Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-08-10 / 32. szám
Thursday, August 10, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ II 4V\AA/VVMUVVUVVUWVVVA/VVUV\AAnAAnAn/WUWVV/U\MVA/UVVVUV\AAA/tfV\/VnnMVVUUVVVUV\/\n/WVAAAA/ t4ÁAUrnruxsu/ostojchnikxi Az emberiség fejlődéstörténetében az utóbbi fél évszázadban ment végbe a legtöbb változás. A természettudományok eredményei és a velük szorosan összefüggő technikai ismeretek révén megrövidültek az óriási távolságok, és ebben az értelemben szinte parányira zsugorodott össze a Föld. "Ugyanakkor a tudományos fejlődés jóvoltából rövid idő alatt ugrásszerűen megnövekedett az átlagos emberi életkor. Sikerült ugyanis számos járványos betegséget és pusztító kórt legyőzni, az időjárás viszontagságait és az embertelenül fárasztó fizikai munka terheit csökkenteni. Mégis minduntalan mutatkoznak olyan tünetek, jelenségek, amelyek a technikai haladás adta boldogabb emberi jövő perspektíváját némiképpen beárnyékolják. Szinte naponta halljuk, hogy ez vagy amaz a 40 év körüli ismerősünk hirtelen, szivkoszoruér-trombózisban meghalt. Vitathatatlan, hogy éppen a legnagyobb tudásu, a legnagyobb alkot óere jü és felelős szervező munkát végző emberek közül kerülnek ki azok, akik helytelen életmódjuk miatt, a biológiai törvényszerűségek semmibevevése miatt lesznek időnek előtte áldozatai a hajszás modern életnek. Milyen biológiai törvényszerűség az, amelynek az áthágása megbosszulja magát? A földi élőlények életritmusa elsősorban a Naphoz igazodik: ez kitörölhetetlenül rányomta bélyegét a bogárra, a halra, a madárra, — és a gondolkodó emberre is. Az ősember biológiai ritmusát szintén a nappal és az éjszaka váltakozása határozta meg. Amikor a Nap felkelt, ő is felébredt álmából, nappal halászott, vadászott, küzdött, s ha még ezt követően is futotta az erejéből, mozgáskészségéből: táncra perdült vagy játékos mozgásokat végzett. Amidőn leszállt az éj, fáradtan elvonult fészkébe vagy barlangjába aludni. Az ősi társadalmakban ezt a ritmust csak ritkán zavarta meg egy-egy természeti katasztrófa vagy a vadállatokkal vivott küzdelem. A feudális államok társadalmi berendezkedése is többé-kevésbé alkalmazkodott e ritmushoz. Nem igy a kibontakozó kapitalizmus A városi munkásság az egészségre ártalmas gyárakban látástól vakolásig dolgozott. A munkaerőt korlátlanul kihasználta a tőkés, hiszen a megrokkantak helyére sok kenyérfélén dolgozó közül válogathatott. Ennek következményeként a halandóság és a különféle senyvedő betegségek a külvárosok nyomortanyáin hihetetlen méreteket öltöttek. A XIX. század elején a fejlettebb ipari államokban megvalósult a nyolcórás munkanap. Mégis egyre több az úgynevezett civilizációs betegség: a magas vérnyomás, a koszorúér-trombózis, az agyvérzés, az emésztés zavara stb. A biológiai életritmus szabályozó központja az emberi agyAA/IMWWWVVWVWWMAAAMWAAMAnMWWWWUVWWW A VÉNUSZ ÁTMÉRŐJE A Vénusz bolygó átmérőjének közvetlen meghatározása nehéz feladat elé állítja a csillagászokat. A különféle zavaró hatások következtében ugyanis nagy mérési hiba adódhat. Ezenkívül az optikai észlelések alkalmával nem csupán a bolygó szilárd gömbjének méretét állapítják meg, hanem “hozzámérik” a csillagot környező átlátszatlan és összefüggő felhőtakaró vastagságát is. A mérési érték tehát nagyobb a valóságosnál. 1959 junius 7-én a Vénusz elhaladt az Oroszlán csillagkép Regulus csillaga (Alfa Leonis) előtt. Miként várható volt nem egyszerre tűnt el (és bukkant elő ismét ( a bolygó mögött, hanem fénye a Vénusz fokozatosan sűrűsödő légkörén áthaladva egyre inkább gyengült. E jelenség következtében sikerült a Vénusz tényleges méretét meghatározni. G. de Vaucouleurs és D. H. Menzel, a Harvard Csillagvizsgáló munkatársai Spanyolországból figyelték a Regulus fedését. Méréseik szerint e bolygó átmérője a 65 km vastag sűrűbb levegő- réteggel és a felburokkal együtt 12,330 kilométer. Ha a hőmérsékleti adatok alapján a Vénusz felhőtakarójának felső határát a felszín felett 27 tm-re becsüljük, akkor a bolygó átmérője (a szilárd gömb mérete) 12,146 km. A mérési hiba plusz-minusz 12 km. Ezek szerint a Vénusz átmérője a Föld egyenlitői átmérőjének (12,756.8 km) 95.2 százaléka. nak egy meghatározott területe. Ez a föléje rendelt agykéreggel és az alája rendelt vegetativ idegrendszerrel irányítja összes életműködésünket. Szivünk tevékenységét, légzésünket, emésztésünket mind-mind e központ és a vegetativ idegrendszer ellenőrzi. Ha a nyolcórás — és az orvostudomány szerint egészségünk szempontjából jó arányú — munkanap ellenére még is szaporodnak a civilizációs betegségek: akkor ennek az oka nyilván nem a munkaidő tartama, hanem a civilizált életmódnak valami más, esetleg többféle tényezője. Nemcsak a kiváló művészek, politikusok, gazdasági vezetők életére, hanem az egyszerű emberekre is erősen hat a civilizáció. Az ébresztőóra kegyetlen berregésére felriadt ember a fáradtságérzetét hideg viz helyett gyakran egy-egy bögre feketekávéval vagy ami még helytelenebb, doppingoló tablettával űzi el. Az egész napi munkájához, a 8 órányi elfoglaltsághoz szinte semmi mozgásra sincsen szüksége. Csakugyan, minél tökéletesebb lesz az automatizálás, annál kevesebb erőfeszítésre kényszerülünk. A gépek ellenőr zése ugyanis nem veszi igénybe a biológiai életritmus követelte mozgásmennyiséget. Ugyanekkor táplálkozásunk rendszerint bőségesebb, mint hajdan. Ráadásul az elterjedt dohányzás és az egyéb élvezeti cikkek nagymértékben felkorbácsolják az idegrendszert. A nagyvárosok forgalma: reggelenként a munkába menetel, este a hazatérés, no meg az éjszakai szórakozóhelyek biológiai életritmusunknak mindmegannyi veszélyeztetői. Az agy és a központi idegrendszer működésén alapuló biológiai életritmust éppen a természetes fáradtság és az ezt követő pihenés, alvás üteme határozza meg. Az ősemberben reggeli ébredése után a mozgás, a halászat, a vadászat, a küzdelem, a tánc és a mindezzel kapcsolatos látási, hallási és tapintási ingerek hozták létre a fáradtságérzés idegrendszeri elváltozásait. Napjainkban viszont a fáradtság legfőbb tényezője a fizikai munka, a mozgás hiányzik, és helyette elszaporodtak az idegrendszeri izgalmi elemek. Nem meg lepő tehát, hogy a jobb táplálkozás, az egészséges lakásviszonyok és a helyes öltözködés ellenére éppen a vegetativ idegrendszer zavarai gyakoribbak főleg az idősebb koruaknál, hiszen őket már huzamosabb ideje érik a fentebbi káros ingerek. A munkaegészségtan és a sportorvoslás ismeri a dolgozó izom fáradását. A kísérleti állatból kimetszett izom ingerlésre összehuzódik. Bizonyos számú összehúzódás után az újabb inger már nem váltja ki ezt a jelenséget. £Ia ilyenkor megvizsgáljuk az izom vegyi összetételét, bizonyos anyag cseretermékek felszaporodását észleljük. De ha kellő időt biztosítunk arra, hogy az izom megpihenjen, akkor ismét képes lesz az összehúzódásra. Az idegrendszerben az elfáradás során keletkező elváltozásokat a pihenés és az alvás szünteti meg. A fáradtság állapotával, illetve a pihenéssel szorosan összefügg az egészség, a jó közérzet és következménye: a jó munkateljesítmény is. Az utóbbi, amely akaratunktól, életkorunktól, testi alkatunktól, erőbeli állapotunktól és nemünktől függ, nemcsak egyéni sorsunkat, hanem társadalmunk anyagi jólétét is meghatározza. Éppen ezért dolgoztak ki tudományos módszereket a fáradtság mérésére csakúgy, mint a teljesitőképes- / ség ellenőrzésére. Ilyen vonatkozásban érdekes vizsgálatokat végzett az insbrucki klinika igazgatója, Hittmair és a ludwigshafeni belklinika igazgatója, Hochrein professzor. Kutatásaik eredményeként tudományosan is igazolódott az a régi tapasztalat, hogy a munkaidő csökkenése hozzájárul az átlagos emberi életkor meghosszabbitá- sához. Ellenben a különféle idegrendszeri elváltozásokat előidéző fáradtságérzés következtében csökken a munkateljesitmény, növekszik a balesetek száma, és gyakoribbak a tartós betegségek is. Hochrein több száz fiatalemberhez kérdésként legelsőként az egészséget említette. Nem csekély volt azoknak a száma sem, akik a nagyobb jövedelemnél is fontosabbnak vélték a több szabad időt, vagyis a csökkentett munkaidőt. A munkaidő csökkentése — olyképp, hogy a teljesítmény azonos marad — vagy a technikai föltétel javításával, vagy a munka intenzitásának növelésével érhető el. Amikor századunk elején a 48 órás munkahétre tértek át, egyre többen sürgették az ötnapos munkahetet. Ez a 48 órás munkahét mellett csak úgy volt megvalósítható, ha napi 8 óra helyett 9 és fél órát dolgozott az ember. 40 éves korig ez az elfoglaltság még bizonyosan nem hátrányos a tökéletes pihenésre. Az ötödik évtizeden túl azonban már nincs igy. Ez pedig csökkenti a munka hatásfokát is. Ha ráadásul a két pihenőnapot is fokozott munkával töltik az emberek — rendszerint a külön kereset végett —, még tovább romlik a teljesítmény, szaporodik a balesetek száma és a korai megrokkanás lehetősége. Hittmair munkaegészségügyi megfontolások alapján úgy véli, hogy a 9 és fél órás munkanap az egészség számára nem jelent előnyt. A kétnapos hétvége ugyanis még akkor sem alkalmas a heti fáradtság megszüntetésére, ha mind a két napot valóban pihenésnek szenteljük. Az 5 napos munkahét bevezetése csakis akkor kívánatos, ha a 40 és 42 órás munkahét bevezetésének technikai és gazdasági feltételei biztosítottak. A munka és a pihenés helyes arányának megteremtésével foglalkozó tudomány, a “pihenés tudománya” még csak a kezdő lépéseket tette meg. Az elmondottakkal csupán felvázoltuk a lehetőségeket. De vannak olyan módok, amelyekkel máris védekezhetünk a civilizáció ártalmai ellen, mégpedig úgy, hogy előnyeiről sem kell lemondanunk. Fokozottan kívánatos a kellő mozgás, a fizikai munka azoknál, akik ülő foglalkozást végeznek a szellemi éberség állapotában. Helyes lenne a nagyvárosok környékén egy-egy családnak vagy üzemnek könnyen megközelithető parcellát juttatni, ahol a dolgozók a hét végét a szabadban tölthetik, sportolhatnak, kertészkedhetnek. Kerülni kell a doppingoló, a természetes fáradtságot gyógyszeresen kiküszöbölő szerek fogyasztását. Ki kell dolgozni olyan rendszert, hogy a gyárak és üzemek munkásai érzelmileg is kapcsolódjanak feladataikhoz. Ismerjék meg a gyár terveit, a gyártás minden folyamatát, ily módon a munkahely ne csupán a kereset lehetőségét, hanem az alkotás örömét is nyújtsa nekik Dr. Szendéi Ádám, ny. belklinikái adjunktus Műanyagból televíziós torony Norvégiában egy 1,650 m magas hegy tetejére televíziós tornyot építettek — műanyagból. A torony betonalapon nyugszik, teljes magassága 25 méter, falvastagsága mindössze 5—13 mm. Anyagának 45 százaléka poliésztergyanta, 55 százaléka üvegszál. E műanyag annyira erős, hogy nincs szükség sem megtámasztásra, sem kihorgonyzásra. A próbák során kiderült, hogy a hurrikánnal kétszerte nagyobb sebességű szél (250km,/perc) is csupán 20 cm-rel téríti ki helyéből a torony csúcsát. A műanyagba narancsszínű sávokat festettek, hogy a repülőgépek a tornyot már messziről meglássák. -A toronynak az is előnye, hogy átlátszó, ami karbantartását könnyíti meg. Tökéletesebb hőálló üveg Egy moszkvai kutatóintézetben sikeres kísérleteket folytattak a hőálló üveg gyártásának tökéletesítésére. Ennek során a szilikátiiveget mintegy 650 C fokra hevitették és polietilsziloxán 10 százalékos oldatával bepermetezték. Az igy kezelt üveg hőállóképessége fokozódott. A vizsgálatok szerint e kezelés alkalmával az üveg felületén levő mikro- repedéseket a szilikon betömte és elfedte, s ezáltal az üveg felületének keménysége is növekedett. Piezoelektromos orvosi műszer A piezoelektromos jelenség egy fontos sebészi eszköz előállítását tette lehetővé. Ez megkönnyíti a test belsejébe jutott vagy ott keletkezett szilárd idegen anyagok: csontszilánkok, vesekövek és epekövek stb. felkutatását. Az eszköz a műtétekhez használt fogó, csipesz stb., amelyre piezoelektromos kristályt erősítenek. Ennek az a tulajdonsága, hogy a legcsekélyebb mechanikai hatásra (pl. ha szilárd testhez koccan vagy azt akár csak érinti) villamos feszültség keletkezik benne. Ezt a feszültséget felerősítik és egy hangszóróba vezetik, úgyhogy azonnal hang jelzi, ha a műszer beleütközött a keresett szilárd testbe. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! f A MUNKA ÉS A PIHENÉS
