Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-07 / 49. szám
Thursday, December 7. 1961 AMERIKA! MAGYAR SZÓ HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Súlyos ellentmondás Mire e sorok napvilágot látnak, a szenzációs Kennedy-Adzsubei interjú nyomában keletkezett óriási porfelhő már bizonyára leülepedett és újabb szenzációk kötik le a világ figyelmét. Bár a közmondás szerint minden csoda csak három napig tart, ezzel a szerintem történelmi fontosságú társalgással, amely a minap taz Egyesült Államok elnöke és Szovjetoroszország egyik vezető publicistája között folyt le, érdemes három hétig, sőt három hónapig is foglalkozni. Három évet csak azért nem mondok, mert erős a reményem, hogy ez a beszélgetés, amely a Kelet és a Nyugat közötti konfliktusnak csaknem minden lényeges ütközőpontját érintette, olyan kedvező légkört teremtett mindkét oldalon, hogy a kibontakozás felé vezető további lépésekre nem kell három évig várakoznia ennek a békére szomjas világnak. Mert ha találok is itt-ott erősen vitatható és egymásnak ellentmondó tételeket Kennedy kijelentéseiben (és ezeket a pontokat Adzsubei olyan finom udvariassággal cáfolta meg, hogy az egy vérbeli, veterán diplomatának is becsületére vált volna), alapjában véve mégis nagyvonalú, sokat- igérő és bátor kiállásnak kell tekintenünk az elnöknek ezt a megnyilatkozását, mert ezzel voltaképpen elősegítette, sőt csaknem magától értetődővé tette a következő lépést: az újabb Kennedy- Kruscsev találkozást. Egy pillanatig sem áltatom magamat azzal, hogy ez a nyilatkozat egy elfogadható és kielégítő békeprogramot tár a világ elé, ami csak arra vár, hogy a tárgyaló felek Írásba foglalják és aláírásukkal szentesítsék. Távolról sem! De azt jó lélekkel állíthatjuk, hogy tárgyalási alapként ez a nyilatkozat sokkal elfogadhatóbb, mint bármely hivatalos manifesztáció, amely eddigelé elhangzott az elnök vagy külügyi államtitkára szájából. Nem állok a szovjet kormányfővel mindennapos, intim érintkezésben, de meg merném kockáztatni azt a véleményt, hogy Kruscsev ennek az elnöki nyilatkozatnak a gondos átolvasása után maga is úgy érzi, hogy a helyzet nem egészen reménytelen — ha az elnök komolyan veszi a saját szavait, akkor a következő találkozás, amely nem késhetik sokáig, a világbéke szempontjából sikeresnek, eredményesnek ígérkezik. Nem abban az értelemben, hogy ez az egy ülés minden létező ellentétet el fog simítani, de abban az értelemben, hogy közelebb hozná egymáshoz és bizonyos fokig összeegyeztetné a két oldal eltérő szempontjait és igy a további problémák megoldásához feltétlenül szükséges nyugodtabb, higgadtabb, sőt talán barátságosabb atmoszférát megteremthetné. Én már ezt is hatalmas vívmánynak tekinteném! Mint emlitettem, Kennedy szavaiban jó néhány megtámadható pontot találok, de egy sem olyan feltűnő és meghökkentő, mint amit Németország egyesítéséről mondott. Ezt az ellentmondást Adzsubei szerkesztő — nyilván udvariasságból — elmulasztotta kiemelni, de én nem vagyok ilyen illemtudó, hát itt rámutatok Kennedy érvelésének a logikátlanságára. így szól Kennedy: “Mi felismerjük (belátjuk), hogy ma a Szovjetunió nem szándékozik megengedni (lehetőve tenni) Németország egyesítését és amig a Szovjetunió kitart eme álláspontja mellett, Németország nem fog egyesülni.” Ez realisztikus meglátás. De aki ifemeri Németország történelmét (és feltehetjük, hogy Kennedy is ismeri), annak tudnia kell, hogy az egyesült Németország sohasem fért meg a bőrében — minden generációban megajándékozta az emberiséget egy-egy borzalmas világháborúval. A Szovjetuniónak és szövetségestársainak — akik a saját bőrükön tanulták meg ezt a történelmi leckét — nemcsak ma nincs szándékában lehetővé tenni ezt a vészt jósló egyesülést, hanem holnap sem lesz, holnapután sem és talán 25 év múlva sem. Erre az álláspontra légiónyi okuk vian, amit itt nem szükséges felsorolni. Tehát éppen a béke érdekében szükséges, hogy a két Németország ne egyesülhessen! Néhány perccel később az elnök igy beszélt’: “Hogy mi nem vagyunk hajlandók Kelet-Német- országot szuverén hatalomként elismerni, annak az az oka, hogy mi nem fogadjuk el (nem ismerjük el) Németország kettéosztását. A mi véleményünk szerint a német nép egyesült hazát kíván magának.” Hát tessék! Kennedy megérti, hogy a Szovjetunió nem szándékozik beleegyezni a két Németország egyesítésébe és ő egész biztosan ismeri ennek a szovjet-álláspontnak az okait, rugóit, amiket nem lehet rövid néhány év alatt egyszerűen kimosni az emlékezetből. Hogy ezek a gyászos okok elmosódjanak a szenvedő alanyok memóriájában, ahhoz talán hosszú évtizedekre vagy nemzedékekre van szükség. Ezt tudnia illenék a nem csekély intelligenciával megáldott Ken- nedynek is. Mégis egy szusz alatt azt hangoztatja az elnök, hogy az Egyesült Államok ragaszkodik az egyesítéshez. . . Vagyis voltaképpen ezt mondja: Mi tökéletesen megértjük, hogy nektek alapos okotok van a két Németország egyesülésének a megakadályozására, mi azonban mégis ragaszkodunk a német nép egyesítéséhez! Másszóval: Nektek igazatok van, mi mégis az ellenkezőjét akarjuk! Ezt az “okfejtést” a legjobb akarattal sem lehet állmférfiui logikának nevezni. Két szembenálló peres fél közül csak egynek lehet igaza. Ebben a kérdésben — a világ itélőszéke szemében — minden kétséget kizáróan a Szovjetuniónak és az egykori (?) náci-Németországgal szomszédos, borzalmasan megkínzott és megtizedelt népeknek van igaza. Hát akkor milyen alapon ragaszkodik az Egyesült Államok pont az igazságnak az ellenkezőjéhez? Ha a máskülönben biztató elnöki megnyilatkozásnak nem lesz komoly, kézzelfogható gyümölcse, azt ennek a logikátlan — tehát menthetetlen — magatartásnak a rovására fogja imi a történelem . . . vvwvwwvvwMWinnwvwvvwuvtfUWV«' 'ww/VAfvrtWWWWVAonCJVWVAIVWWWVVWVVVV/WWVWtfV dens létrejöttét, amely a történelem szemében len. Az erre vonatkozó jogot is bírósági tárgya- örökre megszégyenítené hazánkat és a politikai lásnak kell még ezután megállapítani, elnyomás uj fői-májával fenyegetné meg kortár sainkat és utódainkat.” A nagyesküdtszék vádat emelt A Kommunista Párt ellen (Folytatás az első oldalról) A párttagok önkéntes jelentkezésének (ha a párt nem regisztrálja őket — s azt már bejelentette hogy nem fogja) határideje december 20-ika. A sajtóhír szerint, Kennedy azt mondta, hogy mielőtt bárki ellen ilyen vádat emelhetne, az igazságügyi hivatalnak előbb a Security Control Board előtt kell az illető egyén ügyét megtárgyalnia és ha a Boai-dtól rendeletet kap arra, hogy az illetőnek regisztrálnia kell és ha az illető a rendeletet nem teljesiti, csak akkor hozhat vádat ellene. “Ez vesződséges folyamat lehet”, mondja a hir. Miért nem regisztrál? A Kommunista Párt sajtónyilatkozatban ismertette elvi álláspontját a McCarran-törvényre és a regisztrálás megtagadására vonatkozóan. “Az ország történelmében a legelnyomóbb törvény” teljesítésének megtagadásával “nemcsak a párt, hanem minden ember szabadságát védjük meg”, mondja. A nyilatkozat szerint a regisztrálás a McCar- ran-törvényben foglalt “bűnök” bevallására kényszeríti a pártot és a párt tisztviselőit, akik ezeknek a “bűnöknek” valódiságát mindig visszautasították. A törvény szerint a Párt “külföldi ügynök, nemzetközi összeesküvés részese, készen arra, hogy kémkedést, szabotálást, erőszakot és törvényellenességet alkalmazzon az Egyesült Államok kormánya ellen. A pártot azonban még sohasem idézték a bíróság elé ezekkel a vádakkal”, mondja a nyilatkozat. ' í “Kennedy elnök azzal dicsekszik, hogy mi vagyunk a legdemokratikusabb ország a világon. De nem vall szabad nemzetre az a követelés, hogy emberek regisztr.''-anak és szégyenbélyeget viseljenek, hogy kényszerültén megvádolják önmagukat. Ez a követelmény kicsufolja a szabadságra vonatkozó állításainkat. A félelem és a hisztéria szüleménye ez; a Hitler-féle barbár szabályokhoz való süllyedés; hasonmását a nyugati világ egyik demokratikus társadalmában sem lehet megtalálni.” “A követelmények visszautasításával nemcsak az általunk megbecsült demokrácia védelmére kdünk, hanem megakadályozzuk egy olyan prece“A történelem a kicsiny, szidalmazott, hamisan összeesküvéssel vádolt Kommunista Pártra helyezte azt a feladatot, hogy.. . megvédje minden amerikai alkotmányos jogait. Ha teljesítenénk a regisztrálási követelményt.. . elárulnánk a szabadságszerető amerikai polgárokat . . . Ezt nem tesszük. Bármilyen következményekkel jár kihi- vásunk ezen törvénnyel szemben, szembenézünk vele, büszkén, hogy a béke, a haladás és a demokrácia zászlója a mi vállainkon nyugszik.” Robert Kennedy védekező álláspontja Amikor Kennedy bejelentette a Kommunista Pái-t elleni vádhatározatot, szükségesnek tartotta megmagyarázni azt, hogy taz Internal Security Law (McCarran-törvény) “nem legalizálja az Amerikai Kommunista Pártot.” Ezt az állítást azzal igyekezett alátámasztani, hogy “regisztrálási kötelezettségek más téren is fennállanak, mint részvények eladásánál, kampányok hozzájárulásainál, lobbyknál, stb.” Külföldi (kereskedelmi) ügynökök bejelentik tevékenységüket, sőt törvény kötelezi a szakszervezeteket is tisztviselőik és pénzügyi ügyvitelük bejelentésére. j Azt azonban nem ismertette Mr. Kennedy, hogy mindezek a tevékenységek nincsenek törvényellenesnek megbélyegezve és nem esnek büntetés alá. Azok a szervezetek viszont, amelyeket az Internal Security Act regisztrálásra kényszerít, azonnal szigorú megszorításokra vannak kárhoztatva. Többek között megvonják tőlük az adómentességet és tagjaiknak nem szabad útlevélért folyamodni. A tény az, hogy amikor a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a regisztrálási rendeletet, nem Ítélkezett afelett, hogy az említett megszorítások alkotmányosak-e vagy sem. Ennek megállapítása még külön bírósági eljárást igényel. A Smith-törvény kimondja, hogy a Kommunista Párthoz tartozni, büntetendő cselekmény. Ha a párt regisztrálna, azonnal a Smith-törvénnyel találná magát szemben. Ez egy másik alapja annak, hogy a párt a regisztrálási rendeletet nem teljesi- it. Itt merül fel a “Fifth Amendment” mentelmi joga, amely védelmet nyújt az önvádaskodás elA helyzet tehát az, hogy a regisztrálási kérdés, minden kapcsolatos mellékkörülményeivel újra a bíróság elé kerül és különböző vélemények megegyeznek abban, hogy a felmerülő kérdések tisztázása hosszú időt fog igénybevenni. A newyorki szövetségi bíróságnál indul meg és a fellebbezési bíróságokon keresztül ismét a Legfelsőbb Bírósághoz kerül tisztázásra.. Minden jóérzésü amerikai abban reménykedik, — de tevőlegesen is oda kell hatnia, hogy ezalatt az idő alatt a demokratikus elvek kerüljenek fölénybe, hogy hazánk megszabaduljon a McCar- ran törvény fasiszta jellegű megbélyegzésétől. Tiltóparancs a szabadságutasok ellen McComb, Miss.-ben a helyi szövetségi biró tiltóparancsot adott ki a szabadságutasok ellen. Vagyis megtiltotta a Congress of Racial Equality szervezetnek, hogy “egyéneket támogasson, pénzeljen, vagy bátorítson arra, hogy McComb városában levő állomáshelyiségeket használják erőszak szitására és a béke megbontásának ösztönzésére.” (Lapunk 5-ik oldalán ismertetjük múlt héten az állomáson lefolyt brutális támadást a szabadságutasok ellen.) Amint megígérték, a szabadságutasok visszatértek és a törvény értelmében most már bántat.- lanul bemehettek az állomás fehér étkezdéjébe. Tüntetés Sobell kiszabadításáért A Sobell Bizottság december 16- és 17-én, szom baton és vasárnap szünetnélküli, 26 órás demonstrációt, “Vigil”-t tart Washingtonban, a Fehér Ház előtt, Morton Sobell kiszabadítása érdekében. A demonstráció szombaton délután 2.30-tól vasárnap d. u. 5 óráig tart. Az első autóbusz szombaton reggel 9.30-kor indul a 940 Broadway alatti irodától, a második autóbusz vasárnap reggel 9 órakor ugyanazon rímről. Az autóbuszok vasárnap délután térnek vissza New Yorkba. A jegy ára oda-vissza 10 dollár. Rezervációért a Sobell-bizottságot kell hívni, lehetőleg minél előbb, AL 4-9983 számon. ____3_
