Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-08 / 23. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 8, 1961 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett néze­tek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez A béke kérdése ma életkérdés Tisztelt Szerkesztőség! A béke kérdését nem a katonai erők, nem az amerikai elnök, vagy a szovjet miniszterelnök fogja eldönteni, hanem a világ értelmes emberi­sége. Fel kell állítani egy békehadsereget, mely­nek az lenne a hivatása, hogy a békét megvédje. Tagja lehet, kivétel nélkül, mindenki, fajra, szin- re, nemzetiségre való tekintet nélkül. A béke ve­szélyben van minden pillanatban, úgy nyugatról, mint keletről, ha egy abnormális ember kezébe kerül a katonai hatalom, mindegy, hogy milyen szinü lesz, fehér, veres, vagy sárga. Nincsen olyan tudós a világon, aki ki tudná számítani, milyen következményei lehetnek egy világégésnek. Egy központi intézményt kellene összeállítani, amelyben képviselve legyen földünk minden lakója, amely azután kidolgozna olyan törvényt, melynek mindenki alávetné magát. Ez a törvény olyan lenne, mint egy ‘super-highway’, amely New Yorktól Los Angelesig fut, és ame­lyen a föld minden részéből idevándorolt embe­rek autóznak naponta, az előirt törvények sze­rint, és nagyon kevés szerencsétlenséggel. Ma, amikor az atomkorszakban élünk, ez biz­tosítja a legnagyobb kényelmet az emberiség ré­szére, de ugyanakkor gyors pusztulást is hozhat, tehát mindenkinek az az érdeke, hogy védje a békét és vele együtt az életét. H. H., Kanada Szülővárosukról szretnének olvasni Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm lapomra a hátralékot, de az a baj, hogy nincsen benne semmi arról a vidékről, ahon­nan én jöttem Amerikába. Én ugyanis Torontál megyei vagyok, ami jelenleg Jugoszláviához tar­tozik, s erről a vidékről, vagy erről az országról nem igen látok híreket a Magyar Szóban. Kérem, hogy ha lehet, Írjanak erről is. Mrs. Hanzlik Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 5 dollárt a lapunk támogatására és 5 dollárt Geréb munkástárs utazására, sajnálom, hogy többet nem tehetek, de a betegség állandó nálunk, tehát a bajból van elég. Ha lehetséges, Írjanak valamit Bátaszék (Tolna megye) városá­ról, ahol 1913-ban voltam utoljára. Küldök egy próbaolvasót, talán sikerül megszerezni előfizető­nek. Bécsi L. Ä lapunkból mindig tanúiba! az ember Tisztelt Szerkesztőség! Bocsánat, hogy pár héttel elkésve küldöm elő­fizetésemet, de nem az én hibámból, hiszen a kis penzióból alig látok valamit, csak a nevemet Írom alá és elveszik a checket tőlem. Olvasom a máj. 25-i lapban, hogy az én ked­ves munkásiróm, Geréb elmegy az én felejthetet­len szülőhazámba, hogy megírja az igazságot. Én meg voltam elégedve Rev. Gross nagyon szépen megirt cikkével; bár csak minden pap, bármilyen vallásu legyen is, úgy oktatná a népet, mint ahogy azt Rev. Gross teszi, akkor sokkal jobb MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16t h Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy ebben a hónapban lejárt az elő­fizetésem. itt mellékelek $..............................­Név: .................................................................... fűm: ....................................................................................... sorsa volna a termelő munkásnak. Ugyancsak a máj. 25-i számban olvastam egy cikket, amely nagyon okos kérdéseket tesz fel a kommunista, szocialista országok pénzügyi rend­szeréről, az ingatlanok tulajdonjogáról, stb. Örülök, hogy a szerkesztőség felkérte Eörsi Bé­lát, mint gazdasági szakértőt, hogy adja meg a választ ezekre a kérdésekre. Sokat tanultam én is ebből a cikkből és ezt a lapszámot megőrzőm, amig csak élek. Gondolom, hogy Berta Gyula is meg volt elégedve a válasszal. Bizony jó az, ami­kor az embernek nem kell félnie attól, hogy meg­betegszik, vagy megöregszik. A magyarországi szocialista köztársaság megadja ezt mindenkinek. A. I) KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA ^ T T T T 'V V T > T T T > ▼ T Ne süssön az asszony kenyeret Amerikában. Először is, mert nincs igazi lisztje. Amit itt liszt­nek árulnak, abban igaz, hogy van némi lisztsze- rüség, de van benne fehérítő, keményítő, puhító, vitaminok, tojás sárgája porban, fehérje és kéki- töje, kétféle méreg és háromféle ellenméreg és vaj, amiben szintén van puhító és keményítő és sárga festék és ellensárgaság és mütejpor, ami inkább por, mint tej és abban a gyönyörű stanic- liban szelvények vannak kanalakra, poharakra, sték-késekre és talán még gyémántgyűrűre is. Most, ha az asszony ennek ellenére mégis kenye­ret akar sütni ebből a mihasznából, akkor ne te­gyen bele még krumplit is. Bocsánat: burgonyát, mert az előbbi nem szalonképes kifejezés, mert a viceházmesternénkre emlékeztet, aki sohase evett burgonyát, csak krumplit. Mindig csak krumplit. Ebből következik, hogy feleségem tegnap bur­gonyás kenyeret sütött. Ettem belőle eleget. Meleget és nyomta is a be­gyemet és éjjel egyik rossz álmot a másik után hengergettem el magamtól. Általában nem szok­tam álmaimra emlékezni, úgyse tudom azokat “megfejteni”, nem szoktam a társaságomat ál­maimmal rémitgetni, de az alanti álmomat mégis csak el kell, hogy mondjam, annál is inkább, mert inkább visszaemlékezés volt. A király teljes ellátást ígért a bakának. Tizenöt késő tavaszán úgy futott az orosz előlünk, hogy nagyon gyorsan futott. Az ellátásunk rossz volt. Ha lassan mentünk előre, akkor azért volt rossz, mert háborúztunk és a szakácsok a manipuláns- sal együtt sokkal okosabbak voltak, semhogy megtaláljanak bennünket, ha lőnek ránk. Mert akkor rájuk is lőhetnek. Ha meg gyorsan ment az orosz és mi szaladtunk utánuk, akkor meg vagy elmaradt a trénünk, vagy elveszett. Kifogás mindig akadt a teljes ellátástalanság megokolá- sára. A Kárpátok túlsó lejtőit elhagyva, végre kérész sül masíroztunk az első városnak mondható he­lyen. Még egy-két emeletes vakolatlan ház is ék­telenkedett a főutcán. Öreg asszonyok, nagyon öregek és még annál is öregebbek a házaik küszö­bén álltak, egyrészt, hogy elvegyék esetleges gusz tusunkat a bent megbúvó fiataljaiktól, másrészt, és ez volt a fontosabb, gyönyörű szőke és gyür- kés kenyereket öleltek magukhoz eladásra szán­tán. Megrohamoztuk a szőkéket és azt se kérdez­tük, hogy mit számítanának értük, szinte öntöt­tük markukba a Jancsi bankókat. Alig vártuk, hogy pihenést vezényeljenek, hogy. . . Mi az a hogy? Sehogy a hogy. A kenyerek hé­ja volt csak szőke, a belseje telistele csak krumpli volt. (Azért is krumpli és nem burgonya!) Hagy­más, sós és hideg, állott, krumpli-lekvárrá málé- sodott volt a kenyér bele és kifordult a szánkból. Nekivágtuk a kézügybe eső falnak az egészet, pedig az ellátásunk miatt oly éhesek voltunk, mint a csecsszopó. Volt szeretőm azóta is, nem is egy, de a hamis, Röviden NÉGYLÁBÚ egészséges csirke kelt ki Kozma István balatonkereszturi lakos portáján. A két “pótláb” az állat bal szárnya alatt nőtt. EGY MILLIOMODGRAMM pontosságú elek­tronikus mérleget készítettek Leningrádban. EREDETI formájában állították helyre az idő­számítás előtt 551—479 közt élt Kon Fu-cse lak­helyét, templomát és síremlékét a keletkinai San- tung tartományban. • A CIGARETTA ÉS SÖR. Az ENSz statisztiká­ja szerint egy év alatt 1,770,000,000,000 cigaret­tát gyártottak és 381 millió hektoliter sört fo­gyasztottak a világon. • FEDERICO GARCIA LORCA, a Franco fal- langistái által meggyilkolt nagy spanyol iró és hazafi életének filmrevitelét tervezi az olasz Maxim Filmstúdió. • A SZOVJET Tudományos Akadémia 470 lapból álló Mars-albumot ad ki. A térképek az 1956-ban végzett megfigyelések alapján készültek. ♦ A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ diplomáciai tör­ténetére vonatkozó dokumentumokat hoztak nyil­vánosságra az Egyesült Államokban. Ezek közül kettő feltárja, hogy a pápa semmiképpen nem akarta elitélni a nácik lengyelországi rémtetteit. • A MAJDNEM kilenc és fél milliós Tokió zsú­foltságának enyhítésére uj kormányzati főváros építését tervezik, ahová a közhivatalokon kívül az egyetemeket és főiskolákat is áthelyeznék. PORTUGÁLIÁBAN a filmszakemberek és mű­vészek mozgalmának eredményeként megjelentet­ték Szergej Eizenstein: Egy filmszakember gon­dolatai cimü könyvét. MRS. ELIZABETH RUDEL SMITH, országos főpénztárnok ajánlatot nyújtott be arra, hogy az 1 dolláron felüli pénzegységeket, a könnyebb ke­zelhetőség szempontjából, ezentúl különböző szí­nekben nyomtassák. Az ajánlatot kormányköze­gek megfontolás alá vették. • CALIFORNIÁBAN elfogadtak egy törvényt, amely szerint az állam érdekeivel ellentétes eljá­rás az iskolák részéin! az, hogy megtagadják a különben megfelelő tanítók alkalmazását a fajuk, színük vagy vallásuk miatt. Feljegyzésre érdemes megjegyzést tett a javaslat tárgyalása alatt Louis G. Sutton republikánus szenátor: “Kisebb­ségi csoportok elküldik majd ajánlkozásra leg­képzettebb embereiket, csak azért, hogy bajt okozzanak.” (VICC, amely Alahamában és Mississippiben is megállja helyét.) A fajüldöző Dél-Afrikában egy fehér templom tisztviselője látta, amint egy néger bennszülött be akart menni a templomba és rászólt: “Nem tudod, hogy ez a templom csak fehéreknek van?” — “Én sepregatni megyek a templomba”, felelte a bennszülött. “Akkor jól van,” mondotta az egyházi hivatalnok, “de az is­ten legyen irgalmas hozzád, ha imádkozni látlak bent.” • AKIK TAGADJÁK A GAZDASÁGI HANYAT­LÁS LÉTÉT. — A First National City Bank of N. Y. jelenti, hogy 3,422 korporáció évi pénzügyi jelentése azt mutatja, hogy — minden kiadás és adó levonása után — tiszta jövedelmük na­gyobb volt 1960-ban, mint 1959-ben. A tiszta pro­fit végösszege 21,208,967,000 dollár. A profit többlet ugyan csak 9,400,000 dollárt tett ki, ami nem túlzott növekedés, de azért ez a kimutatott, közel (i millió munkanélkülivel szemben, elgondol­koztató helyzetképet tár fel. aranyszőkéket mindig elkerültem, mert félteni, hogy belül hagyma és krumpli az izük. Feleségemnek pedig megmondtam, hogyha me­gint krumplikenyeret fog sütni, piketelni fogom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom