Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-29 / 26. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 29, 1961. EGY KOLOSTOR TITKAI — Olaszországi riport — ' Carmelo atya nevét Caltanissettában hallottam először. Ez a közép-sziciliai városka, amelyhez minden irányból meredek szerpentinutak visznek, körzeti székhely. Mégsem mozgalmasságával, inkább izgatott légkörével, nyugtalan zsivajával tett rám mély benyomást. — Ez a törvényszék épülete — mutatott rá egy komor házra kísérőm —, itt tárgyalják majd Carmelo atya és társainak iigvét. Ám ez tévedésnek bizonyult. Azóta tudódott ki, hogy a caltanissettai főügyész kéréssel fordult az olasz igazságügyi hatóságokhoz: a mazzarinói kolostor barátainak ügyét ne Szicíliában, hanem a távoli Északon tárgyalja a bíróság. .. Igen, mert Szicíliában nem tanácsos lefolytatni a pert. Félő, hogy mire a törvényszék elnöke megnyitná a tárgyalást, “megfogyatkoznának” a tanuk. Hiszen az ügy egyik koronatanúja, a mazzarinói kolostor volt kei'tésze, Carmelo di Bartolo már nincs az élők sorában: a vizsgálati fogság idején “öngyilkos lett a börtönben”.. . Caltanissettában sikerült töviről hegyire megismerni ezt a fantasztikus históriát, amelyet azon ban korántsem rendkivülisége jellemez, hanem sokkal inkább az, hogy jellegzetes tükörképe a szicíliai állapotoknak. ... Mazzarino, amely a tengerparti Gelától Caltanissettáig húzódó hegylánc ölében rejtőzködik, zarándokhelynek számit Szicíliában. Hatalmas kolostora valósággal rátelepszik a vidékre. A kolostor nagy tekintélyű szerzeteseit, Carmelo atyát, ezt a 82 esztendős élénk mozgású, elnyühe- tetlen aggastyánt, aztán Veneziano atyát, Agrip- pino atyát és Vittorio atyát félelemmel vegyes tisztelet övezte messzi környéken. Mindenki tudta, hogy a vidék ügyeiről nem a hatóságok épületeiben, hanem a mazzarinói kolostorban döntenek. Carmelo atya és szerzetestársai csakugyan élet-halál urainak bizonyultak. így aztán az emberek még csak suttogni is alig mertek arról, hogy a környék hegyeiben rejtőzködő banditák és utonállók küldöttei bejáratosak a mazzarinói kolostorba. Éppen három esztendeje annak, hogy Angelo Cannada, a gazdag mazzarinói olajfaültetvényes zsaroló levelet kapott. Az ismeretlen zsaroló hatalmas summát követelt Cannadától annak fejében, hogy “megvédelmezi a rá leselkedő veszélytől.” Divatos formula ez Szicíliában. A1 Capone, a világhirhedt amerikai gengszterfőnök, akinek az olasz Mezzogiorno volt a szülőhazája, pontosan ugyanezt a módszert alkalmazta a tengeren túl: csak azt védelmezte meg saját bandáinak öldöklésétől, aki ezért a “kíméletért” lefizette a sápot . . . Ámde Cannada ellenszegült a zsarolásnak. Elég hatalmasnak hitte magát, nem fizetett, csak átkozódott. Viszont az ismeretlen zsaroló nem késlekedett a fizetséggel. 1958 május 25-én Cannada feleségével gépkocsin hazafelé tartott, amikor ismeretlen tettesek megállították a kocsit az útfélen, kicibálták belőle Cannadát,.elhurcolták a közeli rétre, és miután félig agyonverték, beléeresztettek egy sorozatot. A gyilkosok természetesen nem kerültek meg. Cannadát eltemették. Már-már mindenki azt hitte, hogy az ügy lezárult, amikor Cannada gyilkosai ismét felbukkantak, és az ültetvényes özvegyét kezdték zsarolni. Az özvegy, Eleonora Sa- pio, kétségbeesett, és készült a halálra. Felment a mazzarinói kolostorba, és meggyónt Carmelo atyának. Carmelo atya a gyóntatószékben faggatni kezdte az özvegyet: — De hát miért nem fizetsz, leányom, ha egyszer ezt követelik tőled? — Mert nincs készpénzem, atyám — vallotta be Eleonora asszony. — Én csak haszonbérben élvezem elhunyt férjem vagyonát. Carmelo atya zavartan simogatta a szakállát: — Akkor is meg kell a módját találni... Fizethetsz váltóval is! Akarom mondani, adj csak váltót, majd én megkeresem a banditákat, és elfogadtatom velük! Nézd, leányom, ha fizetsz, többé nem fognak zaklatni, de ha nem, hát... gondolj istenben megboldogult férjedre! Eleonora asszony kiállította a váltót, és átadta Carmelo atyának. A zaklatás tüstént abbamaradt. Eezkben a napokban zsaroló levelet kapott a mazzarinói gyógyszerész is. Éppúgy kétségbeesett, mint Eleonora asszony, s éppúgy fel akart készülni az árny ék világból való távozásra, mint amaz. ő Agrippino atyát kereste fel a végső gyónásra. Titkon azért még reménykedett, hogy a banditák talán nem váltják be fenyegetésüket. Ám, éppen Agrippino atya volt az, aki figyelmeztette : — Kedves felebarátom, az ilyen ügyekben nem jó tréfálni... Arról talán lehet szó, hogy részletekben fizesd ki a pénzt... Majd én közbenjárok. A gyógyszerész még mindig gondolkodott, mi jobb: engedni vagy elpusztulni? Titokzatos kezek elősegítették a döntést: egy éjszaka kigyulladt a gyógyszertár, alig tudták eloltani. És a gyógyszerész most már haladéktalanul fizetett. Egy évvel később — miután sok-sok hasonló eset játszódott le Mazzarinóban — 1959 május 5-én ismét eldördült a falu határában a hírhedt lupara, a vágottcsövü, s különleges tölténnyel működő puska. Egy Giovanni Suppia nevii fiatal rendőr, aki egy idő óta valami “szagot kapott”, és csak úgy magánszorgalomból foglalkozni kezdett a rejtelmes mazzarinói ügyekkel, a zsarolásokkal és a gyújtogatásokkal, egy napon kerékpáron hazafelé tartott. Ekkor valaki orozva rálőtt. A rendőr hónapokig élet-halál közt lebegett. A gyilkost nem tudta megnevezni. De — rendőrről lévén szó — a hatóságok most már presztizsokokból elkezdtek nyomozni. Hosszas nyomozás után letartóztattak egy foglalkozás- nélküli fiatalembert, Girolamo Azzolinát, aki bevallotta, hogy ő lőtt rá a rendőrre, de az okot és a megbízót nem volt hajlandó megnevezni. Végül néhány bűntársának nevét is kibökte, és a nyomozás kiszélesedhetett. Ekkor fordulat következett be: az egyik letartóztatott vallomásából az derült ki, hogy a mazzarinói gyilkosságok és zsarolások mind^mind összefüggnek, és az is, hogy mindegyiket a mazzarinói kolostorból szervezték! A csendőrség behatolt a kolostorba és házkutatást tartott. Egy oltár alatt találtak egy Írógépet. Bebizonyult, hogy az összes zsaroló leveleket ezen a gépen Írták. A csendőrség őrizetbe vette a kolostor számottevő tagjait. A vallatásnál aztán minden kitudódott. Érdekes, hogy amit a barátok nem vallottak be, bevallották — szeretőik. Az egyik szerzetes, Benigro atya például viszonyt tartott fenn egy tanítónővel, amire úgy derült fény, hogy megtalálták a két szerető levelezését. Ezekből a levelekből csak azért nem idézek, mert Benigno atya lelkes és buja duruzsolása bizonyára megpörkölné a papirt... La Barbera, a caltanissettai vizsgálóbíró hosszú hónapokon át végezte a kihallgatásokat és a helyszíni bizonyítási eljárásokat. Fény derült arra, hogy a mazzarinói kolostor sötét büntanya volt, és Carmelo meg paptársai — “maffiosók”. A gyilkosságokat, rablásokat és utonállásokat, amelyek napirenden voltak a Caltanissettától Geláig kacskaringózó hegyi utakon, közönséges gonosztevők követték el. De a “mandantik” — a hegyi banditák tekintélyes és “tisztakezü” megbízói — a mazzarinói kolostor gazdái voltak. Szicíliában elterjedt szokás szerint a tehetősebbek ékszerekbe, gyöngyökbe, aranytárgyakba fektetik készpénzüket, hogy könnyebben elrejthessék. Carmelo atya és társai száz meg száz polgárt “szabadítottak meg” ékszereiktől. Az akció— a gyóntatószékben kezdődött. A páterek — a kincshalmozás elleni dörgedelmek közepette — megtudakolták, hol rejtegeti áldozatuk az ékszereit. A vallásos polgárok, akiket zarándokhelyükön, a mazzarinói kolostorban a puritánság, a meghitt áhitat légköre ölelt körül, aligha sejtették, mi célt szolgálnak Carmelo, Agrippino, Veneziano vagy Vittorio atyá fürkésző kérdései, hiszen az érdeklődésből inkább aggodalomféle csendült ki. Felfedték hát ékszereik rejtekhelyét, majd felodozást nyervén békében hazatértek. A barátok ekkor tüstént értesítették cinkosaikat, közölték a rejthelyet. A rablók minden fáradság nélkül kifosztották áldozataikat, és utána — természetesen mutyiztak reverendás felbujtóikkal. Ha a mazzarinói szerzetesek nem vetemedtek volna rendőrgyilkosságra, talán sohasem derül fény gaztetteikre. De. a csendőrség, majd a caltanissettai főügyészség most már nem volt hajlandó szemet hunyni. La Barbera vizsgálóbiró a bizonyítékok tömkelegét tárta elő. A mazzarinói papok, akik semmibe vettek minden emberi törvényt, börtönbe kerültek. Ma még nem tudni, hogyan Ítélkezik majd fölöttük a világi bíróság. Az egyház azonban egyelőre nem vette tudomásul a mazzarinói barátok bűnösségét, és korántsem minősitette őket “az isten ellenségeinek”. Sőt, hozzájárult, hogy Carmelo és társai a börtönben is viselhessék papi méltóságukat, gyóntathassanak és misézhessenek. Egyházi részről több olyan KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA T'T'T T' T Áy y'y VYf t “Mostanában nem fest, gazdám.” Jelentette Gyurka. “Mi az oka? És Írni sincs kedve. Olyan, mint a kiszáradó kút.” “Volna mit festenem, volna mit Írnom” — magyarázom Gyurkának, az én ragyás pipámnak — “csak elvette a kedvemet a majom.” Hogy megértse Gyurka a dolgot menten el is magyarázom néki. “Majd minden újságban nemrégiben ott díszelgett Sarny képe, a csimpánzé, amint két lábon állva, festőköpenyegben bal mellső lábán szabályos palettával a könyökig, jobb lábaujjai között ecsettel festett egy szabályos állványon lévő. szabályos vásznon egy képszeriiséget. A mellékelt cikkekből megtudtuk, hogy Samy már sok képet festett és meg se száradt a festék rajtuk, máris eladta azokat. “TÁRGYTALAN K1FEJEZÖEK” a képek. Angolul ‘nonobjective expressionism’-nek nevezik ezt a stílust. Ez éppen olyan nyaka tekert fából vaskarika magyarul, mint angolul. Bár Samy különbözik az emberszerü művészektől, márcsak annyiban is, hogy többet van négy lábon, mint kettőn, de a képeik csak annyiban különböznek, hogy mig a művészeknek megvan az istenadta tehetségük, hogy saját maguk Írják nevüket a képeik alá, a majomnak a tanára kell, hogy aláírja Samy nevét. Ez a mai divat és Samy oly sikeres mestere ennek a divatnak, hogy én nem tudok vele konkurrálni, mégha akarnék se.” “Pénzeket kap Samy, meg banánt.” “Semmi pénzért és még kétszerannyi banánért sem csinálom.” “írjon akkor!” “írjak? Amikor Samy nem elégedett meg a festőművészet terén elért sikereivel, hallom, rákapott az irodalomra is. Irodalomtanárai betanították írógép billentyűket kalapálni és most ugyanolyan stílusban, ugyanoly mélyértelmü és ugyanoly szépségű verseket költ amilyen képeket fest. Sikerrel. Ha József Attila annyi pénzt kapott volna egy-egy verséért, mint Samy, nem halt volna úgyszólván éhen. Alant adom Samy legszebb versét, hogy lássad, miről van szó." tnhowaboliabhrd.39042 bxkhgago lrfé89 dr8, nyehuodorszarobkdálé bőóf miaha du kakadu blrmly28-csekdlgf réi sh rmo arrfingár lsehamassal28é kdny krouma Sam, The Chimpanzee. “Ezek után beláthatod, hogy az irodalomban sem tudok konkurrálni Samyvel. És nekem ne köhögj Gyurka a burzsoa társadalom dekadens kultúrájáról, meg a paradicsom-szószról. Én békés ember vagyok, egyszerűen átadom a helyemet Samynek. Legyen ő korunk ‘kifejező’ művésze és Írója, ha ott tart korunk, hogy Samyt igényli. Most már tudod Gyurkám, hogy miért nincs kedvem festeni, meg Írni?” “Csak viccel a gazdám.” “Viccelek is, meg nem is.” nyilatkozat is elhangzott, amelyek kétségbe vonták a barátok bűnösségét. De Carmelo és társai csakhamar rácáfoltak oltalmazóikra, hiszen gaztetteik jelentékeny részét a vizsgálat során bevallották. És csodák csodája, Carmelo és társai azt állítják, hogy voltaképpen ők nem is voltak “maffiosók”, hanem őket is a maffia kény szeritette mindenre . . . Hogyan, milyen utón ? — csapott le a vizsgálóbiró kérdése. “Hát Carmelo di Bartolo, a kolostor kertésze utján — hangzott a válasz. — ő, di Bartolo hozta az utasításokat, ő fenyegette az életünket, ezért kellett engedelmeskednünk a maffiának...” De itt aztán vége a vizsgálóbiró tudományának, mert di Bartolo, a kertész — halott. Fölöttébb gyanús öngyilkossága csupán egy újabb rejtéllyel gyarapította a mazzarinói ügyet. De helyette is beszél a mazzarinói eset maga. Horváth József DÜSSELDORFBAN megnyitotta kapuit a renovált Hetjens Muzeum, amely a kerámiámüvé- szet egyetlen német múzeuma. Kiállításán a 14— 18dk századi német és kínai fazekasság müvei, európai fajansztárgyak és különböző Országok mai keramikusainak munkái láthatók.
