Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-21 / 51. szám
fhursday, December 21 1961 AMERIKAI MA..VAR S7A 11 A pásztorgyerek és az apja Irta: E. H. NEUWA1D Marbella félúton Malaga és Gibraltár között ékszik a Földközi-tenger napsütötte partján. Dél olt, amire odaérkeztünk. Egy domb tetején, vi- ágos tisztás közepén megálltunk és hozzáfogtunk szendvicsek, a friss paradicsom és gyümölcsök [fogyasztásához. A dombtetőre már nem hallatszott fel a kávé- lázak és éttermek előtt ülő külföldi nyaralók songása, sem a bennszülöttek hangos beszélge- ése. Az iskolákból hazafelé igyekvő gyermekek igrálását még láthattuk, de a vjsongásuk már em ért fel hozzánk. Túl a kis városon a tenger lihetetlenül kék vize verte vissza a ragyogó ja- iuári napsütést. Jobbra, nyugat felé Gibraltár leredek sziklája emelkedett a világoskék ködbe, v. tenger vizénél csak a felhőtlen ég volt kékebb, v csönd és nyugalom teljes volt: méltó egy Munkácsy, vagy Szinnyei-Merse ecsetjére. Az autónk mellett, mintha csak ia földből tériéit volna elő, ott termett egy kuvasz. Farkcsó- álva nézett ránk, mintha akart volna valamit, igv falat kenyeret mohón elkapott és rágás nél- ül lenyelt. A farkcsóválás újabb kérést jeleneit. Barna kenyérhez szoktunk és szinte örülünk, hogy akadt “valaki”, aki megszabadit a fe- ,ér és siiletlen spanyol kenyértől. A kuvasz a bárányok előhírnöke volt, amelyek issan követték. Jobbról-balról jöttek, óvatosan erülgették az automobilt. Vége lett a csöndnek: kis bárányok mekegve hívták az anyjukat, az nyabárányok és a nagyszarvu kosok mély bége- éssel válaszoltak. Közben szüntelen mohósággal ágták a füvet és minden egyéb zöldet. A kutyája mellé odaállt a pásztorgyerek. “Bue- ios dias,” mondotta, “buenos dias”, válaszolunk. Az autónk angol rendszámát nézte, mosolyéit és többet nem szólt. Meglepődve nézett fel, mikor az ő anyanyelvén kérdeztük “Megennél gy sajt-szendvicset?” És már nyújtottuk feléje, e nem fogadta el. A gyomrára mutatott és jelez e, hogy jóllakott. Az ebédje a spanyol szegények űndennapi eledele volt: olive-olajos fehér kenyér. Nem csodáltuk, hogy annak tetejébe nem kívánt több fehér kenyeret. Egy narancsot és egy banánt szívesen elfogadott és ott helyben megette. Aztán sarkon fordult, elővette a bicskáját és egy számunkra ismeretlen, de nagyon szép virágot nyesett bokrétába. Vigyázva nyeste, hogy a száruk egyforma legyen. Aztán alkalmas szállal átkötötte a bokrétát és kedves, gyerekes mosollyal a feleségemnek nyújtotta. “Muchas gracias”, mondottuk és “nada” válaszolta. Kiléptem az autóból, a virágcsokrot a kezébe adtam és azzal lefényképeztem őt. 'Ennek szemmel láthatólag nagyon őrült. Jó érzésre vallott, hogy a gyümölcsöt mindjárt virággal viszonozta. Szerettünk volna megbarátkozni vele és a gyerek hajlandónak mutatkozott. Odahívott, ahol a bárányai megálltak és rendületlenül legeltek. Hirtelen mozdulattal elkapott egy kis fehér báránykát az ölében tartotta és várta, hogy lefényképezzem. Utána a feleségem karjába helyezte a kis fehér jószágot és kért, hogy most őt fényképezzem le. Megköszöntem a szívességét és a kezébe nyomtam egy öt-pesetás pénzdarabot, amit nagy örömmel dugott az inge zsebébe. A nadrágján már régen nem voltak zsebek ,csak folt-folt hátán. Éppen csak hogy befödte a testét. A lábán madzaggal felkötött gumi-darab volt, — cipőt talán soha életében nem viselt. Hálából az öt-pesetásért megmagyarázta, hogy azon a dombon lő-gyakorliato- kat tartanak a közeli rendőr- és csendőr-csoportok. Be is mutatta mindjárt ,hogy a célpontokat hogyan állítják be és hogyan lövik le. Észre sem vettük és egyszerre mellettünk állt egy ember, öltözete a gyerekéhez hasonlított: a lábán madzaggal felkötött gumi-darab, a ruháján folt-folt hátán. A bal válla szinte ott sem volt; a bal karja bénán lógott. .. “Buenos dias” mondotta, buenos diás,” válaszoltunk. “A te fiad?”, kérdeztük; “si, si”, volt a válasz. “Nagyon élelmes, helyes gyerek”, mondottuk, amit szó nélkül, széles mosollyal vett tudomásul. Itt volt az alkalom újabb beszélgetésre és a kevés spanyol tudásunk gyakorlására. Amit megtudtunk érdekes és jellemző volt. A fia, — 13 éves gyerek — sem Írni, sem olvasni nem tud. “Miért nem jár iskolába?” — kérdeztük és megkaptuk a választ: “Mert sok a propaganda és kevés az iskola. . . De különben is szegények vagyunk, nekem is, a fiúnak is birkákat kell őrizni.” “Tietek ez a sok birka?” “Dehogy a miénk! Nincs nekünk semmink. A másokét őrizzük.” “Mi történt a bal válladdal?” És a válasz: “A polgárháború...” Felmutatott az égre és az arca keserű lett. Persze: Hitler és Mussolini repülő pribékjei az égből dobálták le a bombákat. A rongyos, cipőt- len ember kinyitotta az ingét és megmutatta a válla helyét. A lapocka-csontja hiányzott, összeroncsolta a bombaszilánk. A bal karja hasznavehetetlen. “Jobb volt azelőtt” — kérdeztük —, “vagy jobb most?” “Most csak a papoknak jó és a gazdagoknak, Szegény ember nagyon sok van, de azokkal senki nem törődik...” Persze, a papoknak jó a soruk. Amerre néz az ember, a spanyol városok, falvak utcája feketéink a reverendáktól. Széles kalaposok, keskeny ka-< laposok, kalap nélküliek és kövérek. Nem jóltápláltak: elhízottak. A töméntelen rosszul táplált, sovány hivő között. . . Persze, a papoknak jó a soruk. A gyerek ott állt mellettünk és hallgatta a párbeszédet. Illedelmesen hallgatott, amig a felnőttek beszéltek, de komolyan; a mosoly most először tűnt el az arcáról. Talán soha nem fogja tudni, vagy megérteni, hogy ezeket az idegeneket miért érdekelte az ő sorsa, az apja sorsa. Egy öt-pesetást adtam az apának is, aki örömmel elfogadta. Két öt-pesetás: 16 cent. Ennyi talán a napi bérük a birkák őrzéséért.. . Nagyon csodálkozott, amikor megszorítottuk az épségben maradt jobb kezét és kezet fogtunk a fiával is, Ott álltak a birkák között, a kutyájuk mellett és integettek, amig csak visszanéztünk a távozó autóból. \ A pásztorgyerek és az apja... ,312 X 2 ‘=289340% —2309801 /3982 +34050=898 >z9472 • [A SZÁMOK BESZÉLNEK! írja Eörsi Béla ® ! ® 1312 X í A =289340% -r2300801/3982 + 34050=8981,9472 • Mi okozza az éhínségeket? Az emberiség egyik legnagyobb és legrégibb íme az éhinség; olyan idős, mint maga az emeri faj. A tömegéhinség oka rendszerint a hábo- u és a természet zabolátlansága, mint pl. árvi- ek, szárazság, tűz, rovarok pusztítása, stb. Maga természet, még ha zordon is és termőföld he- rett csak sziklaföldet biztosit az ember számá- i, az emberi kéz munkája révén minden vidéken llátja a lakosságot a szükséges élelemmel. A Go- i sivatag és a Szahara nomád lakói éppen olyan ildogok lehetnek, mint valamelyik eszkimó törzs alászai, de igazi kultúra nem fejlődhet ki ilyen örülmények között. A legszörnyübb éhinség nem a természet ri- egsége következtében áll elő, hanem a természet sapásai által. A magyar irodalomból ismerjük I. az 1846—47. évi Turóc-Árva megyei éhinsé- et; Írországban ugyanakkor és ugyanazon ok- 51 (a burgonyatermés elpusztulása) szintén linség volt. A mi időnkben, az 1920-tas években Volga-menti szárazság vagy 25 millió emberetet érintett, az utóbbi 3 évben pedig Kínában, Sárga folyó térségében tette a szárazság a la- osság 100 millióját boldogtalanná. Kínában és Indiában az éhinség nem ismeret- n fogalom. 1929—30-ban Kínában az éhinség íjtotta területeken ezerszámra vásárolták meg gyermekeket és félig meztelenül vitték őket a /árakba, ahol 5—6 éves gyermékek 14 órát dol- >ztak naponta a selyemgubók feldolgozásán. Ha kisleány, vagy serdülő leányka csinos volt, akii' a kufárok eladták. Shanghai akkoriban 48.000 igisztrált örömleánnyal “dicsekedhetett”, mig a im regisztrált utcahölgyek száma 50-től 100 :erig terjedt, akik az éhinség és nyomor szomo- i áldozatai voltak. Nemrégen megjelent Magyrországon a “Nemzet- izi Almanach”, amely ismerteti a világ minden •szágának szociális helyzetét, közoktatását, mezőgazdaságát, iparát, kereskedelmét, stb. Ezekből az adatokból megtudjuk, hogy egy ország népének mezőgazdasági fejlettsége biztosítja szociális helyzetének javulását. Vagyis, ha egy országban sok irni-olvasni nem tudó ember van, akkor a mezőgazdaság is alacsony nívón marad és a nép szegénysége állandó. Vegyük pl. Belgiumot, ahol az irásmlvasás hiánya a 7 évnél időseb lakosok közt csupán 3%> mezőgazdaságának ^színvonala viszont egyike a legmagasabbaknak az egész világon. Az őszi búzatermés hektáronként (2 és fél acre vagy magyar hold) 33.5 mázsa. A föld fele középparasztok kezében van. Vagy vegyük szemügyre Portugáliát. Itt a lakosság 44 százaléka analfabéta (irni-olvasni nem tud) ; az őszi búza átlagtermése 9 mázsa és a parasztság 70 százalékának nincs saját földje. A bérletet még ma is természetben fizetik, vagy ledolgozzák. A termés hozama hektáronként a legalacsonyabb az összes európai államok között. S igy vizsgálhatnánk meg egy sor állam helyzetét, de elégedjünk meg most e két állam példájával. Az éhínséget főként olyan országokban találjuk meg, ahol a lakosság túlnyomó része analfabéta, akiket politikailag el lehet nyomni, gazdaságilag ki lehet használni és ahol a jobb termelési módok elsajátítása akadályokba ütközik. Ahol pedig a parasztságot megfosztják a föld tulajdonától, ott hamarabb megtaláljuk — ha nem is az éhinséget — de mindenesetre a nyomort. Ez volt a helyzet a régi Magyarországon, Orosz országban a cári időkben és ez a helyzet ma Olaszország déli részén, Spanyolországban, Portugáliában és Dél-Amerikában. A mezőgazdasággal foglalkozó lakosság nyomora tehát a földtulajdon elosztásától függ. Vannak azonban más tényezők is. Minél nagyobb az ipar egy országban, annál jobban prosperál a mezőgazdaság, mert a városok lakossága, az ipari munkásság, a legjobb vevője a mezőgazdasági terményeknek. Ahol nincsenek városok és nincsen fejlett ipar, ott nincs piac — s ott nem is fejlődhet ki a belterjes mezőgazdaság. Az éhinséget és nyomort tehát meg lehet szüntetni, a terméketlen sivatagokat el lehet vizzel látni (lásd pl. Kalifornia), a folyókat szabályozni, a felesleges vizet pedig levezetni. Az emberiség technikai fejlettségét nem rombolásra, hanem jobb mezőgazdasági term elésre kell beállítani és akkor az éhinséget, az emberiség egyik legnagyobb átkát, meg lehet szüntetni a világ minden részén. Keserves tapasztalatok után—hazafelé (Folytatás a 10-ik oldalról) Amikor az 1956-os ellenforradalom leverése után feloszlott a bizottmány és megalakult az 'úgynevezett Magyar Bizottság, Varga megvédte elnöki tisztét. Politikai érvei ugyan elfogytak, de ő egyszerűen kijelentette, hogy amerikai támogatás csak akkor lesz ha őrtesz az elnök. Tény, a kapott mindennemű anyagi és pénzbeli támogatás Varga.felügyelete alatt folyik. Kovács Im» réből, a Néma forradalom hajdani Írójából a Szabad Európa rádió munkatársa, közönséges ügynök lett. Barankovics István, az egykori párG vezér jelenleg tagja a ‘‘Magyar Bizottságnak.” Legfőbb gondja, hogy miképpen lehetne pénzhez jutni, egyébként csak az emlékeinek ál. Pfeiffer Zoltán “életcélja” hasonló Barankovicséhoz. Hogy csak egy példát idézzünk: az ellenforradalom után, amikor az úgynevezett “Forradalmi Tanács” alakult Európában, ő is átjött azzal a szándékkal, hogy mindenben elfogadja a tanács álláspontját és programját. De mikor ideát összetalálkozott az amerikai küldöttel, aki megmondta neki, hogy ez a tanács soha nem kap egy fillért sem a SZER-től, hirtelen a Magyar Bizottságot és Varga Bélát kezdte támogatni. Csorba Mikita, ha lassan is, felismerte az emig ráció politikai, társadalmi csődjét. Megcsömörlött, Ugyanakkor vonzotta a haza. A vágyakozás olyan erős volt, hogy már nem tudott, de felismerései miatt nem is akart megbirkózni vele. Hazajött hát hazájába, falujába, ahol született, ahol nevelkedett, ahol testvérei, rokonai, jó barátai élnek. És a haza, a hütlenül elhagyott rokonság és baráti kör? Visszafogadta őt, mert Jnzik benne, hogy Csorba Mikita István, oly sok'keserves lecke után, hazatért elődjeihez hasonlóan, munkájával és életével szolgál majd rá (a nagylelkűségre. Pintér István A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője! j
