Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-28 / 52. szám
Thursday, Dec. 28, 1961 6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A bratszki vízerőmű müve az Angara folyó partján A Figaro című francia polgári lap tudósitója, S. Jaequet-Franellon több hetes utazást tett a Szovjet-Távolkeleten. Cikksorozatának a lap & 1961. szeptember 9—10-i számában megjelent részéből közöljük az alábbiakat. A szibériai Bratszkban a hőmérő higanyszála az év 23 napján 0 C. fok alá süllyed. Az eddig előfordult legnagyobb hideg mínusz 59 C fok volt. Az erőmű építése, tehát 1956 óta is egy alkalommal mínusz 54 C fokot mértek. Minthogy én aug. hónapban tartózkodtam ott, nem ismerkedtem meg e jellegzetesen zord téllel, annál inkább egy másik borzalommal, a szúnyogokkal. Aki a bratszki tajgán óvatlanul kinyitja a száját, könnyen lenyelhet néhány ezret ezekből az étvágygerjesztőnek éppen nem mondható rovarokból! A taj- gában a munkások zöme szúnyogháló védelme alatt dolgozik: ez úgy értendő, hogy széles kari- májú szalmakalapjukra átlátszó csuklyát függesztenek. ' Vajon a szovjet vízügyi szakemberek miért éppen ezt a területet szemelték ki a világ legnagyobb vízerőművének megépítésére? Miért dédelgették ezt az álmot már 1936 óta ? A felelet egyszerű : a természet szeszélye éppen itt teremtett rendkívül kedvező föltételeket vízerőmű építésére. A Bajkál-tavat 336'folyó és folyam táplálja. A legnagyobbik a Mongóliában eredő Szelenga: másodpercenként 950 köbméter vizet zudit a tóba, Földünk egyik leghatalmasabb édesviztároló- jába: felülete 31,500 négyzetkilométer, s mélysége néhány helyen meghaladja az 1,700 métert. Az óriási vízmennyiséget az 1729 km hosszú Angara vezeti be a Jenyiszej be. A kezdetben átlagosan két km széles Angara a táj gát átszelve, a Baj kál-t ótól 600 kilométernyire északra, két hatalmas gránit sziklafal között hirteleniil 800 méterre sziikül. Éppen emiatt esett a választás erre a területre. Az épülő erőmű helyén 1955-ben nem volt egyéb, mint egy coboly- vadász kunyhója. Most, 1961-ben e helyen a világ legnagyobb készülő erőmüvének csodálatos látványa tárul elibénk. “A világ iegnagyobb. . .” — hányszor Írtam már le ezt a kifejezést? De vajon mellőzhetjük-e, amikor Bratszkról szeretnénk képet nyújtani? A gigászi méretű duzzasztómű megépítéséhez szükséges darukat — “a világ legnagyobb” négy daruját — Leningrádban gyártották, tehát 6,000 km távolságból szállították ide. A vizerőtelep 20 turbinája szintén “a világ legnagyobb” ilyen alkotása lesz, amikorra — 1964-re — teljesen elkészül. Jelen voltam, amikor az első turbina beszerez lését megkezdték. Mint mondták, a kommunista párt 22. kongresszusa idején helyezik üzembe. (A felavatás a kitűzött időben valóban megtörtént. — A szerk.) A szovjet mérnökök még e táj iszonyú hidegét is felhasználják a viz erejének megtörésére. Az Angara folyón télen két és fél méteres jégréteg ■képződik. Nos, az erőmű építői a jégpáncélba vágott nyílásokon át bocsátják le a folyó medrébe a mii alapozását alkotó betontömböket, és igy nincs szükség ideiglenes hid építésére. “A szakértők legnagyobb része úgy vélte, hogy ez megoldhatatlan feladat, nekünk azonban mégis sikerült” — mondotta Alekszej Marcsuk mérnök. Ez az alig 26 esztehdős lelkes fiatalember egyetemi, tanulmányait Moszkvában végezte. Bratszk az első munkahelye. Maga a gát 800 méter hosszú lesz a mederben, de mindkét part felé, a sziklafalakba behatolva további 300—300 méterrel megtoldják. így teljes hosszúsága eléri az 1400 métert, A magasságát 127 méternyire tervezték. A duzzasztóműbe ötmillió köbméter betont7építenek be, s a felével m eszunek. föltettem a kérdést: vajon “mekkora” ez az ^yometer ueton? Kísérőm mosolyogva válaszolt: “Ez elegendő lenne ahhoz, hogy egy két méter magas és 50 cm széles betonfalat építsünk Bratszktól a moszkvai Kremlig.” A duzzasztómű által létrehozott tó hoosza 500 km, legnagyobb szélessége 40 km lesz. A gát előtti mélysége eléri majd a 124 métert. Valóságos mesterséges tenger ez, ahol a vihar négy méter magas hullámokat korbácsolhat. A gát testébe helyezett erőtelep 500 méter hosszúságban készül. Az erőtelep 20 turbinájának együttes teljesítménye 4.5 millió kilowatt, energiatermelése évenként 21,7 milliárd kilowattóra lesz. “Ez csaknem annyi, mint Norvégia egész évi energiatermelése” — jegyezte meg Marcsuk mérnök, aki láthatóan nem akart megsérteni azzal, hogy összehasonlításképpen hazámbeli, azaz francia adatokat említsen meg. Én viszont megteszem: Bratszk 11-szer annyi energiát termel majd mint a Donzére-Mondragon erőmű (a Rhone folyón), vagyis valamivel többet, mint a teljes franciaországi vízenergia-termelés egy harmada. A bratszki erőmű építésével háromezer mérnök, technikus és munkás foglalkozik. Sokan közülük részt vettek a Volgán épült 2.3 millió kilo- wattos kujbisevi erőmű építésében. Munkájukat ott befejezték, s más folyók megfékezésére indultak. Rajtuk kívül a városnak jelenleg 30,000 állandó lakosa van. A tervek szerint 1965-re már 50,000 ember lel benne otthont. Az ő feladatuk lesz az uj, hatalmas ipari központ kifejlesztése. Már épitik is a világ legnagyobb (már megint ez a kifejezés!) cellulózkombinátját. Az üzem működéséhez szükséges energiát a vízerőmű szolgáltatja majd. Az Angara termelte több milliárd kilowattóra energia azonban egyéb célokra is felhasználható. A természet elhalmozta kincseivel Kelet-Szibériá- nak ezt a részét. Az irkutszki területi gazdasági tanács alelnöke egy térkép előtt részletesen elmagyarázta nekem, milyen mérhe etlenül gazdag ez a vidék. Északon a Léna folyó völgyi /alóságos aranyraktár. E drága fém kiterme ének központja Bodajbo, ahol egy hatalmas 1 rógép nemrégiben kezdte meg a munkát. Mir í egyes markolója 600 liter ürtartalmu — ez a .lág legnagyobb kotrógépe! E gépóriás egymaga 12,000 munkást pótol. Megkérdeztem, mennyire becsülik e körzet aranytartalékait. “Az arany itt korlátlan mennyiségű — hangzott a válasz —, annyit termelünk, amennyit a kormány kér tőlünk. Egy grammal sem többet, sem kevesebbet.” E terület másik, kimeríthetetlen értéke az erdő. Jelenleg az irkutszki körzet évi 13 millió köbméter fát termel ki. Nem messze innen, Bratszk és a Léna folyó között — főleg Ilimszkben és -Zse- leznogorodszkban — 11 jelentős vasérclelőhelyre bukkantak, Tajset és Cseremhovo körül pedig két hatalmas szénmedence terül el (kokszolható feketeszenet, valamint barnaszenet tartalmaz), ahol a tiz méternyi szénréteg külszíni fejtéssel termelhető ki. A széntartalék mennyiségéről igy tájékoztattak: “Ha minden esztendőben húszmillió tohna szenet bányásznának, akkor is elegendő A fenti cim alatt közli a N. Y. Herald Tribune dec. 17-i száma Munoz Marin portorikói kormányzó cikkét Dél- és Közép-Amerika időszerű problémáiról. A kormányzó urat, mint “Amerika nyílt barátját” mutatja be a Herald Tribune, amit egy kis “sóval keverve” (grain of salt) elkönyvelhetünk, mint az amerikai tőke iránti hűségére való utalást. Hozzátehetjük, hogy némely más latinamerikaihoz viszonyítva, ez a Munoz nem is olyan pocsék. Sokkalta liberálisabb, mint az öreg Trujillo volt és nem szolgalelkübb, mint Guatemala, vagy mondjuk Argentina jelenlegi elnöke. Mindezek tetejében értelmes ember is. Szóval komolyan kell venni. Munoz Marin azzal kezdi a mentési akció magyarázását, hogy “az Egyesült Államokban minden szabadságszerető egyén aggódik afölött, hogy miként lehetne megakadályozni a Kuba-féle forradalom terjedését Latin-Amerikában.” Bejelentem Munoz uimak, hogy engem, bár szabadságszerető embernek tekintem magam, nem aggaszt ez a probléma. Szóval nem MINDEN szabadságszerető amerikait aggaszt. Ha hozzáadjuk ehhez a Magyar Szó olvasótáborát, akkor még kevésbé fedi a tényállást Munoz ur kijelentése. Arról sem tudok azonban, hogy azt a 10—12 millió északi és délamerikai polgárt, akiknek bőre sötétebb a miénknél, túlságosan aggasztja a kubai forradalom terjedése. Pedig azok is szabadságszeretők ám! Ha Munoz ur végiglátogatná a déli államok városainak börtöneit megérthetné, hogy ezerszámra, tizezerszámra akadnak amerikaiak, akiket jobban aggaszt a szabadság és lenne a készlet 30—50 évre.” Ezenkívül még legalább ötven egyéb bányakincset találtak a környéken: bauxitot, rezet, ezüstöt, ólmot, piritet, csillámot, molibdént, wolframot, uriániumot, grafitot stb. Az Angara folyó jobb partján, néhány száz kilométernyire Irkutszktól északnyugatra, alighanem földgáz- és kőolajkészletek találhatók. A szén, a vasérc és a villamos energia szerencsés találkozása révén vált lehetővé, hogy Taj- setban és Nyizsnyeugyinszkban hatalmas fémkohászati központot létesítenek. A Donyec-medence és az Ural—Volga-vidék után az irkutszki körzet a moszkvai tervkészitők számára a Szovjetunió harmadik legfontosabb nehézipari központja, a “kelet-szibériai ipari komplexum”. 1950-ben az Angara partján Irkutszktól száz kilométernyire keletkezett az Angarszk nevű uj kőolajipari központ. Lakóinak száma már most százezer. Hatalmas finomitóüzem és petrokémia ipar épül e városokban, amely a Baskiriából (a “(második Bakuból)” szállított kőolajat dolgozza majd fel, amikor a nyugati-keleti kőolajvezetéket idáig lefektetik. A hétéves terv előirányzata szerint ennek a vezetéknek 1965-re Nahodkánál el kell majd érnie a Japán-tengert. Jelenleg e csőhálózat Krasznojarszkig készült el. Az ovóhelyüzlet haszonélvezői (Folytatás az 5-ik oldalról) fog árulni nagyban és kicsinyben. Ha igy haladunk hamarosan erre is sor fog kerülni, minden kétségen kívül. Különösen most lesz majd a fan- tasztikusabbnál fantasztikusabb ötleteknek nagy szüret je, hogy a kormány a nyilvános óvóhelyek építésének programját akarja minden erővel keresztülvinni. A pénz persze nem számit. Már mint az adófizetők pénze... Tehát ne lepődjünk meg, ha a közeljövőben már az óvóhelyklubok és asztaltársaságok» megalakulásáról olvashatunk esetleg a lapokban. Előbb- utóbb minden, ami a földfelett működik, párhuzamosan a földalatt is létrejön, ha igy fejlődnek az ügyek. Csak azt körülményes még elképzelni, hogy a temetkezési vállalatok milyen uj reklámmal, illetve ötlettel lépnek majd a közönség elé, ha már úgyis minden a jótékony földtakaró alá kerül automatikusan. Lehetséges, hogy ebben az esetben nem a földbe, hanem föléje helyezik az elhunytakat? Ki tudja? Törjék rajta a fejüket az üzletemberek. Reméljük, hogy erre már nem fog sor kerülni, mert előbb temeti el az amerikai nép az óvóhelyek építésének egész ideáját! egyenlőség helyzete Amerikában, mint a Kuba- féle forradalom terjedése. Lehet, hogy „titokban talán Munoz urat sem aggasztja túlságosan ez a dolog. Mindenesetre rámutat arra, hogy hát némi ok található is a Kuba-féle forradalom terjedékenységére. Mint például: Ecuadorban á földbirtokosok 5 ezreléke birtokolja a föld egy harmadát. (Nem juttatja ez a Horthy és ferencjózsefi Magyarországot az olvasó emlékezetébe ?) Guatemalában az átlagos bennszülöt alig éli túl a negyvenedik életévét. Haitiban a nép 90 százaléka Írástudatlan. (De az északi tőkés parazitáknak fényűző luxusszállókat építenek fővárosukban.) Peruban az átlagos munkás 30 centet “keres” egy napi munkával. No, de a tényeket nagyjából ismerik olvasóink. Inkább arra akarok rámutatni, hogy milyen bután áltatja ez a portorikói tucatpolitikus önmagát és amerikai gazdáit. Marin azzal dicsekszik, hogy Puerto Rico Amerika segitségével bebizonyította, hogy nincs szükség “Kuba-féle” forradalomra, Latin-Amerika problémáit meg lehet oldani egy kis wall-streeti kölcsönnel és az amerikai nagytőke számára való letej eléssel. Puerto Rico valamikor igen szegény volt, magyarázza Marin ur, de ma úgy prosperál, mint annak a rendje. Az életszínvonal a második legmagasabb- Latin-Amerikában. Hát úgy látszik az életszínvonal olyan magas, hogy a portorikói nép már el sem tudja viselni. Azért jönnek százezerszámra New Yorkba, ahol (Folytatás a 7-ik oldalon) \ HOGYAN MENTHETJÜK MEG LATIN-AMERIKÁT CASTROTÓL
