Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-08 / 23. szám
Thursday, June 8, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A KOMMUNIZMUS TANAIT ISMERTETIK A HU AC állapítja meg, kinek szabad és kinek nem Nemrégen az újságok a Christian Anti-Communism Crusade tevékenységéről hoztak jelentést, amelynek vezetője dr. Fred C. Schwartz napokig tartó tanfolyamokat vezet le az ország különböző részeiben. Ebben a munkában Herbert Philbrick, az FBI által fizetett és az amerikai kommunista pártba beférkőzött besúgó is segítségére van. Rajta kivid Richard Ahrenst, az Un- American Committee volt személyzeti igazgatóját is igénybe veszi. Schwartz legutóbb St. Louisban vezetett “tanfolyamot” a kommunizmusról. Az elmúlt héten Chicago North Shore nevű külvárosában működött, ahonnan számos tiltakozó levél érkezett a helyi újság szerkesztőjéhez. Az amerikai haderők vezetői e 1 ő s zeretettel nyújtanak alkalmat Schwartznak arra, hogy a katonaságnak is tartson előadást az Ameiúkai Biztonság Tanulmányáról, ahogyan tanfolyamait nevezi. Illinoisban a Glenview Naval Air Station-on tavaly nyáron folytatott ilyen előadásokat. Karl E. Mundt, a reakciós republikánus szenátor, újabban egy országos akadémia felállítását ajánlotta, ahol a kommunista ideológiát tanítanák. Mundt célja: “A kommunizmus szabad világ ellen intézett könyörtelen támadásának ismertetése” és az, hogy milyen módszerek alkalmasak ennek hatásos ellensúlyozására. A floridai törvényhozás mindkét háza elfogadott egy javaslatot, amely kötelezővé teszi a középiskolákban a kommunizmus tanítását “Amerikanizmus és kommunizmus” beállításban. A Le- nin-sorozatot használják talán tankönyvül? Ennél megfelelőbbnek találták Salt Lake City rendőrfőnökének “A meztelen kommunista” cimii könyvét. A javaslat benyújtója azt mondta, hogy őt erre a Young Men Christian Association vezetőségének hasonlócélu tervei bátorították fel. Csak egyetlen egy képviselőnek voltak kételyei, hogy írjon levelet képviselőjének A kongresszusi képviselők befolyására a reakciónak megvannak a maga nyílt és álcázott eszközei és ezekben a korrupció is jelentős helyet foglal el. A néptömegek viszont oly módon nyil- vánitják leghatásosabban véleményüket, amikor bizonyos törvényjavaslatot támogatnak vagy elleneznek, ha levelet Írnak a saját kerületüket képviselő kongressman-nak, vagy szenátornak. Ezt a módszert a szakszervezetek és haladó szellemű társadalmi szervezetek is ajánlják tagjaiknak. A nép szavazataival megválasztott törvényhozó nem hagyhatja figyelmen kívül választóinak leveleit. Az üzleti körök is elismerik ennek az eljárásnak eredményes voltát. Meg is tesznek mindent, hogy aláássák hatását vagy, hogy a maguk javára használják ki lehetőségeit. Maguk is átvették a levélírás gyakorlását és nem tartózkodnak attól sem, hogy alkalmazottaikat levélírásra kényszerítsék amikor szükség van egy reakciós a monopóliumok érdekeit szolgáló törvényhozás megerősítésére. Sőt, az is napvilágra került, hogy tömegesen küldenek hamis névaláírással ellátott leveleket a kongresszushoz, ha érdekük úgy kívánja. Ralph McGill szemleiró leleplezi a legújabb módszert, amivel a reakciós körök, ezt a maguk részére elsajátított népies intézményt modernizálták. “A legújabb technikát használják ma. Szervezeteket létesítettek, amelyek egy előre befizetett összegért forma-levelet küldenek be bárkinek nevében. Ezek a szervezetek nyíltan hirdetik szolgálatukat a legkonzervatívabb közlönyökben.” Az egyik hirdetés pl. igy szól: “Konzervatívok: Segítsetek meggátolni a baloldali törvényeket és támogatni a józan javaslatokat. Küldjétek szakértelemmel elkészített leveleket kulcspozícióban levő képviselőknek és újságoknak. Csatlakozzatok a törvényhozói szolgálathoz, amely résen áll a konzervatív (értsd: reakciós — szerk.) érdekekért.” Tehát már nincs is szükség figyelemmel kisérni a politikai eseményeket. Elég, ha befizeti valaki a. szolgálatért járó díjazást egy ilyen szervezethez és ott majd elhatározzák a jóhiszemű polgár megkérdezése nélkül, hogy milyen törvény- javaslatot támogasson a “saját nevével ellátott levelében.”. ... r- - ... .. nem lesz vajon ennek a tananyagnak ellenkező hatása a diákokra, ha esetleg a tanítást rosszul végeznék ? Mindezek a kísérletek az amerikai ifjúság “fel- világositására” nem találkoztak az Un-American Committee vezetőjének, Walter képviselőnek ellenvetésével. Walter azonban a “Fund for Social Analysis” szervezete ellen indított hajszát, amely tudományos alapon foglalkozik a marxizmus által felvetett problémákkal. A Fund tagjai olyan egyének, akik bátoiütanak és anyagilag segítenek írókat és tudósokat ilyen tanulmányok elvégzésében. A munkákhoz szükséges pénzt vagy maguk adományozzák, vagy hozzá járulókat szereznek az értelmiség tagjai között. “Az Egyesült Államokban hagyományosan elhanyagolták a szocialista elgondolást fejtegető és alapelméleti munkát. A jelen időkben ennek a hiánynak a gátló hatása nagyon is nyilvánvaló az ország munkás és szocialista mozgalmaiban. Az utóbbi idők kényszernyomása a társadalmi behó- dolásra, még jobban csökkentette a marxista teória által felvetett problémák tanulmányozását. Ennek az Alapnak az a célja, hogy javítson a helyzeten azzal, hogy segítséget nyújt társadalmi tudósoknak e téren való kutatás végzésére és munkájuk kiadására.” így ismerteti munkakörét az Alap által kiadott brossura. Ez elég volt ahhoz, hogy a szervezet tagjait Walter beidézze. A New York Council to Abolish the HU AC, sajtónyilatkozatban megvádolta a Committeet, hogy a tanulmányi sza badságot szándékszik aláásni és tönkretenni az országban. Walter ugyanis hivatottnak érzi magát arra, hogy megállapítsa, mit lehet tanítani az Egyesült Államokban és kinek szabad azt elvégezni. Nem fizet adót háborús célokra Oregon államban, a North Bend-i First Methodist Church lelkésze, Rev. William O. Walker szilárd háboruellenes meggyőződését nemcsak szavakban hirdette, hanem megtagadta személyes hozzájárulását az Egyesült Államok fegyverkezési költekezéséhez. A adóból, amit a kormánynak lett volna köteles beküldeni, visszatartott 55 százalékot, annyit, amennyit számítása szerint a kormány hadicélokra használt volna és ezt az összeget ő és felesége, Carol W. Walker, beküldte az Egyesült Nemzetek Gyermekalapra (Unicef). “Reméljük, hogy ezen összeggel egyeseknek életéhez, nem pedig halálához járulunk hozzá”, írták levelükben. A lelkész-házaspár eljárása természetesen belekerült a helyi újságba és visszhangra talált a rakparti munkások szakszervezetének női alosztályánál. Az alosztály két vezetőjét bízta meg, hogy keressék fel Walkerékat és biztosítsák őket a női alosztály minden tagjának erkölcsi támogatásáról és arról, hogy a béke ügye nekik is egyik legfontosabb célkitűzésűk, bár elérésére más eszközöket alkalmaznak. A találkozás a világbéke megteremtésének leghatásosabb módszerére, az általános és egyetemes leszerelésre és annak mielőbbi létrehozatalára terelte a közfigyelmet. Másra hárítják a felelősséget Californiában van egy törvény, amely kötelezi az idős és nyugdíjon levő szülő vagy szülők gyermekét, hogy járuljon hozzá az állami nyugdíjalaphoz keresete arányában. A nyugdíjalap vezetői ezt a törvényt erkölcsi szempontból “gonosznak és gazdaságilag ártalmasnak” tartják és a törvényhozáson belül mozgalom indult meg visz- szavonására, vagy megváltoztatására. Társadalmi és szakszervezeti körökben támogatják a megmozdulást. 1950 óta, a kereset emelkedése következtében egyre több fiatal családra vált kötelezővé a nyugdíjalaphoz való hozzájárulás, mert a törvény nem vette tekintetbe a megélhetési árak emelkedését. így az idős polgárok megsegítése nagyobb arányban terheli a gyermekeket, mint az államot. A törvény ellenzői ebben a-z ülésszakban legalább azt a módosítást szeretnék keresztülvinni, hogy mentesítsék a kötelezettség alól azokat a - fiatal családokat,- amelyeknek havi keresete 4— 500, dolláron alul van. • Adenauer! idegesíti a bécsi találkozó Ahogyan közeledett Kruscsev és Kennedy bécsi találkozója, egyre idegesebb és ingerültebb a hangulat bonni politikai körökben. Mig a nyugatnémet kormányberkekben kezdetben csupán a kedvtelenségnek és a keleti — nyugati tárgyalások iránti érdektelenségnek adtak hangot, most már félreérthetetlenül az aggodalom került előtérbe. Az aggodalom tárgya, Nyugat-Berlin és a német békeszerződés kérdése. Ha Adenaueréktól függne, a bécsi tárgyaláson ez az egész nemzetközi légkört mérgező probléma szóba se kerülhetne. De Bonn tudja, hogy a szovjet és az amerikai kormányfő tanácskozásainak napirendjét nem az ő vágyálmaik szerint alakítják. így a szokásos módszerekhez folyamodnak: újabb provokációkkal igyekeznek a légkört mérgezni, és zsaroló módon jó előre Kennedyre is nyomást gyakorolni. Ennek a manipulációnak volt része a szovjetnyugatnémet kulturális tárgyalások megszakítása. Az ok az volt, hogy Adenauerék ki akarták terjeszteni a kulturális egyezmény hatókörét Nyugat-Berlinre is, vagyis a Szovjetuniót rá akarták venni, hogy- — a nemzetközi megállapodásokkal szöges ellentétben — ismerje el Nyu- gat-Berlint a bonni állam részének. A következő ilyen irányú kísérletük az volt, hogy a Nyugat- Berlinben megrendezésre kei’ülő nemzetközi vízügyi értekezlet védnökének Lübkét, a nyugatnémet köztársasági elnököt kérték fel. A Szovjetunió és a szocialista országok természetesen nem fogadhatták el ezt a helyzetet, hiszen Lübkének semmi keresnivalója nincs Nvugat-Berlinben, amely a potsdami megállapodás értelmében nemtartozik Nyugat-Németországhoz. A bonniak, akik ilyen “hátsó kapukon” is megpróbálták becsempészni tarthatatlan tételüket, “ügyeskedésükkel” csak azt érték el, hogy felborították ennek a nemzetközi testületnek tanácskozásait. A Szovjetunió és a szocialista országok nem vesznek részt Lübke védnöksége alatt nemzetközi vízügyi tanácskozáson. Bonn idegességének megvan minden alapja. A nyugat-berlini kérdés pontosabban a német békeszerződés megkötése amelynek csak része ez a probléma — valóban megérett a megoldásra, sőt. túlzás nélkül mondható: már “túlérett” is. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok hangsúlyozottan kifejezték elhatározásukat, hogy előbb-utóbb pontot tesznek a kérdésre, amely rendezetlensége esetén újra és újra a nemzetközi viszonyok kiéleződését okozhatja, s a nyugatnémet militarizmus felélesztése számára Bonn részéről állandóan ürügyként használható fel. Bonn gondjait azonban az is növeli, hogy nemcsak a szocialista táborban, hanem Nyugaton is egyre inkább tért hódit az az álláspont: valamilyen megoldásra kell jutni a békeszerződés és különösen Nyugat-Berlin kérdésében. Meglehetős feltűnést keltett az a közlés, hogy Kissinger Kennedy elnök személyes tanácsadója — akinek nézeteit különösen fegyverkezési kérdésekben kéri ki az elnök — nemrég Bonnban megkérdezte a nyugatnémet politikusokat: milyen engedményekre hajlandók a nyugat-berlini kérdésben? Ez a kérdés villámcsapásként érte Ade- nauerékat, akik nemcsak, hogy engedményekre nem gondoltak, de a leghalványabb tárgyalási készség lehetőségét is kizárták, és a teljes elutasítást tették politikájuk alapjává. Mindezzel párhuzamosan Adenauer továbbra is, sőt, növekvő mértékben játssza agresszív, a nemzetközi feszültséget élező szerepét. Hamburgban egy választási gyűlésen még tőle is szokatlanul éles beszédet mondott, amely tele volt kommunista- és szovjetellenes kirohanásokkal, és amelyben nyomatékosan követelte Nyu- gat-Németország atomfegyverzését. A nyugatnémet lapok különben Adenauer beszédét úgy értékelik, hogy az elsősorban Kennedynek szólt, akit a kancellár Bécs előtt figyelmeztetni akart: az erőre kapott nyugatnémet imperialista hatalmi politika elutasítja a tárgyalások szellemét, még ha amerikai vezető körök erre hajlandóságot mutatnak is. v>, Mwwwmwwwwwmwwwvvvmw Ellentmondás: , Egy hátralékos előfizető!----------------------------------------------------3
