Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-22 / 8. szám
Thursday, February 22, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZO KÖRBE-KORBE írja: PAÁL MÁTHÉ Nagyon szeretem és becsülöm a kemény elha- tározásu embereket. Dicsőségesen uralkodó királyunk, Ferenc Jóska is ilyen ember volt. “Mindent meggondoltam és mindent megfontoltam” jelszóval indította meg az első világháborút, mely azonban balul ütött ki úgy a Habsburgokra, mint “hőn szeretett” magyar népükre. Mig Ferenc Jóska ágyban, párnák között lehelte ki nemes lelkét, addig a szeretett magyar népének szine-java az orosz és olasz frontokon pusztult el és szeretett uralkodónk a leggytilöltebb ember lett a frontkatonák között, amikor rájöttek arra, hogy mint a barmokat kergetik őket idegen érdekekért a vágóhidra. Nagy elkeseredéssel, egy “i” betű elsikkasztásá- val énekelte a bákatársaság a népszerű bakanótát: “hogy ha Ferenc Jóska nem gazember volna... ” Vagyis kemény gyerek volt öreg királyunk, amit már előzőleg is bebizonyított az Aradi 13-mal, akiket felakasztatott és a/ sok ezer 48-as hőssel, akiket Kufstein vár börtönébe záratott be. Egy ilyen kemény fiúval találkoztam a New York városban megjelenő “Ember” cimü lap első oldalán. Jtözsi nem enged E lap az első oldalán hatalmas betűkkel adja tudtára a világnak, hogy “nem engedjük át a világűrt a szovjet zsarnokságnak”. Ez a főcíme annak az irásmünek, melyben ezt a nagyfontosságu elhatározást Soós Erzsébet, a fenti lap divatszakértője teszi. Ne kérdezzenek, hogy jön a csizma az asztalra, illetve Erzsébet asszony — úgy is, mint gyengédlelkü divatszakértő, úgy is, mint az űrhajózáshoz nem konyitó — hogyan jut ilyen harcias elhatározásra, mert azt én nem tudom. Végeredményben azonban, ha meggondoljuk, hogy mennyien foglalkoznak politikával, országok irányításával, akik annyit konyitanak ehhez a tudományhoz, mint a hajdú a harangöntéshez, akkor semmi okunk nem lehet az ő szakértelmében kételkedni. Meg kell még mondani, hogy Erzsiké nem egyedül óhajtja ezen nem kis elhatározását végrehajtani, hanem két kiváló szakértőre támaszkodik, még pedig General Schrieverre és prof. von Braunra. Az előbbinek egy előadását hallgatta végig, mig von Braun — kinek neve hozzáfüződik a V-2 rakétához, melyekkel Hitlerék ölték London lakosságát és az ott levő amerikai katonákat a második világháború alatt — sajátmaga adott interjút — még pedig németül — Bözsikének. Amint tudjuk, elnökünk 20 billió dollárt kért a kongresszustól a Hold meghódítására. General Schriever ennek csinált propagandát az újságírók előtt, képekkel és mozifelvételekkel bizonyítva, milyen életbevágó fontosságú meghódítanunk a Holdat, illetve megelőznünk az oroszokat az oda- jutásban, ahonnan — mint Erzsébet asszony megállapítja — hidrogénbombákat lehet ledobálni a földünkre. Von Braun pedig elmondta, hogy az összes terveket kidolgozták, még az apró, kis modelleket is megmutatta a divatszakértő hölgynek, melyek közül ő egvet lefotografált. A képen két Holdhó- ditó látható. Meglátszik, hogy nagyon komoly tudós ez a von Braun, mert megnyugtatta a tudósítót, hogy vizet a “sziklákból fognak fakasztani”, de ennek módját nem árulta el. Hát hiszen ez sem uj dolog, mert Mr. Mózes sok ezer évvel ezelőtt megcsinálta ezt a pusztában a vándorló zsidók kisegítésére. Arra a kérdésre, mikor lövik fel az első három embert, von Braun 1970-re Ígérte, mig a Hold teljes meghódítására a 2000-ik évben kerül majd sor. A kedves Erzsébet asszony azonban elfelejtette megmondani, hogy ő és von Braun miként fogják megakadályozni, hogy a Szovjet ne előzhessen meg bennünket. Bizony, az orosz tudósok messze maguk mögött hagyták von Braunt. Jól tudjuk, hogv ők pontosan két éve, hogv zászlójukat a Holdon elhelyezték és több mint egy éve rakétájuk körülrepülte a Holdat és lefényképezte azt az oldalát, amelyet eddig még senki sem látott. Von Braun jól behirdetett rakétája, amely fénv képfelvételt akart készíteni a Holdról, s mely után a második rakétát a Holdra akarta elhelyezni, eltévesztette a célt. A tanulság ebből az, hogy a Szovjet sokkal maga mögött hagyta von Braunt, de azért a szovjet tudósok, sőt még a divattudósitók sem Írják és hirdetik azt, hogy nem engedik a Holdba az amerikaiakat, mint ahogy egyik sem tudja megakadályozni a belövést, legfeljebb az oda kilőtt tudósok gyilkolhatnák meg egymást. Nem hiszem, hogy akadna épeszű ember, aki azt a gondolatot forgatná fejében, hogy a Holdról szórjon hidrogénbombát a Földre. S miért éppen a Szovjettől félünk, hiszen nekünk is van hidrogénbombánk és mi az atombombát már használtuk nyilt városok ellen. Higyje el, kedves Erzsiké, hogy a bombákkal való őrült fenyegetőzés nem méltó az emberi, s főleg a női lélekhez, ön valószínűleg szereti a szépet, ezt igazolja, hogy eddig kalapkreációkról irt lelkes cikkeket. Higyje el, hogy az orosz gyermekeket is anya szülte, akik remegve féltik magzatjukat. ★ Csak a napokban olvastam az amerikai lapokban Dorothy Kirsten amerikai operaénekesnő beszámolóját a Szovjetunió-beli körútjáról, ahol több városban, illetve állami operában énekelt. A művésznő meghatva irta, hogy milyen végtelen szeretettel, megbecsüléssel vette őt körül úgy az orosz nép, mint a hivatalos fórumok; virágokkal, ajándékokkal halmozták el, banketteket, ünnepléseket rendeztek tiszteletére. Minden magán- és hivatalos felköszöntő a két nép közti megértésről és a világ békéjéről beszélt. Meg vagyok győződve, hogy ez az ünneplés és a békéről való megemlékezés egy amerikai művésznővel szemben sokkal emberibb, mintha az atom- és hidrogénbombáról beszéltek volna. Egy magyarszármazásu amerikai Írónőhöz is méltóbb lenne, hogy — ha már a békéről nem is beszél — inkább a legújabb divatról Írna, semmint arról, hogy a Holdat elfoglaljuk és onnét atom- és hidrogénbombákat szórunk a Földre. Demokrácia a gyakorlatban Miután a “Knight” lapok tulajdonosa sikeresen letörte a lapjainál lévő szakszervezetek egy részét, ezen demokratikus cselekedete után elhatározta, hogy továbbmegy a demokrácia gyakorlásában, még pedig a latinamerikai testvérekkel szemben, akiknek eddig csak az amerikai nagytőkések, mint pl. az olajtársaságok, a US Fruit Co., stb. adott leckét. Mr. Knight elhozatott Peruból vagy 3 tucat jól kiválogatott egyetemistát, hogy az ő költségén ismerjék meg Miami városában a mi demokráciánkat a mindennapi életben. Jellemző a sztrájktörőkkel dolgoztató Mr. Knightra, miként tanította meg a perui ifjakat, hogy mi is az amerikai demokrácia. Az ifjaknak megmagyarázták, hogy itt a nép kormányoz, de nem mondták meg nekik azt, hogy a Délen a színes polgárok nagy többségét terrorral és a legkülönbözőbb trükkökkel akadályozzák meg abban, hogy törvényadta jogaikkal élhessen- nek, mikor választásokról van szó. Nem mondták meg nekik azt sem, hogy az amerikai nép megbízhatatlan csalóknak tartja a politikusokat, úgy az egyik, mint a másik pártba tartozókat. Pedig ezt könnyű lett volna velük megértetni, ha eléjük tárják a legutolsó miami-i választási adatokat, amikor a város sorsát intézők megválasztásáról volt szó. A szavazó polgároknak csak 50 százaléka regisztrált, s ebből a 130,000 szavazó polgárból a legnagyobb propaganda után is csak 15 százalék szavazott a jelöltekre. A gvőztes városatyákra a szavazó polgárok 5 százaléka szavazott. és aki a legtöbb szavazatot kapta, arra is csak a jogosultak 3 és fél százaléka szavazott. Ugye, ezt még a legjobb akarattal sem lehet népszavazásnak nevezni? így azután nem kell csodálkozni, hogy Knighték nem mutatták be ezt a “demokráciát” a gyakorlatban. A peruiakkal meg akarták ismertetni, hogyan él az amerikai, nép, igv elszállásolták őket az egyik legjobb szállodában és a város gazdag polgáraival is meghivatták őket, akiknek 4—8 hálószobás, ugyanannyi fürdőszobás, fürdőmedencével ellátott házuk van, léghütessel, a legelőkelőbb berendezései. Ttt azután agyonetették az if iákat, elvitték őket a ló- és kutvaversenyre, megmutatták nekik az előkelő szállodákat, ahol egy szoba napi bére 120 dollár, s egy lakosztályért nani 320 dollárt is fizetnek. Természetes, hogv ezek az ifjak nagyon megdicsérték a “nép” jólétét és gazdagságát. Persze gondosan távol tartották őket a nvomortanyák tájékától, melyeknek düledező patkányfészkei nem sokban különböznek a perui viskóktól. Nem mutatták meg nekik a néger nép és a munkanélküli11 ek nyomorát sem, a piszkos, szennyes utcákat, ahol a szegények gyermekei szedik magukba a tüdővész bacilusait. Nem látták a Knight lapjában ugyanakkor meg jelent hivatalos statisztikát sem, amely szerint Florida mezőgazdasági munkásainak átlagkeresete családonként évi $640 — vagyis alig több mint heti $12 — és ez vagy 40 ezer floridai családnak a jövedelme. Nem mutatták meg a perui fiuknak azokat a lakásokat sem, amelyekben ezek a szerencsétlen páriák laknak, amelyeknél még a disznó-ólak is tisztábbak és szebbek. Sem vízvezeték, sem toilet nincs ezekben az úgynevezett “lakásokban”. A detroiti gazdag gyáros csak lakásért annyit fizet két napra a megcsodált szállodákban, mint ameny nyiből ezeknek a családoknak egy éven át tengődnek kell. őket nem érinti a munkanélküli biztosítás és biztos, hogy nincs betegbiztosításuk sem. Ezt talán a tejben-vajban fürösztött perui ifjak nem tudják, de tudja a latinamerikai nép és ezért nem lelkesedik az amerikai demokráciáért, amely a gyakorlatban egészen másképpen fest, mint ahogy azt Knighték bemutatták. Ötvenhat ország, kíiesisezar kiállító A lipcsei hagyományos vásárra több mint 56 ország mintegy 9 ezer kiállítója jelentette be rész vételét, és a kiállítókkal együtt mintegy 80 országból várnak üzletembereket és érdeklődőket. A vásár 300 ezer négyzetméternyi kiállítási területén több mint egymillió tárgyat mutatnak be. A terület mintegy egy harmadát a külföldi kiállítók foglalják el. A gazdag anyagot — a nemzeti bemutatókon kívül — 55 szakmai csopon an tárják a látogatók elé. A külföldi kiállítók cöziil a Szovjetunió ebben az évben ünnepli 40 évi vásári jubileumát, mert kollektiv kiállítással először 1922 őszén vett részt a lipcsei vásáron. A Szovjet unió, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és Bulgária 45 ezer négyzetméter területen több ezer üzem gyártmányát mutatja be. A szocialista országok gazdasági erejének rohamos fejlődését a kollektiv kiállítások és különösen a kohászat nagyarányu<,bemutatója tükrözik. Magyarország is első Ízben állít ki kohászati termékeket a lipcsei vásáron. Bár a NATO tanácsa azt ajánlotta tagországainak, hogy ne vegyenek részt a vásáron, Nyugaton is igen nagy az érdeklődés a lipcsei vásár iránt. Minden NATO-állam kiállít, sőt, egyesek, például Görögország és Olaszország nagyobb területen mint tavaly. Törökország több évi szünet után az idén ismét jelentkezik. Az amerikai kontinens országai főleg kollektiv kiállításokkal vesznek részt. Kuba kiállítási területét kétszeresére növelte. Kollektiv kiállító Brazília, Ecuador, Colombia, Argentina és Uruguay is. Az Egyesült Államok és Kanada több cége is kiállít. A múlt évekhez hasonlóan Afrika és Ázsia uj független országai — például Marokkó, Ghana, Tunézia, Mali, Szudán, a Szíriái Köztársaság, Irak, Ceylon és Laosz — is képviseltetik magukat a vásáron. Az EAK mintegy 350, India több mint 1000 négyzetméteren állítja ki termékeit. A bonni kormány mindent elkövetett, hogy a nyugatnémet üzletembereket távol tartsa a lipcsei vásártól. Mégis sok nyugatnémet és nyugatberlini üzletember a lipcsei vásáron való részvétel mellett döntött, s összesen több mint 21 ezer négyzetméter kiállítási területen mutatják be termékeiket, és sok cég kereskedelmi képviselői jelentették be részvételüket. | -nyi "^ii" »yi» 'uyi"i^ir ► Az aneroJnvelvii “Worker” FENNÁLLÁSÁNAK ' 38. ÉVFORDULÓJÁT : < ” ünnepli < , a sajtószabadság megvédésére " ► március 2-án, pénteken este A ► 8 órai kezdettel < ; a CARNEGIE HALLBAN 57th Street and Seventh Ave., New York N. Y. i * ► tTnnnr>i plánok: James E. JACKSON, a ‘Worker’ 4 ► szerkesztője és HERBERT APTHAKER történész ^ y Az Ukrán Népi Tánccsoport gyönyörű programja, < ► zeneszámok , ► Belépődíj 99 cent . Rendezi a WTorker Advisory Council C Jta i -<íifc A A A irtk ,4k A atk "-i
