Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-09 / 45. szám

Thursday, November 9, 1961 Uj adatok kerültek napfényre * a Szoblen-ügyben (Folytatás az első oldalról) A National Guardian folyóirat legutóbbi szá­mában felfedi azokat a tényeket, amelyek a tár­gyalás folyamán nem kerültek nyilvánosságra, így rámutat arra, hogy a hivatalos állami orvosi vizsgálat megállapította már Jack Soble teljes beszámithatatlanságát, mert gyógyíthatatlan el­mebetegségben szenved. Ez a hivatalos orvosi jelentés és még más lé­nyeges sőt szenzációs tények, amelyek a tárgya­lás alatt hamályban maradtak, képezik az alap­ját annak a kérelemnek egy uj tárgyalás megtar­tásáért, amelyet dr. Soblen érdekében Ephraim London a kiváló ügyvéd adott be október 9-én. A per ujrafelvételét 3 fontos megállapítással támasztja alá a Londoni ügyvéd: 1. Annak ellenére, hogy a hivatalos állami or­vosi igazolvány kimutatta a fő tanú Soble, be­számithatatlanságát, tehát ezt az állami szer­veknek nyilvánosságra kellett volna hozniuk, a védelem csak a tárgyalás után értesült erről. 2. A Stratégiai Szolgálat Hivatalának (Office of Strategic Services, rövidítve (OSS) azok a sze­mélyei, akik az életrajzi adatokat kezelő csoport szolgálatában dolgoztak — akikről azt állítot­ták a tárgyaláson, hogy a második világháború alatt futár utján adtak át felvilágosításokat dr. Soblennek, hogy ezeket továbbítsa a Szovjetunió­nak, beleértve egy célzást az A-bombákra vonat­kozóan — semmiféle titkos adatokhoz nem jut­hattak hozzá. 3. Dr. Hans E. Hirschfeldet, egy német emig­ránst, aki a háború alatt részidőben, mint tanács­adó dolgozott az OSS-nek, azzal vádolta meg a vád tanúja, Mrs. Johanna Beker, hogy átadott ne­ki igen fontos értesüléseket, amelyeket a tanú dr. Soblennek továbbított. Hirschfeld három alka­lommal, itt az Egyesült Államokban és Nyugat- Nemetországban eskü alatti vallomást tett, mely­ben elveti Mrs. Beker vádjait és tagadja, hogy egyáltalán találkozott vele.. Az FBI Németország­ba hozta Mrs. Bekert, hogy szembesítse Ilirsch- felddel. Az utóbbi a bonni US Bizottságnak eskü alatti Írásbeli nyilatkozatot is adott, amelyben az összes vádakat tagadja. A védelem bizonyítékai arra a megállapításra vezetnek, hogy a vád elnyomott és eltitkolt olyan lényeges felvilágosításokat, amelyeket fel lehe­tett volna használni a tárgyalás folyamán “a vád­lott ártatlanságának a bizonyítására”, ha létezé­sükről tudtak volna. Az elhallgatott tények Az állami orvosi bizonyítvány szerint a Spring- field (Mo.) szövetségi rabkórház orvosai állapí­tották meg, hogy Jack Soble-nek agybaja van, amely az idő túlnyomó részében (80 százalékban) lehetetlenné teszi a számára, hogy különbséget tudjon tenni az illúzió és a valóság között. Ezt a hivatalos orvosi megállapítást már 1958-ban fel­használták a bíróság előtt Mark Zborowski, Har­vard egyetemi tanár tárgyalásánál, amikor hamis eskü vádjával fogták perbe, mert azt vallotta, hogy nem ismeri .Jack Soblet.' Zborowski Ítéletét akkor megváltoztatták és most várja ügyének ujraf elvételét. A kormány tehát tudott Soble beszámithatat- lanságáról és ennek ellenére» nem értesítette róla sem a bíróságot, sem az esküdtszéket, sem a vé­lelmet. “Törvényileg elfogadott elv, hogy a kor­mánynak minden lényeges felmentést bizonyító adatot a vádlott rendelkezésére kell bocsátania. Ha elmultsztják értesíteni a vádlottat egy olyan tényről, amely ártatlanságát bizonyíthatná, az egyenértékű a bizonyítékok eltussolásával és az télét megváltoztatását teszi szükségessé.” A Hirschfeld-ügy A Soblen-tárgyalás egyik lényeges pontja volt \z a vallomás, amit Mrs. Beker tett Hischfeld ellen. A N.Y. Times erről a következőket jelentet- :e, amikor a tárgyalás menetéről szóló beszámoló­it közölte: .“‘ő (Hischfeld) azt mondta, hogy tudomást szerzett arról, hogy az Egyesült Államok kormá- iva igen fontos katonai programon dolgozik és ez a háború befejezésére nagyon jelentős hatással ,-an’ — vallotta Mrs. Beker. Később, folytatta Vírs. Beker, Hischfeld hangsúlyozta ‘az előreha- adást ebben a titkos tervezetben.” “A kormány szóvivője” — tette még hozzá a Times —, “megtagadta dr. Hischfeld további izonositását.” AMERIKAI MAGYAR SZÓ UL Két kiemelkedő egyetemi tanár, akik a háború folyamán OSS tisztviselők voltak, szintén olvas­ták a Times híradását a tárgyalásról és nagyon furcsának találták az ott elhangzott vallomáso­kat az OSS szerepével kapcsolatban. A két egye­temi tanár: H. Stuart Hughes, a Harvard Egye­tem történelem professzora és dr. Herbert Mar­cuse, a politika és filozófia professzora Bran- deisben. A professzorokat igazságérzetük nem hagyta nyugodni és levelet Írtak Herland bírónak. Mar­cuse, aki az Eros and Civilization, Reason and Revolution, Soviet Marxism: A Critical Analysis c. munkák szerzője és a külügyminisztérium In­telligence Research Section-jének a tisztviselője volt korábban, azt irta, hogy ő mindkét német emigránst, a néhai H. Baerensprungot és Hirsch­feldet, akiknek nagy szerepük volt dr. Soblen peré ben, már régen ismeri. Mindkettőről állíthatja, hogy kiemelkedő szociáldemokraták és erősen antikommunisták. Marcuse maga is német emig­ráns és igy ismerte Hirschfeldet, aki jelentős hi­vatalt töltött be a Weimari Köztársaságban és jelenleg is felelős állást tölt be Nyugat-Német- országban. Ezenfelül még azt is megirta Marcuse, hogy saját OSS-beli tapasztalatából tudja, az életrajzi adatokat kezelő részlegnek, ahol Hirschfeld dol­gozott, “nem volt lehetősége a bizalmas anyagok­hoz hozzájutni”. Hughes, aki alezredesi rangban szolgált az OSS- ben a második világháború folyamán, azt irta a bírónak, hogy “őt mint polgárt igen aggasztja Robert Soblen ügye. ő is megerősítette, hogy Hirschfeld és a néhai Bearensprung nem voltak a szervezet legtitkosabb csoportjaiban”. Még hoz­zátette, hogy a tárgyaláson egyáltalán nem utal­tak arra, hogy az OSS egy igen nagy és igen ve­gyes szervezet volt, talán több mint fele alkal­mazottainak nem tudott semmiféle olyan titok­ról, amely az ellenség számára értékes lehetett volna. (Befejező közlemény jövő heti számunkban) “Csak azért is Rádió Budapest” (Folytatás a 10-ik oldalról) A lap szerkesztője hosszú cikkben méltatja az általuk megrendezett, a védőszentjükről elneve­zett (t. i. most ez a taktika, 17 év óta már val­lásosak lettek!) “Szent László tábortüzet”. Az er­dő közepében azon az estén minden volt! Volt ott so'rakozó, szabályos katonai négyszög, hungarista zászlófelvonás! A szolgálat vezetője is jelentett, megdorgálván az anti-hungaristákat, akik “tün­tetőén távolmaradtak”, vagyis távoltartották ma­gukat a leprásoktól. Elénekelték indulójukat is az “Ébredj Magyar”-t, elmormolták a “Hungaris­ta Hiszekegyet” és magukat istenítve mindenkit jól leszidtak! Elelmélkedtek a hatalom átvéte­léről, lövöldözésekről, a zsidókról, akikkel akkor is sok volt a bajuk! Védőszentjük neve alatt em­lékeztek, süriin emlegetve “A HAZATÉRÉS ÓRÁ­JÁT!” Igaz ugyan — bevallásuk szerint —, hogy “ezen az estén” Kis-Magyarországban “érezték magukat”, azonban ők minden könnyükkel a tiszai tájakat siratták! Ahova vissza szeretnének térni, amelynek érdekében “A HADAK ÚTJÁRÓL” hívogatják az ősök összes szentjeit és azoknak “A SEGÍTSÉGÉT KÉRTÉK...” MI IS EMLÉKEZÜNK, visszaemlékezünk arra a gyászos időszakra, amikor Magyarországon csak igy volt szabad köszönni: “Kitartás! Éljen Szálasi!” Amikor a magyar nép salakja, a nyilas csőcselék kirabolta az üzleteket, a Duna partján tarkónlőtte az embereket és még a gyerekeket is a frontra parancsolta. Ezek a hungaristák min­den mozgatható tárgyat elloptak Magyarország­ról és külföldre hozták, s itt azokat értékesítve szervezkednek. “ÁBRÁNDOZÁS az élet megrontó ja” — irta költőnk: Vörösmarty Mihály. Gondolatban ma még ábrándozni felülhetnek a hungarizmus szeke­rére, kocsikázhatnak is egy kicsit A HADAK UT­JÁN, s e közben énekelhetik a “Riadó hangzik testvér. . .”-t is, de még üvölthetik a “KITAR­TÁS !”