Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-16 / 46. szám

Thursday, Nov, 16, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZo 13: MINEK NEVEZZELEK... A Torontóban (Kanada) hetenként megjelenő “Magyar Élet” eimü (újság?) 1961 október 28 i számában igen érdekes cikket olvashattunk bizo­nyos “Varga László ur” délamerikai úti jegy­zeteiből. “Varga ur” siralmasan beszámol ar­ról, hogy mint szerte a nagyvilágban, ugv Dél- Amerikában is egyre kevesebb azoknak a magya­roknak a száma, akik hivatásszerűen a “Magyar Ügy"-el foglalkoznak. Ezen foglalkozók számá­nak lecsökkentését szinte hihetetlenül avval ma­gyarázza elsősorban, hogy a “Szabad világban egyedülálló emigránsok is csak kemény munká­val tudnak helytállni, hát ahol még családról is kell gondoskodni!” (Ejnye Varga ur, ebből bizony baj lesz valahol, hogy ezt a “szabad világnak” nevezett tejfelesfazekat ilyen színben tárja az ol­vasók, elé.) Valószínűnek tartjuk, hogy a dollár­forrás kiapadóban van. vagy pedig a dollárt adók elégedetlenkednek Varga urék munkájával, mert a továbbiakban ig.v siránkozik: “Mivel, mint elöljáróban írtam, egyre kevesebb azoknak a száma, akik a magyar ügy nemzetközi részével még foglalkozni tudnak, lényeges, hogy támogassuk őket. Ne azt nézzük, hogy helyesen cselekvő honfitársunk egyénileg rokonszenves-e, ’ vagy sem, gondolkodásban azonosak vagyunk-e vele, mi a pártállása, vagy vallása, csak egyet: a magyar ügy szempontjából hasznos munkát vé­gez-e ?” Kedves Varga in, nem tudom minek nevezni ezen fentebb említett kitételeit, de egyszer és mindenkorra kikérem magamnak, hogy ennyire naivnak és butának tartsa az ön “Szabad Világá­ban” élő magyarokat, ön szerint mindegy, hogy ki az illető, aki különböző nemzetközi fórumok­nál kilincsel a “magyar üggyel” kapcsolatban; mindegy, hogy az egyéni gondolkodásmódom kü­lönbözik-e az illetőétől és nem számit az sem, hogy milyen az illető pártállása. Egy a lényeg, hogy támogassam őt. Kedves Varga ur, az az érzésünk, hogy önnek naptárt kellene küldenünk ajándékba, hatalmas, nagy számokkal feltüntetve, hogy l!)61-et Írunk, nem pedig ’41-et. Király Béla honfitársunk is a magyarok ügyében “fáradozott” az elmúlt öt esztendő alatt, mely fáradozásai a “Szabadságharcos Szövetség” kasszáját mindösz- sze 120 ezer dollárral rövidítették meg. A new- yorki bírósági tárgyalásokról ugylátszik ön nem sokat olvasott, vagy szeretné ezt elfelejtetni ve­lünk? Szeretné elfelejtetni velünk, hogy az ön által irt cikkekben felsorolt urak: Bartha József, Benedek Károly, Biró Imre, Dobrocsi Ferenc, Dö­mötör Miklós, Fercsev János, P. Gácsér Imre, Jancsó Albert, Jánszky Béla, Jordán Emil bencés rendőrfőnök, Hegedüs„Péter, Kállay Kristóf, Ke- lemér.v Tamás, Kibédy György, Kiss Béla, Ku­tasé Kovács Lajos, Mara Miklós, Mészáros Lő­rinc. Mindszenty Béla. Molnár Antal, Simon Lász­ló, Szollár László, Taubinger István, Thiery Lász­ló, akik a magyar ügy nemzetközi vonatkozásá­ban “mind hasznos és jó munkát” végeznek, azo­nosíthatók a “Magyarokkal.” önök jó munkát végeznek, illetve szeretnének végezni és ehhez szeretnének minél több támogatót megnyerni, hogy az önök “Magyar Ügyét” sikerre vihessék. A fentemlitett