Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-07 / 49. szám
A VALÓDI VÖRÖS VESZÉLY ; * Az utóbbi időben lapunk gyakran részesül abban a “kitüntetésben”, hogy a Bethlehemi Híradó szerkesztője támadja vezércikkeiben. Ezt a kitüntetést nyilván annak köszönhetjük, hogy felhívjuk olvasóink figyelmét Nyugat- Németország felfegyverzésének veszélyére. Az említett újság szerkesztője szerint ennek az egész veszélynek a Szovjetunió az oka, mert hisz ellene szerelik fel a “volt” hitleristákat. Ez ugyebár logikus? Eszerint például, ha valaki bérgyilkost fogad a szolgálatába, hogy ellenfelét eltegye láb alól, akkor nem a gyilkos és felbujtója a bűnös, hanem aki ellen felfogadták. Nem vesztegetnénk sok időt a Bethlehemi Híradónak erre a “kis” logikai ugrására, mert gyakran megszoktuk már azt, hogy akik a fegyverkezést támogatják azok hadilábon állnak az ésszerű gondolkozással. De tudjuk, hogy az amerikai polgári sajtó éveken keresztül hangoztatta a szovjet veszélyt és igy fokozatosan plántálta bele az emberek tudatába, hogy “a vörösök világuralomra törnek”. Ez a propaganda nem maradt teljesen hatástalan az amerikai magyarság egy jelentős részére sem, mint ahogy ennek visszhangját nagyon gyakran hallhatjuk és olvashatunk róla a különböző sajtótermékekben. Nézzük meg tehát, hogy mi is az igazság ezzel kapcsolatban. “A vörösök” keze mindenben benne van — irjia a bethlehemi újság. Ezután fel is sorol vagy egy fél tucat volt gyarmati és félgyarmati országot, amelyek távol a Szovjetuniótól vívták vagy vívják elszánt harcukat nemzeti függetlenségükért. Ezek a nemzetek a nyugati gyarmatosító hatalmak uralma és befolyása alatt éltek a legutóbbi időkig és szörnyű helyzetük és körülményeik miatt indították meg küzdelmüket elnyomóik ellen. Aki ezeknek a népeknek a harcát vörös veszélynek vagy agressziónak tartja, az enyhén szólva szin- vakságban szenved. Persze, ha egyszer valakinek elkezd “káprázni” a szeme, akkor az nem áll meg a külső események megítélésénél, hanem ez a jelenség mindennel kapcsolatban és mindenhol megismétlődik. így került sor arra, hogy a Birch-társaság tagjai már Eisenhower volt elnökben is elvhü kommunistát véltek felfedezni, bátyját. Milton Eisen howert pedig már párttitkárnak “léptették elő”. Ez a szin- vakságnak természetes következménye. A látóképesség “meggyengülésének” van ellenkező irányú jelensége is. Ez abban nyilvánul meg, hogy már a tényleges veszélyt sem veszik észre. Feltűnő, hogy ebben a betegségben szenvedőknél a “látási zavar” mindig a nácizmus színeivel kapcsolatban jut kifejezésre. A bethlehemi vezércikkíró szeme például simán siklik el a nácizmus teljes feléledése felett, amit ma már nem tagadhatnak le azok a polgári megfigyelők sem, akik Nyugat-Németországban járnak. Különösen T. H. Tetens könyvét (lásd. 6-ik old.) ajánlhatjuk a vezércikkíró ur figyelmébe “kötelező olvasmányként”, akinek “Az uj Németország és a régi nácik” c. müve a maga teljes valóságában mutatja.be, hogy Adenauer birodalma mennyire a hitleristák államának egyenes folytatása. “Az uj Németország és a régi nácik” c. könyv elolvasása után világossá válhat mindenki előtt, hogy milyen halálos veszélyt rejt magában az egész emberiségre nézve a bonni kormány hadseregének a felfegyverzése. A revansért lihegő náci tábornokok csapatai ott állnak Európa kellős közepén, ugrásra készen, hogy halomra döntsék a világ népeinek békevágyát. Erre kellene minden újságnak felhívnia olvasói figyelmét, mert ez lángbaborithatja a világot és a tüzet okádó bombák fényénél már nemcsak káprázatban láthatjuk majd a bethlehemi újság vizércikkirója által annyira rettegett vörös szint! A FASISZTA VESZÉLY Minden jel arra mutat, hogy az amerikai és nyugat-európai fasiszta pártok egyre inkább kezdenek az előtérbe nyomulni több mint másfélévtizedes meglapulásuk után. A fasisztáknak ez az előretörése kétségtelenül annak következménye, hogy a hatalmion lévő kormányok nem tettek semmit veszélyes tevékenységük megakadályozására. A bűnös mulasztást elkövető kormányokat támogató sajtótermékek most az őszintén baloldali pártokat okolják a már letagad- hatatlanul fennálló szélsőjobboldali veszélyért. Ha nem volnának kommunisták, akkor minden a legnagyobb rendben menne — próbálják elhitetni olvasóikkal. A nyílt diktatúrára törő szélsőjobboldal hatalomra jutásának a veszélye mia Franciaországban a legnagyobb. Erről a The Reporter nevű amerikai folyóirat közöl figyelemreméltó beszámolót. Az iró méltatlankodva említi meg, hogy milyen terrorisztikus tevékenységet fejt ki Sálán tábornok Organization Armée Secréte (O.A.S). elnevezésű fasiszta szervezete. De gyorsan hozzáteszi, hogy a szélsőbal ellenakciója nélkül a fasiszták semmit nem tudnának elérni. Keserűen ir arról, hogy a kommunisták kampányt indítottak egy uj népfront alakítására és helyi antifasiszta bizottságokat hoznak létre. Ezek a bizottságok gyorsan terjednek Guy Mollet'szo- ciáldemokrata vezér ellenállása ellenére. A tömegek az ország minden részében támogatják munkájukat. Egy példát is megemlít iá folyóirat annak bizonyítására, hogy a “vörösök” mennyire nem tudnak nyugodni a bőrükben. Szajna megye tanácsa tartotta ülését a közelmúltban és a tanácsosok közül az egyiknek, Jean Didésnek a széke (Folytatás a 16-ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1852 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y, Vol. X. No. 49. Thursday, December 7, 1961 NEW YORK, N. Y. Az ENSz kongói megbízottjának f ^ szenzációs leleplezése O’Brien nyíltan megvádolta Angliát s Franciaországot a katangai események miatt Dr. Conor C. O’Brien, aki a, ENSz főmegbizottja volt Kon í gó Katanga tartományában, j benyújtotta lemondását a világszervezethez. A katangai. főmegbizott lemondása alkalmával nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben részletesen ismertette elhatározásának az okát. Ebben a nyilatkozatban utal arra, hogy nem akar visszatérni az ir külügyminisztérium szolgálatába sem, ahol ENSz megbízatásáig töltött be fontos állást, mert meg takarja őrizni teljes függetlenségét és szabadságát. Csak igy leplezheti le teljes egészében azt a szabotázst, j amivel a nyugat-európai ha- j i talmak megakadályozzák a kongói határozatok végrehaj- i tását. I . ! O’Brient ez év júniusában i küldték Katangába, hogy érvényt szerezzen a Biztonsági Tanács határozatainak, különösen a február 21 -i döntést | illetően, amikor kimondták,! i hogy minden külföldi kato- j nai személyt ki kell vonni a ■ ! tartományból, beleértve a kül- j földi zsoldosokat és. tanács- ! adókat is. A határozatot ugyan meg- j szavazták a ''tanácsban, de j i mindeddig képtelenek voltak i ja gyakorlatban végrehajtani. ! Több mint 500 külföldi szol- j ! gált a katangai csendőrségen i j és ebből 200 a belga regulá- j ris hadsereg tisztje volt. A j tartomány összes kulcspozi- j cióját belgák töltötték be. A j hónapokig folyó, tárgyalások nem hoztak változást a hely- J zetben. Ezeken az állapotokon kellett volna változtatnia 0‘Briennek, aki a helyszínre érkezve tapasztalta, hogy mi- j lyen hatalmas erők fogtak össze ellene magán a szervei zeten belül és kívül, í Különösen élesen kritizál- íták az ENSz megbízottjának tevékenységét az angolok és franciák. Ezeknek az országoknak a megbízottai nem szavaztak nyíltan a február 21-i határozat ellen a Biztonsági Tanácsban, viszont annál elszántabban a k a dályozták végrehajtását. Külön ősén élénk propagandát fejtettek ki O’Brien személye ellen aug. 28 után, amikor nagyszámú zsoldost tartóztattak le és űztek ki Katangából. Moise Tshombe vezetésével és az említett két nagyhatalom tá- i mogatásával olyan gyülölet- j kampányt indítottak leváltá- | sa érdekében, hogy a világ- ; szervezetnek kellett közbelépnie ennek tompítását t “A brit ENSz-kűIdöttsog volt j különösen aktiv ilyen vonatkozásban (hogy leváltsák) és nem válogatott túlságosan a j módszerekben sem, amelyeket i alkalmaztak” — írja lemondó I levelében a főmegbizott. A nyugati körök mindig a- j Szovjetuniót vádolták azzal i— fakad ki O’Brien —, hogy ; túlzott mértékben használja | a vétó jogát. Ha ez veszélyt I jelent a szervezet müködésé- 're, akkor legalább olyan ve- I szély rejlik abban is, ha a j Biztonsági Tanács állandó I tagjai nem vétóznak ugyan meg egy határozatot, de radikális eszközökkel akadályoz izák végrehajtását. ! I Ennek a rejtett ellenállás- I nak a következménye az, [hogy magának a Biztonsági : Tanácsnak egyes tagjai lép- j nek fel az ellen az alkalma- j zott ellen, aki lelkiismerete- , sen akarja végrehajtani a Tanács határozatát. “Nem va- í gyök az első és távolról sem vagyok a legkiemelkedőbb áldozata ennek a folyamatnak” — írja O’Brien. “Elődeim hallgattak, mert azt hitték hallgatásukkal szolgálják az Egyesült Nemzetek érdekét. Én nem fogadom el ezt a nézetet, hanem éppen ellenkezőleg, úgy érzem az Egyesült Nemzetek csak nyerhet azzal, ha a közönség tudomására hozza jelenlegi kongói válsága valódi forrását,” Kína felvételének kérdése az ENSz-ben Kína ENSz-be való felvételének ügye már 12 éve húzódik. Az USA kormánya ebben az évben “fontossági kérdés- ! nek” akarja minősíteni a hosz szu ideje folyó vitát, Ezzel kétharmados többség válik szükségessé Kína felvételére, mig ha a szokásos eljárást alkalmazzák, akkor elég a számbeli többség. Zorin, a Szovjetunió küldötte követelte, hogy a világ- szervezet azonnal zárja ki a taivani “nyomorult klikket” ; tagjai sorából és a kinai nép igazi képviselőit engedje be helyettük. Stevenson, az Egyesült Államok képviselője Kina felvétele ellen foglalt ! állást, mert szerinte az ENSz- ; nek bele kellene egyeznie “kommunista Kina tervébe, hogy elfoglalja Tajvan szige- | tét.” ; Figyelemre méltó volt Svédország megbízottjának az állásfoglalása a vitában, Mmeó Lindstrom elitélte az Egye- j sült Államok magatartását, I mert szerinte ez csak “egy | újabb kísérlet egy olyan dön- ' tés elodázására, mely úgyis | kikerülhetetlen.” A NAGYESKÜDTSZÉK VADAT EMELT A KOMMUNISTA PÁRT ELLEN A Párt és vezetői visszautasították a regisztrálási rendeletet. — A McCarran-törvényt nehéz végrehajtani. — Hosszú bírósági eljárás várható Az Igazságügyi Minisztérium december 1-én egy szövetségi nagyesküdtszék utján vádat emelt az Amerikai Kommunista Párt ellen, amiért nem tartotta be a McCar- ran-törvényt és nem jelentke- november 20-a volt. Ehelyett zett nyilvántartásra. A jelentkezés határideje a párt értesítette a Minisztériumot, hogy visszautasítja a jelentkezésre szóló rendelet teljesítését. Hasonló értesítést küldött a párt központi , vezetősége, amelynek tagjait november 30-iki lejárattal szólították fel a jelentkezésre. 1A párt átszervezte a központi } vezetőséget, s most három : tagból áll. A vádiratot Gus Hall-nak, i a párt országos titkárának j kézbesitették. Tizenkét vádpontból áll. Az egyik az, hogy ja párt nem teljesítette a jelentkezési rendeletet, a többi í tizenegy pedig ennek megismétlése arra a tizenegy napra, amely a határidő óta elmúlt. A törvény szerint min- ! den vádpont 10,000 dollár büntetést von maga után. A pártvezetők ellen egyelőre nem szándékoznak vádat emelni. A sajtóhír kiemeli Robert Kennedy igazságügy- miniszter errevonatkozó kijelentését: “Még vannak nehézségek, amiket ki kell simítani.” (Folytatás a 3-ik oldalon)
