Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-28 / 52. szám
Thursday, Dec. 28, 1961 ÚJÉVI LEVÉL EGY RÉGI OLVASÓHOZ Kedves Munkástársam! Karácsonyi jókívánságaival bélelt, meleghangú levele, de kivált annak bizakodó, derülátó tartal- íiia, nagy örömet szerzett nékem. Köszönet érte! A rendkívül bonyolult világhelyzet megítélésében bámulom — és egy kissé irigylem — józan tisztánlátását és éles megfigyelőképességét. Ez annál is meglepőbb, mert hiszen saját közlése szerint mindössze három évig járt iskolába; a negyedik osztályt már nem volt módjában elvégezni, mert a zimankós téli időben a tanyától négy kilométerre levő iskolába mezítláb mégsem járhatott. édesapjának béresi “jövedelméből” pedig nem futotta öt pár csizmára a “pulvák” számára. (A "pulva” szó arra enged következtetni, hogy Maga nyírségi származású.) Hogy ilyen csekély iskolázottság mellett — úgymond — mégis szert tett némi felvilágosodottságra és Ítélőképességre, azt annak köszönheti, hogy fiatalkorától kezdve — mióta az otthoni mostoha sors kikényszeritet- te ide Amerikába — hűséges és buzgó olvasója a haladó magyar munkássajtónak. És mivel tudja, hogy ezt a megfizethetetlen értelmi emelkedést a; haladó munkássajtó oktató és nevelő munkája nélkül sohasem érhette volna el, kötelességének tartja, hogy annak fennmaradása érdekében minden lehetőt megtegyen. Osztom nézetét, hogy a történelem tanulságai a haladás további sikerei mellett szólnak és hogy az idp a mi oldalunkon van. A haladó eszmek győzelmét csak egy atomháború tudná megakadályozni, de ezt a másik oldal nem kockáztathatja meg, mert bölcsen tudja, hogy egy ilyenfajta háborúból senkísem kerülhet ki győztesen. Meg aztán az is világos a haladás ellenségei előtt, hogy egy ilyen háború esetén az esetleg megmaradó emberiség kénytelen lenne pont olyan gazdasági és társadalmi rendszert létesíteni, ha boldogulni akar, mint az, ami ellen a Nyugat úgynevezett “szabad” országai most körömszakad- fcig harcolnak... Másszóval: a haladó eszmének nincs szüksége háborúra ahhoz, hogy győzzön; a haladás ellenségei pedig még egy háború árán sem győzhetnek — Maga éppen ebben látja a béke garanciáját. Ezzel a nézetével is teljesen megegyezem. Ez azonban még nem garancia arra, hogy valaki tévedésből, félreértésből, ijedtségből vagy egy sereg más — kiszámíthatatlan — okból ne indíthatna meg egy folyamatot, amely végeredményben mégis háborúhoz vezethet... Az. erőegyensúly tehát önmagában még nem megnyugtató garancia a békére. A TELJES LESZERELÉS, az atombombák megsemmisítése s gyártásuk teljes beszüntetése volna az igazi biztosíték. ERRE kell törekednie minden békeszerető emberi lénynek! Ilát kedves Munkástársam, okos és világos levelének figyelmes elolvasása után csak annyit mondhatok: ha az amerikai-magyar munkássajtó — működésének hat évtizede folyamán — semmi egyebet nem tudna felmutatni, mint csupán azt, hogy a magafajta, csekély iskolázottsága és korlátolt ismeretü férfiak és nők ezreiből értelmes, tisztánlátó és biztositéletü egyéneket nevelt ki. akik nem vakon botorkálnak a világesemények labirintusában, hanem pontosan meglátják a sötétségből kivezető utat, hát a haladó magyar Sajtó létezése — és mindaz a harc és áldozat, amibe a fenntartása került — sokszorosan indokolt és igazolt volna. Az a sajtó, amely csak informál (ha még olyan pontosan és tárgyilagosan is!), de nem nevel, nem oktat, nem mutat rá a megoldásokra, nem buzdít és lelkesít, egyszóval: nem gazdagítja az olvasó értelmét, ismeretét még félig sem tölti be a hivatását. A progresszív sajtó-feladata: nemcsak közölni — történelemhü formában — az eseményeket, hanem megvilágítani azokat úgy szőkébb', mint tágabb összefüggéseikben, közeli és távoli kölcsönhatásaikban, rámutatni a rugókra, amelyek ezeknek az eseményeknek lökést adtak, megmagyarázni esetleges következményeiket, stb., stb., — mindez természetesen nem csekély feladat és óriási felelősséggel jár. De amikor a haladó sajtó egy-egy szerény munkása — mint jómagam is — egy ilyen értelmes levélben, mint a Magáé is, ékes bizonyítékát amerikai M ve var sző találja annak, hogy ez a munka nem volt hiábavaló, mert imé: olyan nyiltszemü, komolyan vizsgálódó és józanul gondolkodó emberek kerültek ki az olvasók közül, mint Maga és ezernyi Magához hasonló, értelmes munkás, akik biztos és tántoríthatatlan léptekkel haladnak a felismert utón, dacolva a veszéllyel és fittyethányva a kockázatnak — hát higyje el: a haladó sajtó napszámosai ebben a jelenségben találják legnagyobb és legmaradandóbb jutalmukat, amit anyagi értékre átszámitani lehetetlen. . . Különösen igy Karácsony táján — az illesztendő küszöbén — jól esik tudni, hogy noha az elvetett magok egy- része az útfélre hullott, másrésze pedig köves helyen és tövisek közé szóródott, egy jó része mégis termékeny talajba jutott, amely gazdagon meg- termi a gyümölcsét. . . De persze ez az ismeretgazdagodás, amiért Maga a haladó sajtónak mond köszönetét, megadatott másoknak is .nemcsak Magának és az amerikai-magyar munkásmozgalom többi hűséges katonáinak. Ezek a mások, akik pedig ugyanabból a forrásból merítettek, mint Maga és talán értelmi szempontból is hasonlók Magához — nem a mi sorainkat erősitik. Feltehető, hogy ők is tudnak annyit, mint a mi mindvégig kitartó olvasóink, mégis elmaradtak tőlünk. Világos tehát, hogy a tudás, az ismeret egymagában nem elegendő ahhoz, hogy valaki a felismert utón iárjon. Valami más is kell hozzá a tudáson kívül: kitartás, elvhiiség, áldozatkészség és nem csekély erkölcsi bátorság. Ezeklkíl a másokból, akik együtt jártak ugyan velünk egy ideig, de aztán, amikor a további együtthaladás kezdett kockázattal és veszedelemmel járni, visszahúzódtak tőlünk, ezek a tulajdonságok hiányoztak. A végcél, ami pedig az ő tudásuk szerint sem lehet túlságosan messze, valahogy elvesztette a fontosságát az ő szemükben. A jelen pillanat kétesértékü biztonságát többre taksálták, mint a jövő örökértékü igazságát. Aki engedi, hogy a pillanatnyilag kedvezőtlen viszonyok letéritsék a helyes ösvényről, az hiába tud; számára ez a tudás csak tehertétel, mert hiszen könnyebb volna a lelkiismeretét elcsititani, ha kevesebbet vagy semmit sem tudna... De mivel tudja, hogy letért a helyes útról, vagyis magyarán: cserbenhagyta harcostársait, akik hűségesen folytatják zarándoklásukat a végcél felé, állandóan keserű tusát kell vívnia a jobbik énjével. . . Nem irigylem érte! A Magyar Szó Írói, kiadóhivatali és nyomdai dolgozói egytől-egyig csak hálásak lehetnek, hogy ilyen elvhü, áldozatos és bátor férfiak és nők — akiknek Maga és kedves élettársa kiváló típusai — ’állnak mögöttük rendületlenül. Az a tudat, hagy a Maga és ezernyi munkástársa megingathatatlan támogatására, rokonszenves megértésére és bátorítására mindenkor számíthatnak, köny- nyebbé és kellemesebbé teszi számunkra az igát, amelynek a hordozására elszenteltük magunkat. Boldog és BÉKÉS ujesztendőt kívánok Magának és hűséges párjának! Kubával nem szabad kereskedni Kormányunk akciót indított egy amerikai és 5 mexikói cég ellen, mert úgy hiszi, hogy repülőgép, vizierőmü és automata gépalkatrészeket szállítanak Kuba részére. A kereskedelmi minisztérium 90 napra eltiltotta őket és tisztviselőiket mindennemű exporttól, sőt szó van arról, hogy a tilalmat azontúl is érvényben hagyják. Amerikai egyének vagy cégek részéről a hat céggel való kereskedelem tilos. A kereskedelmi vezetőség felhívást intézett az amerikai üzleti világhoz, figyeljék és ne engedjék meg. hogy valamelyik külföldi vásárlójuk iparcikkeket szállíthasson Kuba számára. A US bizonyos élelmiszereken és orvosságokon kivül megtilt mindennemű kereskedelmet Kubával. Studebaker-Packard sztrájkba kergeti munkásait A Studebaker-Packard Corp. az egyetlen nagyobb autógyártó cég, amely még nem kötött uj munkaszerződést az United Auto Workers szak- szervezettel, bár a régi már nov. 30-án lejárt, A UAW (5-ös) Studebaker lokálja jan. 7-én tartja gyűlését és ha tagjai elutasítják a cég ajánlatát, január 9-én sztrájkba mennek Lester Fox, a szak- szervezet alelnöke szerint. A Studebaker cég a pihenő idő levágásával azt akarja, hogy a munkások napi 14 perccel tovább dolgozzanak, mint eddig, fizetés nélkül. Az éjszakai részleg munkásai évenként 155 dollárral kevesebb fizetést kapnának, mint eddig. Az üzem 1 napon át dolgozó munkásai átlagosan 500-tól 1000 dollárig keresnének kevesebbet évente. Az S-P cég ajánlatai szerint még a vakációnál is veszítenének 23 dollárt évenként. A cég a nyugdíj- többlet fizetését is a munkásokra hárítaná, amennyiben 1.5 centet levonna minden munkás órabéréből. A béremelés az eladástól függ A szakszervezet nem fogadta el az S-P cég ajánlatát, mert még a hat centes órabéremelést is ahhoz a feltételhez köti, hogy ha legalább 135 ezer autót ad el 1962-ben és 150,000-t 1963-ban. Ez a feltétel, nem tartozhat a munkásokra. Tény az, hogy Studebakerék termelése esett az évek folyamán, de az idén az üzlet emelkedő tendenciát muta’tott. Úgy látszik, hogy készülnek a sztrájkra, mert 20,000 autót készitettek raktárra, vagyis a meglevő leltár kielégíti három havi szükségletüket. KARÁCSONYI AJÁNDÉK “OLYANOKNAK, AKIKNEK MÁR MINDENÜK MEGVAN” Tiz hónap eltelte után J. Cullen Ganey szövetségi biró semmisnek nyilvánította azt az öt évre szóló próbaidőt, amit ez év februárjában a tröszt- ellenes törvény megsértésében bűnösnek talált villanyfelszerelést gyártó társulatok 23 vezető tisztviselőjére kirótt. Abban a bűnügyben 20 vállalat részéről 45 vezető tisztviselőt és 29 gyárost ítéltek el, mert szövetkeztek egymással arra, hogy gyártmányaik piaci árát közösen állapítsák meg a szabad verseny kizárásával. így az árak rögzítésével maguknak biztosították a piacot. Az eredetileg kirótt büntetések sem voltak roppantul sujtóak az üzleti világ ezen oszlopos tagjai részére, mert pl. a szóbanforgó 23 igazgató, művezető, meg miegymás, büntetése egyhónapi felfüggesztett börtön és 7,500 dollárig terjedő pénzbüntetés volt, ami jelentéktelen csekélység tetemes jövedelmükhöz viszonyítva. Az öt év próbaidő kétségkívül súlyosabb megterhelés volt, mert ‘zen idő alatt nem folytathatták büntetlenül íizelmei- ket úgy, mint azelőtt. Ez működési szabadságuk komoly megkötését jelenthette volna, ha valóban becsületes ellenőrzést gyakorolt volna felettük a hatóság. Hogy Ganey biró szivének gyöngéd érzelmei hova húznak, bebizonyította azzal, hogy a monopóliumok vezetőinek visszaadta a teljes szabadságot, habár a Justice Department trösztellenes ügyészhelyettese, John E. Sarbough, ennek a kérdésnek tárgyalásánál — szintén gyöngéden — utalt arra, hogy talán még korai volna véget- vetni a próbaidőnek. Dehát a General Electric, a Westinghouse és hasonló nemzeti intézmények magasállásu vezetőit nem szabad egy színvonalra hozni mondjuk egy Morton Sobell-el, vagy munkásvezetőkkel, akiket a Taft-Hartley-törvénv, vagy a Smith-tör- vény alapján ítéltek el és tartanak börtönben vagy esetleg próbaidőn. Ezek az urak csupán néhány milliónyi dollár erejéig csapták be a vásárló közönséget, mig szakértők és a közvélemény meg van győződve, hogy Sobell ártatlanul kapott 30 évet, amiből 10-et már letöltött és a munkásvezetők részben oktalan, részben már érvénytelenített törvények munkásüldöző szakaszai alapján szenvednek méltatlan büntetéseket Az utóbbiakkal szemben még a béke és szeretet ünnepi hangulata sem enyhíti meg biráik és üldözőik szivét. Vajon az a 180 kártérítési per, amely a monopóliumok éllen folyamatban van az . árrögzi- tési és árfelhajtási tevékenységük következtében és amelyeket bűnösségük megállapítása után nyuj tottak be a károsult felek, milyen elbírálásra számíthat az elnéző igazságszolgáltatás részéről? IMWWIMWVVUMAAAAAWWWAIWAÁMVMWUVVUWMW Amerikai Magyar Szó Pulished every week by Hungarian Word. Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL:4-0397 Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $10.000, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50. i»lípSfBí krt HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. ü„ Th. M.
