Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-30 / 48. szám

Thursday, November 30, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ FOKOZÓDIK A NÉP ELLENÁLLASA A ZSARNOK DÉL-VIETNAMI KORMÁNY ELLEN Minden reformot megakadályoz a zsarnok Ngo Dinh Diem, az ország diktátora. — Szaigon szállodái amerikai katonákkal zsúfoltak. Másfél hónappal ezelőtt, Kennedy elnök Max­well Taylor táboniokot küldte Dél-Vietnamba, hogy vizsgálja meg miért vesziti el a szaigoni kormány a Viet Cong ellen vívott háborút. Az utóbbi időben ugyanis egyre-másra érkeztek a hírek árról, hogy a kommunista vezetés alatt mű­ködő dél-vietnami partizánok mozgalmát milyen lelkesedéssel támogatja a lakosság és ezek igy hatalmas területre terjesztették ki befolyásukat. Taylor tál>ornok jelentéséből kormányunk azt emelte ki, hogy a jelenlegi dél-vietnami rendszer- nek még fokozottabb katonai támogatásra van szüksége és ezt meg is ígérték a számára. Dean Rusk külügyminiszter úgy nyilatkozott az újság­íróknak, hogy az Egyesült Államok “meggyorsit- ja” a katonai felszexelések szállítását Dél-Viet­namba és “bizonyos változásokat is” végrehajta­nak a dél-vietnami csapatok kiképzése terén. Kennedy elnök tehát tisztán katonai szempont­ul ítélte meg a dél-vietnami helyzetet és teljes bizalmát továbbra is ennek a délkelet-ázsiai or­szágnak a diktatúrájába vetette. Mig kormányunk vakon támogatja Ngo Dinh Diem egyszemélyes diktatúráját, addig a polgái’i ujságix*ók és tudó­sítók a lakosság fokozódó elkeseredéséről számol­nak be. Még haladónak a legjobb jóakarattal sem nevezhető Wall Street Journal is nagy cikkben leplezi le azt, hogy mennyire elidegeníti magától a népet a reakciós szaigoni diktátor és családja. A diktátor és környezete ki sem mer mozdulni a fővárosból, Szaigonból, de állandóan arról tár­gyal és beszél, hogy a népet közelebb hozza ma­gához. Ezt természetesen meg sem kísérli szemé­lyes kapcsolat utján elérni, hanem azt állítja, hogy a televízió bekapcsolásával valósítja meg. Jelenleg az ország jelentős részén még rádió sincs, nemhogy televízió. Ez azonban nem zavarja abban a törekvésében a despotát, hogy hatalmas össze­get kérjen Washingtonból tex-ve megvalósítására. A polgárháború következtébeix az ország szű­kölködik építőipari nxunkásokbaix. De még azt a keveset is ami maradt Ngo Dinh foglalja le ma­gának, hogy Dalatbaxx lévő kéjlakához építsék az összekötő utat és kertjét gondozzák. Hatalmas arcképei ott függnek mindenütt a középületeken. Alantasaitól feltétlen engedelmességet követel és ’ a kritikát csirájában elfojtja. Egy vietnami szer­kesztőt például akinek újságját két évvel ezelőtt betiltották, mert kritizálni merte a kormányt, most legutóbb azért börtöxxözték be, mert ameri­kai tudósítók idézték a véleményét, ami xxem volt éppen hízelgő a rendszer számára. A diktátor testvére, Nhu, a feje egy nagy befo­lyású titkos pártnak, amelynek Can Lao a neve és. leginkább az a feladata, hogy az elégedetlenek után szimatoljon és beárulja őket a hatóságok­nak. Ennek a pártnak az embex'ei kapják a lég­jobb kormánypozíciókat és a legtöbb juttatást. A lakosság elkeseredése és ellenállása teljesexx érthető a Ngo Dinh Diem kormánnyal szemben, mert a gazdasági helyzet kritikus. Ezt Frank C. Child, a Michigan State University közgazdásza is kénytelen volt megállapítani dél-vietnami lá­togatása után. A zsarnok rendszer gátat vet az ország fejlődésének, amitcsak fokoz az, hogy teljesen elhanyagolta, a Mekong folyó szabályo­zását és gátak építését. így a folyó delta-vidékén még az árviz is pusztítja az ország vagyonát. A kulturális fejlődést is visszatartja. Az egyetemis­ták összejöveteleit állandóan kémleli, hogy el­fojtsa az ellenvélemény kifejlődését. Nagyszámú dolgozó sínylődik a börtönökben, amit “átnevelés- nek” neveznek Ngo Dinh Diem emberei. A szaigoni uralkodó klikk konzervatív, elavult törvények felélesztésével próbálja uralmát meg­erősíteni. Nhu felesége például támogatta egy olyan törvénycikk létrehozását ,amely a válást törvénytelennek mondja ki és a törvénytelen gye- í-ekek társadalmi nevelését Írja elő ,még akkor is ha, a szülők akarják a gyereket. A diktátor mindent ellenőrizni akar, mert nem bízik semmiben és senkiben. A highwayt épitő vállalkozóknak hónapokig kellett várni arra, hogy a legfelsőbb körök eldöntsék milyen messze ül­tessék a fákat egy xij ut mentén. Ngo Dinh maga ellenőrizte egész mostanáig az összes - útlevelek kibocsátást és személyesen irta alá ezeket az ok­mányokat. Ugyancsak maga ellenőrzi az összes tiszti előléptetéseket. Az amerikai kormány 1954 óta, tehát Vietnam kettéosztása után, 2 milliárd dollárt fektetett be­le ebbe a nép által tiszta szívből gyűlölt szaigoni diktatúrába. Ngo Dinh Diem támogatását még ma sem szüntették be. Sőt amióta ezek- a lehan­goló jelentések a dél-vietnami helyzetről köztudo­másúak lettek, még nagyobb segélyt helyeztek a kilátásba a számára. Az újabb hírek szerint, már számos amerikai katoixai “tanácsadó” és ren­geteg “kiképző tiszt” tartózkodik a dél-vietnami fővárosban. Minden szállodai szobát lefoglaltak a A közelmúltban háborús bűnös, ma a A Krupp vállalatot az egész világoix a háború szimbólumának tekintik. Nevük mindenütt az öl­döklés és gyilkolás emlékét idézi fel az emberek képzeletében. Ezt a gondolattársítást annak kö­szönhetik, hogy másfél évszázada szolgálják a német militarizmust. A Krupp cég ágyúi szórták a halált Európa harcmezőin a különböző népek fiaira a napóleoni háborúk óta, íxem csoda tehát, hogy mindenütt gyűlölettel gondolnak az egész családra. Működésükre a koronát a második világháború­ban tették fel. Fegyverekkel látták el a világtör­ténelem legkegyetlenebb és leggyilkosabb rabló­bandáját, a. hitlerista hadsereget. De nem eléged­tek meg evvel az aljas cselekedetükkel, hanem odáig süllyedtek, hogy a .német SS által rabszol­gaságba döntött külföldi kényszermunkásokat is felhasználták profitjuk növelésére. Az olcsó, csak­nem ingyenes munkaerő, hatalmas összegek meg­takarítását jelentette a vállalatnak. Az persze egyáltalán nem indította meg a Krupp család lel­kiismeretét, hogy a kiéhezett munkások hatalmas tömege pusztul el gyáraikban és üzemeikben, amelyek most már kettős halált hoztak az embe­riség számára. Fegyvereik nemcsak a harcmezö- kön, hanem már készítésük közben is gyilkoltak és pusztítottak. Olyan súlyos bűnök terhelték Kruppék lelkiis­meretét, hogy a nürnbergi nemzetközi bíróság tárgyalta ügyüket. Alfred Krupp, aki jelenleg egyetlen tulajdonosa a hatalmas vagyonnak, 1951- ben szabadult ki a szövetséges hatalmak egyik börtönéből, ahol hat évet ült a második világhá­ború alatt elkövetett gazságai miatt. Az a hat év, amit a rács mögött töltött ez a német nagy­iparos, egyáltalán nem volt arányban azokkal a szörnyű tettekkel, amelyeket az egész emberiség elleix elkövetett. De “priusza” sem állta útját an­nak, hogy egész rövid idő alatt Németország, sőt az egész világ egyik leggazdagabb embere legyen ismét. 1951-ben a szövetséges megszálló hatalmak ha­tározatot hoztak Krupp ellen, hogy köteles eladni szén és acél részvényeit. Ezt a rendelkezést azon­ban soha nem hajtották végre: Nyugat-Német- ország mai urai pedig “idejétmúlt ügynek” tekin­tik — ahogy dr. Erhai-d gazdaságügyi miniszter nyíltan megmoxxdta, A nagytőkés Német Ipari Szövetség elnöke, Fritz Bex’g, pedig már arra hivatkozott, hogy a Krupp ellen hozott 1951-es határozat “összeegyeztethetetlen a nyugati világ egyenlő jogokban való hitével.” A bonni politikusok tehát odáig süllyedtek, hogy nagy nemzeti ünnepséget rendeztek legutóbb a Krupp-ház 150 éves évfordulója alkalmából. Az Éssenben megtax-tott ünnepségen megjelent dr. Theodore Heuss, Nyugat-Németország volt állam­elnöke, dr. Ludwig Erhard, alkancellár és gazda­ságügyi miniszter és még számos magasállásu kormánytisztviselő. Az ünnepség minden szónokának csak kedves szavai voltak a Krupp-házzal kapcsolatban — Írják a tudósítók. Heiműch Luebke, az állam el­nöke üzenetet küldött, amelyben védi a vállalatot azok ellen a ‘‘helytelen klisék” ellen, amelyek vele kapcsolatban még ma is fennállnak. Az elnök sze­rint semmi Iáin nincs abban, hogy Krupp fegy­vereket gyártott a múltban. “Csak a háború által felkorbácsolt gyűlölet”— mondta Luebke — idéz­részükx-e. Civilek már nem is találhatnak helyet a városban.' Rusk külügyminiszter valószínűleg az ameri­kai tisztek szaigoni tömeges megjelenésére cél­zott, amikor “bizonyos változásokat” helyezett kilátásba a dél-vietnami csapatok kiképzése terén. “Harci egységek” küldéséről egyelőre nincs szó. De már ezt is latolgatják Washingtonban. Nox-odom Sihanuk hax*ceg, aki Kambodzsa sem­leges ál lám feje, ugv nyilatkozott a napokban, hogy Dél-Vietnam már elveszett a Nyugat szá­mára. A szaigoni kormány “egy vagy két éven belül összeomlik” — mondotta a semleges her­ceg — az Egyesült Államok növekvő támogatása ellenéi'e is. Minden jel arra mutat, hogy Ngo Dinh Diem nem lesz képes saját erejéből fenntartani zsar- xiok uralmát. Lehetséges, hogy ebben az esetben kormányunk arra is elhatározza magát, hogy amerikai katonák bevetésével és feláldozásával hosszabbítsa meg a délkelet-ázsiai népek által bukásra Ítélt max'adi rendszer hatalmát. . . ? világ egyik leggazdagabb embere te elő azt az elképzelést, hogy a vállalat a “pokol tornáca”, mialatt a hasonló külföldi vállalkozáso­kat úgy ábrázolták mintha “égi angyalok tulaj­donában lennének.” A fegyvergyáros ma sokkal gazdagabb, mint a múltban volt. Ez évben a kex-esete legalább 1,250,000,000 dollárt tesz ki előreláthatólag. A háborús bűnös Krupp részére rendezett ün­nepség, melyet a ny.-német állam vezetői készítet tok elő, ismét bebizonyította azt, amit már régen hirdettünk, hogy a németek semmit xxem tanul­tak és semmit nem felejtettek. Vériéi borított történelmük tanulságai sem térítették észre őket. Továbbra is a fegyverekbe vetik hitüket és sem­mibe veszik az emberi érzéseket. Az elmúlt világ­háború 20 millió halottja kisért még a népek em­lékezetében! 20 millió család gyászolja szeretteit! A népek százmilliói átkozzák a fegyvergyároso­kat, akik bajt és szerencsétlenséget, halált és megnyomoritást hoztak rájuk! ... És Nyugat-Németországban a háború és pusztulás megszemélyesítőjét ünnepük. ..! A dokkmunkások sok időt vesztettek A newyorki dokmunkások az elmúlt év folya­mán, szept. 30-ig, két és félmillió órával keveseb­bet dolgoztak, mint az ezt megelőző évben, a “New York Shipping Association” jelentése sze­rint. Alexander P. Chopin, a fenti intézmény elnöke szerint 1,300,000 órát sztrájk következtében vesz­tettek el. Tavaly januárban ugyanis 13 napon át sztrájkoltak a vontató hajók dolgozói. Junius elején viszoxxt az Americaix Flag társaság tenge­részei sztrájkoltak 18 napon keresztül. A dokk­munkások ezek szerint 5.5 százalékkal kevesebb időt dolgoztak, mint az előző évben, csupán a Staten Island-i és a Newark-i kikötőkben emelke­dett 3 százalékosan a teherforgalom. Mr. Chopin mindazonáltal elismerte, hogy nem csupán a sztxxxjkok okozták a munka leesését, ha­nem más gazdasági okok is hozzájárultak. Például a Panama Lixxe és Luckenbach Steamship telje­sen kivonta hajóit a newyorki kikötőkből, mert tulmagashak tartja a dokkmunkások darabszámos fizetését, annak ellenére, hogy egy ember 7/10 tonna árut kezel óránként. Nagyon érezhető a Kubával való áruforgalom megszüntetése, mert azelőtt havonként legalább 12 hajórakomány indult oda New Yorkból. A teherárnforgalom 3 százalékát a St. - Law­rence Seaway vette el. A newyorki dokkmunká­sok tavalyelőtt 43,270,227 munkaórát dolgoztak, míg tavaly ez 40,782,901 munkaórára esett le. Mr. Chopin nem említette meg az automáció következtében elvesztett munkaórákat, pedig egész biztosan az is jócskán hozzájárult a munka­órák leszállításához. ÓRIÁSI GYÉMÁNTOT TALÁLTAK az indiai Madhya Pradesh államban. A kő nagyobb, mint a legendás hirü Kohinoor gyémánt. • . .HÚSZ ázsiai és afrikai ország 200 Írójának müveit fordították le kínai nyelvre és adták ki Kinában a legutóbbi három évben. IVWlÁÁAÁnmAAAAWWWlÁAnMMÁÁWIMWVMAÁÁMUVWMMWWWWWUVWWMAnMMAAWWMMMVWWAÁAMMAM NY.-NÉMETGRSZÁGBAN MÁR KRUPPOT ÜNNEPÜK ___£_

Next

/
Oldalképek
Tartalom