-t is,—még egy ideig a kapitalizmusban! DE visszamenésről még álmodozni is kár! Végre vegyék tudomásul, hogy utálja, megveti, gyűlöli őket minden becsületes magvar! HIÁBA Írogattok, TI ELVESZTETEK —- csa­tát vesztettetek! Hiába volt a kitartás, a sok ha­zugság, hiába zúgtátok csak azért is! Mégis szök­ni kellett! —> Ma pedig már itt Nyugaton is min­denki megundorodott tőletek! Tudora — dr. Fischer is megállapította —, “szekszuális tehetetlensé gben szenvedtek”, és társadalmi vonalon is zátonyra futottak vagy­tok ! Ez a betegesség még talán Eichmannt is megdöbbentette 1945-ben, amikor még március végén is azt üvöltöztétek a Mosonmagyaróvári adón keresztül: CSAK AZÉRT IS: RÁDIÓ BU­DAPEST !v “LEHULLOTT A REZGŐNYÁRFA LEVELE, DE MA IS, CSAK AZÉRT IS: KITARTÁS!” A FELELŐSSÉGREVONÁSIG! Az igazi semleges szomszéd V ) Rooseyelt és Sztálin találkozásakor Sztálin rá­mutatott arra a tényre, hogy a Szovjetuniót min­denkor ellenséges szomszédok vették körül. Az urak által kormányzott Lengyelország, a fasisz- taszerü különosztagos Románia, állandóan nyug­talanította a békés Oroszországot. Ennek a meg­egyezésnek sikertelensége vezetett a Szovjetunió szomszédainak szovjetizálására s ma ezek a szo­cialista országok védőbástyaként veszik körül a Szovjetuniót. Az Egyesült Államok repülőbázisokat épitett ki Törökországban, Pakisztánban, Nyugat-Német országban és Norvégiában, körülvéve és blokád alatt tartva a Szovjetet. Hiába volt a két Német­ország egyesítésének ajánlata, a teljes semleges­ség alapján, ez nem- sikerült. Ausztria látszólagosan semleges; ez az auszt­riai békeszerződés legfontosabb pontja, de aki is­meri a mai Ausztriát, az tudja, hogy ez a semle­gesség csak a felszinen mutatkozik. Ausztria nem volt semleges az 1956-os magyar ellenforradalom idején. Kávéházaiban hemzsegtek az ellenforradalmi fasiszta magyar emigránsok, akik csapatostól és fegyveresen mentek át a ha­táron, hogy a magyar ellenforradalmat segítsék. Ausztria igen jól keresett az odamenekült ma­gyar disszidenseken is, s az oda guruló dollárok is segítették és segítik ma is közgazdaságát. Te­hát nem számítható semleges államnak. Az egyedüli majdnem teljesen semleges állam a Szovjetunió határain Finnország. Az orosz szomszéddal való tárgyalások majdnem mindig előnyt jelentének a finneknek. Kérkednek is azzal, hogy ők éppen olyan népszerűek a keleten, mint a nyugaton. Az Egyesült -Államokban járt Rek- konen finn elnök joggal mondhatja, hogy Finn­ország az egyetlen független állam, amely a Szov­jettel baráti viszonyban áll anélkül, hogy a nyu­gati hatalmak jóakaratát elveszítené. A finn köztársasági elnök két Ízben látogatta már meg Moszkvát és Krusesev is kétszer járt Finnországban. A két ország között virágzik a kereskedelem és a kulturcsere is állandó. Az orosz lapok nyíltan megírták, hogy remélik Kekkonéh. újraválasztását. Az oroszok figyelemmel kisérik Finnország po­litikáját. ahol a polgári pártok mellett a kom­munista párt is helyet kap a parlamentben. A finn újságok “gentleman’s agreement” (hallgató­lagos megállapodás) alapján óvatosak a külpoliti­kát illetően és direkt támadást nem intéznek a Szovjetunió ellen. A parlament 200 tagja között 50 kommunista képviselő van. Az elnök pártjá­nak csak 47 szavazattöbbsége van, igy a kommu­nista képviselők jóakaratára gyakran szüksége van. Nehogy kommunista-barátnak minősítsék, mos­tanában ellátogatott Kekkonen elnök az Egye­sült Államokba és Kanadába, s kijelentette, hogy semmiféle hadi, vagy más segélyt Finnország nem fogad el; ha adnak kölcsönt, azt időben és kama­tostól visszafizetik. A finnek között sokan vannak, főleg a paraszt­ság és a fiatalság soraiban, akik egy harmadik utat keresnek, vagyis nem kívánnak választani az úgynevezett demokrácia és a kommunizmus kö­zött, hanem lelkileg is semlegesek akarnak ma­radni, nem mint Ausztria vagy Svájc. A belső kommunizmustól pedig nem félnek. Ha tehát van igazi semleges állam a szovjet határán, az talán Finnország. 45 UJ FOGORVOST kapott Borsod megye. Az uj körzeti orvosok egy része már elfoglalta állo­máshelyét, a többiek a hónap végén kezdik meg munkájukat, ; • 3t2X2i=289340%-í-2309801/3982 +34050=S98G 9472» | A SZÁMOK BESZÉLNEK 1 £ írja Eörsi Béla © • 312 X 2 J =289340% =2309801/3982 + 34050=8989472 •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom