Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-23 / 47. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 23, 1961 SZOLGÁIMTJH A BÉKÉT A FEGYVERKEZÉS? A berlini kérdés is rádöbbentette a világot az általános és teljes lefegy vérzéssel kapcsolatos tárgyalások szükségességére A világ már olyan hosszú ideje él a háborús feszültség légkörében, hogy minden alkalmat szeretne megragadni, ami ennek a kellemetlen helyzetnek a feloldásához vezethet. Ezért olvassák az ' emberek Petsamotól Johannesburgig és Jokoha- mától San Franciscoig mindenütt aggódó reménykedéssel azokat az újsághíreket, amelyek a tárgyalások megkezdését javasolják a nagyhatalmak között. Mindenki előtt világos, hogy ha valóban el akarjuk kerülni a háborús konfliktust, akkor ez csak a világ két vezető hatalmának, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a megegyezésén alapulhat. A megegyezéshez vezető ut első szakasza a tárgyalás. Azt hittük ez minden gondolkodó ember számára világos és könnyen érthető. Tévedtünk. A legutóbbi berlini válság alkalmával azt tapasztalhattuk például, hogy a washingtoni politikai körök egész másként értelmezik a szovjet kormány követelését a nemzetközi tárgyalásokra vonatkozóan. Kruscsev miniszterelnök előrebocsátotta, hogy ezeken a tárgyalásokon a nyugati hatalmak érdekét tiszteletben fogják tartani és támogatják. Ennek ellenére az amerikai kormány szóvivője a tárgyalás követelését krízisnek, veszélynek és thermonukleáris háborús fenyegetésnek nevezte. Ha tehát a szóvivő értelmezését vesszük alapul és a tárgyalások követelése harcias álláspont akkor az ilyen feje tetejére állított logika szerint a katonai akció a békét szolgáló és megőrző cselekedet. Nem kapunk sokkal világosabb és érthetőbb feleletet a háborús feszültség megoldására vonatkozóan elnökünktől sem. Pedig sokan azt állítják, hogy ő alkotja a “logikai” hidat azok között, akik egyik oldalon a tárgyalásokat követelik és a másik oldalon, akik ezt, mint provokativ cselekedetet magyarázzák. Elnökünk szerint az a szovjet javaslat, hogy rendezzék Berlinnél a jelenleg fennálló abnormális helyzetet, háborús provokáció. Ennek az álláspontnak az alapján csak azok szolgálják a béke ügyét, akik a jelenlegi felemás helyzet állandósításához ragaszkodnak, bármilyen rossz, egészségtelen s nyugtalanító is ez. A valóságban azonban úgy néz ki a dolog, hogy ha nem változtatnak a fennálló állapotokon, akkor köny- nyen kirobbanhat a háború. Az egyetlen kiút abból, hogy a nemzetközi bonyodalmak háborúvá fejlődését megakadályozzák, ha leülnek a tárgyaló asztalhoz. Nem az okozza tehát a háborús feszültséget, ha az egyik kormány nyomást gyakorol a másikra a békés tárgyalások megkezdésére, hanem ha elutasítják olyan problémák megvitatását, amelyek nemzetközi veszélyt rejtenek magukban. Ha tehát ebből a szempontból vizsgáljuk meg a felmerülő kérdéseket, akkor azt láthatjuk, hogy az amerikai kormány nemcsak a berlini krízissel hanem Laosz-szal. Kina ENSz tagságával és a csúcsértekezlettel kapcsolatban is azt a diplomáciai fogást alkalmazza, amelyik csak arra jó, hogy fenntartsa és “konzerválja” a nemzetközi feszültséget. Ez a módszer a különböző diplomáciai szakaszok körforgásából áll. Ahogy az egyik folyóirat szellemesen leírta, ez a következőképpen/ játszódik le: Először elutasítjuk a tárgyalást. Ha az ellenfelünk türelmetlen lesz és nyomást kezd gyakorolni a tárgyalások megindítása végett, akkor azt mondjuk, hogy nagyon erőszakosak és ezért nem tárgyalunk. Ha ellenfeleink próbálnak megfosztani bennünket azoktól az ürügyektől, amikkel kibújunk a tárgyalások alól, akkor azt állítjuk, hogy nincs ok a tárgyalásra és azért nem tárgyalunk. Mikor végre ott találjuk magunkat a tárgyaló asztalnál ellenfeleinkkel szemben, akkor ragaszkodunk ahhoz,, hogy a megbeszélésre kerülő problémákat ne oldják meg és megint elodázzuk a tárgyalást. Aztán ismét kezdődik elölről az egész folyamat, megint nem megyünk el a tárgyalásra, ismét jön a nyomás és megint “nem hajolunk meg a kényszer előtt” és a kör soha nem zárul le. Az egész folyamat legjobban ahhoz a gyerekjátékhoz hasonlít, hogy “ha fej, akkor mi nyertünk, ha irás, akkor ti vesztettetek.” Más szavakkal kifejezve, bárhogyan alakul is a helyzet “ mi nem tárgyalunk” a refrén. Nyugat-Berlinre vonatkozóan például azt állítottuk, hogy azért nem tárgyalunk, mert nem hagyunk határidőt magunkra kényszeríteni. Még ha képviselőink vagy megbizottaink találkozna is dipomaciai ellenfeleinkkel, akkor sem a tárgyalások előkészítésével, hanem akadályok építésével foglalják el magukat.' Közben politikai gépezetünk teljes sebességgel működik Németországban és igy védekező intézkedésekre készteti a keletnémet rendszert. Ezeket az intézkedéseket és rendelkezéseket aztán úgy lehet magyarázni, mint a politikai zsarnokság megnyilvánulását. Sok ezer mérföldes távolságból az amerikai adófizetők pénzén kitartott összes kémet, szabotálót és provokálót, aki kalandos megbízatásának teljesítése után Nyugat-Berlinbe érkezik, könnyen be lehet úgy állítani, mint a politikai üldözés ártatlan áldozatát. Ilyen cselekmények támogatásával mi tulajdonképpen rákényszeritettük a kelet- berlini hatóságokat arra, hogy ne csak lezárják a berlini övezetet, hanem falat építsenek és szögesdrót kerítést vonjanak a határ mentén. A mi propagandánk és a valóság közti távolságot lemérhetjük abból is, hogy valahányszor a berlini kérdéssel kapcsolatban felmerül a tárgyalás szükségessége, az mindig Kruscsev miniszterelnök által javasolt irányelv keretei között történik. Az ő javaslatai soha nem foglaltak magukban területi követelést a szovjet vagy a keletnémetek számára. Általában Kruscsev javaslatai alkalmasak arra, hogy kiküszöböljenek minden lehetséges veszélyes súrlódást a városban. Mikor szóvivőink megemlitik néha, hogy a szovjet diplomaták úgy látszik hajlandók tárgyalni, akkor mindig arra utalnak amit a szovjet állandóan akar és hangoztat. Ilyenkor nem arról van szó, hogy a szovjet álláspont változott, hanem mi változtattuk meg a felfogásunkat. Azonban az, hogy hajlandók vagyunk megbeszéléseket folytatni, nem sziikségszerüleg jelenti azt, hogy készek is vagyunk a tárgyalásra. Amig megkíséreljük a jelenlegi tűrhetetlen állapot fenntartását Berlinben, addig mi egy csöppet sem járultunk hozzá a világ biztonságának növeléséhez. Azonban a legutóbbi beismerés Washington részéről, hogy a Szovjetunióval lehet beszélni és ők nem háborús okot keresnek, fontos változás előjeleit mutatja. Kennedy elnök nyilván érzi, hogy a berlini ellentét félremagyarázásával, amit háborús helyzetként- tüntetett fel, már elérte a katonai költségvetési kiadások felemelését, tehát szükségtelen, hogy tovább folytassa a színlelést. Az elnök ugyanis Berlint használta fel annak elérésére, hogy “békére és háborúra fegvvérkez- zen” ahogy egy vezércikk a Washington Postban ezt nyíltan ki is mondta. A katonaság létszámának felemelésével állította meg a munkanélküliek számának emelkedését és a fegyverkezési kiadások növelésével próbálta'a nemzet gazdasági rendszerét fenntartani. “A Kennedy-kormány még sokkal átfogóbb kísérletet folytat. Belemanővrirozta a Szovjetuniót, hogy aránytalanul nagyobb részt vállaljon abból a vádból, hogy folytatja az atomrobbantási kísérleteket” — írja a The Minority of One c. folyóirat. Most az amerikai újságok és politikusok, akik már olyan régen sürgették ezeknek a kísérleteknek a folytatását, krokodilkönnyeket sirhatnak minden egyes radioaktiv kisugárzás miatt, amivel a Szovjetunió megfertőzi a légkört. Ezek egyáltalán nem tiltakoztak a sokkal nagyobb légkör fertőzése ellen, amit az Egyesült Államok egész 1958-ig vitt végbe. így adminisztrációnk már maga is kezdi elhinni, hogy a nukleáris kísérletek eredendő bűne egyedül a Szovjetuniót terheli. A világ jelentős részét azonban nem tévesztette meg az a látszat, amelyet kormányunk akart kelteni a szovjet atomkisérlettel kapcsolatban, mintha Washingtonnak semmi köze nem lenne a fegyverkezési verseny folytatásához. A belgrádi konferencián a semleges államok élesen rámutattak arra, hogy a jelenlegi helyzet annak következménye, hogy még mindig nem fogadták el az általános és teljes leszerelés gondolatát, amelyet a Szovjetunió olyan régóta hirdet. A semleges államok közvéleménye látja azt, hogy a nukleáris kísérletek folytatásában milyen jelentős szerepe van annak a fegyverkezési versenynek, amely tőlünk indul ki. A népek meggyőződését a Kennedy-kormány nem tudja megváltoztatni olyan büntető intézkedésekkel, hogy megvonja a segélyt azoktól a semleges államoktól, amelyek nem akarnak résztven- ni a washingtoni nropaganda-offenzivában. Az amerikai békeakarat őszinteségét a nemzetgazdaságon keresztül lehet lemérni. A legékesebben szóló nyilatkozat, az általános és teljes leszereléssel kapcsolatban, sem homályosithatja el azt a tényt, hogy kormányunk még semmi olyan prog ramot nem dolgozott ki, amely gazdasági életünk békés alapokon való átszervezését jelentené. Amig ilyen tervet nem hoznak létre, addig bármilyen sikert is érjen el kormányunk nyilatkozataival és fogadkozásaival, a leszerelési szándéka nem lehet őszinte. Bármilyen gazdasági, párt és propaganda “nyereséget” is ért el Kennedy elnök a berlini kérdés kezelésével, az általános eredmény az, hogy “fegyverkezünk békére vagy háborúra”. Ez a hangzatos jelszó általános tragédiát foglal magában. Ugyanis ahhoz, hogy a “békére fegyverkezzünk” ürügyet kell kitalálni. Ezt az ürügyet szólamokkal is kifejezhetik, de rendszerint nem maradnak meg a szavaknál. Olyan nemzetközi bonyodalmakat okozhatnak, amelyek krízissé növekednek és az egész emberiséget a pusztulásba dönthetik. HOGYAN ELÉGÍTIK KI... (Folytatás a 13-ik oldalról) ban magyar gyártmányú fahelyettesitő anyaggal dolgozzék. Az ipar nyersanyagellátásában egyébként számítunk a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek termelésére is, mert a hazai gyapjú, len, kender stb. nagymértékben csökkentheti a könnyűipar importját. Mi a helyzet a másik, sok probiériiát okozó alapanyaggal, a papírral? A papírgyártást 70 százalékkal növeljük. Ez nagy fejlődés. A második ötéves tervben a papíripar lesz a könnyűipar legtöbbet beruházó iparága. 1962-ben üzembe helyezzük a Dunai Szalma- cellulóz-gyárat, mellette felállítunk két papírgyártó gépet (megjegyzendő, hogy egy-egy pa- pirgép a valóságban automata gépsornak felel meg), tovább bővítjük a Csepeli Papírgyárat is. A papír alapanyagának, a cellulóznak a termelését a mainak a háromszorosára növeljük és ezzel igen sok importot szüntetünk meg. Az ötéves terv előírásainak a teljesítése nem kevés gondot, fejtörést és elsősorban nagyon jó munkát követel meg az iparág vezetőitől, dolgozóitól. Beruházási összegeink nem csekélyek, de végesek. A mai termelőberendezések jobb kihasználásával, a tartalékok feltárásával, a jo6b munkafegyelemmel is sok eredményt kell elérnünk. A könnyűipar — mondotta befejezésül a miniszter — a magyar népgazdaság igen fontos ága és nemcsak a lakosság igényeinek a kielégítése, de az export szempontjából is jelentős. A könnyű ipari exportnak nagy szerepe van a nemzetközi együttműködésben a munkamegosztásban és az ország fizetési mérlegének a javításában. Mi, magyarok, akik természetesnek tartjuk, hogy üzleteinkben saját gyártmányú szövetek és cipők között válogathatunk, talán nem is tudjuk eléggé milyen nagy “foga”, értéke van külföldön a Made in Hungary cimkéjii cipőknek, a “Tiszta gyapjú, magyar gyártmány” beszövésü szöveteknek. Exportlehetőségeinket tovább kell bővítenünk s ennek egyetlen útja: a még jobb, korszerűbb termékek előállítása. Ez utón is felhívom a könnyűipar minden dolgozóját, hogy erejéhez mérten, tudása legjavát nyújtva, lelkiismeretes jó munkával járuljon hozzá a második ötéves terv teljesítéséhez. Üzemmegtakaritás a sintapadás növelésével Angliában évek óta kísérleteznek a sintapadás növelésével. A mozdony a vonóerejét ugyanis annál jobban ki tudja fejteni, minél kevesebb csúszással gördülnek a kerekei. A tapadás — a kísérletek szerint — úgy fokozható, ha a sin futófelületét szerves szennyező anyaggal (pl. olajjal, zsiradékkal stb.) vonják be, majd nátriumszili- kátoldattal kezelik. Száradás után a vegyszert a felületről eltávolítják. A kísérletek során a vonatonként szállított tonnateher 16 százalékkal, a kocsik száma 14 százalékkal növekedett. Ennek megfelelően a forgalom lebonyolításához szükséges vonatok számát 14 százalékkal, a mozdonyokét 4.7 százalékkal csökkenthették. Remélik, hogy e módszer alkalmazásával a tonnakilométerenkénti üzemköltség 26—40 százalékkal kevesebb lesz. 14
