Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-14 / 50. szám
SOPRON MEGYÉBEN IS VÁLTOZOTT AZ ÉLET Irta: FODOR ERNxV Budapestről Győrön keresztül jó autóut vezet az ország határáig és így alig pár óra alatt Kapuvárra érkeztünk. Ez a kis mezőváros is szívügyem, hiszen éveken keresztül itt jártam iskolába. Szüleim is a kapuvári temetőben alusszák örök álmukat. A rendelkezésemre álló pár óra alatt mindent szerettem volna látni, bár előző évben is tettem itt látogatást. Csorna felől az uj Rába-hidori jöttünk keresztül. Ez az ut közvetlenül a régi vár mellett vezet el. A kapuvári vár még a “Törökvilágból” maradt vissza és ma is olyan az épület, mint abban az időben volt, csupán a sáncárok nagyrészét már betemették. A Hanság is itt a közelben kezdődik; Hány Istók regéjéről és e vár történetéről Magyarország nagy mesemondója, Jókai Mór is megemlékezett egyik regényében. Ez a vár egészen 1945-ig az Eszterházy hercegi uradalomhoz tartozott, mint az egész vidék legnagyobb része a Rábaköz jó termőföldjeivel együtt. A várban az intéző és gazdatisztek lakásai, valamint az uradalom irodái voltak. Közvetlenül a felszabadulás után ide telepítették a vá roska szegényeit, főleg a vándor kubikusokat, akik majdnem barlanglakok voltak; a földbe vájt lyukakban laktak Horthy Miklós kormányzónk idejében. A vár jelenleg műemlék és muzeum. Az ott lakók Eszterházy herceg béreseivel együtt már régen elfoglalták uj házaikat, mert Kapuvárott is egész uj házsorok épültek a II. világháború után. A régi hercegi birtokon termelőszövetkezeteket létesítettek, melyek a nép érdekeit szolgálják. Kapuvár, a volt sárfészek, főtere ma szép virágokkal van tele a Rába-szállótól (volt nagykocsma) egészen a városházáig. Közelében, az egyik mellékutcában építették az uj 120 ágyas kórházat, amely modern - mentőautóval is rendelkezik. A r. k. templom is ott áll teljes pompájában. Az állam kétmillió forintot költött rendbehozatalára. A városkát, amelynek ma 12,000 lakója van, higanygőz világítja. Kultúrpalotája és uj mozija is van. Uj járdát, a réginél sokkal szélesebbet építettek. A sportpálya is elkészült már. A város öt különböző termelőszövetkezetének 100 —100 tehenet befogadó istállója van és másfél- millió forintos sertésfiaztatója; 70,000 forintos lóistállókat egyébként 50 ló részére is építettek. Nagyszerű gépállomással rendelkeznek, amely az egész vidéket ellátja mezőgazdasági gépekkel. Raszler Mihály szerint már tavaly minden tsz- tag legalább havi 1,200 forintot húzott, ezenkívül 1 hold földet és 3 szarvasmarhát is megtarthatott. A tsz tagjai 500 uj összkomfortos házat építettek. A bútorüzletek előtt sorba állnak a vásárló parasztok, mert bútor is kell az uj házakhoz. A városkában van butorkészitő, szabó, épitő és vasszerelő-kombinát. A traktorosok fizetése meghaladja néha az 5,000 forintot is havonta. A 10 éves Vörös Csillag Tsz. vendégei voltunk, ahol kijelentették, hogy Kapuváron egyetlen ember sem csatlakozott az ’56-os ellenforradalomhoz. Bedig itt sem szerették eleinte a tsz-t, Pető L. mostani elnök se szerette; hisz voltak olyanok, akiknek 6—12 hold földjük is volt. Az agronómusok is szépen keresnek, részben fix-fizetést kapnak, részben ők is munkaegységre dolgoznak, mint a tsz tagjai. 2,500—tói 8,500 forintig keresnek havonta és egy hold föld, valamint szolgálati lakás is jár részükre. Kapuvárról átmentünk Eszterházára, ahol a hires főúri kastélyt, melyet a nácik csúnyán kiraboltak, restaurálták és ma mint műemléket és múzeumot sokan látogatják. Vasból való bejárata csodálatos alkotás, kézzel kovácsolt gyönyörű motívumokkal ; parkja is remek. Parkettái világszépek, berendezése pazar kiállítású. Eszterházát ma Fertődnek nevezik s itt is termelőszövetkezeti gazdálkodás folyik a régi uradalomban. Fertődön kísérleti gazdaság is van; agronómusuk Konya János, aki jelenleg Nyáros- majorban is segédkezik a tsz-ben. Konya parasztgyerek volt, Székesfehérváron és Békésen végezte iskoláit. Kapuvárról 18 kilométerre Hövejen át Himódra jut az utazó. Itt töltöttem életem első éveit, amik re persze már alig emlékszem, de azért mégis látni akartam, sőt leányom is velem jött, hogy esetleg megnézze a házat, ahol születtem. Az autóban összesen hárman voltunk, í? sofőrrel együtt. Márcsak azért is elmentem Himódra, mert egy jó barátnőm, Püziné, megkért, látogassam meg fivérét és családját, s vigyek el részükre egy kis ajándékot. Kocsisék a Lenin utca 5 szám alatt laknak; bizony meglepetéssel láttam, hogy7 ez már jóval a temetőn túl van, ami valaha a falun kívül esett. Ma egész sor ház épült erre, Kocsisék is ilyen szép uj házban laknak. Kocsisné szívesen fogadott és szép frissen sült kenyérrel kínált, hiába tiltakoztam, hogy már ebédeltem. 60 éves mindössze, de összetört anyókának látszik, élő tanújaként annak a baromi munkának, ami a régi világban osztályrésze volt; szívbajban is szenved. A ragyogóan tiszta szobában teljes hálószoba berendezés volt, magas ágyakkal, minden a régi stílusban, szentképekkel a falon. “Mindent elvettek tőlünk” Kérdésemre, hogyan érzik magukat, Kocsisné igy felelt: “Rosszul, mindenünket elvették!” “Talán nincs mit enniök?”, kérdeztem ijedten. “Oh, dehon nincs”, felelte Kocsisné jó himódi kijetéssel, majd büszkén vitt ki a kertbe az ólakhoz, ahol két szép hizó, libák, kacsák, csirkék lármáztak érkezésünkre. A beszélgetés során kiderült, hogy földjeiket a tsz-be adták, férje pedig ott dolgozik havi 1,800 forint keresettel. De hiába, mégiscsak “elvették a földet” a mi Kocsis- nénk szerint. Kérdésemre, hogy vannak a gyermekei, azt válaszolta: “azok mind urak, az egyik a minisztériumban dolgozik, a másiknak is finom helye van, a harmadik is igen jól él. Automobilon gyónnék ide.” Kérdésemre, hogy miként jutottak ilyen állásokba és jártak-e felsőbb iskolát, azt felelte: “Jártak azok.” “Ki taníttatta őket?” — kérdeztem, “maguk?” “Hát éppen nem, csak tanultak”, felelte Kocsisné komoly anyai büszkeséggel. Nagyon szerette volna, ha ott maradok éjszakára, vagy legalább is addig, amig a férje hazajön, s sehogyan sem értette meg, hogy engem Kapuváron várnak a barátaim. Ugyanis két kocsirakománnyal indultunk országnézésre s amig ők a múzeumot és a husgyárat látogatták, addig én kértem őket, hogy Himódra mehessek egy félórára. Persze ebből egy egész óra is lett, de becsülettel igyekeztem vissza, nehogy túlságosan megvárakoztassam őket, hiszen aznap még Sopronba is el akartunk menni. Az eső is erősen esett, s bizony Himódon az utca hamarosan megtelt sárral és tócsákkal. Egy változást azért mégis észleltünk — azonkívül, hogy igen sok uj ház állt és eltűntek a szalmafedeles, illetve zsupptetős házak —; megkezdték a villany bevezetését az egész faluban. Utóhangja is volt ennek a látogatásnak. Kocsisné Ili módról ugyanis levelet irt Füzinénelc Amerikába, s megírta, hogy meglátogattam. Barátnőm, Fűzi Julia elküldte hozzánk a levelet, amelyben körülbelül-ez állt: “Itt volt ám az az amerikai asszony, akit küldték Igen kedves volt, de nem akart itt maradni, mert ‘kisérték’.” A levélnek csupán ez a része vonatkozott reám. Ezt csak tanulságul Írom meg, hogy láthassák, miként kerekednek az elferdítések. Reám a kocsiban a leányom, Patricia és Szalay Ambrus sofőr várakozott, senki más és el sem tudom képzelni, hogy Kocsisné milyen kísérőket láthatott lelki szemeivel, amikor a levelet Füzinének megírta. Remélem, hogy Füzinének alkalma lesz még arra, hogy a saját szemével meggyőződjön arról, amit itt — talán kicsit megkésve * *— megirtam. Korszerű üzemmel bővült a Magyar Likőripari Vállalat Igen keresett külföldön — főleg -a Szovjetunióban, Lengyelországban és az NDK-ban — a magyar konyak. A Lánchíd brandy külföldön is versenyképes. Nehezítette azonban a gyártást, hogy a Lánchíd brandy eddig több helyen készült. A Magyar Likőripari Vállalat ez év eleji megalakulása után napirendre tiizte az önnáló, kizárólag exportra termelő brandygyártó, -érlelő és -töltő üzem létrehozását. Az uj üzem Budafokon, a Tóth József utcában most készült el; pincéiben egyszerre 650 ezer liter brandyt érlelnek. Megindult az uj üzemben a saját gyártmányú töltőgép is. Mikulás Budapesten A napokban elmentem Budapest egyik legnagyobb “super-market”-jébe, a Csemege Áruházba, vagy ahogyan azelőtt nevezték: az Éjjel-Nappal Közértbe. Főleg a hatalmas Mikulás vonta magára a figyelmemet, mely az egyik kirakatban diszelgett. 8 hatalmas kirakat volt tele csokoládéval, hatalmas bőségszaru formájú kosarakkal; mindegyikben csokoládé csizmák, pipák, nagy aranypénzdarabok, különböző szinti papírba burkoltan. Valódi izekkel (narancs, kávé, rum, stb.) töltött csokoládék, amiket iá magyarok annyira szeretnek, azután Mikulások csokoládéból, piros papírral bevonva. E hatalmas üzletnek sok különböző részlege van, de nem árusítanak edényt, mint az amerikai “supermarket”-ben, hanem csakis élelmiszert. Van főzelék-részlege, fagyott áru-részlege, fűszer-osztálya, ahol mindenféle hideg felvágottat, vajat, bort, likőrt, kávét, teát lehet kapni, szinte sok is volna mindent felsorolni. Van büfféje is, ahol kávét ihat az ember és haraphat hozzá valamit ha megéhezik. Beszélgetni kezdtem az üzletvezetővel és megtudtam, hogy az elmúlt év decemberében több mint 12 millió forint értékű árut adtak el. Ennek legnagyobb része kis összegekből jött össze, elképzelhető tehát, micsoda forgalom volt itt. Ebben az évben kb. 15—16 millió forint értékű üzletre számítanak. Az üzlet a Rákóczi ut és Nagy ■ körút sarkán van, szemben a Nemzeti Színházzal, s hat hatalmas kirakatát lehetetlen nem észrevenni. Három cukorka részlege van az üzletnek, egyik az ideiglenes Mikulás-részleg; a másik kettő állandó. Az egyik részlegben kaphatók Magyarország legnagyobb csokoládé gyárainak készítményei. Az üzletvezető elmondta, hogy két nap alatt 15 tonna csokoládét szállítottak le csak ebbe az egy üzletbe, de az alkalmazottak is csomagolnak csokoládét, az állami üzemektől és gyáraktól érkező rendelések kielégítésére. Ilyenkor a szakszervezetek Mikulás összejöveteleket rendeznek a munkások gyermekei részére, akik Mikuláskor csokoládét, Karácsonykor játékokat kapnak ajándékba Egyik ismerősöm éppen most ment be a szak szervezetbe, hogy 6 éves kisfia részére az ajándékot kiválassza. Ebben az üzletben 35,000 csomagot készítenek el ezekre az összejövetelekre, mert a Mikulást nagyon is megtartják Magyarországon. Rengeteg gyermek pucolja fényesx*e cipőjét december 5-én este, s teszi ki az ablakba, várva a Mikulást. Dec. 6-án reggel azután ott találják a cipőt tele cukorral, csokoládéval, amit a Mikulás hagyott ott, de kap mindenki egy virgácsot is, amit állítólag a rossz gyermekek részére hagyott ott a Mikulás. Még távol volt dec. 6-a, de máris sokan vásároltak; egy 16 éves leányka egy csomó unoka- testvére részére válogatott a csokoládé Mikulásokból s kijelentette, hogy még ő is kap Mikulásajándékot, ami meglepetés lesz a részére. Nagyon szép szokás ez, olyan karácsony próba-féle, s nem kerül sokba; ugyanakkor mindenki jól szórakozik. Nem mindig a legdrágább ajándék az, ami a legnagyobb örömet okozza s a fontos dolog az a lelkesedés, amivel az ajándékot adják, s itt annyira szeretik a gyermekeket, hogy még a legkisebb ajándék is magán viseli az egész család szeretetét. R. P. GYÓGYSZERBOTRÁNY foglalkoztatja a nyugatnémet lakosokat és a rendőrséget; néhány napon belül ez már a negyedik eset, amikor súlyos egészségromlást okozó gyógyszereket kell bevonni. LENINGRÁDI szakemberek elkészítették a világ első 1100 méter fesztávolságú kötéldarujának műszaki terveit. A daru a Jenyiszej két partját köti majd össze; huszonöt tonna raksulyu csilléi négy sodronykötélen szállítják a betont a krasznojarszki vizierőmii gátjának építéséhez. • HENRI TISOT párizsi komikusnak a „Theatre de Dix Heures”-rel kötött szerződésébe a következő pontot is bevették: amennyiben DeGaulle elnöki tisztsége bármi okból megszűnik, hatályát veszti a szerződés is. Tisot ugyanis az államfő legtökéletesebb utánzója—s ez a tehetsége csak DeGaulle elnökségének idejére érdekli a színház- igazgatót és a közönséget. __LU Thursday, Dec, 14,. 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ
