Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-02 / 44. szám

SZAVAZZUNK A MUNKÁSPÁRTRA New York város szakszervezetei elhatározták, hogy nem lesznek többé a két vezető politikai párt üres ígéreteinek félrevezetett eszközei. Megalakították saját politikai párt­jukat, a Brotherhood Party-t és november 7-én uj, számotte­vő erőként vonulnak be New York város politikai életébe. Ennek a tényezőnek a város munkás- és kisebbségi nemzeti­ségi lakossága szempontjából óriási jelentősége van. A szak- szervezeti tagok, a néger, a portorikói és más nemzetiségi polgárok, közös összefogással saját pártjukon keresztül gya­korolhatnak nyomást a megválasztott politikusokra, hogy Ígéretek helyett tettekkel gondoskodjanak elhalaszt hatatlan szükségleteik teljesítéséről. Idővel ezek az elhanyagolt polgá­rok saját soraikból választanak majd képviselőket a városi, az állami és a szövetségi kormányba is. A Brotherhood Party programnyilatkozatát lapunk más ol­dalán közöljük. Nagyjából ezek a követelések képezik a város lakóinak legsürgetőbb szükségleteit. New York az átlagos munkabér terén a 19-ik helyet foglalja el az ország nagy­városai között. A luxus bérpaloták és hotelek árnyékában nyomortanyák és faji gettók terpeszkednek. Iskolarendsze rünk, közlekedési eszközeink leromlottak. A faji megkülön­böztetés a közélet több szintjén, de különösen a lakóhely, az iskolák és a munka- és kereseti lehetőség terén érezteti ká­ros hatását. Azonnali kitartó és becsületes intézkedésekre van szükség ezen problémák megoldásának életbeléptetésére. A Brotherhood Party ebben az évben Wagner polgármes­ter újraválasztását támogatja, abban a reményben, hogy — megszabadulva a Tammany Hall korrupt és kényszerítő ha­talmától — a demokrata párti jelöltek nagyobb figyelmet fognak fordítani a nép követeléseire. A Demokrata Párt korrupt gépezete ellen fellázadó párttagság, a liberálisok és a Brotherhood Party szervezett fellépése bizonyos biztosíté­kot nyújt erre a lehetőségre. A Brotherhood Party megalakulásának mélyebb és mesz- szebbható jelentősége abban van, hogy átlépte az amerikai szakszervezeti mozgalom eddigi hivatalos álláspontját, amit a vezetőség a munkásság érdekeivel és a haladás szellemével szöges ellentétben elfoglalt. Az AFL vezetősége évtizedek óta visszatartotta az amerikai munkásságot attól, hogy szer­vezett politikai akciókat vezessen, vagy hogy munkáspártot alakítson. Ezzel teljesen átengedte az ország vezetését az ipari és pénzügyi monopóliumok képviselőinek kezébe. George Meany ma is aktivan segíti a reakció politikájának érvénye­sülését úgy belföldön, mint a külpolitikában. Romboló követ­kezményei széles körben kézzelfoghatóan észlelhetők és a munkásság helyzetének leromlását vonják maguk után. . . A Brotherhood Party-hoz hasonló megmozdulások az or­szág más vidékein is folyamatban vannak. Ezeknek megerő­sítése elsőrendű, fontos feladat. A munkáspártok jogos népi követelései meg fogják nyerni a széles néptömegek támoga­tását. így lehetővé válik annak a szervnek a felépítése, ami olvan nagvon hiányzik az ország politikai életéből, EGY ERŐS ORSZÁGOS MUNKÁSPÁRT. November 7-én szavazzon minden newyorki polgár és csa­ládtagjai a Brothehood Partyra. Ezzel lehetőséget ad a mun­kásság önálló politikai pártjának kifejlődésére és megerősí­tésére, hogy ezen keresztül a nép is hozzászólhasson az or­szág közügyeinek vezetéséhez. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y Vol. X. No. 44. Thursday, November 2, 1961 . NEW YORK, N. Y ... . . _______________________ Szűnjön meg az &tomrobhantás! Csak a teljes leszerelés tudja megoldani az emberiség problémáját A Szovjetunió által folyta­tott atomfegyverkisérletek az általános leszerelés sürgős i megbeszélésére és az atom-. fegyverek termelésének azon­nali megszüntetésére kell, hogy osztökélyék az egészség­ért, a jövő generáció jólété­ért, de még inkább az atom­háború általi saját megsem­misülése miatt aggódó embe­riséget. Az atomtudósok közt fenn­álló ellentét az atomeső káros hatásának arányára vonatko­zóan nem változtat azon a té­nyen, hogy az atomrobbantá­sok megmérgezik a légkört és hogy ez évekig káros ha­tással lesz az emberiség egész ségére és fejlődésére. Ezért a világ népeinek azon rétege, amely törődik az emberiség jólétével, az atombomba első megjelenése óta küzdött az atomfegyverkisérletek beszün tetőséért. A mi sajtónk és la­punk olvasói kezdettől fogva támogatták ezt a küzdelmet. Leszögezzük, hogy jelenleg is ellena vagyunk mindenféle atomfegyverkisérletnek. Most, amikor a Szovjetunió a körülmények kényszerítő hatása alatt arra az elhatáro­zásra jutott, hogy felújítja atomfegyverkisérleteit, azt látjuk, hogy azok a háborús erők, amelyek a McCarthyz- mus bevezetésével és a terror módszereivel üldözték annak­idején a béke harcosait, ma I hisztérikus arányőkat öltő A SZEMÉLYI KULTUSZ KÉRDÉSE AZ SZKP. XXII. KONSRESSZUSÁH A küldöttek egyhangúan megszavazták Sztálin holttestének eltá­volítását a Lenin Mauzóleumból A Moszkvában ülésező szov­jet pártkongresszus 5,000 kül­dötte megvitatta a személyi kultusz és dogmatizmus kikü­szöbölésének kérdését. A fel­szólalók mind hangsúlyozták a párton belüli demokrácia fejlesztésének fon tosságát. Ennek kapcsán mutattak rá azokra a hibákra és túlkapá­sokra, melyeket Sztálin idejé­ben követtek el a 3ü-as évek tisztogatásai és a rákövetke­ző időszak folyamán. A személyi kultusz kérdé­sét a pártellenes csoport te­vékenysége hozta ismét az előtérbe. Köztudomású ugyan is, hogy 1956 februárjában, a XX. kongresszuson élesen megbírálta a párt vezetősége a demokratizmust és a szo­cialista törvényességet meg­sértő módszereket, amelyeket Sztálin alkalmazott. Ugyan­ekkor vetették el a dogmatiz- must és a háború elkerülhe­tetlenségét hirdető nézeteket és helyette a két rendszer bé­kés együttélésének lenini el­vét fogadták el. A XX. kongresszus után, 1957-ben a párt elnökségében j helyet foglaló Vorosilov, Mo­lotov, Kaganovics, Malenkov és Sepilov vezetésével műkö­dő csoport akadályozni akar­ta a XX. kongresszus határo­zatait. Az elnökségben sike­rült többséget szerezniük és megkísérelték Kruscsev eltá­volítását a párt első titkári funkciójából. A párt első tit­kárát a Központi Bizottság bízta meg hivatala betöltésé­vel és ezért Kruscsev össze­hívta ennek tagjait és ismer­tette előttük az elnökségben folyó vitát. A Központi Bi­zottság, a XX. kongresszus határozatainak megtagadása miatt s pártellenes tevékeny­ségükért, kizárta az említett 5 személyt tagjai sorából és jóváhagyta első titkárának politikáját a kapitalista és szocialista országok közötti békés egymásmelleit élés meg valósítása érdekében. A Központi Bizottságnak ez a nevezetes ülése 1957 júniu­sában játszódott le. A közbe­eső időben, 1959-ben összeülő jXXl. pártkongresszus külön­leges feladat — a hét éves terv javaslatának megvitatá­sa és elfogadása — céljából jött össze. Ekkor nem volt idő és alkalom a párt belső kérdéseinek és az elvi prob­lémáknak a megvitatására, így tolódott ki a mostani kongresszus idejére ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalá­sa. (Folytatás a 10. oldalon) tiltakozást szerveznek a Szov­jetunió ellen. Figyeljük meg, hogy a nagy címfeliratok nem a min- j den fajta atomrobbantások [ veszélyét ordítozzák, hanem csakis a szovjet kísérletek ve-! szélyére mutatnak rá. Figyeljük meg a N. Y. | Times tudósítójának, Walter Carlson-nak jelentését (okt. 30.) egy tüntetésről az ENSz és a Szovjetunió ENSz-kül- döttségének épülete előtt. Egy “uj szervezet... uj fel­iratokkal ... de sok régi és j ismerős arccal” tüntetett, j “Köztük volt dr. Fábián Béla, j Rév. Kovács Imre, a 69. utcai; református templomból, az ukránok az ismerős, kissé ko-1 pott feliratukkal: ‘Oroszok tá- \ vozzatoky Ukrajnából’. Egye- j sek áhítattal üvöltötték: “God Bless McCarthy”, mond­ja a jelentés. Nem. Ilyen urakhoz nem i csatlakozhatunk az atomrob- ! hántások elleni véleményünk j i kifejezésében. Támogatjuk azonban India ! delegátusát az ENSz-ben, aki ■ minden atom robbantás azon- j nali megszüntetésére nyújtott I be ajánlatot. Ezt viszont az Egyesült Államok megbízott­ja, Arthur Dean, élesen kifo­gásolta, mondván, hogy az összehasonlítás helytelen, hi­szen mi szerényen csak jelen­téktelen hatású bombácská- kat robbantottunk a föld alatt a Szovjetunió nagy erejű kí­sérleteivel szemben. Az aggódó emberiség tisz­tában van azzal, hogy min­den atomfegyver kísérletnek célja: atomfegyverek gyártá­sa. Atombombák gyártását háborús célokra indították meg. Hatásukat Hiroshimá- ban és Nagaszakiban próbál­ták ki és azóta is nagy lendü­lettel haladt előre fejleszté­sük. Egy percig sem volt két­ség aziránt, hogy az atom­fegyvereket a Szovjetunió és a többi szocialista állam meg­semmisítésére tervezett hábo­•u eszközének szánták a nyu­gati hatalmak, amelyek egy- deig egyedül voltak az atom­fegyver birtokában. Ven-e alapja a Szovjetunió íltal felhozott indokoknak, ímelyek a kísérletek feluji- ;ására késztették? Figyelem- ae kell venni azt, hogy ami­kor 1958-ban önállóan abba­hagyta a kísérleti robbantá­sokat, tisztában volt azzal a hátrányos helyzettel, amely­ben a nyugati hatalmakkal szemben állott, amely ok kor ■ háromszor annyi kisér ko rob hántással rendelkeztél mint a Szovjetunió. A N. Y. Times a . hé­ten vezércikkben ezt ir; : “Országunk védelmi és biztonsága — tehát ma­radása — megkívánj hogy a halál eszközeit jobba meg­ismerjük. .. Az Egyesük Ál­lamoknak csak egy módja van ezt az ismeretet megszerezni, ha felújítja a légkörben foly­tatott kísérleteket.” A Szovjetunió póz osan ilyen, a saját országa népe védelmére való hivat!, ássál végezte atomkisérletei . azzal a megerősödött háború ve­széllyel szemben, amit a nyu­gati hatalmak megteremtet­tek a II. világháború befeje­zése óta. Valódi-e ez a háborús ve­szély? Mit mondanak a té­nyek? A német militarizmust, a- melynek évtizedek óta kidol­gozott világhódító tervei van­nak, az amerikai monopóiha- talmak szövetségesül fogad­ták és háborús ütőerejét any- nyira megerősítették, hogy az ma Hitler hadi felkészültsé­génei is nagyobb. Azok a német erők, ame­lyek két borzalmas világhá­borút indítottak meg és több mint 50 millió ember halálát okozták, az atomfegyver bir­tokának reményében hangoz­tatjuk tervüket a II. világhá­(Folytatás a 10-ik oldalon) WWVIAAlWWIMMMMMWIMIAAMMMVMAAMWIMMnMMMMWVWUWWAMWAAMWMAMAMUWWin MAGYARORSZÁGI HELYZETE Nem a szociális származás, hanem a tehetség lesz az egyetlen fel­tétele a főiskolai felvételnek. — A protestáns egyházak a kormány gazdasági és társadalmi célkitűzését támogatják Az amerikai magyarnyelvű polgári sajtó és a jobboldali szervezetek állandó céltáblája Magyarország. Sűrűn lövik feléje mérgezett nyilaikat, amelynek az a célja, hogy az Egyesült Államokban élő nagyszámú magyarságban azt a hitet keltsék, hogy szülő­földjükön rosszul mennek a dolgok és az élet elviselhetet­len. Kedvenc témájuk közé tartoznak a volt középosztály elnyomásáról és háttérbe szo­ritásáról szóló beszámolók és az egyház valamint a papok üldözéséről szóló “történe­tek.” A napokban a N. Y. Times két oly hirt közölt, me lyek kihúzzák a talajt ezek­nek a propagandistáknak a lába alól és rádöbbenthetik az olvasókat az igazságra. A N. Y. Times elmúlt va­sárnapi számában közölték Kádár János miniszterelnök nyilatkozatát, amelyet a par­lament előtt tett mielőtt a moszkvai XXII. szovjet párt- kongresszusra utazott. Ebben a három órás nyilatkozatban, amelyet a nyugati sajtó ak­kor elhallgatott és csak most közölt, a miniszterelnök beje­lentette, hogy a kormány szá­mításba vette az egyetemi és főiskolai felvételeknél ezen­túl nem helyez súlyt a szo­ciális származásra. A tehet­ség az egyetlen követelmény, am'- tekintetbe vesznek. (Folytatás a 10-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom