Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-19 / 42. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 19 1961 A CHAMBER OF COMMERCE ORSZÁGOS MOZGALMA Fronttámadást szervez a hagyományos demokratikus jogaink ellen A U. S. Chamber of Commerce a nagyipar és nagytőke egész országra kiterjedő szervezete, amelynek a profíthalmozás után a szakszervezetek üldözése a legfontosabb célkitűzése. Tagjai a legideálissabb állapotot az “open shop”-ban látják ahol nem kell a munkások képviseletével, a szak- szervezetekkel tárgyalni, nincsenek munkáskövetelések és az alkalmazottak egyedül a munkáltatók utasítását követve dolgoznak, termelnek és növelik a profitot és — gazdáik szerint —köszönettel tartoznak a számukra kiszurkolt éhbérért. A C of C sohasem adja fel kísérleteit a szak- szervezetek megszüntetésére az országban. Az eszközök sokasága áll rendelkezésére aláásni a munkások jogait. Az üzemi kémek, besúgók, magánrendőrök, a törvényhatóságok, kormány ügynökségek és tisztviselők, a kongresszusi lobby-k és maguk a kongresszusi tagok nagy igyekezettel állnak rendelkezésére — szolgálatuk bőséges'meg jutalmazása Ígéretében. Csak a munkások szervezettségének és ellenállásának köszönhető az, hogy a C of C-nek nem minden kísérlete sikerül. így fennakadást szenvedett az a mozgalma, amellyel minden államban “right-to-work” törvényeket akart bevezetni a szakszervezetek meggyengítésére és a munkás jogok leszűkítésére. 17 államban azonban eredményt ért el. Uj lendülettel indul ismét Az “AFL-CIO News” jelenti, hogy a Chamber of Commerce nyílt kampányt indított a union shop torvénytelenitésére “bárhol és bármilyen formában létezik”. Uj bizottságot szervezett meg e célra, a Special Committee for Voluntary Unionism névvel, amelynek vezetője a C of C pénztár- noka, Wofford B. Camp, aki egy óriási kaliforniai mezőgazdasági korporáció elnöke. A 22 tagú bizottságban olyan ipari és üzleti vezetők vesznek részt, akiket az AFL-CIO tisztviselők a különböző államokban “rosszhirii szakszervezet ellenes” elemeknek bélyegeznek és kimutatják, hogy egyesek közülük tagjai voltak a National Right-to-Work Committee-nek, amely eddig ezt a kampányt vezette. Az ultra-joboldaliak elégedetlensége az eddigi eredményekkel a szakszervezetek elnyomása terén, az elindítója ennek az uj kísérletnek, mondotta John M. Redding, a National Council of Industrial Peace igazgatója. A cél az, hogy uj erőt és nagyobb pénzösszegeket állítsanak ennek a reakciós mozgalomnak a szolgálatába. A szervezett munkások esküdt ellenségei Kicsodák ennek az országos reakciós élcsapatnak a vezető tagjai? Az AFL-CIO állami központjai ismertetést adnak róluk, mert közelebbi környezetükben munkásellenes tevékenységük jól ismert. Mr. Camp, a bizottság elnöke, a kaliforniai AFL-CIO szerint, multimilliomos gyapot- és lu- cernátermelő és üzlettárs különböző mezőgazda- sági feldolgozó érdekeltségekben. “Számos és ki- terjedt munkásellenes aktivitásáról ismert” és bőkezűen támogatta az 1958-as sikertelen kísérletet a .“right-to-work” törvény elfogadására Kaliforniában. A texasi AFL-CIO azt mondja Howard Jensen- ről, hogy alelnöke és jogtanácsosa a Lone Star Steel korporációnak Dalías-ban és hogy “talán ez a vezető szakszervezet romboló társulat egész Texasban”. Ugyancsak texasi John Ben Shepperd is, aki előzőleg állami ügyész volt és “munkás- és liberális üldöző múltja visszanyulik a 2. világháború előtti időre.” Robert H. Span, Oklahoma City egyetlen két napilapjának a tulajdonosa, aki üzeméiből kiüldözte a szedők és a nyomdászok összes szakszervezeteit. Egyik megalapítója az oklahomai Right to-Work Committee-nek. Florida üzleti érdekeltségeit Frank Ault képviseli ebben a disZes társaságban. Épület tető vállalkozó, aki csak- szervezetlen munkást alkalmaz, elnöke az állami Right-to-work Committee-nek és számos törvényjavaslattal erősítette Florida mun kásellenes közigazgatását. Hasonló jellegű ismertetést nyuj az AFL-CIO News a Chamber of Commerce bizottságának többi tagjairól is, akik igy egymás között kb. 17 államot képviselnek, köztük a vezető ipari államokat, mint Pennsylvania, Minnesota, Wisconsin, Kansas, Indiana és más déli és középnyugati államokat. A C of C nem hagyja számításon kívül az olyan reakciós szervezetek segítségét sem, mint a Birch Society, ß. Ku Klux Klan, s.tb., akik széthúzást hoznak létre a munkástömegekben félrevezető propagandájukkal. Legerősebb méregnyiluk a kommunistaellenesség, mert minden munkásjogot és demokratikus megmozdulást azzal próbálnak érvényteieniteni, hogy kommunista eredetűnek bélyegzik meg. A soviniszta fajgyűlölet egy másik eszközük, amivel a szakszervezetek erejét gyengítik. A szakszervezeteknek és a polgári közösség becsületes rétegeinek összefogására van szükség ahhoz, hogy a reakció ezen újabb támadását visz- szaverjék. Bármilyen irányból jön a támadás a nép és különösen a munkásság jogainak aláásásá- ra, az az egész ország hagyományos demokratikus szellemét gvengiti és meggátolja a haladást minden téren. “Lépés a fasiszta állam felé” John L. McClellan munkásgyülöletéről ismert arkansasi demokrata szenátor, törvényjavaslatot nyújtott be, amely a közlekedési iparokban történő minden sztrájkot szövetségi büncselekedetnek minősítene és az abban való részvételt egyévi börtönnel és 50,000 dollárig terjedhető pénzbírsággal büntetne. McClellan a javaslatát röviddel a kongresszusi ülésszak vége előtt nyújtotta be, néhány jobboldali szenátor támogatásával.. Kifejezte reményét, hogy a jövő januárban összeülő kongresszus gyorsan intézkedni fog ajánlatának törvénnyé való emelésére. McClellan szenátor eddigi — és sok esetben eredményes -— kísérleteit a, szakszervezetek gyen gitésére és a munkások jogainak megcsonkítására. egv újabbal toldotta meg. Legújabb ajánlata a vasutas munkások között okozott nagy felháborodást, akik amugyis a vasúttársaságok állandó támadásának vannak kitéve. Ha nem volnának erős szakszervezeteik, a vasutmunkások felét elbocsátanák a munkából. Állandóan azzal vádolják őket, hogy sokan közülük felesleges munkakört töltenek be, amit “featherbed”-nejí neveznek. Roy E. Davidsón, a Brotherhood of Locomotive Engineers elnöke, egy szakszervezeti gyűlésen kijelentette: “Mivel megfosztana bennünket a sztrájk jogától . . A McCléllan-javaslat hatalmas lépés a fasiszta állam felé.” “Akár besorozhatnának bennünket a hadseregbe, vagy koncentrációs táborba küldhetnének”, mondotta-Davidson, a javaslat elleni határozott véleményét kifejtve. Ismertette azt a széles mozgalmat,’ amit demagógok s munkásellenes elemek vezetnek és amelynek ez a javaslat csak egy része, hogy a “sztrájk” szót tisztátalannak nyilvánítsák. “A sztrájk joga szabadságunk egyik alapköve”, jelentette ki. “Hogyan harcolhat a Brotherhood és más szakszervezet az ellenünk felsorakoztatott nagy kapitalista kombinációk ellen, ha megfosztanak bennünket ettől a gazdasági fegyverünktől.” Félrevezetésnek és hazugságnak nevezte azt a hírverést, hogy a, törvényjavaslat egyedül Jimmy Hoffa és a Teamsterek ellen irányul. “Nem azért hoznak törvényeket,-hogy egy ember, vagy egy. szervezet ellen használják fel”, mondotta Davidson. Ha a javaslat törvénnyé válik, akkor “kényszer egyezkedést erőszakol ránk. Ha szervezetünk nem adja be a derekát gyorsan a tárgyalóasztalnál, ak kor a nézeteltérés valamilyen kormánybizottság elé kerül, amely ránk diktálja a munkabért és a munkaviszonyokat. Ilyen körülmények között a vasúttársaságok nem érzik kötelezőnek a velünk való komoly tárgyalást.” Washingtonban a vasutasmunkások különböző szakszervezeteinek vezetői megtárgyalták a McClellan sztrájkellenes javaslatot és egyhangúan ellene foglaltak állást. Megbízták ügyvédeiket, hogy tanulmányozzák és készüljenek fel harcolni ellene a következő kongresszusi ülésszakon. A Broiherhooá Parly készül a választásra “A Brotherhood Partv nem ideiglenes, hanem áhandó szervezet marad”, jelentette be Harry Van Arsdale, a párt elnöke, a múlt héten a Central Labor Council gyűlésén megjelent 2,000 üzemi megbízott előtt. Megelégedéssel mutatott ai ra, hogy tagok “hat nap alatt 57,000 aláírást gyűjtöttek, hogy a pártot választási listára juttassák.” A gyűlésen a newyorki munkástömegeknek a november 7-iki választáson való "teljes számú részvételét tárgyalták meg és hogy a szavazatukat a Brotherhood Party neve alatt érvényesítsék. A városi munkástanács egymillió AFL-CIO- hoz tartozó munkást képvisel. Az üzemi megbízottak lelkesen fogadták a Teamster-lokálok newyorki tanácsának elnökét, John O’Rourket, aki kijelentette, hogy a “Teamsterek 100 százalékban támogatják a Broth erhood Party-t”. A Transport Workers Union 100-as lokáljának elnöke, Mathew Guinan utalt a ’30-as évek harcos szellemére. “Ha abban a szellemben haladunk, akkor biztosan győzünk,” mondotta. Mike Quill is felszólalt és munkára buzdította a szakszervezeti megbízottakat, hogy “még sok érintetlen forrás áll rendelkezésünkre, ahonnan munkáspárti szavazókat lehet nyerni”. Az Épület Alkalmazottak Szakszervezete nevében Dave Sullivan elnök megállapította, hogy “ez az első alkalom, amikor a munkások 100 százalékban saját politikai pártjukat támogatják”. Jay Rubin a Hotelmunkások elnöke arra figyelmeztetett, hogy “november 7-én mindenki a Brotherhood Party-t fogja figyelni.” A női szavazók fontossága May Healy a Hotelmunkásoktól, a női szavazókat is a szakszervezetek figyelmébe ajánlotta, akiket meg lehet nyerni a munkáspárt támogatására. Theodore Kheel, állami egyeztető is megígérte, hogy a Brotherhood Partyra fog szavazni. Felszólalt még William Bove, a Brotherhood of Sleeping Car Porters alelnöke, Mike Sampson, a Utility Workers Union-tól, Donald Menagh, a' Central Labor Council jogtanácsosa, Arnold Beich man, a villanyszerelők szakszervezeti lapjának szerkesztője és Armand D’Angelo, a Brothehood Party igazgatója, aki a program keresztülvitelének módszereiről beszélt és kijelentette, hogy 20 ezer választási kampánymunkásra van szükség a győzelem biztosítása érdekében. h Ü8I közgyűlés elitélte a dél-afrikai külügyminiszter beszédét Okt. 11-én délelőtt az ENSz-közgyülés plénuma folytatta az általános politikai vitát. Louw dél- afrikai külügyminiszter a kormány fajüldöző politikájával szemben világszerte megnyilvánuló tiltakozást “Dél-Afrrka belügyeibe való beavatkozásnak” nevezte és hangoztatta, hogy “kormánya a bírálatok ellenére sem hajlandó eltérni a faji kérdésben folytatott politikájától.” Louw beszéde nagy felháborodást keltett az afrikai küldöttek sorában. Libéria képviselője követelte, hogy töröljék Louw beszédét a közgyűlés hivatalos jegyzőkönyvéből. Támogatta a libériái javaslatot Adjei ghanai külügyminiszter és több más afrikai küldőit is. Ezután parázs vita támadt arról, hogy helyt adjanak-e a libériái javaslatnak vagy sem. A délutáni ülésen folytatódó Vitában "vVachuku nigériai külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Louw beszéde súlyosan sérti az összes afrikai országokat, de éppen igy sérelmes a közgyűlésre nézve is. A Dél-Afrikai Köztársaság következetesen az ENSz-tagsággal összeegyeztethetetlen magatartást tanúsít — mutatott rá a nigériai külügyminiszter. — Ezért a legjobb lenne kizárni a világszervezetből. Wachuku ugyanakkor felkérte Libéria képviselőjét, hogy vegye újból fontolóra javaslatát. Rámutatott, ha törölnék a hivatalos jegyzőkönyvből Louw beszédét, ezzel az afrikai országok önmagukat fosztanák meg egy Dél-Afrika ellen irányuló hatékony fegyvertől. Libéria képviselője ezután visszavonta javaslatát és ehelyett azt indítványozta, hogy a közgyűlés Ítélje el a dél-afrikai külügyminiszter sértő megjegyzéseit. 1 i ■ c v Ezt a javaslatot a közgyűlés megszavazta. MMVHVtAMMAMVMAnWVWWnWWMVWWAMVWAM MENTŐCSÓNAK nagyságú kis vitorlással a perui Callaóból Polinézia felé útnak indult Michel Marmot 23 éves svájci fiatalember. Útját a Csendes-óceánon át magányosan teszi meg. Tartalékmotorral és rádióadóval felszerelt jármüvén hathavi élelmet visz magával.