urakhoz csak egv szerény kéré­sünk lenne: Árulják már el nekünk csak egvszer, hogy egyik részük 19-Iá óta, másik részük 1956 óta miből tartotta fenn “siralmas emigráns éle­tét?” Mert mint a cikk elején említette, a fenti urak “profi alapon” foglalkoztak a magyar ügyek kel. Valahonnan ehhez pénz kellett, Varga ur! Egyben biztosak vagyunk, hogy az ön által “pó­koknak” nevezett magyarok egy vasat sem ad­tak a maguk fáradozásaihoz, már csak azért sem, mert ön a cikke elején megmondta, hogy ezek a magyarok igen nagy nehézségekkel ktizködnek. Tehát a fáradozások anyagi alapjait csakis idegen kasszából vehették, ön. Varga ur, jól ismeri ezt a “Szabad világot”. Kap itt valamit csak ugy szimpátiából? Ugv-e nem. Tehát ezért valamit adni kell, mindegy, hogy mit kérnek tőlünk, meg­adjuk! Hiszen úgysem a miénk! Nevezhető ezek után ez magyar ügynek? Annyiban, hogy önök is magyar földön születtek (sajna) s olyan is akad maguk között, aki még beszél magyarul is. Ha ezt próbálják alapul venni, akkor minden eset­ben Írják ki, hogy a “Mi magyar ügyünk”, de sem miesetre se keverjék össze az egész külföldön élő magyarság nevével, de még kevésbé az otthon élő magyarok nevével. Fájdalmát növeli a cikk szerint a magyarok “negativ” magatartása, amit ön nem ért meg. Nem vette még észre, hogy kiabálásaik süket fü­lekre találnak, mert ezeknek a magyaroknak a “gondolkodásmódja, a pártállása” teljesen más, mint az önöké? Továbbá hogy sirámaira a saját szavaival válaszoljunk: “az önök személye nem rokonszenves” ezeknek a “pókoknak”? Arra is hivatkozik Varga ur, hogy a sao-paoloi bencés kolostorban kitünően érezte volna magát, ha “kisebb viharok nem lettek volna”, mármint “Kögl Szeverin atya nagy lendülettel oktatott ki bennünket a helyes politizálásról és alaposan össze kellett szedni magunkat, hogy kielégítő vá­laszt adjunk, ha az atya egyáltalán szóhoz enge­dett bennünket jutni.” Azt tudjuk, hogy Sao Polo nagyon szép hely; gondoljuk, hogy a bencés kolostor is kellőképpen van dekorálva, de ez a “Szeverin atya” aki ráadá­sul még Kögl is, alaposan lehordhatta magukat ezen a “helyes politizálásról” megtartott “ma­gyar üggyel professzionálisan foglalkozók nagy­gyűlésén.” A demokratikus alapelveket ugylát­szik az “atya” nem nagyon ismeri, mert — ahogy ön irta — “ha az atya egyáltalán szóhoz enge­dett bennünket jutni”. Látja itt van egy igen nagy kérdés, amivel önök nem számolnak. Mi nem szeretjük az ilyen “diktatórikus” atyákat. Kép­zeljük milyen diktatórikusak lehetnek azok, akik­hez az atya jár eligazításra. Egyebekben nem ajánljuk Varga ur, hogy mág- egyszer az atya közelébe menjen, mert az alábbi leleplező kitételért, amit irt, minden kétséget ki­zárva Torquemada mester ink vízporainak a ke­zére adja: “A magyar ügyről korszerű beadványokat, tényeket tartalmazó Írásokat készíteni nemcsak alapos felkészültségét, de tárgyilagosságot L igényel. Nemzetközi fórumokon tartósan nem lehet blöffölni. Az olcsó propagandától is el kell választania magát annak, aki hosszú távra dol­gozik.” Az atya kitűnő kondícióban lehet, hogy igy hosszútávra kiván berendezkedni, de a szög itt bújik ki a zsákból, hogy: nemzetközi fórumokon tartósan nem lehet blöffölni. Uraim, evvel azt akarják mondani, hogy amit eddig mondtak, csi­náltak, az mind blöff volt? Tehát elismerik, hogy a különböző nemzetközi fórumoktól csak ugy tud­tak pénzt kicsalni, hogy blöff-hől magyar ügyet csináltak. Nem Szégyenük ezt igy nyíltan a világ szemébe mondani, 'hogy csaltak, hazudtak, sik­kasztottak, hogy létüket fenntartsák és ebbe be­lekevertek 12 millió magyart, belekeverték a ma­gyar szótár legszentebb szavait, mint haza, sza­badság, nép, magyar történelem. Varga ur, nem undorodnak önök sajátmaguktól ? Nem érzik sa- játmagukon a romlottság és a pokol minden bű­zét? Erkölcstelenségük legvisszataszitóbb motí­vuma pedig, hogy ezt igy nyíltan kinyilatkoztat­va, egy időben kérik ezeket az önök által “féreg”- számba vett magyarokat, hogy támogassák a ma­guk magyar ügyét. Varga ur, mi nagyon köszönjük önnek ezt a cikket, de még jobban köszönjük, hogy e?t félre­vezető újságjában: a Magyar Életben közölték. Mi ugy is tudtuk önökről, hogy kicsodák, igy vi­szont a maguk szájából hallották, illetve olvas­ták azok a szerencsétlenek, akik a fentebb emlí­tett szennyet olvassák. Látják,-nem kell idő sem­miféle kommunista propaganda, hogy magukról lehulljon a lepel, megteszik azt maguk is. A “nem­zetközi fórumokon” ugv, ahogy mondta, nem le­het tartósan blöffölni, mert elöbb-utóbb min­denki felismeri jellemtelen, szennyes mesterke­déseiket és igy egyre kevesebben lesznek az ilyen “Varga-féle” magyar üggyel “foglalkozók.” Egyről azonban biztosíthatom, hogy sem az ott­hon maradott magyarok, sem a külföldön élő ma­gyarok véréből és szenvedéseiből önök soha többé nem fognak dollárokat “összeblöffölni” maguk­nak. Szeverin atyának és lelkész társainak pedig me­legen ajánljuk az apostol szavait: “Kénköves tűzzel pusztítja el az Ur azokat, akik az ő nevében hazugságokat és csalárdságo­kat szólnak.” Torontói “SZÍNES” FŐTITFÁR AZ ENSZ ÉLÉN Az ENSz közgyűlése ünnepélyes külsőségek közt választotta meg U Thanf-ot ideiglenes főtit­kárává. Ezzel a Dag Hammarskjöld tragikus ha­lálával megüresedett ENSz főtitkári székbe elő­ször került szines ember. A barmai U Thant 52 éves, buddhista vallásit. (Thant magyarul “tisz­tát” jelent, a név elé tett U pedig arra utal, hogy viselője betöltötte 40-ik életévét.) Az ideiglenes főtitkár tanulmányait a ranguni egyetemen vé­gezte, ahol szoros barátságba került U Nu minisz­terelnökkel. Egyetemi tanulmányainak a befeje­zése után, hosszú időn át a közigazgatásban mű­ködött és tekintélyes tisztségeket töltött be bar­mai társadalmi, politikai és állami szervezetek­ben. Az uj, ideiglenes főtitkárnak írói ambíciói is vannak. A vezető burmai újságok munkatársa volt huzamosabb ideig. Eddig két kötet jelent már meg a háromkötetre tervezett modern bur- mai történelméből. U Nu beszélte rá U Thant-ot, hogy lépjen politi kai szolgálatba és ez hamarosan az Antifasiszta Népi Sza1 adságliga vezetője lett, majd egy évre rá a kormány sajtófőnökévé nevezték ki. 1952- ben vált az ENSz burmai delegációjának tagjá­vá, majd 1957-ben vezetőjévé. Az uj ideiglenes főtitkár rcsztvett U Nu mi­niszterelnök oldalán számos olyan értekezleten, ahol semleges államok képviselői jöttek össze ta­nácskozásra. így ott volt az 1955-ös bandungi ér­tekezleten és a semleges államok kormányfői­nek belgrádi értekezletén. A békére és a népek közötti megértésre áhíto­zó világ bizakodva tekint az uj főtitkár működése elé. Ezt fejezte ki az ENSz-ben az a titkos sza­vazás is, amikor a 103 küldöttség közül egy sem akadt, amelyik U Tbant ellen foglalt volna állást, vagy tartózkodott Volna a szavazástól. Az ENSz szervezete legjelentősebb posztjának betöltésénél is tapasztalhattuk az ázsiai—af­rikai népek befolyásának növekedését. A szines emberek egyre jelentősebb funkciókat töltenek be a világban és a nagy, átfogó problémák megol­dását már el sem képzelhetjük pélkülük. A szines népeknek ez a nagy és hatalmas elő­retörése, a teljes egyenjogúság elérése felé, jelen­tős erkölcsi érőt képvisel nemzetközi vonatkozás­ban. A régi gyarmati politika már csak megve­tést kelt a tömegekben. Ennek ellenére megta­lálhatjuk az Egyesült Államok politikájában ezek­nek az elavult nézeteknek a befolyását. Erre. utalt a most Washingtonban tárgyaló Nehru ind diai miniszterelnök is. A washingtoni vendég ar­ra célzott Kennedy elnökkel való beszélgetése al­kalmával, hogy Amerika materiális ereje, hatal­mas ipara és hadserege már nem egyedülálló és kizárólagos. Ha meg akarja állni a helyét a je­len küzdelemben, akkor az emberiesség terén is ki kell mutatnia fejlődését és előrehaladását. Sú­lyos következménnyel járna országunkra — utalt rá az indiai miniszterelnök — ha lebecsülnénk az erkölcsi erő “hatását, különösen az ázsiai nemze­tekre vonatkozóan. A beszélgetés alkalmával Nehru konkrét példát is felhozott kijelentésével kapcsolatban. Szerinte helyrehozhatatlan-hibát követne el kormányunk, ha csapatokat küldene Laoszba és Dél-Vietnam- ba. Politikusaink csak arra gondolnak, hogy meg­akadályozzák a forradalmi változást ezekben az országokban és ezért a legvégső következményeké ig hajlandók volnának elmenni. Még amerikai ka­tonák életét is hajlandók kockára tenni. De elva- kultságukban nem látják azt a hatást, amit ez az ázsiai népekben keltene. A tömegek elölt világos lenne, hogy a “nyugati” hadseregek ismét ugyan azt a szerepet töltik be a jelenben, mint a múlt­ban játszottak, amikor a gyarmatosítás képvise­lőiként jelentek meg közöttük. A történelmi múlt visszaidézése csak engesztelhetetlen gyűlöletet keltene az amerikaiakkal szemben, akikben régi gyarmatosítóik visszatérését látnák. A morális erő nagy hatását belpolitikánkban sem szabad szem elől tévesztenünk. Amig szines polgártársaink nem élvezhetik az alkotmányban biztosított teljes egyenjogúságukat és amig a középkori megkülönböztetés formái érvényesül­nek határainkon belül, addig nem beszélhetünk a nemzetközi fórumon jogról és igazságról. Ezekre a tényekre figyelmezteti kormányun­kat és uralkodó osztályunkat az ENSz ideiglenés főtitkárának a megválasztása. "A szines népek előretörésével megszűnt az a régi osztályozás, amely “magasabbrendüekré” és “alacsonvábbren* diiekre” osztotta a világot. Ugyanígy szorul hát­térbe a materiális erő korlátlan befolyása és4 he­lyét egvre inkább az erkölcsi erő foglalja el a nemzetek közötti kapcsolatok kiépítésénél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom