Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-05 / 1. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ^Thursday, January o, jam ▼▼▼▼▼▼▼ T'T ▼ ▼ ▼ ▼ ▼ V T ▼ T T T » ¥"'»; Magyarország : A A A ÁA1ÁA A ^ A A A A A A a. AA-i KISISKOLÁSOK VÁLASZOLNAK Hány heti zsebpénzt kapsz? Forint Százalék ] Semmit 6 Rendszertelenül 10 0— 3 15 3— 5 40 5—10 4 10—15 25 — Összesen 100 Hányán dolgoztak a nyári szünidőben? Forint Százalék Nem dolgozott 42 100— 500 35 500—1000 16 1000—1500 6 1500 felett 1 (Utóbbi pontosan 2128 Ft.) összesen 100 Az, hogy a nyári szünidőben egy dolgozó diák általában 542 forintot keresett (a fiuk 625-at a lányok 454-et), egészséges jelenség és nem vall a gyerekek tulhajszólására. vő tények. A mezőgazdasági munkafeltételek állandó javulásával, a fiatalok vonzódása is gyarapszik majd az agrárpálya iránt. Addig is fontos szerep vár a politechnikai oktatás mezőgazdasági oldalának művelőire, hogy megmutassák az agrárpályák szépségeit, ha úgy tetszik, a romantikáját is. Reméljük, hova-tovabb úgyis eljutunk oda, hogy igényesebb mezőgazdasági munkát épp úgy csak szakmunkás képesítéssel lehessen végezni, mint ahogy az. esztergályosok feladatát sem látja el segédmunkás egyetlen gyárban sem. A legfogékonyabb korban levő fia- ' dókat nemcsak anyagi számítások vezérlik párválasztásuknál. A mezőgazdasági munka rang- inak emelése feltétlenül gyarapítja majd ked- üket is iránta. Ordas István Í^Röviden1^J ÖNKÉNTES néprajzi gyűjtők népdalokat, népszokásokat kutattak fel a Komárom megyei Tar- jánban és Vértesalján, Naszályban és Oroszlányban pedig régi bútorokat gyűjtöttek össze. Az értékes gyűjtemény a tatai Kuny Domonkos Múzeumba kerül. • A HITLERI NÉMETORSZÁG eddig kiadatlan dokumentumai 9 kötetre tervezett gyűjteményének első kötete most jelent meg Bonnban. • A KUNSZENTMÁRTONI határban levő két szélmalom közül az egyiket hamarosan lebontják, majd — eredeti formájában — félépitik a községben. A szélmalomban gazdag anyaggal hely- történeti múzeumot rendeznek be. Frissen kitöltött kérdőíveket lapozgatok. Az utolsókat néhány napja hoztam haza Kartalról, más részükre Pilisszentlászlón rótták gyerekbe- tüiket töprengő arcú iskolások. A falukutatók módszerét próbáltam alkalmazni, amikor az iskolaigazgatóktól engedélyt kértem, hogy előre legépelt kérdőívemet szétoszthassam a gyerekek között. Két osztálynyi 14 éves fiú és leány válaszolt és ahogy soraikat böngészem, egyre inkább nyilvánvalóvá válik előttem, hogy csak a módszer hasonlít a régihez, a névaláírás nélkül kapott válaszok a legkevésbé sem. A kultúra iránti érdeklődés Az első kérdés a gyerekek három legkedvesebb könyve iránt érdeklődött. A feleletek meglehetős egyoldalúak, nem nehéz megsejteni mögöttük az iskolai kötelező olvasmányok hatását. A túlnyomó többség az “Egri csillagok” “A kőszívű ember fiai” a “Szegény gazdagok”, “Pál utcai fiuk” és a “Légy jó mindhalálig” cimü könyveket szereti. Kilenc kedvelője akadt Andersen és Grimm meséinek, néhány Mark Twainnek, de az én fiatalkoromban még “klasszikus” diákolvasmánynak számitó Vernének már alig-alig. Mai