Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-12-07 / 49. szám

Thursday, December 7, 1961 AMERIKAI MAtíYAR SZÓ JLL Délen az ipar változásokat létesített Évek óta halljuk, hogy megmozdult a néger nép a déli államokban és felemelve a szolgaság­tól meggörnyedt hátát, uj emberi méltóságot, fe­hérbőrű embertársaival egyenlő jogokat követel magának. Olvastuk a little-rocki eseményeket, ahol néger gyermekek harcoltak, hogy iskolákba mehessenek; ismerjük a négér és fehér diákok harcát az egyenjogusitásért az éttermekben, a vasutakon, színházakban stb. ^rról viszont elég keveset hallunk, milyen változások jönnek létre a régi “plantation”-ek által uralt déli államokban. Pedig a társadalmi és gazdasági erők is megmoz­dultak és óriási változásokat hoznak létre min­den tekintetben, a déli államok életében. Miami, a gazdagok játszótere már régen köz­ismert és prosperál. Az igazi szegény déli államok Dél-Garolina, Georgia, Alabama, Mississippi és Louisiana.Az ország e legszegényebb földrészei ma fontos szerephez jutottak úgy az iparban, mint a földművelés terén. Fontos szerep jut ré­szükre az ország nukleáris és űrprogramjában. Eddig teljesen az északra szorultak tőkéért, ma már saját bankjaik finanszírozzák befektetéseik egy részét, sőt már megkezdték a technikai sze­mélyzet tanítását is: A nép elhagyja a farmokat és egyre jobban és jobban a városokban tömörül, ami maga is vál­tozást jelent és radikális változást hoz létre a tár­sadalom terén is. A városok lakói jobban élnek, mig a falvaké egyre rosszabb körülmények kö­zött tengődnek. Mississippiben még mindig áll­nak a bemohosodott urikastélyok, úgymint a pol­gárháború előtt. Sok tekintetben most is olyan itt a helyzet. Politikusai, mint Eastland szená­tor, ma js visszatolnák az idő kerekét, de azért itt is van valamilyen változás. Aberdeen, Angus és Hereford szarvasmarhákat legeltetnek a volt fehér gyapot-földeken. A “plantation”-ek földjét pedig a nagy részvénytársaságok uralják, iro­dáik már a közeli városokban vannak. A Missis­sippin a régi forgókerekü gőzös helyét a modern Diesel-motoros vontatók foglalták el, melyek rá- dárral, elektronikus készülékekkel és egyetlen vontatóuszály bárkáival többet képesek szállíta­ni, mint hét, egyenként száz kocsiból álló teher­vonat. A változás 1930 óta van folyamatban, frank­lin D. Roosevelt gazdasági szakértői a legnagyobb gazdasági problémának minősítették a déli álla­mokat. Itt mindenben az ország többi része után kullogtak; szegény, tudatlan volt a nép és egész­ségtelen körülmények között élt. A rengeteg “sharecropper” (mezőgazdasági munkás) alig ke­resett eleget a legszükségesebbre. Pellagra, tu­berkulózis és malária pusztította a déli államok szegény lakosságát. Még ma sem érte el az or­szág többi részén meglevő életnívót, de már meg­indult és halad előre. 1940 előtt a nép jövedelme fele volt az ország többi részében lévő átlagnak. Ma a kétharmadánál tart. Az ipar 7.5-szer annyi értéket termel, mint azelőtt és kétszer annyi embert foglalkoztat. A föld megművelése is hatalmas változáson ment át. Mississippiban még ma is nagy gyapot­termelés folyik és Dél-Karolinában a farmok 69 százalékkal több kukoricát termelnek. 40 száza­lékkal több a legelő, mint 1940 előtt volt. 1939- ben a gyapot képezte a bevétel 46 százalékát és 23 százalék a marhaállományból származott. Ma ez éppen fordítva van. Georgiában és Mississippi­ben a marhatenyésztés komoly méreteket öltött. Ide is bevonultak a gépek A farmokról egyre több menekül a városokba. A sharecropperek és az öszvérek majdnem eltűn­tek, helyüket a gépesített nagy farmok vették át. Ma fele annyian élnek a farmokon, mint 20 évvel ezelőtt, de termelésük értéke több mint öt­szörösére emelkedett, a marhaállomány pedig a réginek a kilencszerese. Az igazi forradalmasí­tást azonban az ipar terjedése hozza a délre, illet­ve annak gazdasági életébe. A dél gazdag természeti kincsekben: fában, olajban, földgázban és vizierőmüvekben. Karoli­nától Louisianáig rengeteg iparcikket gyártanak, mint textilt, repülőgépeket, autókat, léghütőké- szülékeket, bútorokat. 1947 óta megkétszerező­dött a vegyszerek gyártása, a papírgyártás pe­dig a háromszorosára emelkedett. Louisiana ál­lam olyan gazdag földgázban, hogy biztosítja az iparok ellátását, valamint bő vizei határtalan mennyiségű vizierőmüvekkel láthatják el. New Orleanstól északra menve, elbámulhatunk a Ea­ton Rouge alatt^ rengeteg kémiai gyár, olajfino­mító, kén és aluminium gyár láttán. A II. világ­háború óta az amerikai tőke 2 billió dollárt fek­tetett ide be egy 140 mérföldes szalagszerü terü­leten, amelyet Amerika uj “Ruhr-vidékének” ne­veznek. A rengeteg friss viz mellett kénbányák mennek le 2,000 fábnyira a Mexikói-öböl alá. Észak-Alabama kis helyisége, Huntsville, 16 ezer lakossáról 72 ezerre emelkedett 10 év alatt. Fontos központja a távlövegekkel való kísérlete­zéseknek és azok gyártásának. Űrrepülési köz­pontja készítette el a Saturnus ürlövésre alkal­mas készüléket és olyan hatalmas motort, amely a tervek szerint felviszi az első nagy űrhajót. Az Aiken, Dél-Karolinában levő 2 billió dolláros üzemben 7,000-ren dolgoznak nukleáris üzem­anyag előállításán. A textilgyártás esik, más veszi ót a helyét Valamikor a Dél legnagyobb iparát a textil- gyártás képezte. Dél-Karolina még mindig a má­sodik helyen áll a textilgyártás terén, de éven­ként igy is 1,200 munkás veszti el kenyerét, rész­ben az automatizálás, részben az üzemek lezárá­sa követkézéiben. Viszont tömegesen jönnek ide a fémgyártó üzemek. Georgia háromszor annyi elektromos gépet gyárt ma, mint 1954-ben. A sötét délen a gépgyártás megkétszereződött az utolsó 7 év alatt. Persze a fizetések itt jóval alacsonyabbak, mint az ország többi részében; a U. S. News és World Report szerint legalább 10—15 százalék­kal. A szakszervezetek itt még gyermekcipőben járnak. A munkásság alig 10 százaléka szervezett a városokban is. Az ipar képzettebb munkásokat igényel és igy lassanként el fog tűnni a jelenlegi majdnem teljes Írástudatlanság úgyhogy az ál­lam kénytelen lesz a jobb iskolák bevezetésére. A tanultabb munkás igényei is növekedni fognak. A munkás, aki képtelen volt az első 4—5 eleminél tovább menni, ma iskolába küldi gyermekét, ha lehetséges, bármilyen nagy anyagi áldozat árán is. Különben nagy változás ment végbe az embe­rekben. Rengetegen hagyják ott a déli nyomorú­ságot, különösen a négerek, akiknek száma az öt államban 8 százalékkal csökkent az utóbbi tiz évben. Atlanta ma a déli államok leggyorsabban fejlő­dő városa. Ma több mint egymillió lelket számlál a tiz év előtti 550,000-el szemben. Igaz, hogy1' 1700 gyára is van. New Orleans pedig hatalmas dokk­jaival a délamerikai kereskedelmet bonyolítja le. Birminghamban nagyon rossz volt a helyzet, mert az acéliparra támaszkodott, amely bizony erős hanyatlásnak indult. Ma viszont hatalmas orvosi kutató központot kapott 17 millió dolláros befektetéssel, amely a déli államok orvosi köz­pontjává emeli. • 312x2‘=289340%-r2309801/3982+34050=898D9472* ! A SZÁMOK beszélnek! írja Eörsi Béla = H O» • 312X2A =289340%=2309801 /3982+34050=898\'z 9472 • Az európai közös piac gazdasági jelentősége Ha valaki megkérdezhetne egy Mars-lakót, hogy mi az, ami a Földünket legjobban fenyegeti, biztosan azt válaszolná, hogy az éhségtől eltekint­ve — az atombomba. Ha viszont valaki azt kér­dezné, hogy mi a legnagyobb jótétemény a Föl­dön, erre az volna a válasz, hogy a tömegterme­lés. A második világháború hadiipara nagy mérték­ben előmozdította a tömegtermelés technikáját és ma az amerikai, a szovjet és az európai gyárak öntik magukból az árucikkeket. Ugyanakkor a mezőgazdaság gépesítése is nagy léptekkel halad előre, s remény van ott is a közeljövőben a tömeg termelésre. Az igy előállitott árucikkeknek és mezőgazdasági termékeknek piacokra és fo­gyasztókra van szükségük. Amig a tervszerű gaz­dálkodás meg tudja állítani a túltermelést, addig a profitra épített gazdasági rendszer csak a gaz­dasági válság kegyetlen eszközeivel képes ezt el­érni. A tömegtermelés nagy gazdasági egységeket követel. Az Egyesült Államok lakói jelentékeny részének magas fogyasztási igényei úgy, ahogy biztosítják a termékek nagyrészének elhelyezé­sét. A Szovjetuniónak a legközelebbi évtizedek­ben nem lesznek gondjai ezen a téren, hiszen ott van Kina, Korea, Vietnam, stb. árura éhes lakos­sága, amely várja az ipari termékeket. Rövidesen egy harmadik gazdasági hatalommal, az egyesült európai piaccal kell számolni, ami könnyen az egyesült európai federációra vezet­het. Az európai (Angliával kibővülő) kb. 300 mil­liónyi, magasnivóju lakossággal rendelkező piac komoly vetélytársává válhat az Egyesült Álla­moknak. Az amerikai újságok komoly cikkekben foglalkoznak a Kennedy-adminisztráció terveivel, amelyek vámpolitikánk megváltoztatását Ígérik. A Kennedy-kormánynak azonban nem lesz könnyű ezt keresztülvinni, mert az amerikai ipar szereti a vámvédelmet és az ebből eredő extra profitot. De előreláthatólag a berlini válság las­sú megoldásával ez a kérdés lesz a világ beszéd­tárgya a következő esztendőben. Mit jelent a közös piac megerősödése? Mitől tarthat az Egyesült Államok, ha az euró­pai piac megerősödik? Nyugat-Európa igen jó piac volt jobb árucikkeink részére; ezt könnyen elveszíthetjük. De a közös piac könnyen elveheti az afrikai, sőt a délamerikai piac lehetőségeit is. Ezen utóbbi erősen visszahathat az Egyesült Álla­mok gazdasági életére és újból óriási munkanél­küliséget vonhat maga után. Végül az európai közös piac szívesen szállít bárkinek, még az ame­rikai térképeken nem szereplő Népi Kínának is, ami óriási lehetőségekkel kecsegtet. Hogyan állunk ma az amerikai termelési költségekkel? Az amerikai autóipari dolgozók pl. ötször olyan magas munkabérért dolgoznak, mint a francia, s -háromszor annyiért, mint a belga autóipari dol­gozók. Az Egyesült Államok fejlettebb termelési módszere ma még könnyen felszívhatja ezt a kü- lönbözetet, sőt ma még iaz amerikai autó előállí­tása (a magasabb munkabérek mellett is) olcsóbb mint az európai autóké. De vajon meddig tarthat ez a helyzet ? S mi lesz a következménye annak, ha a helyzet lényegesen megváltozik? Az amerikai ipar kénytelen lesz az automati­zálást gyorsabban bevezetni. A ’60-as években a munkanélkülivé vált szakképzetlen munkások szá- ' ma erősen fog szaporodni, márcsak azért is, mert a mezőgazdaság nagyobb gépesítése következté­ben milliók költöznek majd a városokba. A ’60-as években 6,400,000 25 éven aluli ifjú fog jelentkezni a munkáspiacon. A gyorsabb automatizálás következtében az értelmiségi, mér­nöki, technikai munkalehetőség 10 százalékkal fog emelkedni, a hivatalnoki és elárusítói munka- lehetőség 28 százalékkal és a szakképzett munká­sok munkalehetősége 22 százalékkal fog emel­kedni. Ezzel szemben aligha lesz több szakképzetlen munkásra szükség. Ezért iskolarendszerünket fel­tétlenül át kell alakitanunk, ipariskolákat kell lé­tesíteni, hogy legalább az ifjúság jobb munkale­hetőségekhez jusson. A most iskolát végső 16— 18 évesek negyed része az iskola elvégzése előtt abbahagyja 41 tanulást és igy még a uinimális középiskolai műveltséget sem tudja els. játitani. Ezeknek a fiataloknak kell majd alkalr lat adni arra, hogy az uj gazdasági életbe beille« skedhes- senek. Ugyanakkor az európai közös piac cs. k akkor fogja az amerikai árucikkeket beengedi i, ha ők is szállíthatnak Amerikába. A gyeiig iparok emiatt tönkre fognak menni, vagy telje en auto­matizálnak. Ez is ideiglenes munkané' süliséget jelent majd. Az európai közös piac (egymás között /ánimen- tesen kereskednek) hatására el kell az Egyesült Államoknak készülnie, s jobb előbb, mir ; később. NKRUMAH, Ghana elnöke, Accrában, az Egye­sült Államok által rendezett vásár me .-nyitásán kijelentette, hogy országa a “pozitív semleges­ség” hive és ezért nem mentegetőzik : Szovjet­unióval és a kelet-európai államokkal, valamint Kínával fenntartott kereskedelmi k ipcsolatai miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom