Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-22 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 22, 1961 Ml ÉS KIK OKOZZÁK AZ INFLÁCIÓT? Inflációs jelenségnek vagyunk tanúi itt az Egyesült Államokban már évek óta. Az árak emelkednek és a megélhetés költségei csaknem minden hónapban magasabbak. A tőkés osztály képviselői szerint, az áruk árának emelkedését a munkabérek növekedése idézi elő. Mindig arra hivatkoznak, mikor a szakszervezetek béremelési követeléssel állnak elő, hogy azért nem akarják a munkások kívánságát teljesíteni, mert a fogyasztóközönséget védik a drágulástól. Ez persze nagyon is átlátszó kifogás, mert a saját profitjukat ugyanakkor növelik. Az egyik szakszervezeti újság most közli a Christian Science Monitor folyóirat egyik levelezőjének a tudósítását. Ez a tudósitó lapjában leírja azt az interjút, amit Knud Tholstrup dán nagyiparoossal való beszélgetés alapján készített. A nagytőkés a parlament tagja s vezetője az Igaz ság Pártnak. Semmi köze sincs tehát a munkás- osztályhoz, de annál több a tőkésekhez. Igen figyelemreméltó, hogy szerinte sem a munkabérek okozzák az infláció bekövetkezését. “A bérek növekedése — mondta — sokkal inkább csak következménye s nem okozója” az inflációnak. “A mun kasoknak harcolniuk kell a béremelésért, hogy kiegyenlítsék az árak emelkedését, amelyek már korábban bekövetkeztek”, jelentette ki Tholstrup. Ki, illetve kik okozzák hát az inflációt és kik nyerészkednek általa? — teszi fel a kérdést a dán nagytőkés. És válasza az, hogy a “telekspekulánsok”. Példaképpen elmondja, hogy egy telket, amit 1,250,000 kronerért vettek 1957-ben, 1960-ban 2,500,000-ért adtak el, tehát 100 százalékos haszonnal. Az ilyen inflációs földárak és munka nélkül szerzett jövedelmek verik fel a megélhetési költségeket, mutatott rá Tholstrup a dolgok lényegére. Ezeket az ingatlanárakat kell megfizetni a házak árában és a házbérekben, amelyek a telkeken épülnek. A telkek emelkedő ára hat ki ill. idézi elő az általános drágulást. Tholstrup szerint az Egyesült Államokban és a többi tőkés országban a helyzet még sokkal rosszabb, mint Dániában, mert ott a kormány a telek értékének az adóztatásával próbálja csökkenteni a telekspekulációt. De elismeri, hogy hazájában sem tesznek meg mindent a spekuláció megszüntetésére. Csak ha minden “kereset nélkül szerzett jövedelmet” adóban elszednének — tette hozzá a dán nagyiparos az előbbi megállapításához — akkor küszöbölnék ki a magánprofitot a teleküzletekből, és ezzel szüntetnék meg az infláció fő okozóját. A Christian Science Monitor tudósítója megjegyzi az interjúval kapcsolatban, hogy furcsa egy sikeres kopenházai nagyiparos szájából hallani az amerikai Henry George dicséretét. Henry George -hangsúlyozta ugyanis, hogy a telekértékek úgy emelkednek, ahogy a közösség nő, és ezért minden embernek részesednie kell — adójuk utján — az emelkedő telekárak profitjából, amelyet a közösség teremtett meg. Ennek az ame rikainak a nyomán mondja Tholstrup, hogy “ebben az esetben (ha megadóztatnák a telek teljes értékét) az infláció megszűnne és az egész közösség gazdagabb lenne.” HELSINKIDEN ezekben a napokban rendezik a Sibelius-hetet, amelynek műsorán a nagy finn mester öt szimfóniáján kívül klasszikus és mai zenemüvek szerepelnek. • AZ EGYESÜLT ARAB KÖZTÁRSASÁGBAN eltiltották, hogy az emberek — a pályaudvarok kivételével — nyilvános helyeken megcsókolják egymást. A filmen is csak kivételesen és egészen rövid csókok válthatók... • ARAM KACSATURIAN szimfóniát ir Gaga- í'in űrrepüléséről. 03____________________________ ( amerikai MAGYAR SZÓ . 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. I Tisztelt Kiadóhivatal! j Én is terjeszteni kívánom Rev. Gross A. f László: “Otthon jártam” c. füzetét. Küldjenek I I részemre ................ példányt. Mellékelek érte I ..,... -t. (Egyes példanyszám ára 20 I | cent, csomagos rendelésnél 10 cent) I Név: ................................................................... . Cim : ...............................................................1 | Város:.............................................Állam:.... J BECSAPJÁK A FOGYASZTÓKAT A HITELÜZLETEKKEL Szenátorok könyvkritikusokká váltak az elmúlt hetekben. Nem kell mindjárt rosszra gondolni, nem arról van szó, hogy foglalkozást változtatlak volna a honatyák, csupán arról, hogy egy könyvet használtak fel az egyik törvényjavaslat megtárgyalásánál. A kongresszus ugyanis az “Igazság a kölcsönzés körül” elnevezésű törvényjavaslatot tárgyalja és ennél a kérdésnél Hilel Black könyve: “Vegyél most és fizess később” nagy segítséget jelentett a törvényhozóknak. A könyvről Paul H. Douglas szenátor (D., 111.) irt ismertetést a The Machinists c. hetilapba, amelyik a gépészek szakszervezetének a folyóirata. William Proxmire (D., iWis.) szenátor pedig a Washington Post-ba, a főváros legnagyobb napilapjába irt hasonló jellegű cikket. Douglas 20 szenátor társával együtt támogatja azt a törekvést, amely a törvény erejével akarja kényszeríteni az eladókat, hogy a kölcsön- és részletvásárlásoknál pontosan ismertessék vevőikkel azokat az összegeket, amelyekkel megterhelik őket. Proxmire is résztvesz a kampányban, hogy törvénnyé emeljék ezt a javaslatot. A hitelüzlet a legnagyobb üzlet ma Amerikában. 55 milliárdra rúg az ilyen formában eladott áruk összege, és ez csak emelkedni fog a közeljövőben. A fogyasztók, akik hitelre vásárolnak, leg- többnyire nem is tudják, hogy milyen hatalmas árat fizetnek a hitelért. Olyan ügyesen hirdetik meg az eladók ezeket a hiteleladásokat, hogy a vevők csak az előnyöket veszik észre és nem látják, hogy mennyire megdrágítják a számukra az árut. Black könyve azért jó, mert számos ilyen rejtett árdrágítást leplez le s a hitel valódi összegét ismerteti, amit a kereskedők elrejtenek a vevők elől, vagy kevesebbnek állítanak be. Számos ilyen példát lehet idézni a könyvből. Ilyen példa, hogy nagyon sok amerikai nem tekinti át, hogy az áruházak tulajdonképpen menynyi kiszolgálási dijat számítanak fel. Egy hónapra 1 és fél százalék ez a dij és igy kevésnek tűnik, de ez egy évben 18 százalék. A kis kölcsönöket nyújtó vállalatok “csak” 3 százalék kamatot számítanak fel havonta, de ténylegesen ez 36 százalék egy évben! A 4 százalékos autókölcsön a valóságban 8 százalék. A házjavitási kölcsön, amit 5 százalékosnak tüntetnek fel, az egy évben 10 százalék. A kölcsöniizletek rejtett kamatainak a következménye, hogy ma egy átlagos amerikai családnak csaknem 5,000 dollár adóssága van, ami 413 százalékos emelkedést jelent 15 év alatt. Ebben az évben az amerikaiaknak átlagosan két hónapot a 12-ből az adósságok kiegyenlítésére kell dolgozniuk. Négyszer annyi család megy tönkre ebben az évben, mint 10 évvel ezelőtt. A “Vegyél most és fizess később” c. könyv tehát nagy szolgálatot tesz a fogyasztó közönségnek, mert rádöbbenti az embereket arra, hogy mennyire becsapják őket a hitelüzletek csábitó ajánlataival. (A könyv eredeti cime: Buy Now, Pay Later. Az ára $3.95 és a William Morrow & Co. adja ki New Yorkban, de számos helyi könyvtárban is megtalálható.) Dr. Graham szégyellte magát Di*. Billy Graham lelkész Angliában jár “téritő körúton”. Derby városban nagy beszédet mondott a gyári munkások gyűlésén. Ebben a beszédben azt állította dr. Graham, hogy szégyellj magát, mert az amerikaiak a déli államokban faji üldözésben vesznek részt. “Én mélyen a Dél belsejében születtem, ott, ahol a legutóbbi faji tüntetések kitörtek Alaba- mában” — mondta az evangélista a Rolls Royce repülőgépmotor-gyár munkásainak. “Mélyen megszégyenültem, hogy az én honfitársaim ilyen dolgokat visznek véghez és minden rendes amerikai velem együtt szégyenkezik” — szónokolta dr. Graham. NYITGAT-NÉMETORSZÁGBAN a múlt évben háromszázezer csavargót tartottak nyilván. Ezek közül minden harmadik fiatalkorú volt, akit feldúlt családi élete, rossz szociális körülmények sodortak az országúira. • GOGOLY TARASZ BULYBA című világhírű kozákregényéből uj film készül Hollywoodban Tony Curtis főszereplésével. Rendező: Harold Hecht. • A LIBANONI TELEVÍZIÓ 1960-ban 30 szovjet filmet közvetített. A legnagyobb sikert a Múló évek, a Romeo és Julia, a Negyvenegyedik, a Félkegyelmű, a Szállnak a darvak és a Hattyúk tava aratta. • A DÜSSELDORFI Industrie Kurier becslése szerint Nyugat-Németországban naponta 800 ezren figyelik az NDK televiziómüsorát. i\\VVVV\V\VVk\\S\%3ÄV\V%^\\\%\\Jk\\%V\V\\VlViV\V%\\V\V%V\\\\V\Vl%V%X\VVl\!VVkVkX\\\V HA KÖZMUNKA HÁBORÚS CÉLT SZOLGÁLNA Ugyanazon lapszám két különböző cikke éles megvilágításba helyezi adminisztrációnk háborús beállítottságát és nemtörődömségét a kétségbeejtő helyzetben levő munkanélküliekkel szemben. “12.6 billió dollárt szavazott meg a kongresszus hadifelszerelésekre”, mondja az egyik fejeim. “Kennedy ellenzi a közmunkákra szánt egybillió dolláros törvényjavaslatot”, mondja a másik fejeim. Igv, egymásmellé állítva különösen felvilágosító jellege van a két címnek. A 12.6 billió dollár, amit a kongresszus e héten hadifelszerelésekre megszavazott, csak egy kis részét képezi a költségvetésben hadikiadásokra szánt összegnek. Ez az összeg csupán bizonyos fajta repülőgépek, távlövegek és hadihajók azonnali megrendelését szolgálja. A többi hadikiadásokkal a kongresszus még későbben foglalkozni fog. Az erőpolitika beállítottságú politikusaink tultettek Kennedy elnökön is. 625 millióval meg- toldották a Kennedy által kért összeget, mert ő csak 11,974,800,000 dollárt ajánlott megszavazásra. Lehet, hogy a repülőgyárosok lobby-jának is van valami része abban, hogy az összeget felemelték, mert ezt a többletet kimondottan bombázókra szánták. A munkanélküliek várhatnak Goldberg munkaügyi miniszter, saját jobb belátása ellenére, azt vallotta a szenátus munkaügyi bizottsága előtt, hogy a Kennedy-adminisz- tráció ellenzi a Clark szenátor (D., Pa.) által benyújtott javaslatot, amely egybillió dollár kiutalását kéri közmunkálatok megindítására, amik munkanélküliek foglalkoztatását szolgálnák. Goldberg elismerte, hogy a javaslat jószándéku, “amennyiben munkaalkalmat biztosítana a gazdasági pangás idején”, de... az adminisztráció nem tartja időszerűnek, hogy .ezzel a kiadással jelenleg megterheljük szövetségi pénztárunkat. Úgy érzi, hogy meg kell adni az alkalmat az eddig már megtett és a tervbevett lépések hatásának kibontakozására a javulás jeleit mutató gazdaságunkban. Clark szenátornak az a véleménye, hogy az adminisztráció eddigi lépéseinek egyike sem olyan hatásos a munkanélküliség enyhítésére, mint az ó javaslata, amely — az ő véleménye szerint — 770,000 munkaalkalmat teremtene. A javasolt évi egybillió dollárból 500 millió dollárral azonnal megindítanának szükséges közmunkálatokat, a másik 500 millió dollárt az elnök a szükséglet szerint használná fel későbben. A kiutalást beszüntetnék, amikor a munkanélküliség arányszáma 4 százalékra esne. Amint már ki volt fejtve, a 4 százalékos munkanélküliséget normális állapotnak tekintik, amely nem igényelhet különleges intézkedéseket. Goldberg a kihallgatáson elismerte, hogy az adminisztráció két javaslata, amely szintén a szenátusi albizottság előtt van elbírálás végett, ha elfogadják sem lesz azonnali különös hatással a munkanélküli helyzetére. Az egyik javaslat a munkanélküliek átképzését és áthelyezését segítené elő, a másik javaslat fiatal uj munkaerő számára gondoskodna munkaalkalmakról. Az adminisztráció ellentétes álláspontját a Clark-javaslattal szemben Goldbei'g úgy próbálta ellensúlyozni, hogy ajánlotta: hatalmazzák fel az elnököt, hogy saját belátása szerint intézkedjen közmunkálatok engedélyezésénél és az ehhez szükséges pénzfedezet kiutalásánál. Hozzáértők véleménye szerint a kongresszus nem fogja megtenni, mert ebben saját hagyományos kiváltságainak megcsorbítását látja. A munkanélküliek csak várják a gazdaság fellendülését.