Írónak még kevesebb. Érdekesebb és változatosabb válaszok érkeztek arra vonatkozóan, hogy az iskolakönyveket nem számítva, kinek hány könyve van odahaza? Az arány a következő: Kötetszám százaléknak egy könyve sincs 19.2 1— 5 38.4 6—10 15.3 11—20 15.3 21—50 8.0 51—75 1.9 100-200 1.9 összesen 100.0 Ami más szóval annyit jelent, hogy minden megkérdezett iskolásnak átlagosan 11 kötetes könyvtára volt. Azt hiszem 25—30 évvel ezelőtt bármelyik faluban ragyogó lett volna egy ilyen összkép. Ma azonban már lehetünk olyan igényesek, hogy a teljesen könyvtelen egyötödrészt is soknak nevezzük. Annál ü inkább, mert mint alább kiderül, se a szülők, se a gyerekek nem pénztelenek , igy csak a könyvvásárlás iránti hajlandóság kifejlesztése van még hátra. Mit gyűjtenek a gyerekek? Sokkal fejlettebb a gyerekek másirányu gyíij- tőszenvedélye. Elsősorban a lányoké, akiknél rangsorban a papírszalvéta vezet, de akad közöttük levelezőlap-, bélyeg-^ gyufacimke, sőt “csokipapir’’-gyűjtő is. A fiukból hiányzik a türelem. 01yan“nőies” holmik rendezgetésével, mint pl. papírszalvéta, egyáltalán nem foglalkoznak. Többségük gyufacimkét gyiijt, a megkérdezettek 40 százaléka azonban semmit. Úgy vélem a gyűjtögető kedvet különösen az olyasfajta elzárt kis hegyi falvakban nem szabad lebecsülni, mint Pilisszentlászló. Itt a gyerekekének jóformán semmilyen szórakozása sincs.. Nem számítva a mozit, melyet a megkérdezettek 99 százaléka hetente-kéthetente látogat. Méghozzá válogatás nélkül mindegyik előadást, tekintet nélkül arra. hogy az 15 éven aluliaknak javasoltatott, vagy üdvös-e? A mozibajárás — ha egyáltalán módja volt rá — húsz esztendővel ezelőtt a falusi gyerekek részére egyet jelentett a sátoros ünneppel. Ma az ilyesmi természetesen nem okoz számottevő kiadást. Az egykori szegény bányász-famunkás község Pilisszentlászlón s a volt cselédr és kisbirtokos Kartalon két kivétellel valamenyi megkérdezett gyerek othonában volt rádió, egynél televizió és majdnem mindannyian rendszeres heti zsebpénzt kapnak. Az alább összefoglalt válaszok közt akad olyan, melyhez a heti 10 forint javadalmazásban részesülő kisdiák még hozzá szél jegyzetelte: “Igen, de mindenem megvan!” Egy másik (a szülői pedagógia nem túlságosan nagy dicsőségére): “Kapok, amikor kérek és amennyit kérek!. . . ” Müven foglalkoztatást választanak a gyerekek A befejező kérdéscsoport arra szeretett volna választ kapni, hogy ki milyen tantárgyat kedvel leginkább és van-e ezeknek valamilyen kapcsolata tervezett életpályájukkal? Ilyesmi csak hely- lyel-közzel akad. A fiuk 69 százaléka géplakatos, motorszerelő, esztergályos, kovács, műszerész, technikus és mérnök akar lenni; legkedveltebb tárgyuk azonban — a történelem. Az egyéb választott szakmák: erdész (2), bányász (2), kereskedelmi dolgozó (2), tengerész (l). Legfeljebb ez utóbbinál lehet valami összefüggést feltételezni irodalomkedvelése, a kedvenc könyvként emlitett “Tizenötéves kapitány” között. Szembeötlő és egészséges viszont, hogy az értelmiségi, “nadrágos” pályák vonzóereje teljesen eltűnt. A fiuk között csak két mérnökjelölt akadt. A lányok irreálisabbak. A megkérdezettek 65 százaléka varrónő és fodrász szeretne lenni, ami azt jelenti, hogy ha minden vágyuk valóra válna, pusztán e két iskola nyolcadikosaiból el lehetne látni egy járás fodrász- és varrónő utánpótlását. Kívánkoznak még pedagógusnak (5), ápolónőnek (1), gyors- és gépirónak (1), ketten pedig tömören közölték, hogy “gyárba dolgozni járni.” Itt azonban már érdemes megállni egy szóra. A falusi életet nem akarják A gyermekek egy harmada igenlő választ adott arra a kérdésre, hogy Szcretne-e elköltözni falujából és ez a költözködési kedv valóban összhangban van pályaválasztási terveikkel. A tervek azonban nincsenek összhangban a falujuk nyújtotta lehetőségekkel. Kartal egészséges mezőgazdasági kultúrájú vidék, állami gazdasággal és jól működő, kétezer holdas termelőszövetkezettel Pilisszentlászlón is van néhány száz hold- nvi szántóföld a hegyek lábánál. Mégis összesen csak egy fiú akadt, aki hangsúlyozottan a mező- gazdasági pályát választotta és kettő, aki az erdészetit. Mi ennek az oka? A valóság a körül van, amit a kartali iskolaigazgató foglalt össze előttem. A gyerekek nem faluról akarnak menekülni, hanem a mezőgazdasági munkától idegenkednek. Ez nem ellentmondás! A rohamléptekkel fejlődő gépesítés ellenére, a mezőgazdaságban dolgozó egyelőre még sok tekintetben hátrányban van ipari munkástársával szemben. Itt a munkaidő lényegesen hosszabb, az ember ki van téve az időjárás viszontagságainak és a munkakörülmények sokkal kevésbé tetszetősek, mint az iparban. A gyerek számára vonzóbb, hogy munkahelyére esetleg autóbusszal mehet, tiszta ruháját szekrénybe akaszthatja, munka végeztével meleg yizben zuhanyozhat és odahaza már rég jól öltözötten sétálhat, amikor — mondjuk répaszedő testvére gumicsizmában, sárosán még kint van a földeken. Ezek egyelőre még tények dp hangsúlyozni kell, hogy változóban le“A BÖLCSŐTŐL AZ ISKOLÁIG” címmel uj gyermekfilm készül a Pannónia Filmstúdióban. Az uj film jövőre kerül a közönség elé; a gyermek mindenkori, de főleg mai életét mutatja be. • HATVANÉVES KORBAN jelentkezett -szakmunkásvizsgára Nevegyál József, a Szentlőrinci Tangazdaság tehenészetének dolgozója, aki 40 éve dolgozik a tehenészetben, s eddig körülbelül másfélmillió liter tejet fejt. A szakmunkásvizsga kitünően sikerült. • Jó KAPCSOLAT alakult ki a pécsi és a lipcsei pedagógiai főiskola közt. A két főiskolán kölcsönösen magyar—német barátsági hetet tartanak, s tervbe vették, hogy ebben a tanulmányi évben megszervezik 30 pécsi, illetve lipcsei pedagógiai főiskolai hallgatói cseréjét is. • SZEGEDEN készült a világbéke eszperantó mozgalom hivatalos lapjának, a Pacónak legutóbbi száma. A lapot minden hónapban más-más országban adják ki. A folyóirat szétküldését ezúttal a szegedi eszperantókor tagjai vállalták. A Laboratóriumi Felszerelések Gyára megkezdte az uj sterilizáló készülékek sorozatgyártását. A teljesen hazai anyagokból készülő uj gyártmány felére csökkenti a sterilizálási időt, amit a beleépített második előmelegítő kazán tesz lehetővé. A képen Benedikti Ist- készüléket
