Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-28 / 52. szám
Thursday, Dec. 23, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZO 13 KÖZVETLENÜL... BÄUMT IMRE ROVATA Reggel ifjú Ragyás Gyurkával beszélgettem, a pipámmal, ha valaki nem tudná; mégpedig a második és a harmadik félpofa kávé között. — Biztosan rosszakat álmodott, jó gazdám! — mondta Gyurka —, mert ideges és a kávétól még idegesebb lesz... — És a pipázás? — Lehet, hogy a szívnek, a gyomornak, a vesének, a tüdőnek és a lábizzadás ellen nem jó, de az idegek részére megnyugtató és Einstein is pipázott, tehát az észnek sem árthat. Mit álmodott ? — Sohasem voltam úgynevezett üzletember. Vásárolni még csak tudtam. Azaz jó pénzért szívesen odaadták az árut a kereskedők es vagy becsaptak vagy nem. De eladni még egy gombostűt se tudtam. Most képzeld Gyurka, álmomban eladó vigéc 'lettem: —Azért álmodott ilyesmit, mert tegnap a Fuller kefe-házalóval a ház előtt tárgyalt és annyit összerendelt nála, hogyha a Missis idejében ki nem szalad s le nem mondja a rendelést, 20 évre ellátta volna magát és másik húszra az örököseit beretva-vizzel, szappannal, molyélelemmel és kefékkel. És a Fuller cég részvényei azonnal felmentek volna. — Az könnyen lehet. Az első álmomban, mert kettőt csináltam, egy csillogó csiliáros francia bútoros, bordótapétás teremben voltam és egy kis színpadnak is beillő dobogón gyönyörűnél gyönyörűbb modellek dobogtak gyönyörűnél, gyönyörűbb ruhákban és a teremben milliomos hölgyek ültek, nemcsak vének, hanem kevésbé vének és férfiak elitté. Mig a nők élvezték a modellek ruháit. a férfiak a modellek ruhanélküliségein nyar- galtatták szemüket. És én voltam az eladó, a bejelentő. Frakkban, lakkcipőben és egy fehér szegfű volt gomlyukamban. Rendületlenül szavaltam a ruhák anyagát és mindig bemutattam a modellt is. Persze álnevet használt mindegyik. A Teréz az Gréta volt, a. Mari Michelle és a Lujza Melinda. — Eddig jó az álom. — Minden álmom jól kezdődik. Kezemben aranyos tollal jegyeztem a rendeléseket a közönség köréből, adtam felvilágosítást a kérdésekre és úgy nézett ki a dolog, hogy a tulaj, aki egy függöny mögül leste a műveleteimet, megvolt elégedve az üzlettel. De egyszerre csak egy éltes férfi bemondta a nevét, hogy ő a Miszter Shell, az olajkirály s hogy neki egy pár millió nem számit és megveszi a Melinda ruháját, de ő a modellt is akarja hozzá. Éppen ő volt a kedvenc modellom és már másodszor jött ki, éppen egy hermelines szvetterben ragyoghatta a ragyogójait. Én mondtam, hogy azt nem lehet és főleg nem nyilvánosan és hogyha azt igy lehetne csinálni, én is szívesen megvenném a Melindát. Erre a pasas felment a dobogóra, megfogta a Melinda balkezét és már vinni is akarta, úgy ruhástól, esetleg ruha nélkül is. Én megragadtam a kisasszony jobb kezét és magamfelé húztam, hogy nem adom. És igy huzogáltuk a leányt jobbra, balra, mig egyszerre csak a lány kirántotta a kezét az én kezemből és nekidőlt szerelmesen a milliomosnak és azt mondta neki, hogy gyerünk! De erre a kommóci- óra kiszaladt a függöny mögül a tulaj és úgy frakkon rúgott, hogy felrepültem és erre jött az álom második része. — Azt gondolja hogy két bolond álom kitesz egy jót? . — Ila neked bolond álom volt, hallgasd meg a másodikat! Ebben is eladó voltam, mégpedig utazó. (Traveling salesman.) Egy űrrakétán utaztam fel a Vénuszba. Kivid ültem, egy hátradőlő széken és oda voltam övezve a székhez, hogy le ne essek a rakétáról. Úgy utaztam, mint ahogyon azon a hirhedt Western Air Lines-hirdetésen látható, azzal a szivarozó pasassal, aki azt szavalja a televízión, hogy ez az egyetlen mód a repülésre. A gyár, amelynek portékáját kellett eladnom, Á.IL és K. bombákat gyártott és miután a Földön minden állam rogvásig ellátta már magát ezekkel a bombákkal és már nem lehetett többet eladni nekik, kénytelenek voltunk uj piac után szaladni, a- tz repülni és így kerültem én a rakétára. Egyenesen felrónitettek a Vénuszra. Már csak azért is kívül kellett, hogy üljék, meri belül a rakéta volt bombákkal, a 'mintakollekciómmal. Sr,e- nmrsésen megérkeztem a Vénuszra. Nagv reményekkel vártak az ottaniak, hogy szaloncukrot, A HÓNAPOK JANUÁR Visit, mint a kismalac, talp alatt a hó, Csontkemény ágakkal csapkod a zord szél, A fa kérgében kukacozó harkály, Bizony most szerény és böjtnapokat él. FEBRUÁR A Nap egy arasszal magasabban jár És jégcsapokat csorgat már az eresz, A borz is kibúvik, ha borús az ég, — Gazda a szérűdből ekéd kikeresd! MÁRCIUS A humusz most már kovászos pép. Elevenek a szunnyadt csirák, Bújnak már ki a deffodilok, A nárciszok és az ibolyák. ÁPRILIS Szél fésüli a rügyező fákat, A vető ember siet már nagyon, Hogy idejében legyen jó termés A piacon és az asztalokon. MÁJUS Most már minden virág nevet Napfényben az ég alatt, Nótáznak már a madarak S az Ember is boldogabb. JUNIUS Kint legel a gulya, ménes. Kapál, kaszál, gyűjt az ember — Szénát, herét a jószágnak Télire a pajta, kertben. JULIUS Peng a kasza, arat a Nép, Kévékbe az acél—búza. Izzad most a marokszedő. De nótás, mint a pacsirta. AUGUSZTUS Érett kalászokból pereg a széni. Gyűjti a gazda véka, zsákba. Gyűl rá egér és madársereg, — A tücsök zenél a tartásba. SZEPTEMBER A termést viszik a vásárra És most vesz uj ruhát a nép. Kicsit vigad, kicsit busul, — Termés szabja meg a kedvét. OKTÓBER Szüretel, ki szőlőt termelt. Csorog a must présből kádba. A vincellér szorgoskodik Boros hordó sokaságba. NOVEMBER Letépve utolsó rózsája a Nyárnak, Nem marad prédául deres éjszakának. Belopva színe is szemekbe a Télre, Mosolygó reménynek decemberi éjre. DECEMBER Fehérbe öltöznek a mezők, a házak, Az ablak üvegén jégvirágos tárlat. Didergés az ember, nincs kedve a táncra, Morog, mint a medve hideg barlangjába. Olexo Endre vagy .szagosszappant vagy egy-két jó regényt hozok nekik. Amikor azonban meglátták a bomba gyűjteményemet és megmagyaráztam nekik, hogy az A-bombából hatvan kell, hogy darabokra robbanjanak, a H-bombából negyven is elég, mig a K-bombából, a legutolsó szó. a legjobb, a legszebb, a. .a. .a.., abból négy is elég, hogy a Vénusznak kampec legyen, mondom még be se fejeztem jóformán a rábeszél őrnek máris visszaültettek a rakétára és még jó, hog" meg nem vertek. Látod, Gyurka, nem vagyok üzletember. Az első álmomban nem tudtam ; hűlni azt, amit á vevő akart, a másodikban a vevő nem akarta, amit én árultam. — Mert eszük volt — adta Ive Gyurka az utolsó szót. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! Oda, ahol legmélyebb a víz... (Folytatás a 12-ik oldalról) éppen a homlokod közepébe találnék. Villanás. Látja a1 sárga villanást, És mögötte egy pillanatra a tiu arcát. Emlékezteti valakire ez az. arc. De nem tudja, kire. Az eltorzult arcok egyformán szabálytalanok. A dörrenést is hallja. Éles és recsegő dörrenés. A nap végigszalad az égen és beleesik a folyóba. Levágja magát a földre. Csend van. Csípős és szürke füst száll felfelé. Lassan érnek vissza a zajok. A túlsó folyóágban búgnak a motorok. A strandon egyfolytában kiabál valaki; — Gyere ki a vízből, haza -kell mennünk... Gyere ki, haza kell mennünk... Haza kell mennünk ... A nádasban békák szólalnak meg. Egy intésre szólal meg a kórus. Felemeli a fejét. Szemét megérinti egy fűszál. Elhomályosítja. A szőke ott áll, ahol az előbb. Vagy inkább néhány lépéssel hátrébb. Mint aki menekülni akar. Arcán nincs más, csak rémület, És vizes a testé. Egészen vizes. — Semmi bajod sincs? — ordítja felé a szőke. — Semmi bajod? Igazán semmi bajod sincs! MegtÖrli a szemét. Még fáj egy kicsit. Nagyon hegyes volt a fűszál. — Nem hittem volna... Értsd meg... Legalább három éve itt hever — dadogja a szőke. A pisztoly ott fekszik a füvön. Szétnyílt csővel. A rozsdás sötétségen nem jött át a lövedék. Nem tudott kiröppenni a lövedék. — Ne haragudj, Szúnyog... Nem mond semmit. Nem válaszol. Kétszer ar- concsapja a szőkét. Aztán hátat fordít. Lassan megy a szétrobbant pisztoly felé. Felveszi. Meg sem nézi. Elhajítja. A folyóba hajítja. Olyan messzire, amennyire csak tudja. Oda, ahol legmélyebb a viz. És legsűrűbb az iszap. Egy ideig a körhullámok gvürüzését figyeli. A viz elcsendesedik. Újra kék lesz. — Ki gondolta volna... Ki gondolta volna... A szőke könyörögve megy utána. — Felejtsd el.,. Elfelejted? A nagy fa felé megy, amely alatt a holmija van. — Elfelejted? Elfelejted? — Megpróbálom — válaszolja. A nadrágot és az inget hóna alá csapja. Elindul a svrand felé. Odébb talál egy jó helyet. Leveti lábáról a szandált és belengtük a vízbe. Sokáig marad lent. Amikor feljön, mély lélegzetet vesz. Úszni kezd felfelé. A sodrás elég.erős. A viz hűvös. Kimossa beleié a fáradtságot. Röviden. A FüLöP-SZIGETEKEN egy kolerához hasonló újszerű betegségben 4,000-en betegedtek meg és szeptember óta 74ö-en meghaltak. • RÓMÁBAN lovas rendőrosztag áll készenlétben minden futballmeccsnél, hogy az izgatott szurkolók között várható ökölremenés komolyabb következményeit beavatkozásukkal megelőzhessék. BÉC3BŐL érkezett jelentést közöl a N. Y. Times arról a munkáról, amit csehszlovák mérnökök Ghánában és Kubában végeznek. Ghánában eddig embernemjárta őserdőkkel 1 ontott te- í öleteken készítettek terepfelvételt vízerőművek' felépítése céljából. Kubában számos féminar telep felépítésén dolgoznák a szakértők s gépek szállítását eszközük biciklik és dieselmotorokat gyártó gyárak felszerelésére. • 7660 NAPILAP jelenik meg a világon, az UNESCO jelentése szerint. Számuk 1948-ban még csak 6120 volt. A námlsmok néldányszáma össze-, sen 219—288 millió között mozog. • SVÁJC lakossága 5 m'llió 429 ezer fő. ebből őB-’V ezer a Svájcban élő külföldi -— a svájci statisztikai hivatal jelentése szerint. • »’•r M.NéP'^GYT'TUMFT ^"'^■’‘e1- b a mos'k '• i filma1votók h'-ában. A-felnőttoktatásnak ebbe;; az uj formájában a tudósok, Írók, zeneszerzők é- fiun- zakerhberek előadását filmekkel szemléltetik.
