Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-13 / 28. szám
Thursday, July 13, 1961. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 ÍAJücLomrváuu/ és technika, tAn/W\n/WU>/WVWWWUWV/WVUW\<WVVA/V\AA/WWUW\/WVWWVWVVUVU>AAAAAAWVWVUVUVVVUWUWUWUVVVVV A HOLT-TENGERI LELETEK ÉS A KERESZTÉNYSÉG EREDETE 1947 tavaszán, Palesztina angol megszállásának utolsó hónapjaiban, jeruzsálemi zsibárusok ősrégi, foszladozó bőrtekercseket kezdtek árusítani, s azt állították, hogy rövidesen sokkal épebb, felhasználhatóbb tekercsek kerülnek piacra. A bőtekercseken található Írásjelek két ezer évvel ezelőtti világról adtak hirt, s különösen fontosak, érdekesek egy, a történelemben a messzeség ködébe süllyedt szektáról adott feljegyzések, már csak azért is, mert a bőrtekercsek nagy része ezzel foglalkozik. Mint a későbbi kutatások megállapították, a felbecsülhetetlen értékű leletekre nyájaikat legeltető beduin pásztorok véletlenül találtak rá Jeruzsálemtől mintegy huszonöt kilométernyire keletre, kisebb-angyobb barlangokban, g a leletek az eszeus zsidó szekta (Az eszeusok i. e. II. században keletkezett zsidó szekta volt. A mai Szíria, Egyiptom, Izráel területén éltek. Életmódjuk és szervezetük teljesen megegyezett a későbbi őskeresztény közösségek szokásaival.) kézirattárának részét képezték. A piacra kerülő leleteknek azonnal gazdája akadt. Négy tekercset Sukenik professzor, a jeruzsálemi héber egyetem tanára vett meg, másik hármat pedig Mar Athanasi, a San Marco-i ortodox szir kolostor metropolitája szerzett meg. Hosszú és igen romantikus ut után végül is a legfontosabb leletek egy helyre — a jeruzsálemi egyetemhez — kerültek s megindulhatott azok tudományos feldolgozása, illetve a későbbiek során annak publikálása. A tucatnyi lelet nyomán hatalmas kutatómunka kezdődött a jelzett területen, s találtak is további, felbecsülhetetlen értékű kéziratokat az i. e. 4000-től egészen az arab és bizánci időkig, azaz a középkor derekáig. A legnagyobb mennyiségű anyag a leletek közül az i. e. II. századtól a Hadriánus alatt lezajlott zsidó felkelésig, azaz a i. e. II. század első feléig terjedő időszakot öleli fel. Ezeknek lelőhelye a Kum- ran folyó melletti terület és ezért a leleteket kumrani leletekként is számon tartja a tudományos világ. A leleteket nyolcféle nyelven Írták, többek között klasszikus és népi héber, valamint klasszikus és Krisztus utáni arameus nyelven. A radioaktiv szénizotópokkal végzett vizsgálatok meg- állapitták, hogy a leletek kétségkívül hitelesek, azok valóban a megjelölt időből származnak. A kumrani leletek fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt esztendők során ezernél több önálló tudományos — nem egyszer áltudományos — miiben foglalkoztak vele, nem számitva a folyóiratokban és másutt megjelent egyéb publikációkat. Miért folyik a harc? Miért főijük a nagy harc a leletek körül? Nem kisebb dologról van itt szó, mint arról, hogy a leletek egész uj megvilágításba helyezik a kereszténység eredetét, s megdönthetetlenül bizonyítják. hogy a keresztény egyház nem “isteni kinyilatkoztatás” eredményeként jött létre, hanem a történelmi fejlődés során. Nem véletlen, hogy a leleteket éppen egyházi részről érik a legélesebb támadások, de az egyháznak — elsősorban a keresztény egyhának — azon állítását, hogy a két vallási mozgalom között csak külsőségekben volt hasonlóság, két párhuzamos folyamat volt, a tudományos bizonyítékok súlya alatt mindinkább összezsugorodnak. Nem kisebb dolgok kerültek napvilágra, mint az eszeus szekta alapszabályai, a Habakuk könyvéhez irt kommentárok, valamint az úgynevezett damaszkuszi dokumentumok, amelyek félreérthetetlenül megmutatják az eszeusok mozgalmának ideológiai alapjait. Mindez azt eredményezi, hogy még a vallásos polgári tudósok is kénytelenek elismerni a leletek jelentőségét, s például Dupont Sommer neves francia történetíró többek között ezt mondja: “Ezek a tekercsek félre nem érthető bizonyítékai annak, hogy az eszeus mozgalom készítette elő a kereszténység kifejlődését, sok vonatkozásban a keresztény vallás mintaképéül szolgált.” A leletek megvizsgálásába már az egész tudományos világ bekapcsolódott, s a technika legújabb vívmányait is alkalmazták, többek között az elektronikus számítógépeket is. Az elmúlt két esztendő. hozta meg a legjelentősebb eredményeket, mert sikerült a többezernyi tekercsből és töredékekből a teljes a alapszabályzatot összeállítani. Az alapszabályok Az alapszabályok mindennél jobban bizonyítják, hogj' mily nagy a hasonlóság az eszeus gyülekezet és az őskeresztény közösség között. Csak példaként néhányat: az eszeusok is megvetették a vagyont, a vagyonközösség volt az egyik alapvető feltétele a szektához való tartozásnak. Közös munkát foljüattak, a termés is közös volt, a fiatalabbak szolgálták ki az idősebbeket, s igy tovább, akárcsak az őskeresztény közösségekben. A fentebb elmondottak igazolására egyetlen bizonyítékot : A 12 apostol tanítása cimü őskeresztény dokumentumban ezt olvashatjuk: “A hívők többségének egy volt a szive, lelke, senki nem nevezett semmit sajátjának, mindenük közös volt.” Ugyanakkor a kumrani leletek idevágó része igy hangzik: “Mindazok, akik egyesülni akartak, az (isteni) igazságban, elhozzák minden tudásukat, erejüket és vagyonukat as isteni közösségbe.” Az eszeusok alapszabályai különben megszabják a tagok életének rendjét, s ezen belül a közös szertartásokat, melyek szinte hajszálnyira egyeznek az őskeresztény közösségek szertartásaival. A tagok a következő szertartásokra gyűltek ösz- sze: A vízben való megtisztulásra, vagyis a keresztelő fürdésre, amely azonban hatástalan, ha nem kiséri a bűnök lelki, belső megbánása. A biinök meggyónására, amit felvételkor az egész közösség gyülekezete előtt kellett elvégezni, akárcsak az őskeresztény közösségekben az i. sz. II—III. századában. A közös étkezésre, amelyet egy pap vezetésével végeztek, aki megáldotta az első falat kenyeret s az első korty bort. Az istentiszteletre, ahol meghallgatták a bölcsek beszédét, imádkoztak, közösen énekeltek, majd jelképes evés volt. A felsorolt négy fő jellemvonás teljesen azonos a szertartásokkal, amelyeket az őskeresztények folytattak, tehát nyilvánvaló, hogy mindezeket a keresztények átvették az eszeusoktól, azaz az eszeusok tartalmilag és formailag is alapját: adták a keresztények vallásgyakorlatának. Az igazság tanítója Nemcsak a szertartások mutatnak nagy hasonlóságot, hanem a többi alapvető kérdés is, a- melyekre most a kumrani leletek segítségével fény derült. A kumraniták szektájuk megalapítóját az igazság tanítójának nevezték, és bármit is tanított, “az isten szájából hallotta. (H a b a- kuk könyve.) Az igazság tanitója is ugyanúgy sok ember által bővítve, kurtítva, nagyon sokkövetőinek kezétől halt meg, mint Krisztus, mind kettőt keresztre feszítették, s mindkettőről halála után azt beszélték, hogy feltámadtak s továbbra is élnek. A dokumentumokból az is meáállapitható, hogy az eszeusok szövetségüket Uj Szövetségnek nevezték, szemben a régi zsidó vallással, amelyet elvetettek, mert az álszent, farizeus vallássá vált a hatalmasok kezén. Ezért az eszeusok uj szövetséget kötöttek az istennel, akinek követe az igazság tanitója volt, A biblia meghamisítása A leleteknek nemcsak fentiek miatt nagy a jelentősége, hanem azért is, mert előkerült a bibliának a legrégibb szövege, amely mintegy kilenc- száz évvel idősebb az eddigi ismertnél. Ezek a most előkerült dokumentumok mindennél fényesebben igazolják a tudósoknak azt a feltevését, hogy a biblia nem egyidőben keletekezett, nem egy ember irta, hanem hosszú évszázadok soráig sokszor megváltoztatva nyerte el mai formáját. A most megtalált leletek bibliai szövegei bebizonyítják, hogy a biblia nem Mózesnek adott isteni kinyilatkoztatás, hanem különböző emebrek áltál összegyűjtött vallásos nézetek összefoglalása. A leletek segítségével azonban nemcsak erre derült fény, hanem egy sor hamisításra is, amelyet a biblia szövegén elkövettek. Egyetlen példát erre: Habakuk könyvének II. 5. sorában található egy mondat, amely igy hangzik: “És bizony a bor is megcsal ...” A most előkerült dokumen- tek azt bizonyítják, hogy iá bibliának ezt a részét — nagjmn sok ilyen rész van — meghamisították. Az eredeti szöveg igy hangzik: “És bizony a gazdagság is megcsal . .” Elegendő volt annak idején a héber nyelv hyyn (bor) és hwn (gazdagság) szavának a felcserélése, s a gazdagok ellen irányuló támadás máris az ital elleni támadássá szelidült. A hatalmas leletanyag feldolgozása jelenleg is folyik. Érthető, hogy a tudományos világ nagy érdeklődéssel várja a további publikációkat, hiszen azok további részleteit világítják meg tudományos pontossággal a keresztény egyház legendákba vesző keletkezésének. M. O. Megfejtették a villamos angolna “titkait” A délamerikai folyók egyik furcsasága a villamos-angolna. Ez a békés halfajta úgy védekezik támadói ellen, hogy érintésére villanyáramot bocsát ki magából. Harry Grundfest professzor, a Columbia-egyetem tanára hosszú éveken át tanulmányozta a villamos-angolnát. Megállapításait az alábbiakban foglalja össze. 10 villanykörtét táplálna A villamos-angolna “áramtelepe” elégséged volna egyszerre tiz villany égő működtetéséhez. Egykét millió parányi “zseblámpa elemből”, áramtermelő sejtekből áll. A természet olyan “kapcsolást” teremtett a sejtek között, hogy úgy működjenek, mint egy akkumulátor. A hal hátgerincével párhuzamosan 800 ilyen sejt oszlopszerüen helyezkedik el, az általuk teumelt áram feszültsége összesen 500 volt. De hogy egyúttal az áramerősség is hatásos legyen, ezért 140 ilyen elem- oszlop tömörül egymás mellé, amely összesen égj ampert ad. Az erősáram természetesen csak akkor lép fe’, ha a hal “bekapcsolja”. Nyugvó helyzetben a sejtek ‘elemei’ nem adnak áramot. Az angolna “kapcsoló-szerkezete” elképesztő: egy század másodperc alatt megváltoztatja a kétmillió elem felének pólusát, úgyhogy a feszültség azonnal fellép. A hal “idegkapcsolója” jóval bonyolultabb, mint például egy televízió-készülék szerkezete. Az egyes sejteket idegek szövik át, amelyek a gerincben két-három méter hosszú, vastag idegfonalat képeznek és az agyban levő “parancsnoki hídhoz” vezetnek. Az idegek jelzésére az elelktrosejtekb m bonyolult elektrokémiai folyamatok kezdődnek, amelyek a pólusváltozást idézik elő. A “várótermek” Felmerül a kérdés: ha a “parancsnoki hidril” egyszerre indul el a kétmillió sejtnek szóló ü zenet, vajon a hal farkában levő sejtek nem kapják-e későbben a jelzést, mint az agy közelében levők? Grundfest professzor most bebizonyította, hogy minden idegvezetékben szabályos “várótermek” vannak, amelyekben a rövidebb távolságra szóló impulzusok addig “várnak”, amig a legtávolabbi sejt is megkapja a riasztást. így képződnek azok a félelmetes áramütések, amelyekből a villamos halfajták másodpercenként 1500-at is elő tudnak állítani. Hogyan lehetséges, hogy a villamos hal íem pusztul el a saját “villamosszékében?” A leg- agyafurtabb mérnök sem tudta volna jo! ban megszerkeszteni ezt az erőmüvet, az elemsejtek úgy kapcsolódnak, hogy az áram csakis rajtuk keresztül folyhat, anélkül, hogy másfelé kalandozna. A hal testének azokat a helyeit, ahol a villanyáram elhagyja és ismét visszatér, vékony hártya fedi, a többit pedig vastag szigetelő anyag, amellj'el az állat védi magát az áramütés ellen. A villamos halak (a zsibbasztó rája, az elektromos-harcsa, a pengehal stb. összesen mintegy 500 halfajta) azonban nemcsak védekezésre használják az áramütéseket, hanem arra is, hogy elesé- get szerezzenek maguknak. Egyes dél-amerikai fajták “erőmütelepüket” afféle viz alatti radarként használják tájékozódásra, zsákmány felkutatására, sőt a támadó “elriasztására” is.
