Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-12-14 / 50. szám

Thursday, Dec. 14, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Húsz évvel ezelőtt... Emlékeznünk kell a Pearl Harbor-i fasiszta támadásra, hogy elkerüljük a harmadik világháborút December 7-én volt húsz éve annak, hogy a japán tengeri és légiflotta támadást intézett az Egyesült Államok Pearl Harbor-i támaszpontja ellen. A váratlan támadás fogadott hazánkat is belesodorta a második világháborúba. A japánok orvtámadását a német és olasz fasiszta kormá­nyok és csatlósaik hadüzenete követte. Bárho­gyan is próbálták tehát az amerikai politikusok a Hitler által még 1939-ben kirobbantott európai háborút távoltartani az amerikai kontinenstől, a pusztítás lángjai ide is átcsaptak. Az évforduló alkalmából érdemes visszaidézni az akkori eseményeket, mert a történelmi tények tanulságul szolgálhatnak a jelenben is. Mi idézte elő az .akkori katasztrófát és hogyan lehetne el­kerülni megismétlődését ? \ Ki a felelős a támadásért? Igen gyakran hallani bizonyos jobboldali körök részéről azt a vádat, hogy Roosevelt elnök ki­hívta a támadást Pearl Harbor ellen azzal, hogy az amerikai flottát az Egyesült Államok nyugati partjáról a támaszpontokhoz vezényelte. Ezek a “történészek” azt akarják igazolni, hogy tulaj­donképpen nem a fasiszták támadtak, hanem min denért Roosevelt elnök és köre a felelős. A flotta tehát csalétek volt, amibe a japánok beleharap­tak és igy az Egyesült Államok elnökének a tö­rekvése, hogy hazáját belevigye a háborúba, meg­valósult. A jobboldali politikusoknak és fasisztáknak ezen a vádján még a japán katonai szakértők is csak mosolyognak. Az amerikai flotta pontosan ott tartózkodott, ahol a helye volt —a Pearl Har­bor-i támaszponton. A kongresszusi kihallgatások alkalmával felvett jegyzőkönyvekben olvashat­juk Husband E. Kimmel admirális tanúskodását, aki a Csendes-óceáni hajóhad parancsnoka volt a Pearl Harbor elleni támadás időpontjában. Sze­rinte a flotta nem is lehetett volna jobb helyen, mint ott, ahol tartózkodott. Itt vannak dokkok és hajójavító műhelyek. Ezenkívül sokkal köze­lebb volt igy a fontos katonai helyekhez, amelye­ket az Egyesült Államoknak kellett védenie ak­kor: a Fülöp-szigetekhez, Wake-hez és Guam-hoz. Az az elképzelés tehát, hogy a japánok a pa­raszt szerepét töltötték be Roosevelt elnök egyé­ni sakktábláján, nemcsak naivitásra vall, hanem lebecsüli a fasizmus szerepét a háború kirobban­tásában. A szélsőséges japán háborús párt már 1909 óta készített haditerveket az Egyesült Álla­mok ellen, ahogy ezt Shigedu Fukudome altenger- nagy a U. S. News & World Report tudósitójának kijelentette az elmúlt napokban. Fukudome al- tengernagy, aki 1941-ben a japán tengerészet ve­zérkari főnökségének a feje volt, elmondta, hogy” már 1939-ben megkezdték a Pearl Harbor elleni támadás részletes tervének a kidolgozását. Ugyan is ebben az évben vezényelték az amerikai flotta- zömét a Hawaii szigeteken lévő támaszponthoz. Tért hódit a fasizmus A japán fasiszták tehát szorosan együttmüköd tek német és olasz szövetségeseikkel a világ meg­hódítására. Hitler ekkor rohanta le Lengyelorszá­got és a német nagyvezérkar már. kidolgozta a tervét egész Európa leigázására. De ha az amerikai hajóhad Pearl Harbor-i ka­tasztrófájának igazi okait vizsgáljuk, akkor nem elég a második világháború kitörésének időpont­jáig visszatekintenünk, hanem az ezt megelőző korszak fejleményeit is számításba kell vennünk. A japán fasizmus már 1931 augusztusában megkezdte támadását Kina ellen. A mikádó Mand­zsúriába nyomuló katonái az akkori idők legjob­ban felszerelt hadseregéhez tartoztak. A japán ipar haditermelése tette lehetővé ennek a kimon­dott imperialista háborúnak a megindítását és a nagy területi hódításokat Kínában. A japán ipar viszont nyersanyaghiányban szenvedett és kül­földi segítség nélkül nem lett volna képes hábo­rús erőfeszítésre. Ezt a külföldi segítséget az amerikai monopolisták nyújtották Hirohito csá­szár fasiszta kormányának. A háború gépezeté­nek működéséhez szükséges vasat, olajat és más fontos nyersanyagot és késztermékeket bocsá­tottak az agressziós erők rendelkezésére. Még nem felejthettük el a manhattani magasvasut le­bontásakor összegyűlt hatalmas mennyiségű ócs­kavasat, amelyet “ügyes” és “élelmes” tőkéseink eladtak a harmincas évek végén a japánoknak, akik ezt felhasználták a bombakészitéshez, ami­vel az amerikai katonákat pusztították el csak­hamar a Csendes-óceán térségében. Hja, az em­ber nem lehet próféta, mondják. De amikor ezt az “üzletet” lebonyolították, már csak a vak nem látta, hogy mire készül a japán kormány. De ne Ítéljük meg egyoldalúan a helyzetet. A monopolisták nemcsak Japánnak szállítottak ha­dianyagot és felszerelést, hanem ugyanezt meg­tették a kínaiak számára is. így teljes volt az üz­let, mert mindkét fél megrendeléseiből profit származott. Ilyen előzmények után került sor az 1941-es orvtámadásra. Ebben az időben valóban váratla­nul érte az amerikai vezérkart a csapás, mert arra számítottak, hogy a japánok Indokínában és Indonéziában indítják majd meg támadó hadmű­veleteiket, hisz a zord téli éghajlat nem kedvező ennek lebonyolítására a Csendes-óceán északi tér­ségeiben. Talán arra sem számítottak, hogy az a hadsereg és flotta, amely az Egyesült Államok nyersanyag szállításainak köszönheti ütőképes­ségét, valamikor felszerelői ellen fog fordulni. Ugyanúgy elszámitották magukat a japán fasisz­tákkal, mint a hitlerista németekkel a nyugat­európai hatalmak bizonyos politikusai, akik szin­tén nem hitték, hogy a náci hadsereg ellenük fordul. ' Nem szabad elkövetnünk ugyanazokat a hibákat Az események hamar bebizonyították, hogy a fasizmussal nem lehet megalkudni. A japánok támadása után mindjárt jelentkeztek a németek és olaszok is hadüzenetükkel és Horthy Magyar- országa sem akart természetesen lemaradni a díszes társaság mögött. Rövid idő elteltével már az összes világrészeken megjelentek az amerikai katonák, hogy felvegyék a harcot az emberiség legveszedelmesebb ellenségével — a fasizmussal. Mississippid igazságszolgáltatás A fehér fajvédő olajmunkás, aki McComb-ban a nyílt utcán leütötte a helyi újság idős és szív­bajos szerkesztőjét, amiért irodájában szívesen fogadott néhány idegen újságírót a szabadság­utasok elleni támadás idején, a bíróság 30 napi börtön- és 100 dollár pénzbüntetésre Ítélte. Jackson, Miss.-ben hat hónapi börtönre és 500 dollár pénzbüntetésre Ítélték Ashton Jones, fe­hérbőrű lelkészt, aki Kaliforniából kiindulva több helyen megjelent, hogy segítse a néger egyenjo­gúságot és integrációt. A vád: a béke megbolyga- tása. Állítólag “sértő nyelvezetet” használt a rendőrökkel szemben. 5 dollár egy tizcentes italért Grand Forks, N. D.-ban John Brandt 52 éves italkiszolgáló 5 dollárt számított egy 10 centes adag frissítőért (soft drink) Joseph McClendon néger légierő őrmesternek. A közelben levő légi támaszpont néger tagjai panaszkodtak, hogy nem akarják kiszolgálni őket a városi italmérésekben és étkezdékben. Az 5 dolláros számla égjük módja volt a visszautasításnak .Az őrmester azonban megrendelte és kifizette az italt. North Dakotá­ban julius óta törvény tiltja közhelyeken a faji megkülönböztetést. Brandt a törvény megszegésé ért 30 napi börtönt és 100 dollár pénzbüntetést kapott. New Yorkban is megtörténik Szenegál delegációja panaszt emelt a Chateau Madrid nevű éjjeli mulatóhely ellen, hogy a tele­fon utján kért helyrezerválást letagadták előttük, amikor személyesen érkeztek oda. A panaszt le­vélben küldték el Stevenson nevére az amerikai ENíSz kiküldöttséghez. UAMERIKA-ÉLLÍNES^- mondotta a főbíró Tiltóparancs kényszeríti a Commodore Hotelt az Emcgency Civil Liberties Committee-val kötött " szerződés betartására New York egyik ismert szállodája, a Commo­dore Hotel, értesítette az Emergency Civil Li­Két évtized telt el a Pearl Harbor-i katasztrófa óta.- De már régen feledésbe merültek azok na eszmék és célkitűzések, amelyeket a második vi­lágháború folyamán hirdettünk és amikért az amerikai tömegek vérüket és verejtéküket ontot­ták. Azok az országok, amelyek háborút indítot­tak ellenünk, ma beletartoznak abba a katonai csoportosulásba, amelyet egykori szövetségese­ink ellen szerveztünk. De nem csak a katonai szö­vetségesek rendszerébe kapcsoltuk be a volt fa­siszta országokat, hanem kormányaink eltűrték, hogy a nácizmus és fasizmus veszedelmes mérge ismét erőrekapjon belpolitikájukban. Visszaen­gedték a közéletbe azokat a politikusokat, akik­nek a börtönben volna a helyük, hisz egyszer már lángra lobbantották a világot. Japánban például az a Nobuszuke Kisi lett a miniszterelnök 1957-ben, aki Tojo háborús kor­mányának is egyik befolyásos tagja volt. Csak a népharag söpörte el őt a kormány éléről 1960- ban, tőlünk akár ma is irányíthatná azt az orszá­got, ahonnan ellenünk olyan alattomos támadást indítottak húsz évvel ezelőtt. Németországban még talán rosszabb a helyzet ilyen vonatkozásban, hisz a hitleri politikusok és tisztviselők már teljesen kézbe kaparintották a mai Nyugat-Németországot. A haditermelés te­rén is már teljesen visszanyerték, sőt túlszárnyal­ták háború előtti képességüket. Ha továbbra is azt a politikát folytatjuk velük szemben, mint eddig, akkor rövidesen már ugyanúgy alkalma­sak lesznek háború kirobbantására, mint 1939- ben vagy 1941-ben. Amerika háborúba sodródásának 20 éves év­fordulója rá kell, hogy döbbentse a közvéleményt arra, milyen veszedelmes tüzet élesztenek ismét politikánk irányitói Európában és Ázsiában. Ha el akarjuk kerülni az újabb katasztrófát ami ösz- szehasonlithatatlanul nagyobb lesz a Pearl Har- bor-inál, akkor már most meg kell tenni mindent ennek megakadályozására. A második világhábo­rú előkészítése nem 1939-ben kezdődött, hanem sokkal korábban. A harmadik világháború kirob­bantásán mesterkedők már ismét munkában van­nak. Tegyünk meg mindent — az előző háború tapasztalataiból okulva —, hogy ne sikerüljön ör­dögi tervük, amely teljes megsemmisüléssel fe­nyegeti országunkat és az egész Világot. berties Committee-t, hogy a december 15-ére tervezett “Bill of RightsDinner”-t nem tarthatja meg a szálloda éttermében. A Committee minden évben tart a Bill of Rights tiszteletére bankettet. 1960-ban is a Com­modore Hotelben folyt le az esemény és már ez év februárjában megkötötte a szerződést dec. 15-re a hotel vezetőségével. Ez a nap hivatalo­san a “Bill of Rights” napja. A Committee a bírósághoz fordult tiltóparancs­ért, hogy kötelezze a szállodát a szerződés betar­tására. Arthur Markewich állami főbíró a Com­modore hotel eljárását “tisztességtelen és Ameri- ka-ellenes”-nek minősítette. Utasította a hotel ügyvédeit, hogy tanácsolják a hotelvezetőségnek kötelezettségük betartását és másnapig függő­ben tartotta a tiltóparancs kiadását. A hotel vezetősége azzal a kifogással utasította vissza a polgárjogok védelmében tevékenykedő bizottság szerződését, hogy “különböző társadalmi és politikai szervezetek üzleti támogatásuk meg­szakításával fenyegették meg, ha megengedi a baloldali szervezet pénzgyűjtő tevékenységét a helységében.” “Ez nem egyéb, mint pipogya gyávaság”, mon­dotta Markewich biró. “Aki nyilvános üzleti in­tézményt vezet és szerződést köt üzletfelekkel, akikről feltehető, hogy rendesen viselkednek, az nem mondhatja nekik: “Nem használhatjátok helységemet, mert nem egyezem a felfogásotok­kal.” Az ügyvédek nem voltak hajlandók megmon­dani a szervezetek nevét, melyek nyomást gyako­roltak a hótel vezetőségére. “Piketeléssel fenye­getőztek, amit figyelmen kívül hagyhattunk és üzleti megtorlást helyeztek kilátásba, amit nem hagyhattunk figyelmen kivül”, mondták az ügy­védek a bíróságon. Az ügyvédek másnap jelentették, hogy a hotel vezetősége a szerződés felbontásához ragaszko­dik még akkor is, ha a Liberties Committee kár­térítésért perelné. Markewich biró azonban kiad­ta a tiltóparancsot, azzal érvelve, hogy a Com­mittee károsodását nehéz volna megállapítani a bankett elmaradása esetén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom