik már az ut mentén tudtak szobakonyhás házakat építeni, mint Orsós János, a pécsi Építőipari Tröszt dolgozója -— 36 ezer forintért —, szinte teljesen “normális” életet élnek. Házukban ágy, szekrény, rádió. A lányok kivételével mindenki dolgozik, éhre rakják a garast, mert “muszáj kiváltozni.” — Akárki találta ki, helyesen van kitalálva ez a rendszer — mondja Orsós János. —.Mindenki ember, dolgozunk a bányában, a gyárban, hála istennek! Itt a nagylánynak három rend ruhája van, karórája — a fiú hűségjutalmából vették — tüsarku -cipője, és most Panni robogóra gyűjtenek neki, ő a család dédelgetett kedvence. De akár szegényen, akár valamivel jobban élnek a mánfaiak, az öregek még Írni olvasni sem tudnak, szellemileg, emberi magatartásban nagyon nehéz behozni a talán évszázadosnál is nagyobb hátrányt. De találtunk a megyében cigányból lett vezetőket is: ez a másik véglet. Ezek a cigányok, a többieket megelőzve, a társadalomban becsületet, vezető helyet szereztek maguknak. NAGY JÓZSEF magyarszéki tanitó,, a községi népfrontbizottság titkára, a kézilabdacsapat edzőié, a járási kézilabda szövetség elnöke — cigány. Szülei még most is ott élnek, Gáíykuton, a Sásd melletti cigánytelepen, az erdőben. A riporter már sok sok gyors “karriert”, rohamos emberi felemelkedést látott. De megborzong, amikor ez a talpig kulturember, a járás egyik közéleti vezetője, a becsült tanitó —, akiről csak ugv nyilatkoznak a szülők, hogy “jó annak a gyereknek, aki Nagy Jóska keze alá kerül” —, ha egy ilyen ember nyugodtan kimondja: én még doghust is ettem. De azt is elmondja, hogy Gáíykuton ma már mindenki dolgozik, a falubelieknek eszükbe sem jut szólni, ha elhullik egy disznó, tudják, úgysem kell a cigányoknak. Nagy József az általános iskolát úgy végezte, hogy délután dolgozott, csomagot hordott. A fel- szabadulás után a szülői munkaközösség támogatta-havi 50 forinttal. Ingyen könyvet, ruhát kapott, 54-ben fejezte be a pécsi tanítóképzőt. — Az első nap — emlékszik vissza — magasnak éreztem a katedrát. Én. Nagy Jóska, a cigánygyerek tanítom a magyar fiukat, leányokat. Aztán községi DISZ-titkár lett, és hat éve megismerte mostani feleségét. A “magyar”, szőke, kékszemii óvónőt. Rövidesen elhangzott a leánykérés: “Édes! Ne a diplomámat nézd, ne azt, hogy tanitó vagyok, hanem a cigánygyereket. Cigány az apám, az anyám. Ott élnek az erdőben. Ha te úgy tiszteled, szereted őket, mint én a te szüléidét, akkor gyere hozzám!” A lány sirt a meghatottságtól. A menyasszony édesanyja és mostohaapja hamar megismeritek, megszerették a fiút. Négy éve házasok, és két pedagógus-fizetésből szépen berendezték a lakást. Az illetményföld kukoricájából tavaly lett 4,000 forint, ebből jutott a zárt könyvszekrényre, az asszonynak uj téli nagykabátra, és lassan összegyűjtik a nagyszőnyeg árát és az Íróasztalra valót is. Nagy József ma már nem érez semmi megkülönböztetést, teljesen befogadta ez a csaknem szinmagyar falu. Tisztelik, becsülik, de ő nem felejti el, hogy élnek még emberek Gáíykuton, Mánián, s máshol is az erdőben. — Az én fajtámat — s megnyomja a szót —, az én fajtámat neveli a munkahely. S talán nem is képzelik, mit jelent az, hogy a vonaton utazva, szóba állnak velük, beszélgetnek az emberek. Minden érintkezés a nem cigányokkal nevelőiskola, a cigány kérdés megoldásának egyik kulcsa. GARAI FERENC, a szajki tanácselnök sem szégyeli cigányszármazását. Ma is a vesendi cigánysorról jár munkahelyére, a szomszéd községbe. A háború előtt öt elemit végezhetett, tovább nem bírták a szülei. — Ha bementem Pécsre vagy Komlóra—mondja — ,és láttam egy gimnázistát, vagy polgáristát, csak néztem, néztem. Ez nekem elérhetetlen Tanítói gimnáziumba akarták küldeni, de ki gondoskodott volna a ruháról, élelemről? Az apja majdnem sirt amikor ki kellett mondania: fiam, nem vagyok arra képes. 1947 ben — hadifogságból visszatérve — tanulni kezdett. 1950-ben szülőfalujában tanácselnökké választották. Igyekezett jól dolgozni, jól vezetni, elfogadták az emberek. Úgy is, hogy naponta a cigánysorról jött be a tanácsházára. Azóta volt államigazgatási iskolán, elvégezte az általános iskola utolsó osztályát, végül idekerült Szajkra tanácselnöknek. 1958—1959-ben a Tanácsakadémiái végezte el. Azóta állandóan járt a továbbképzőkre. Nem lesz meglepetés, ha néhány esztendő múlva Garai Ferenccel az állam- igazgatás még magasabb posztján találkozunk. • AZ ERDŐBEN ÉLŐ munkátlanok az egyik, a tanácselnök és a tanitó, a másik véglet. Az előbbi szerencsére, az utóbbi, sajnos, még nem általános. A cigányság zöme valahol a kettő között van, távolodván az elsőtől, közeledvén a második felé. ★ A FALVAKBAN, az iparvidékektől távol élő cigányok problémáinak megoldása attól függ, mennyire tudnak számukra állandó munkát biz- tositani; Kisebb a gond ott, ahol csak néhány család él. Ezeket — tapasztalataink szerint — előbb utóbb tagjaik közé veszik a termelőszövetkezetek. Nehezebb ott, ahol nagy tömegben élnek együtt. A határszélen,„ Biklóstól délre, gidres-güdrös dülőuton fut be a gépkocsi Alsószentmártont Abba a községbe, ahol a legrosszabb, legvigas talanabb helyzetben élő baranyai cigányokat t Iái j uk. Ennek a községnek 1200 lakosa van, és ebb 680 cigány. A 680 ember 30 kőből és 70 agyagb épült sárházban lakik. Közülük százan, ha de goznak, de azok is leginkább csak nyáron. Ték szinte senkinek sincs munkája. Állami gazdaságban, néhány szövetkezett« kapnak idénymunkát három-négy hónaposat, aztán egész évben semmit sem. Hogy miből t nek? Rejtély. A legirigyeltebbek azok, akik k nászként, szerződött mezőgazdasági munkáskéi egész évben — családjuktól távol —, de dolgo hatnak. Nehezíti sorsukat a nem cigány lakossá megvetése, sőt egyesek kizsákmányoló magata tása is. Van olyan tsz-tag, aki hét hold kukoric: is vállal harmadába a szövetkezettől és fiilén napszámba müvelteti a cigányokkal. A közst belterületén néhány üres épület van állami tula donban. Cigánynak ott nem adnak el házat. P állandóan dolgozók, a pénzzel rendelkezők is csa az alvégen vehetnek, ott, ahol már megtelepedte a cigányok. Legutóbb az egyik beljebb levő épi let re Jovanovics László cigány és Mészáros P jelentkezett vevőként. Mészárosnak adták tizezi forintért, ő aztán régi házát a cigányok laki körzetben — 38 ezer forintért adta el Koszt« Dömötör cigánynak. A KÖZSÉGBEN két iskola van. Mindkettő k< tantermes, két tanerős. Az egyikbe 42 délszlí gyerek jár, a másikba több mint 100 cigány. 0 erős a széthúzás, hogy a községben két külc KISZ-szervezet alakult. Az alsószentmártoni cigányok legfeljebb ké szer esznek naponta. A teljes választék: lecs krumpli, bab rántás nélkül, cukrozott kenyér ( lepény. Ez a lepény liszt, viz és szódabikarbór keveréke, amit szabadban álló, fél méter mag: “kemencében” sütnek. Ezeket variálják, és < sincs mindig. Nincs munka, nincs pénz. A védőnők jegyezte fel két szoptatós anya étrendjét. Az egyik: re, gelire krumplileves, ebédre .krumpli kenyérn vacsorára babfőzelék. A másik: reggel pohár ti kenyérrel, délben bableves, s másnap estig sen mi. A siklósi kórház gyerekosztályának vezetői dr. Horváth Mihály évek óta lelkesen dolgozik .' egészségügyi viszonyok megjavitásán, és töt tanulmányát közzétette a Gyermekgyógyászat c nii folyóiratban és az Orvosi Hetilapban. Ezé szerint a délbaranyai cigánygyerekeknél kimi tatható az elégtelen táplálkozás, részben pedig különböző és gyakori megbetegedések miatt lé rejövő kóros elváltozás. Alsószentmártonban cigánygyerekek 20.3 százaléka koraszülött á lagon születési sulyuk2873 gramm, szemen a no: malis 3200—SSOOgranimal. A rendes fogszámi héthónapos korukig a cigánycsecsemők 98.2 sz: zaléka, és az egyéves cigánycsecsemők 80 száz: léka sem éri el. A kép eléggé vigasztalannak látszik, de.. .eze a baranyai viszonylatban legrosszabb helyzetbe levő cigányok is sokkal jobban élnek, mint bá mikor eddig. Legalább fedél van a fejük felet viszonylag rendszeresen esznek is, és Horvát dr. figyelmeztetett, hogy vigyázzunk, ha idézün két évvel ezelőtti szakcikkéből, az abban emlitel ödéma (éhezéses puffadás) ma nem fordul elő. A sószentmártonban. Ebben a körzetben a cigányo között néhány év alatt sikerült a születési csecs: mőhalandóságot 10-ről 4 százalékra lenyomni. Néhány egyszerű intézkedéssel sokat leheti] segíteni. Egy helyett két szigorló orvost is bt oszthatnának gyakorlatra a siklósi kórház gyei mekosztályára. Felváltva kijárhatnának Alsí szentmártonba előadásokat tartani, tápszer gyógyszert adagolni. Kevés helyen szerezhető annyi tapasztalatot, gyakorlatot a leendő orvo: mint itL Tervezik, hogy adnak a gyerekeknek az iskol: ban egy tál meleg ételt. Ez oda is kötné őke egészségileg is sokat használna. De a szabályo szerint a szülőknek naponta egy forintot kellőn •téríteniük. A szülőknek ez az egy forintjuk sincs (Vége következik) Buckeye Social & Educational Club taggyűlést tart a hónap első szerda estéjén 8 órakor, a hó többi szerda estjén előadások és szórakozás. Minden harmadik szombat este kár- tyaparty vagy születésnapi ünnepély. — Cim: 13700 Kinsman Road, Cleveland, Ohio
