Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-13 / 28. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July IS, 1961. 2 x 2=4 +1234i1234 +212349870-+7994321X 123455=12347 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2X2=4+1234:1234+212349870+7904321 X 123455=12347 BERLIN ÉS A KÉT NÉMETORSZÁG A berlini kérdésről sokat Írnak mostanában az újságok, ezért érdemes olvasóinknak egyet-mást megtudni magáról Berlinről és Nyugat-Német- országról. Berlin lakossága 3‘/3 millió, ennek % része a nyugati részen lakik, és valamivel több, mint egy millió él a keleti részen. Berlin Kelet-Németor- szágban fekszik, közelebb a lengyel határhoz, mint a nyugat-némethez, de majdnem a terület közepén. A Berlint körülvevő, terület régen sem volt gazdag vidék. Németország lakossága Nyugat-Németország 53.1 millió Kelet-Németország 16.2 millió Az elszakított területeknek, melyet Lengyelországhoz csatoltak 7.5 millió Az egész volt német területnek összesen 76.8 millió lakosa volt. Köztudomású, hogy Nyugat-Németország gazdaságilag a világ egyik leggyorsabban fejlődő területe és arany-deviza tartaléka hihetetlenül nagy, összehasonlítva a többi (győzedelmes) államokkal. Mi az oka ennek? Elsősorban az amerikai segítség (Marshall Plan). Amerika ugyanis nem tanult az első világháborút követő időkből és újból billiókat gyömöszölt le a németek torkán. Másodszor a németek hosszú ideig nem fegyverkeztek, és ezzel billió dollárokat takarítottak meg. A németek nem akarták a felfegyverzést, ez a gondolat nem volt népszerű és Németország lakosságának 70 százaléka kifogásolta az amerikaiak által reájuk erőszakolt fegyverkezést. Vajon hányán tudják, hogy az első német katonákat a rendőröknek kellett megvédeni a polgári lakossággal szemben? A németek gazdasági hatalmát két tényező segíti. Az egyik az Európai Közös Piac (Common Market), amely az angolokat kizárja Európa közösségéből s középeurópa nyugati államai (Svájc kivételével) vámmentesen küldhetik áruikat szom szédaiknak. A másik tényező, hogy alacsony munkabérrel, újabb gépekkel (a régiek tönkrementek) s azzal, hogy az állam maga segíti a nagy vállalatok megteremtését, a németek a vezető exportáló szerepét töltik be az egész világon (nemcsak Dél-Amerikában, hanem a szocialista országokban is.) A Marshall-terv által nyújtót pénzzel Amerika saját gazdasági vetélytársát erősítette meg; ez a hidegháború logikája. A németek sok embert veszítettek el a háborúban és főként fiatalokat. Ezeknek a helyébe azonban megkapták a balti államok és a Volga környéki régi német lakosságot, úgyszintén a Csehszlovákia határán élő németeket, a magyar “svábokat” és Románia “szászait”. A Szovjetunió és az utódállamok meg akartak szabadulni a belső ellenségtől és a náci érzelmű németszármazásu lakosságtól. Ezzel Németország uj, és kitűnő munkaerőhöz jutott, teljesen ingyen, határára szállítva. Berlin gazdasági kérdései Berlin nem jó üzlet még Nyugat-Németország- nak sem. Elsősorban sok pénzbe kerül, évente kb. 375 millió dollárba, mivel mindent a városba kell szállítani. Négy országút, négy vasútvonal, két viziut és két repülőkorridor (folyosó) vezet Berlinbe. Majdnem mindent a nyugatról kell behozni a városba. 1959-ben vagy 2 billió dollárnyi importtól a szocialista államokra csak 70 millió (3%%) jutott. 1960-ban 9.2 millió tonna árut vittek Berlinbe és ebből csak 9.000 tonna vagyis a mennyiség 1%-a ment repülőgépen. A berlini kérdés főként presztizs-kérdés volt és ma is az. Berlin Bismark óta Németországot jelentette, bár nem annyira, mint amennyire Párizs Francia- országot. Amikor a szövetségesek elhatározták, hogy miképpen fogják megszállni Németországot, abban egyeztek meg, hogy együtt vonulnak be Berlinbe, ami szimbolizálta győzelmüket. A politikusok rendszerint nem ismerik elég jól a földrajzot és most sem vették észre, hogy Berlin az oroszok által megszállt terület közepén van. így Berlin tüske lett Kelet-Németország szivében. Mivel Nyugat-Berlin iparát mesterségesen pénzelik, támogatják, a veszteséget amit a szállítások okoznak megfizetik, igy állandóan nyugtalanságot tud kelteni Kelet-Németországban. A bérkülönbségek révén a jó munkásokat oda tudja csábítani és Kelet-Németország középosztályu gondolkozásu orvosai, technikusai, stb. állandóan át-átmennek Nyugat-Berlinben. Ezzel Kelet-Németország kitanult munkásokat, értelmiségieket vészit, de Nyugat-Berlinnek sem jelent tiszta hasznot. Itt átlagban 25 százalékkal alacsonyabbak a munkabérek, mint Nyugat-Né- metországban és mig a munkanélküliség Nyu- gat-Németországban elenyésző, addig Berlin nyugati részében 8 százalékos, magasabb, mint az Egyesült Államokban. Nem beszélünk itt azokról, A tőkés hirszuigálat íáradhatalan kitartással ad kifejezést annak a meggyőződésének, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között ádáz harc folyik. Olyasféle hatalmi versengés, mint ami a nyugati országok között állandó jelenség. A békés együttműködés elvi ellenfelei tudatosan tartják felszínen ezt az alaptalan feltevésüket, a nép félrevezetésére. Ez egyik eszközük arra, hogy erkölcsi alapot teremtsenek a Szovjetunió ko-egzisztenciális ajánlatainak visszautasítására. Lélegzetfojtva figyelik a két ország és népei közti viszony kifejlődését, és az eseményeket úgy állítják be, mintha azok az ellentétek éleződését igazolnák. Harry Schwartz, a N. Y. Times “szovjet szakértője” ilyen szellemben foglalkozott egy cikkel, amely egy szovjet szaklapban jelent meg. Ez arról szólt, hogy Kina több mint $300 millióval tartozik a Szovjetuniónak, amit gépek és más szükségleti cikkek formájában kapott a Szovjetuniótól és amelynek ellenértékét részben mező- gazdasági terményekkel vállalkozott visszafizetni. Ennek azonban nem tehetett eleget, mivel az utóbbi évek kedvezőtlen időjárása hátráltatta a mezőgazdasági eredményeket. “E hir közlése további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a két ország között nő a feszlütség” véleményezi Mr. Schwartz. Bár a továbbiakban kénytelen megállapítani, hogy Népi Kina “az elmúlt évben több segítséget kapott a Szovjetuniótól, mint bármely más ország egy év leforgása alatt”. Hogy ez mit bizonyít, arra Mr. Schwartz nem tér ki. Annak a jelentőségét sem magyarázta meg, hogy a Szovjetunió és Kina megállapodást kötöttek a kölcsön fokozatos kiegyenlítésére, úgy, hogy az ne terhelje meg a kinai nemzetgazdaságot. A megállapodás szerint ebben az évben nem lesz törlesztés, 1962 s 1965 között fokozatos arányban, a termelés fejlődésének tekintetbevételével, fogja Kina teljesíteni a Szovjetunióval kötött szerződésben foglalt kötelezettségét. Pekingben, a Kinai Népköztársaság fővárosában ünnepi gyűlésen emlékeztek meg junius 30- án a Kinai Kommunista Párt megalakulásának 40. évfordulójáról. Hírszolgálataink evvel kapcsolatban is keresték vágyálmuk, a kinai-szovjet elhidegülés bizonyítékait. Biztató jelként azt tüntették fel, hogy Nikita Kruscsev nem ment el személyesen az ünnepségre. A való tények meghazudtolják a Kinai Nép- köztársaság ellenfeleinek beállítását. Az ünnepségen Liu Sao-csi, a párt központi bizottságának elnöke, ünnepi beszédében kijelentette: “Mind a forradalomban, mind az épitő- munkában élvezzük a Szovjetunió és a többi szocialista országok segítségét, a világ dolgozóinak és haladó erőinek együttérzését és támogatását... Ez a nemzetközi kölcsönös segélynyújtás és egység rendkívül fontos a közös ügy győzelme szempontjából. . . ” A Szovjetunió Kommunista Pártja a kinai párthoz küldött üdvözletében ezt irja: “A jövőben is szilárdítani fogjuk a két ország pártjai és népei között szövődött barátságot és együttműködést.” A hatalmas Kina 600 milliós népe felszabadulása 12 esztendeje alatt fejleszti nemzetgazdaságát szocialista vonalon. Ipari haladása szemléltetésére talán elég egyetlen adat: széntermelésben Kina 10 év alatt a 11. helyről U.S. s a Szovjet unió mögé a 3. helyre került. Már pedig ezt nem tudta volna elérni, ha a két ország szolidaritása nincs szilárd alapokra fektetve. Chen Yi, a Kinai Népköztársaság külügyminisztere kijelentette, hogy országa az 1957-es Moszkvai Nyilatkozat és az 1960-as Moszkvai Haakik naponta odaözönlenek, mint kalandorok, politikai menekültek stb. Ezeket szintén el kell tartani. Sokan igyekeznek majd Berlinből elmenekülni, amikor Kelet-Németország veszi át a forgalom ellenőrzését, mert könnyen hálóba kerülhetnek ezek a furcsa halak. A berlini kérdést előbb-utóbb meg kell oldani, és ezt az Egyesült Államok vezető politikusai is tudják. Berlin mesterségesen felépített alkotmány, amely nem él együtt a környezetével. Talán Angliának volna bátorsága a kérdés megoldására, mert nem érdeke, hogy Nyugat-Európa olyan hatalmas legyen gazdaságilag, mig ő állandóan gyengül gazdaságilag, régi gyarmatai elvesztése révén. Az Egyesült Államok vezetői csak úgy tudnák a berlini kérdést megoldani, ha feladnák a hidegháborús szellemet és a békés együtt élés politikáját őszintén magukévá tennék. tározat mellett áll. Ez a kijelentés élénk cáfolatot jelent a londoni “Sunday Times” cikkírójának és más nyugati hírmagyarázók azon állítására, hogy a Szovjetunió és Kina között jelentős politikai nézeteltérések állnak fenn. Mindkét moszkvai határozat, amelyekre a kinai külügyminiszter utalt peipingi beszédében, a világ kommunista pártjainak közös tanácskozásán született meg a béke biztosításának előmozdítására. Véres harcok a Mekong-deltában ;| A Kennedy kormány azt a határozatot hozta, hogy 40 millió dolláros költséggel 20,000 főnyi délvietnami egységet szerel fel, képez ki amerikai tisztek vezetésével, és a továbbiakban Washington fizeti e 20 ezer katona zsoldját is. Emellett az Egyesült Államok a dollárok tízmillióit fordítja már a meglevő mintegy 300 ezer főnyi dél-vietnami hadsereg további felfegyverzésére, valamint a csaknem 60 ezer főnyi titkosszolgálat fenntartására. Mi az oka ennek a nagy washingtoni “gondoskodásnak”? Az, hogy az 1955 óta folyó dél-vietnami partizánháboruban a diktátort és támogatóit az utóbbi időkben különösen érzékeny vereségek érték. Pedig Washington és dél-vietnami bábjai mindent megtettek, hogy döntő csapást mérjenek a partizánokra. A dél-vietnami diktátornak a partizánok elleni hadműveleteit a 3000 főből álló amerikai katonai misszió irányítja. A sorozatos katonai kudarcokért, irtóhadjárattal, rettenetes terrorcselekményekkel állnak bosszút Dél-Vietnam védtelen, “partizángyanusnak” kikiáltott békés lakosságán. A jelentések szerint 1955 és 1961 között 2200 “tisztogató akciót” hajtottak végre a diemista egységek. Csak az idén negyedév alatt 112 bombatámadást intéztek a “partizángyanus” területek falvai ellen. A terror akciók szörnyűséges mérlegét a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabaditási Front a következőkben összegezte: Meggyilkoltak 77,500, leartóztattak és koncentrációs táborba hurcoltak 500,000 lakost. A legszörnyiibb irtóhadjárattal sem tudják azonban elfojtani a dél-vietnami hazafiak ellenállását. Nemrég a diemista hatóságok kénytelenek voltak elismerni, hogy a fasiszta diktatúra elleni partizánharcok immár az egész országra kiterjednek, s a legnagyobb erővel délen, a Mekong folyó deltájában koncentrálódnak. A vidéket mind nagyobb mértékben a diem-ellenes partizánok ellenőrzik. LONDONBAN, Nagy-Britannia fővárosában, hatalmas tömeg üdvözölte Yuri A, Gagarin őrnagyot, a szovjet űrrepülőt. Gagarin 2-3 napot tölt Angliában a szovjet kereskedelmi kiálitással kapcsolatban. A világ első űrhajósa MacMillan miniszterelnököt is meglátogatja. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy ebben a hónapban lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $..............................-t Név: ...................................................................... Cim: ...................................................................... Város: .................................. Állam:.......... ERŐS A SZOVJET-KÍNAI BARÁTSÁG
