Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-16 / 7. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 16, 1961 Szenzációs Ítélet Monopóliumok, magasállásu ipari vezetők árdrágításért pénz- és börtön­büntetést kaptak Nagyüzleti körökben ' dermesztő meglepetést okozott egy philadelphiai körzeti bíró szokatlan eljárása, amikor börtön és pénzbüntetésre Ítélt nehézipari villamos felszereléseket gyártó orszá­gosan vezető helyet elfoglaló vállalatokat és-ma­gasállásu vezetőket. J. Cullen Ganey biró összesen 1,924.500 dollár pénzbüntetést szabott ki vállalatokra és egyének­re, azonkívül hét 30 napos börtönbüntetést és 27 felfüggesztett büntetést. A kormány által ellenük emelt vádak a trösztellenes törvényekbe ütköz­nek, vagyis közös megállapodással rögzítették termékeik piaci árát és ahol árajánlatokat kértek tőlük, azt is közös megállapodás alapján adták be. Testvériesen megosztozkodtak a rendeléseken és felosztották egymás között a jelentékenyebb pia­cokat. Levelezésükben rejtjeleket használtak a határozatok közlésére. A nagyobb profit érdeké­ben, a “szabad vállalkozással” visszaélő manipu­lációk áldozatai között a kormány, a városok és községek adminisztrációi, kiskereskedők és gyá rosok vannak, végeredményben azonban az egész amerikai nép az, amely a számlákat fizette. 7,50Í)-tól 185,000 dollárig terjedő pénzbüntetést kapott 29 cég, köztük olyan közismertek, mint a General Electric Co., Westinghouse Electric Corp., Allis-Chalmers Manufacturing Co., Allen- Bradley Co., Square D Co. és mások. 45 vállalati vezető kapott pénzbüntetést, köz­tük heten 30 napos börtönbüntetést is. Ezek kö­zül 3 a General Electric, 2 a Westinghouse, 1 a Cutler-Hammer és 1 a Clark Controller vállalat vezető tisztviselője. Tekintve, hogy egy és háromnegyed millió dol­láros becsapásról van szó, a büntetéseket a legna­gyobb igyekezettel sem lehet súlyosaknak nevez­ni. A megrökönyödést nem is ez váltotta ki a mo­nopóliumok között, hanem az, hogy ilyesmi egy­általán megtörténhetett. Hiszen ez nem , az első eset, hogy a kormány a Sherman-törvenv alapján trösztellenes vádakat emelt cégek ellen, amelyek istenadta kapitalista természetüknél fogva nem ke­rülhetik ki a rendszerben a közönség becsapására olyan sűrűn kínálkozó alkalmakat, de a múltban mindig az történt, hogy ha rajtacsipték őket, ak­kor bűnbánóan bevallották tévelygéseiket és mi­után megígérték, hogy “többé nem teszem”, a büntetést elkerülték. Az eljárás ebben az esetben is hasonló volt. A vádakat a nagyesküdtszék kb. egy évvel ezelőtt hozta meg. Hogy a tárgyalást elkerüljék és várva az ügy szokot elintézését, a vádlottak részben bűnösnek vallották magukat, részben elálltak a védelemtől. Ezzel elestek attól a lehetőségtől, hogy az ítéletet megfellebbezzék. A rendszer védelmében Még nem lehet tudni, hogy mi késztette Gan- ley bírót — aki elnézéséről és megértéséről is­mert — arra, hogy ez esetben az üzleti világ szem­pontjából oly szigorú büntetést rójjon ki. A vé­dőügyvédek minden taktikájára és rábeszélésére sem volt hajlandó az ítéleteket felfüggeszteni vagy enyhíteni. Az ügvédek különösen a börtön- büntetést igyekeztek elhárítani, mert az igen le­alázó ügyfeleik számára, akik magas társadalmi pozíciót betöltő vezető egyéniségek, akik minden jótékonysági megmozdulásnak nevük és pozíció­juk súlyával adtak jelentőséget. Az egyik ügyvéd a kormányügyészqket “hidegvéfü”-eknek nevez­te. akik “nem értik meg, hogy mit jelent Mr. Ginn részére (a GE egyik alelnöke) az, hogy rács mögé teszik közönséges gonosztevők közé, akiket sikkasztásért és más komoly bűnökért Ítéltek el.” A Westinghouse-beliek ügyvédje igy fakadt ki: “Ha a kormány börtönbüntetéssel akarja lehe­tetlenné tenni, hogy a jövőben hasonló bűnt kö­vessenek el, akkor egy olyan büntetőmódszer­hez tér vissza, mit már 100 évvel ézelőtt félre­löktek.” Az ügyvéd ezzel valószínűleg nem a közönsé­ges emberi halandókat gondolta, hisz azokkal szemben ma is a büntetésnek ezt a módszerét használják a hatóságok. Késeibb még igy folytatta : “Mit számit, hogy a kormány 30 napot vagy 60 napot ajánl, vagy még többet. A számottevő az, hogy egyáltalán átlépik a börtön kapuját.” De az elitéit milliomosok magas üzleti és társa­dalmi hirnevének megvédésénél sokkal fontosabb volt védelmére kelni az amerikai üzleti szellem­nek, a “szabad vállalkozásának, amelynek szent­ségét és tisztaságát a birósági Ítélet igen veszé­lyeztette. Ennek a fontosságát a biró is megér­tette és vádbeszédében utalt is erre. A “szigorú” ítéleteket azzal indokolta meg, hogy a vádlottak, “a korporációk és az egyének egyaránt botrányo­san gúny tárgyává tették gazdasági eszményünk képmását, a szabad vállalkozást, amit országunk­ban vallunk és amit a szabad világ mintaképe­ként ajánlunk fel az állami ellenőrzés és az azt elkerülhetetlenül követő diktatúra helyébe!” Elitélőleg beszélt a korporációkról és a felső vezetőkről, akik felelősek az üzleti tervek kidolgo­zásáért és sajnálta, hogy bizonyítékok hiányában a főbünösök nem kerültek a bíróság elé. A vád­lottak közül is csak azokat sújtotta börtönnel, akik ilyen felelősségteljes állásban éltek vissza a helyzetükkel. Reményének adott kifejezést, hogy a biinvallomás azt jelenti, hogy “ez a ha­talmas iparág ráeszmél a versenylehetőségek ér­tékére és a jövőben országunk gazdaságát a sza­bad vállalkozás zászlaja alatt viszi előre”. A cserbenhagyod cinkostársak A General Electric Co. nyilatkozatot hozott nyilvánosságra, amiben a korporációs szellem tisztaságát próbálja helyreállítani, a biró elitélő szavai után. A trösztellenes törvény megsértésé­ért a felelősséget teljes egészében az elitéltekre hárítja. “Ahogy az adatok megállapítják, ezeknek az egyéneknek az eljárása nem a vállalatunk állás­pontjának betartása, hanem tudatos megszegése volt a General Electric által lefektetett irányvo­nalnak és az elvárt magas színvonalú vállalati életnek.” A megbüntetett tisztviselők elmélked­hetnek a betyárbecsület szabályairól. A jelek szerint azonban a nagy korporációk mégsem usszák meg a pár ezer dollár büntetéssel. Vénusz felé a szovjet űrrakéta (Folytatás az első oldalról) torták fel, a szovjet tudósok megoldották a szük­ségszerű lelassulásának problémáját. Nem tudjuk pontosan mennyit nyom az “anya­bolygó”, ahonnan a rakéta elindult, mert a jelen­tésben pusztán csak annyit említenek meg,Jhogy “nehéz”. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a Szovjetunióban igen nagy előrehaladást értek már el tárgyaknak az ürbejuttatása terén. Bár a szovjet jelentés nem utalt arra, hogy ez a leg­újabb lépés kapcsolatban lenne az embernek ma­gának az űrbéli utazásával, mindazonáltal úgy le­het tekinteni, mint hatalmas előrehaladást ezen a téren. A külföldi tudósok szerint is jelentősen megközelítette a szovjet kutatás — az uj felfe­dezéssel — embernek a Holdba vagy más égitest­re való repülését. A N. Y. Times leírja, hogy milyen kitörő öröm­mel fogadták a moszkvaiak a hírt. “Sputnik” ki­áltották egymás felé, miközben ujjaikkal jelentő­sen az ég feli mutattak. A város fő közlekedési útvonalain összesereglettek az emberek, hogy megvitassák a; jelentős eseményt, Kruscsev mi­niszterelnök, aki éppen akkor tért vissza mező­gazdaságot ellenőrző körútjáról, maga is nagy örömmel fogadta a szovjet tudomány újabb nagy világsikerének hírét. A Vénusz rakéta a negyedik sikeres “mély űr­kutatási kísérlet”. Ez a mostani a legjelentősebb és legeredményesebb valamennyi korábbi között. Az első “mély-ürkuíatási kísérlet” a Lunik, I. vagy Mechta volt. 1959 január, 2-án bocsátották fel és elhagyva a Hold környékét, Napkörüli pá­lyára ment, amelyen még távolabb kering a Nap körül, mint a Föld. A második sikeres kísérlet az Egyesült Álla­mok Pioneer IV-e volt, amelyik szintén elhagyta a Holdat és a Nap körül kering. Ezt 1959 már­cius 3-án bocsátották fel. Ennek a pályája is kivülebb esik a Földénél, de.nincs annyira távol, mint a Lunik I. Február 12-ig a Cape Canaveral-ról felküldött Pioneer V. volt a legnagyobb hatást elért kísérlet. Ez az 1960 március 11-én elindított “hajókerék” szerű bolygó, jelentős sikert ért el a hosszutávu értesítés terén, ámbár csak 94.8 fontot nyomott. A szövetségi kormány, és néhány nagy város már bejelentette, hogy sorozatos kártérítési pert fog­nak indítani a vállalatok ellen. Azonkívül számoss állam, város és gyár tanulmányozza a lehetősége­ket, hogy kártérítést kapjon a felhajtott áron vásárolt villamossági felszerelésekért. Egyes ese­tekben a törvény háromszoros kártérítési köve­telményeket is engedélyez. A vásárolt felszerelé­sek között hálózati transzformátorok, erő kapcso­ló sorozatok, ipari ellenőrző felszerelések, turbo- generátorok, gőz-kondenzátorok és hasonló villa­mossági gépek vannak. A profitharácsoló vállalatok kétségtelenül ma­gukhoz térnek a váratlan megrendszabályozás okozta meglepetésükből és óvatosabb módszerek­kel folytatják működésűket, amit az általuk élet- rehozott “szabad vállalkozás” rendszere biztosit nekik. A kormánynak és a bíróságnak komolyabb eszközökhöz kell folyamodniok, hogy uj értelmet adjanak ennek az elcsépelt fogalomnak. Téri Hédit Kína EISz elismerése E héten Anglia külügyminisztere, Lord Home úgy nyilatkozott, hogy “a nemzetközi élet tényei megkívánják, hogy Kínát felvegyék az Egyesült Nemzetek soraiba”. Azt is kijelentette, hogy “szükséges a Szovjet­unióval és más kommunista országokkal gyülekez­ni, ha 1981-ben enyhíteni akarjuk a nemzetközi feszültséget”. Hiresztelik, hogy McMillan miniszterelnök va­lamikor ősszel “békéltető” útra készül a Kínai Népköztársaságba, de ezt hivatalosan nem erősí­tették meg. Londonban jövő hónapban összejön­nek az angol államközösség miniszterelnökei és azt követően McMillan Washingtonba utazik Ken­nedy meglátogatására. Robert G. Menzies, Ausztrália miniszterelnöke', aki Londonba vezető utján ellátogat Washington­ba, reméli, hogy az uj kormány Kina-politikája meg fog enyhülni. Ausztráliai politikai vezetők véleménye az, hogy Washington az Egyesült Nem zetekben biztos bukásra számíthat, ha tovább is ellenzi Kina elismerését. Ez az űrben kering ma is, a Vénusz és a Föld kö­zötti körpályán. A mostani sikeres kísérlet tehát nagy ered­ményt könyvelhet el az ürhazójás történetében. Reméljük, hogy ez az újabb siker is segít majd közelebb hozni a világ lefegyverzésének nagy ügyét. iéks-a|?o$tolak Lafin-isnerlkában Kennedy elnök saját asszisztenseit Arthur ál. Schlesinger Jr.-t és George McGovern-t — akinek a “food-for-peace”-igazgató különleges beosztása van — Argentínába és Brazíliába küldi, azonkívül egy sereg más kormányszakértőt a többi lati í- amerikai országba, azzal a céllal, hogy kutassák ki a legmegfelelőbb élelmiszer megsegitési mód­szert. Kennedy nyilván a rengeteg felhalmozott, kormánykézen levő élelmiszerfelesleget hatásos politikai eszköznek akarja felhasználni. Am nt beiktatási beszédében mondotta, politikai és gaz­dasági segítséget fog nyújtani ezeknek az álla­moknak, hogy megmentse őket a kommunizmus­tól és segítse őket jobb életük felépítésében. Meg­indította tehát a “békét-szolgáló-élelmiszer” ak­tivitásokat. A hírszolgálat szerint Mr. Schlesingeruek és McGovernnak úgy Argentínában, mint Brazíliá­ban nehézségei lesznek. Argentína nem nézi jó szemmel a tervezett amerikai élelmiszer exportot — mégha olyan hangzatos névvel látják is el — mivel maga a legnagvobb élelmiszer szállító La- tin-Amerikában és Amerika tervét “dömping”- nek tekinti, amely az argentínai gazdaságra ká­ros hatással lesz. Éppen Brazília a legnagyobb bevásárlója. A “bákét-szolgálő-élelmiszer” kam­pány ellentétekbe fog ütközni. EGYRE TÖBB látogatója akad Dunavecsén an­nak a háznak, amelynek nádfedele alatt sok ?m-; lék őrzi Petőfi Sándor itt-tartózkodását. A írni Zrínyi utca 32-ben 1844-ben lakott a költő, ami­kor — huszonegy éves korában — Dunavecsén' élő szüleit látogatta meg. • KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS nyílik a na­pokban Hajdúböszörményben a helvi művészek alkotásaiból. A Hajdúsági Múzeumban megren­dezendő kiállítás két hétig lesz nyitva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom