Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-29 / 26. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 29, 19G1. Magyar Távirati Iroda Hírei Magyar szakemberek Mangánéban Magyar szakemberek malmokat építettek a Mongol Népköztársaságban (Külső-Mongóliában). Az ország fővárosától, Ulán-Bátortól mintegy 500 kilométerre, a Gobi-sivatag északi szegletében ezen a nyáron kezd munkához a két husztonnás pneumatikus malom, amelyek felszerelését is magyar szakemberek végezték. A sivatagi mal­moknak a nyári aratás után már helyi szakmun­kásai is lesznek: két magyar molnár egy évet tölt a településen, hogy a mongol pusztai pásztoré kát megtanítsa a gabonaőrlés mesterségére. • Idős Szabó István, Kossuth-dijas faszobrász budapesti gyűjteményes kiállítására készül. A ma 69 éves mester Benczurfalván, a Nógrád me­gyei kisközségben csaknem 40 éve faragja figu­ráit. Egyedülálló munkássága csak a felszabadu­lás után nyerte el a művészetet megillető támo­gatást. A kormány alkotóműhelyként rendelke­zésére bocsátotta Benczúr Gyula egykori kasté­lyát. Szabó István nagyrészt embernagyságu fi­gurákból és Dombormüvekből álló bányásztörté­neti kiállítása több, mint fél éve vándorol, min­denütt nagy sikert aratva, Csehszlovákiában. o A porcelán nyersanyaga a kaolin utáni kuta­tások a legutóbbi évtizedben meglepő sikereket hoztak Magyarországon. Jelentős újabb lelőhe­lyeket tártak fel, és a régieket egyre jobban hasznosítják. így a Tokaj hegyalján, illetőleg a Hegyközben, Mádbomboly, Mád-Rátka, Szegi, Sá­rospatak, Füzérradvány határában, a Gerecsében Sarisáp, a Cserhátban Felsőlepény közelében termelnek kaolint. Az ország évi szükséglete eb­ből az anyagból néhány tízezer tonna. Nagyrészét ma még ugyan importálják, de a behozatal egyre csökken, és a jövőben jut majd a magyar kaolin­ból bőven kivitelre is. Yehudi ienuhin nyilatkozik Néhány napig Budapesten tartózkodott és óriási sikerű hangversenyeket adott Yehudi Me­nuhin. A világhírű művész nyilatkozatában el­mondotta: 16 év előtt járt először a felszabadult Budapesten , amely akkor romokban hevert, és összeomlottnak látszott a művészek élete is. “Most viszont — folytatta — örömmel tapasztal­tam, hogy a művészi fejlődéssel lépést tartott a művészek életszínvonalának emelkedése is. Talán sehol a világon nem olyan szembetűnő a gyors felemelkedés, mint Budapesten. Ezt már két év előtt is meglepődve észleltem, amikor utoljára jártam itt.” Menuhin végül elmondotta: Kodály Zoltán hegedűversenyt komponál számára, és reméli, hogy legközelebb már magával viheti a kész müvet Magyarországról. SPORTHÍREK Vasárnap jun. 25-én befejeződött az 1960-61- es magyar labdarugóbajnokság. Az első osztály­ban meglepetésre a Vasas szerezte meg a bajnok­ságot, és az újpesti Dózsa, amely sokáig vezetett, az utóbbi hetekben elszenvedett vereségsorozatá­val a második helyre szorult. Harmadik az MTK, negyedik az FTC, utánuk a Salgótarján, a Szeged, a Tatabánya és a Győr következnek. Idén a Deb­recen és a Diósgyőr csapata esett ki az első osz­tályból, helyükbe a Komló és az Ózd lép. Sikerrel állta a próbát a Barátság-olajvezeték kísérleti szakasza A Szovjetunióból induló Barátság-kőolajvezeték magyarországi szakaszán a május elején meg­kezdett előkészítő munkálatok egyik fontos ré­sze, a kápolnásnyéki próbaszakasz építése és ki­próbálása sikerrel befejeződött. Mint ismeretes, a csehszlovák határtól a Száz­halombattán felépülő Dunai Kőolajfinomitóig hú­zódó magyar szakaszt megtoldják egy Kápolnás- nyékig terjedő 18 kilométeres ággal, s ezt bekö­tik aSzőnyi felé elágazó zalai olajvezetékbe, hogy amíg az olajfinomító el nem készül, a szovjet Ifi,_____________________________ olajat a szőnyi finomítóba továbbíthassák feldol­gozásra, s később is juttathassanak olajat Szőny- be. Ennek a szakasznak kápolnásnyéki 550 mé­teres vonalán a Kőolajvezeték Vállalat dolgozói majus-juniusban lefektették azokat, a külföld­ről vásárolt, hegesztett csöveket, amilyenekkel ezelőtt még nem dolgoztak s ilyen csövekből épí­tik majd az egész magyar szakaszt. Az újfajta csövek jól beváltak, a dolgozók gyorsan és alapo­san begyakorolták a hegesztésükhöz, fektetésük­höz szükséges technológiát. Ugyancsak itt pró­bálták ki a Szovjetunióból beszerzett csőszigetelő gépet, amely két sor bitumennel és egy sor szige­telő nemezcsikkal burkolja a csöveket, védelmid a korrózió ellen. Ez a próba is kitünően sikerült, a gép jól működik, meggyorsítja a szigetelést, s hozzájárul, hogy elérjék majd a napi 1000—1500 méteres csőfektetést. A próbavezeték összeheggesztése tisztítása, szi­getelése után az 550 méteres szakaszt vízzel töl­tötték meg, majd 75 atmoszféra nyomásnak ve­tették alá, közben az utolsó szál csövön mérték, hogy az erős nyomás mennyivel nyújtja meg a vezetéket. A kísérletből megállapították, hogy a csövek a követelménynek megfelelnek. A sikerrel kipróbált 550 méteres szakasz már végleges ré­sze a Százhalombatta—kápolnásnyéki vezetéknek. Befejezéshez közelednek az előkészítő munkák több olyan vonalszakaszon is, ahol a csöveket vasútvonalak, közutak, patakok alatt kell átvezet­ni. Ezeken a helyeken, mielőtt megkezdenék a ve­zetékfektetést, védőcsöveket helyeznek el, s ezek­be építik majd be az olajcsöveket. A 662 milli- átmérőjü, 10 mm falvastagságú védőcsöveket hidraulikus présekkel nyomják a műtárgyak alá. A védőcsőépités jól halad, mindenütt időre elké­szül és a kitűzött napon a csőfektetők rendelkezé­sére áll. Elkészültek csehszlovák határ közelében azok a felvonulási épületek is, amelyekben a rétsági főépitésvezetőség rendezkedik be és felkészül a csőfektetésre. Az építkezésnek erre a kezdő sza­kaszára junius utolsó harmadában érkezett meg az első csőszállitmány, tehát most megkezdik a folyamatos csőfektetést. A rétsági szakasz meg­építése után Vecsés környékén folytatják majd a munkát. A nyáron 4,400 fiatal vesz részt önkéntes munkában Borsod megyében A KISZ központi bizottságának felhívására a . nyári szünidőben két fontos feladat sikeres elvég- - zését segítik majd önkéntes munkával az egyete- - mek hallgatói és a középiskolák tanulói Borsod megyéhen. Az idén folytatják a Bodrog-zug ár- mentesitését, ahol évente 9000 hold termőföldet, rétet és legelőt fenyeget elöntéssel a feltörő ta- ' laj viz. A vadvizek levezetésére és az értékes terü­let hasznosítására a fiatalok már harmadik éve fő- és mellékcsatornákat építenek. Másik fontos megbízásuk a Berentei Vegyiművek építésének gyorsítása, hogy az uj üzemben mielőbb meg- - kezdhessék a drága külföldi gépek szerelését. A bodrogkereszturi és a berentei ifjúsági tá­borokban 4400 fiatalt foglalkoztatnak, akik a nyári szünidőben kéthetenként váltják egymást. A fiatalok fogadására és elhelyezésére már mind­két helyen felkészültek. Berentén 25,000 négyzet- méter területen épitik fel a viz- és csatornaháló­zattal ellátott tábort. A bodrogkereszturi és a berentei nyári ifjúsági táborokat julius 2-án ünnepélyesen nyitják meg. immiimnir « «iii ■»■»«■ ............ « »rr Eddziik magunkat a helyesírásban Küzdünk és küszködünk a magyar helyesirás- . sál, pedagógusok és gyerekek egyaránt. Kislányom, Annácska, még csak az általános iskola második osztályába jár, de már halálos biztonsággal ismeri fel a magánhangzókat és a mássalhangzókat. Igazán nem büszkeségből mon­dom (hiszen csak helyesírásból volt négyese), de nemcsak azt tudja, hogy a szavak végén az ú, ű legtöbbször hosszú, hanem a kivételeket is el­fújja ilyenténképpen: “Jól jegyezd meg, kedves komám, Samu, Alku, áru, batyu, daru. zsalu. Mindegyiknek végén rövid az u!” Nagyon szorgalmas gyermek, s igy tudja a rö­vid ü-re végződő kivételeket, pl. eskü, gyepíi. Hogy ezekből 8 szó jelentésével nincs tisztában és hétéves korára nem is lehet, az' igazán lényeg­telen szempont az illetékes tervezők számára. A napokban saját gyermekem előtt határozot­tan veszélyben forgott tanári tekintélyem. — Anyu, hogy kell Írni a papagájt? — kérdez­te tanácstalanul, kék szemét tágra nyitva. — Papagáj? •— vettem fontolóra a dolgot. — Ejnye, hogy is tanultam csak?. . Amit “l”-lel is kimondhatok és a szó értelme nem változik, az “ly”, “Papagál” — mondottam ki hangosan. — Az, az anyu! A “maga randa papagála”, emlékszem, igy mondták a rádióban — helyeselt leánykám. Persze, persze — jutott eszembe —, annyira -világosan “ly”, hogy gyanússá vált. Megnézem a helyesírás szabályzatában. Elvégre az a döntő. Gondolataimat tett követte, s diadalmasan mond­tam: “papagáj”, “j”-vel! — De anyu! — siránkozott kislányom —, ak­kor miért van a nyelvtankönyvemben ly-nal? Kételkedve mentem oda, s im valóban, a IT. osztályos nyelvtankönyv 46. oldalán a “Gyakorlat 4. pont” szerint “papagály” ly-nal. —Írd. kincsem, úgy, ahogy a nyelvtankönyvben van! — nyugtattam meg, abban a hitben, hogy ezzel minden megoldódott. Eltelt két nap, s a kö­vetkező házi feladatban újra előkerült az a “ran­da papagál”. Ugyanazon II.-os nyelvtankönyvben, most már a 47. oldalon állt, s a változatosság ked­véért most “j”-vel, igy: “papagáj”! Tanári tekintélyem nemcsak otthon, hanem egy szer-másszor az iskolában is kockán forog a he­lyesírás miatt. Hetedikeseim iskolai cjolgoztot Írtak Tizperc címmel. Javítási órán kitört a vihar, mivel az egybe irt “zsiroskenyér” szót mindenütt kettévá­lasztottam, A gyerekek egyöntetüleg esküdtek rá, hogy a harmadikos tanító néninél egybe kel- j lett írni. | —Meg kell mentenem kartársnőm tekinté- J lyét — határoztam el magamban —, de hogyan? ! A véletlen segítségemre sietett. Az egyik gye- \ reknél 1954-ben kiadott helyesírási szabályzat, r volt, mely szerint (264. old.) “zsiroskenyér” egy , szó, szemben a külön Írandó “vajas kenyérre1.” ’, (255. old.), mig az én, 1959-es helyesírási szabály- >, zatomban külön kell írni, igy: “zsíros kenyér”, “vajas kenyér”. (1959-es kiadás 266., illetve 257. f oldal.) Tisztáztam magunkat, “bemártva” a gyerekek | előtt a szabályzatot készítő nyelvészeket. Itthon viszont hosszan tanakodtam ezen nyel­vészek szempontjain. Nyilván úgy okoskodtak — i állapítottam meg végül —, hogy 1954-ben azért kellett egybe Írni a “zsiroskenyér”-et, mert népi eledelnek számított, mint a borsófőzelék vagy a bográcsgulyás. 1959-től pedig, anyagi helyzetünk javulván, mindenki válogathat: zsíros, vajas avagy lekváros kenyeret kiván-e enni. Most már csak az a kérdés, hogyan kell Írni a “mézes-vajas- ’ kenyér” szót, mert ez nem szerepel a helyesírási szabályzatban. Külön probléma a “dz”-, “dzs”-s szavak helyes­írása, amióta a “dz” és a “dzs” önálló betűvé lé- j pett elő, kiszorítva az ábécéből a nemesi világgal letűnt “x”-, “y”-t. A “dz”-s igék felszólító módjának gyakorlására j a következő példaszöveget ajánlom: “Hiába mon- ■ dóm a fáknak: leveleddzetek, azok nem leveledz- nek. Hiába biztatom a (szarvas) marhákat: ké- röddzetek, azok nem kérődznek. Hiába ordítja a kalauz az utasoknak: fogóddzanak, azok nem fo­gódzkodnak! Ha esetleg az osztály előtt valaki“ hallgatódzik, ekképp kiáltsunk rá: Ne hallgatódd- zék! Ezt elválasztva írassuk le a gyerekekkel, mert úgy nehezebb s egészen biztos, nem lesz - senkinek ötös dolgozata.” S aki azt hiszi, megbolondultunk, azt megnyug- " tatjuk, hogy semmi baj, csak eddzük magunkat a helyesírásban, mig mindenki nem pedzi a dől--- got, jelentő módban, mert felszólitó módban el- j választva pedz-dzük! Hogy mit? Azt, hogy fontos a helyesírás, hogy minden magyar ember szépen és helyesen tudjon Írni és beszélni magyarul, hogy ezt mindenkinek az is­kolában kell elsajátítania, de ehhez feltétlenül. fontos, hogy a helyesírási szabályokat csak any- nyit változtassák, amennyit valóban változik nyelvünk, hog ya tananyagot a gyerekek korához ’ és szellemi képességéhez mérjék, s ha ebben se­gítségre szorulnak, ne csak kérjenek véleményt - a gyakorló pedagógusoktól, hanem ezt a véle- ' ményt nyugodtan figyelembe is vehessék. Salamon Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom