Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-26 / 43. szám
12 AMERIKAI magyar szó Thursday, October 26, 1961 SZEPTEMBERI ÜNÜNEP — Szlovenszkói riport — Kevés várost ismerek, amely a szeptemberi , vcröfényes napokban olyan szép lenne, mint Kosice. A virágillat a gyümölcsérés illatával vegyül s mindezt az őszbchajló napfényzuhatag árasztja el. És ebben a fényes uuhatagban széltében- hosszában nő a város: üzemek izmosodnak, terebélyesednek, máról holnapra uj sugárutak bontakoznak ki pompás korszerű épületekkel és e hatalmas iramú fejlődés közepette úgy tűnik, j mintha mindez csak előkészület lenne ama gigantikus épülő üzem befogadására, amelynek egyelőre csak az árnyait ismerjük, és amelyet Kelet-Szlovákiai Vasműnek hívunk. Az iskolák ünnepi tanévnyitó napján az épülő vasmű láthatatlanul is jelen volt. Az ünnepi szónokok megemlítették.. . de ha egy szóval sem jelezték volna, akkor is az épülő, nagy mü tanítóra és tanítványra egyaránt kihat. Szeptember 1-én a magyar tannyelvű ipariskola és a tizenkétéves középiskola évadnyitó ünnepén vettem részt. Az ipariskolában nyolc órakor reggel a Komenskv utcai épület udvarán több mint 400 fiú és lány gyűlt össze Szlovákia városaiból és falvaiból, hogy meghallgassák igazgatójuk és a párt küldötte ünnepi felszólalását. Mind az igazgató, mind a párt küldötte megmagyarázta a diákoknak a mai világhelyzet feszültséget, a Szovjetuniónak, a világ népeinek megalkuvás nélküli békeharcát az imperializmus ellen, majd a szocialista hazafiság jelentőségére hivták fel a diákok figyelmét. Befejezésül az iskola CSISZ elnöke szólt diáktársaihoz. Kiemelte, hogy a tanulók, a GSISZ-tagok jó tanulással szolgálhatják a békét, igy szolgálhatják szocialista hazájukat, amely fejlődésükért komoly áldozatot hoz. Tapsviharral ért véget az ünnep; nekem még annyi időm volt, hogy egy pillantást vessek az elsősök osztályaiba, ahol a padokon minden ülőhely előtt tornyosodtak a tanszerek,: melyekét iskolaügyünk minden tanulónak díjtalanul juttatott: Körzőkészlet, logarléc, töltőtoll, rajztábla, számos vonalzó és töltőceruza egészítette ki a tan szereket, melyeknek értéke 500—-600 korona között mozog. Amig nézem a tanszereket, az egyik tanító azt is megsúgja, hogy könyveket is kapnak. Ugyanakkor azt is megtudom, hogy a magyar tannyelvű ipariskolában az elsősök száma 108-at tesz ki. El lehet képzelni, hogy országos viszonylatban hány körzőkészletet, tollat, vonalzót kellett elkészíteni az elsősöknek. De nincs sok időm eltűnődni e horrobilis számon és összegen, sietek, ott szeretnék lenni a 12- éves magyar tannyelvű középiskola megnyitásán is, amely 9 órakor kezdődött. Jókor érkeztem. Itt is az udvaron gyűltek össze a tanulók, félkör alakban helyezkedtek el, elől elsősök, akik ma lépték át először az iskola küszöbét. Apró kis kezükben zavartan virágcsokrot szorongatnak, rózsás arcukon és felszeg magatartásukon látni, ... érzik, hogy valami újnak a küszöbére érkeztek. Mögöttük ünnepi öltözetben, nyakkendősen a pionírok már egészen otthonosan mozognak, ők azok, akik az ünnepi szónoklatok után a színre lépnek, mosolyogva először a tantestület és a szülök előtt, majd társaik felé fordulnak illedelmesen meghajolva, ünnepi elfogódottsággal először magyarul, majd szlovákul szavalnak. Máig is sajnálom, hogy nem sikerült legalább fényképen megörökíteni ezt a virággal és szeptemberi napfénnyel átszőtt képet, amely oly hi- ven fejezte ki e nap jelentőségét, gyermek, szülő As tanító varázslatosan szép ünnepét. iRácz Olivér igazgatóval csak rövid ideig volt módomban elbeszélgetni az iskola tanítványairól. Megtudom, hogy tavaly 38-an érettségiztek az iskolában és ezek részben főiskolákra iratkoztak be, részben üzemekben helyezkedtek el. A főiskolái felvételnél nem voltak különösebb nehézségek. Már az érettségi bizottság elnöke megállapította, hogy az érettségizett diákok nemcsak jól ismerik a szlovák nyelvet, hanem kifogástalan a kiejtésük és gazdag szókinccsel rendelkeznek. Ugyancsak az elnök állapította meg, hogy a magyar nyelvben minden területen kimagasló eredményeket értek el. Jól ismerik a klasszikusokat és a szocialista irodalmat. Jártasak a csehszlovákiai magyar irodalomban és behatóan ismerik a szlovák-magyar kulturális, irodalmi kapcsolatokat. Az iskola diákjai egyébként az ifjúsági alkotóversenyen igen szép eredményeket értek el. Szó szerint idézem ezúttal Rácz igazgató szavait: . “Büszkék vagyunk rá, hogy nemcsak a magyar, hanem a szlovák szavalatban is sikerült dijat nyerni. A magyar szavalok országos viszonylatban egy első s több második és harmadik. • dijat nyertek.” A szülők és a tantestület együttműködésére mi sem jellemzőbb, mint hogy tavaly a csehszlovákszovjet barátság hónapjában a tanítók és szülők közös-kulturális estén léptek fel igen nagy sikerrel. Az est bevételét, 6000 koronát egy televíziós készülék vásárlására fordították, amelyet az iskolának ajándékoztak. Schulz Gyögytől, az ipariskola igazgatójától diákjainak előrehaladásával kapcsolatban megtudom, hogy tavaly az itteni iskolában és a vidéken elhelyezett esti osztályokban összesen 147-en érettségiztek. Valamennyien elhelyezkedtek. Eriül a Szlovák Nemzeti Tanács iskolaügyi osztálya gondoskodott. Az ipariskola ugyanis még az érett ségi előtt pontos kimutatást kapott, hol, melyik üzemben, hány technikust keresnek. Értől a tantestület a diákokat' értesítette, igy módjukban volt képességeik és hajlamaik szerint megfelelő állást választani, aki pedig folytatni akarta tanulmányait, főiskolára jelentkezhetett. Arra a kérdésre, vajon a tantestület figyelemmel kiséri-e az iskolából kikerült diákok további pályafutását, az igazgató egy "halom levelet mutat, amelyet különböző üzemekből, főiskolákból kapott a diákok munkájáról, fejlődéséről. Itt fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy Schulz igazgató nem rest, sokszor mégteszi azt is, hogy egy-egy diákját személyesen is felkeresi a munkahelyén, vagy a főiskolán, ahol tájiul. Noha egészsége nincs a legnagyobb rendben,.ha diákjairól van szó, nem ismer fáradságot, örörtjmel mutat néhány levelet, amelyeket kincsként őriz és amelyek igazolják, hogy fáradhatatlan, lelkiismeretes munkássága nem vész kárba. így például a kosicei Műszaki Főiskola Rajczy Lászlót, a második évfolyamból, mint kiváló diákot állami ösztöndíjjal a Szovjetunió főiskolájára küldte. HAZAI HANGULATOK Kalifornia bortei'melői, a kereskedelmet szabályozó kormányrendeletre 80 millió gallon bort nem fognak árubabocsátani a hazai ipacon. Ennek egy részét átdolgozzák ipari alkohollá, a többit megsemmisítik. Indoktalan pusztítás? Dehogyis. A borkészlet csökkentése 10—15 centtel emelni fogja a bor árát quartonként az üzletekben. • Az Egyesült Államok legnagyobb hirlapjában, a N. Y. Timesban hirdetés jelent meg egy magát szintén legnagyobbnak nevezett vegyeskereskedő cég neve alatt. A hirdetés Radar-Gard név alatt készüléket ajánl megvételre autóvezetőknek. “Ra- dar-Gard uj elektronik készülék, amely előre figyelmeztet félmérföld körzetben felállított sebesség-ellenőrző radar- gépezet létezésére. Felfogja a radar sugarakat és hangos jelzéssel a sebesség csökkentésére figyelmezteti a kocsiveze- tőt.” . A hatóságok, amelyek kétségbeesetten keresnek módszereket a felelőtlen gyorshajtás okozta szerencsétlenségek és halálesetek csökkentésére, most törvényhozással szeretnék eltiltani az uj jelzőkészülék forgalombahozatalát, A már meglevő törvények ugyan módot nyújtanak arra, hogy a hirdető céget, a hirdető újságot és a törvényszegésre buzdító jelzőkészülék gyártóit “cinkosság” vádjával bíróság elé állítsák, ám a “szabad vállalkozás” szelleme nem tűrné meg az igazságszolgáltatás ilyen alkalmazását. • Ebben az évben csak 50 “debutante” bálra számítanak a tavalyi 80 helyett a newyorki előkelő társaságban. “Az idén kevesebb bemutatásra érett fiatal hölgy van”, jelenti egy evvel foglalkozó ügynökség. A Sheraton Hotel vezetője viszont arról panaszkodik, hogy amit eddig nem szoktak megtenni, az. jdén még az árak iránt is. érdeklődnek a társadalmi előkelőségek. Ezért kénytelenek voltak kedvezményes árajánlatot tenni: 14,000 dollárt 400 személy részére és 82 ezer dollárt 1,000 személy részére. Igazán olcsó! Szegény Henry Ford, a Il-ik. ő két leánya részére tartott “bemutatót” külön-külön, s ezek 250 Izsóf György, a prágai Elektrotechnikai Főiskola gyengeáramú fakultásán az első évfolyamban kitüntetéses tanulmányi eredménnyel végzett. Harsány Aurélt, a kosicei malomüzem főmechanikusát újítási javaslataiért már több Ízben jutalmazták. Egyébként tagja a szocialista mun- kabrigádnak. És lehetne még folytatni a felsorolást az ipariskolában érettségizett diákokról, de úgy vélem, ennyi is elég. Biztos, ezek a szép eredmények arra serkentik a tantestület tagjait, hogy továbbra is kitartó szorgalommal foglalkozzanak a diákok előmenetelével. Arra a kérdésre, nincsenek-e a diákoknak nehézségei a szlovák szakkifejezésekkel kapcsolatban, Schultz igazgató ezeket válaszolja: — Több kísérletezés vitán arra az eredményre jutottunk, hogy a szlovák műszaki nyelv elsajá- titása akkor eredményes, ha a diákoknak először anyanyelvükön magyarázzuk meg és utána lefordítjuk szlovákra. A feleléseknél a szlovák kifejezéseket és a fontosabb fejezeteket ugyancsak szlovákul mondja el a diák. Adela Férjencikova szlovák szakos tanítónő ezt a módszert helyesli, mert eredményes, azzal egészíti ki csupán, hogy kevesli a két órai szlovák nyelvoktatást. Fontosnak tartja ezért, hogy a szaktanítók még nagyobb gondot fordítsanak a szakkifejezések szlovák tanítására. Itt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a tankönyvkiadónak gondoskodnia kellene egy tankönyvről, amely szótárként magában foglalná a legfontosabb (a leggyakrabban előforduló) műszaki kifejezéseket. Eerjencikova munkástársnő most ilyen szótár összeállításán fáradozik. Eddig már több mint 2000 műszaki kifejezést gyűjtött össze. Biztos, ha az iskola a tankönyvkiadótól megbízást kapna egy ilyen tankönyv összeálli tusára, rövidesen elkészülne és ez nagyban elősegítené a diákság előrehaladását s a magyar tannyelvű ipariskola még nagyobb, még szebb eredményeket tudna felmutatni. Szabó Béla ezer dollárjába kerültek, külön-külön. De nem baj, úgyse a saját zsebéből fizette. A Ford-mun- kások ugyan nem voltak hivatalosak az estélyekre, de szorgos tevékenységükkel kivették részüket azok sikerében. • Nyolcgyermekes anyát pakolt attak ki Brooklyn- ban, a 442 Blake Avenue alatti házból. Mrs. Hernandez, állapotos, portorikóü asszony nem is volt otthon, mikor székeit, ágymatracait és asztalait kitették a járdára, mert hátralékban volt a házbérével. Ráadásul, a kilakoltatási rendelet hatásosabb kivitelezésére, a hatóságii emberek egy másik Hernandez nevű asszonyt is kilakoltattak, bár az ő lakbére pontosan rendezve volt. A felháborodott szomszédok képtelenek voltak a háziúrral érintkezésbe lépni, mert csak a címét ismerték: egy postafiók számát. Voltak,,akik szó- bahozták a ’80-as évek nagy munkanélküli nyomorát, amikor a kilakoltatott szegény családok bútorát a szomszédok teketória nélkül vissfcavit- ték az üres lakásba. “Ha a Brotherhood F/írty megerősödik”.. . méláztak a még bátortalan szomszédok. Három volt kubai rendőrtisztet tartóztattak le New Yorkban, miután 2,200 dollárt raboltak egy étkezde pénztárosától. A rendőrségen azt mondták, hogy a Castro elleni harcra gyűjtenek pénzt. Még nem engedték őket szabadon. • Jacob S. Potofsky, a férfiruha készítők szak- szervezetének elnöke, egy tiszteletére rendezett banketten mondott beszédében megállapította, hogy bár sikerült az antiszemitizmus külső jeleit csökkenteni “a faji diszkrimináció egy uj formája van terjedőben, amely csöndben, diszkréten, de vasmarokkal működik: ... Néha egy előkelőbb lakókerületen kerül nyilvánosságra, vagy golfozók klubjában, esetleg egy bank. vagy biztositó társulat tisztviselőkarában.” • Michael A. Musmani, a Pennsylvania állami főbiróság tagja 706 szavas levelet irt a Cincinnati Reds nevű baseball-csapat ügykezelőjéhez, amelyben a nevük megváltoztatását ajánlotta. Borzalmas látvány lenne egy ilyen fejeim az újságokban: “Reds Murder Yanks”, ha esetleg a cincinnati-i csapat győzne, “rettenetes ijedelmet okozna Amerikában”, irta Musmano. W. R.
