Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-12-28 / 52. szám

Thursday, Dec. 23, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZO 13 KÖZVETLENÜL... BÄUMT IMRE ROVATA Reggel ifjú Ragyás Gyurkával beszélgettem, a pipámmal, ha valaki nem tudná; mégpedig a második és a harmadik félpofa kávé között. — Biztosan rosszakat álmodott, jó gazdám! — mondta Gyurka —, mert ideges és a kávétól még idegesebb lesz... — És a pipázás? — Lehet, hogy a szívnek, a gyomornak, a ve­sének, a tüdőnek és a lábizzadás ellen nem jó, de az idegek részére megnyugtató és Einstein is pipázott, tehát az észnek sem árthat. Mit álmo­dott ? — Sohasem voltam úgynevezett üzletember. Vásárolni még csak tudtam. Azaz jó pénzért szí­vesen odaadták az árut a kereskedők es vagy be­csaptak vagy nem. De eladni még egy gombos­tűt se tudtam. Most képzeld Gyurka, álmomban eladó vigéc 'lettem: —Azért álmodott ilyesmit, mert tegnap a Ful­ler kefe-házalóval a ház előtt tárgyalt és annyit összerendelt nála, hogyha a Missis idejében ki nem szalad s le nem mondja a rendelést, 20 évre ellátta volna magát és másik húszra az örököseit beretva-vizzel, szappannal, molyélelemmel és ke­fékkel. És a Fuller cég részvényei azonnal fel­mentek volna. — Az könnyen lehet. Az első álmomban, mert kettőt csináltam, egy csillogó csiliáros francia bútoros, bordótapétás teremben voltam és egy kis színpadnak is beillő dobogón gyönyörűnél gyö­nyörűbb modellek dobogtak gyönyörűnél, gyönyö­rűbb ruhákban és a teremben milliomos hölgyek ültek, nemcsak vének, hanem kevésbé vének és férfiak elitté. Mig a nők élvezték a modellek ru­háit. a férfiak a modellek ruhanélküliségein nyar- galtatták szemüket. És én voltam az eladó, a be­jelentő. Frakkban, lakkcipőben és egy fehér szeg­fű volt gomlyukamban. Rendületlenül szavaltam a ruhák anyagát és mindig bemutattam a modellt is. Persze álnevet használt mindegyik. A Teréz az Gréta volt, a. Mari Michelle és a Lujza Melinda. — Eddig jó az álom. — Minden álmom jól kezdődik. Kezemben ara­nyos tollal jegyeztem a rendeléseket a közönség köréből, adtam felvilágosítást a kérdésekre és úgy nézett ki a dolog, hogy a tulaj, aki egy füg­göny mögül leste a műveleteimet, megvolt eléged­ve az üzlettel. De egyszerre csak egy éltes férfi bemondta a nevét, hogy ő a Miszter Shell, az olaj­király s hogy neki egy pár millió nem számit és megveszi a Melinda ruháját, de ő a modellt is akarja hozzá. Éppen ő volt a kedvenc modellom és már másodszor jött ki, éppen egy hermelines szvetterben ragyoghatta a ragyogójait. Én mond­tam, hogy azt nem lehet és főleg nem nyilváno­san és hogyha azt igy lehetne csinálni, én is szí­vesen megvenném a Melindát. Erre a pasas fel­ment a dobogóra, megfogta a Melinda balkezét és már vinni is akarta, úgy ruhástól, esetleg ruha nélkül is. Én megragadtam a kisasszony jobb ke­zét és magamfelé húztam, hogy nem adom. És igy huzogáltuk a leányt jobbra, balra, mig egy­szerre csak a lány kirántotta a kezét az én kezem­ből és nekidőlt szerelmesen a milliomosnak és azt mondta neki, hogy gyerünk! De erre a kommóci- óra kiszaladt a függöny mögül a tulaj és úgy frakkon rúgott, hogy felrepültem és erre jött az álom második része. — Azt gondolja hogy két bolond álom kitesz egy jót? . — Ila neked bolond álom volt, hallgasd meg a másodikat! Ebben is eladó voltam, mégpedig uta­zó. (Traveling salesman.) Egy űrrakétán utaz­tam fel a Vénuszba. Kivid ültem, egy hátradőlő széken és oda voltam övezve a székhez, hogy le ne essek a rakétáról. Úgy utaztam, mint ahogyon azon a hirhedt Western Air Lines-hirdetésen lát­ható, azzal a szivarozó pasassal, aki azt szavalja a televízión, hogy ez az egyetlen mód a repülés­re. A gyár, amelynek portékáját kellett eladnom, Á.IL és K. bombákat gyártott és miután a Földön minden állam rogvásig ellátta már magát ezekkel a bombákkal és már nem lehetett többet eladni nekik, kénytelenek voltunk uj piac után szaladni, a- tz repülni és így kerültem én a rakétára. Egye­nesen felrónitettek a Vénuszra. Már csak azért is kívül kellett, hogy üljék, meri belül a rakéta volt bombákkal, a 'mintakollekciómmal. Sr,e- nmrsésen megérkeztem a Vénuszra. Nagv remé­nyekkel vártak az ottaniak, hogy szaloncukrot, A HÓNAPOK JANUÁR Visit, mint a kismalac, talp alatt a hó, Csontkemény ágakkal csapkod a zord szél, A fa kérgében kukacozó harkály, Bizony most szerény és böjtnapokat él. FEBRUÁR A Nap egy arasszal magasabban jár És jégcsapokat csorgat már az eresz, A borz is kibúvik, ha borús az ég, — Gazda a szérűdből ekéd kikeresd! MÁRCIUS A humusz most már kovászos pép. Elevenek a szunnyadt csirák, Bújnak már ki a deffodilok, A nárciszok és az ibolyák. ÁPRILIS Szél fésüli a rügyező fákat, A vető ember siet már nagyon, Hogy idejében legyen jó termés A piacon és az asztalokon. MÁJUS Most már minden virág nevet Napfényben az ég alatt, Nótáznak már a madarak S az Ember is boldogabb. JUNIUS Kint legel a gulya, ménes. Kapál, kaszál, gyűjt az ember — Szénát, herét a jószágnak Télire a pajta, kertben. JULIUS Peng a kasza, arat a Nép, Kévékbe az acél—búza. Izzad most a marokszedő. De nótás, mint a pacsirta. AUGUSZTUS Érett kalászokból pereg a széni. Gyűjti a gazda véka, zsákba. Gyűl rá egér és madársereg, — A tücsök zenél a tartásba. SZEPTEMBER A termést viszik a vásárra És most vesz uj ruhát a nép. Kicsit vigad, kicsit busul, — Termés szabja meg a kedvét. OKTÓBER Szüretel, ki szőlőt termelt. Csorog a must présből kádba. A vincellér szorgoskodik Boros hordó sokaságba. NOVEMBER Letépve utolsó rózsája a Nyárnak, Nem marad prédául deres éjszakának. Belopva színe is szemekbe a Télre, Mosolygó reménynek decemberi éjre. DECEMBER Fehérbe öltöznek a mezők, a házak, Az ablak üvegén jégvirágos tárlat. Didergés az ember, nincs kedve a táncra, Morog, mint a medve hideg barlangjába. Olexo Endre vagy .szagosszappant vagy egy-két jó regényt hozok nekik. Amikor azonban meglátták a bomba gyűjteményemet és megmagyaráztam nekik, hogy az A-bombából hatvan kell, hogy darabokra robbanjanak, a H-bombából negyven is elég, mig a K-bombából, a legutolsó szó. a legjobb, a leg­szebb, a. .a. .a.., abból négy is elég, hogy a Vé­nusznak kampec legyen, mondom még be se fe­jeztem jóformán a rábeszél őrnek máris visszaül­tettek a rakétára és még jó, hog" meg nem ver­tek. Látod, Gyurka, nem vagyok üzletember. Az első álmomban nem tudtam ; hűlni azt, amit á vevő akart, a másodikban a vevő nem akarta, amit én árultam. — Mert eszük volt — adta Ive Gyurka az utolsó szót. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! Oda, ahol legmélyebb a víz... (Folytatás a 12-ik oldalról) éppen a homlokod közepébe találnék. Villanás. Látja a1 sárga villanást, És mögötte egy pilla­natra a tiu arcát. Emlékezteti valakire ez az. arc. De nem tudja, kire. Az eltorzult arcok egyformán szabálytalanok. A dörrenést is hallja. Éles és re­csegő dörrenés. A nap végigszalad az égen és be­leesik a folyóba. Levágja magát a földre. Csend van. Csípős és szürke füst száll felfelé. Lassan érnek vissza a zajok. A túlsó folyóág­ban búgnak a motorok. A strandon egyfolytában kiabál valaki; — Gyere ki a vízből, haza -kell mennünk... Gyere ki, haza kell mennünk... Haza kell men­nünk ... A nádasban békák szólalnak meg. Egy intésre szólal meg a kórus. Felemeli a fejét. Szemét megérinti egy fűszál. Elhomályosítja. A szőke ott áll, ahol az előbb. Vagy inkább né­hány lépéssel hátrébb. Mint aki menekülni akar. Arcán nincs más, csak rémület, És vizes a testé. Egészen vizes. — Semmi bajod sincs? — ordítja felé a szőke. — Semmi bajod? Igazán semmi bajod sincs! MegtÖrli a szemét. Még fáj egy kicsit. Nagyon hegyes volt a fűszál. — Nem hittem volna... Értsd meg... Leg­alább három éve itt hever — dadogja a szőke. A pisztoly ott fekszik a füvön. Szétnyílt csővel. A rozsdás sötétségen nem jött át a lövedék. Nem tudott kiröppenni a lövedék. — Ne haragudj, Szúnyog... Nem mond semmit. Nem válaszol. Kétszer ar- concsapja a szőkét. Aztán hátat fordít. Lassan megy a szétrobbant pisztoly felé. Felveszi. Meg sem nézi. Elhajítja. A folyóba hajítja. Olyan messzire, amennyire csak tudja. Oda, ahol legmé­lyebb a viz. És legsűrűbb az iszap. Egy ideig a körhullámok gvürüzését figyeli. A viz elcsendesedik. Újra kék lesz. — Ki gondolta volna... Ki gondolta volna... A szőke könyörögve megy utána. — Felejtsd el.,. Elfelejted? A nagy fa felé megy, amely alatt a holmija van. — Elfelejted? Elfelejted? — Megpróbálom — válaszolja. A nadrágot és az inget hóna alá csapja. Elin­dul a svrand felé. Odébb talál egy jó helyet. Leve­ti lábáról a szandált és belengtük a vízbe. Sokáig marad lent. Amikor feljön, mély lélegzetet vesz. Úszni kezd felfelé. A sodrás elég.erős. A viz hűvös. Kimossa beleié a fáradtságot. Röviden. A FüLöP-SZIGETEKEN egy kolerához hasonló újszerű betegségben 4,000-en betegedtek meg és szeptember óta 74ö-en meghaltak. • RÓMÁBAN lovas rendőrosztag áll készenlétben minden futballmeccsnél, hogy az izgatott szurko­lók között várható ökölremenés komolyabb követ­kezményeit beavatkozásukkal megelőzhessék. BÉC3BŐL érkezett jelentést közöl a N. Y. Times arról a munkáról, amit csehszlovák mér­nökök Ghánában és Kubában végeznek. Gháná­ban eddig embernemjárta őserdőkkel 1 ontott te- í öleteken készítettek terepfelvételt vízerőművek' felépítése céljából. Kubában számos féminar telep felépítésén dolgoznák a szakértők s gépek szállí­tását eszközük biciklik és dieselmotorokat gyártó gyárak felszerelésére. • 7660 NAPILAP jelenik meg a világon, az UN­ESCO jelentése szerint. Számuk 1948-ban még csak 6120 volt. A námlsmok néldányszáma össze-, sen 219—288 millió között mozog. • SVÁJC lakossága 5 m'llió 429 ezer fő. ebből őB-’V ezer a Svájcban élő külföldi -— a svájci sta­tisztikai hivatal jelentése szerint. • »’•r M.NéP'^GYT'TUMFT ^"'^■’‘e1- b a mos'k '• i filma1votók h'-ában. A-felnőttoktatásnak eb­be;; az uj formájában a tudósok, Írók, zeneszer­zők é- fiun- zakerhberek előadását filmekkel szem­léltetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom