Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-08 / 23. szám
MINDNYÁJUNK KÖTELESSÉGE Amikor megkérdezték Lucretia Collins 20 éves néger egyetemi hallgatónőt, hogy miért vett részt a “szabadság-utazásban,” azt felelte: “Mert azt akarom, hogy engem is amerikaiként kezeljenek.” E felelet a néger nép szabadságmozgalmának a kulcskérdése. Tizennyolc millió amerikai néger nem hajlandó többé I a másodrangu polgár szerepét vállalni. A kötelességteljesi- [ tésben egyformán kiveszi részét, jogaitól azonban a legem- bertelenebbül megfosztják. Azt akarja, hogy a jogokat is egyformán élvezhesse. A néger nép érettnek találta az időt arra, hogy offenzi- vába menjen elnyomatásának különböző formái ellen. Kétségtelen, hogy az időt a változott nemzetközi helyzet érlelte meg. A szabadságmozgalmat azonban nem lehet csupán támadásként tekinteni a faji elnyomás, a szegregáció, a polgárjogoktól való megfosztás, az oktatási-, kereseti-, lakhatási-, fejlődési- és szavazási lehetőségek megtagadása ellen. Ez a mozgalom a legerősebb megnyilvánulás ma az országban, amely védelmére kel az alkotmánynak, a törvényességnek, a demokráciának, az emberiességnek, a polgári jogoknak. Következetesen a társadalom ezen alapköveinek meg- erősitésétől függ az is, hogy a reakció, vagy a fasiszta szellem, amely sok helyen felütötte fejét országunkban, ne fejlődhessen tovább, ne kerülhessen túlsúlyba. A Ku Klux Klánnak, a Birch Society-nak és a különböző neveken működő más fasiszta jellegű szervezeteknek az elnyomás, a faji megkülönböztetés, a kisebbségi csoportok jogfosztása az-éltető eleme és elsősorban a néger nép faji üldöztetése. A néger nép szabadságküzdelmének sikere az egész amerikai nép érdeke, nemcsak azé a maroknyi fehér diáké, akik a négerekkel együtt résztvesznek a szabadság utazásban. Elsősorban a szakszervezeteké, amelyeknek jogai ellen szintén azok az elemek folytatnak állandó aknamunkát, amelyek érdekében a néger népet alárendelt helyzetben tartják. A munkásszervezetek helyesen tennék, ha minden erejükkel támogatnák a szabadságutazást és tagjaik személyesen részt vennének ezekben. A vallásszabadságot hirdető egyházi vezetőknek erkölcsi hivatásuk a néger nép segítségére sietni, de nem csak hangzatos prédikációkkal. Járuljanak hozzá aktivan, tettekkel és személyi részvétellel a szabadságutazás sikeréhez. A “szabadságutazás” támogatása minden amerikai szavazó polgár kötelessége. Amikor a néger nép szabadon gyakorolhatja szavazati jogát, nem lesznek a kongresszusban Eastland, Talmadge, Byrd féle fajüldöző, munkásellenes törvényhozók, akik terrorizálják a kongresszus tagjait. A “szabadságutazás” felhívás a kormányközegekhez, hogy ébredjenek felelősségük tudatára, biztosítsák az alkotmány és a törvények betartását a déli államokban a néger néppel szemben. Intézkedjenek erélyesen és eredményesen. Nem az eddigi tessék-lássék módon, mert az semmi változást nem hozott létre. A szabadság-utasok börtönben vannak. Nem azért, mintha megszegték volna a törvényt, hanem az ért, mert a törvény betartását követelik. Mississippi kormányzója és karhatalma az íratlan alkotmányellenes déli törvények érvényességét hangoztatja még most is. A börtönbezárt szabadságutasok meglepetten olvashatták Kennedy elnök Bostonban, születésnapja ünneplésén tett kijelentését. William L. Garrison szavait idézte, a rabszolga felszabadító mozgalom hírneves vezetőjét, amikor kijelentette, hogy “a szabadság érdekében” utazik az európai találkozókra. “Célom komoly, fel fogok szólalni és meg fognak hallgatni”. Garrison felszólalt és a nép meghallgatta. Kennedy elnök miért nem szólalt fel idehaza? A nép hallani akarja, hogy ő is ellene van a szegregációnak. Kennedy a kubai, laoszi, kongói, vietnami, stb. szabadságot “védi”? Ha szavaival és tetteivel hozzájárulna az amerikai néger nép szabadságának létrehozatalához,' ezzel igazi segítséget nyújtana a többi elnyomott nép szabadságmozgalmához is és jószándéka a külföldön mélyebb benyomást és hitelt keltene. A demokrácia minden hive fel kell, hogy szólaljon. Sürgetni kell Robert Kennedy igazságügyminisztert, hogy szabadítsa ki a bebörtönzött bátor szabadság utasokat. Vegye igénybe a szövetségi kormány minden hatalmát a néger nép törvényes jogainak biztosítására, az alkotmány és a törvény szakaszainak betartására. Büntesse meg azokat, akik az ország törvényeit megsértik, a demokráciát és az ország hírnevét megcsufolják — a déli fajüldözőket. sj^ms3tssvismv\\vvv\\\w\v\v\\wvvwvv\vv\\\\ Támadás a magyar követség ellen Argentínában A múlt hét pénteken este egy fasiszta csoport fegyveres támadást intézett a Buenos Aires-i magyar követség ellen. Pisztolylövéseiktől a követség egyik munkatársa megsebesült. A támadók meg kísérelték a követség épületének felgyujtását is, de a keletkezett tüzet a követség tagjai eloltották. Szarka Károly külügyminiszterhelyettes magához kérette a budapesti argentin követet és a kormány nevében legerélyesebb tiltakozását jelentette be a történtek miatt. Egyben felhívta az argentin hatóságokat a támadók felelősségre- vonására és az okozott kár megtérítésére. (MTI) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. X. No. 23. Thursday, June 8, 1961 NEW YORK, N. Y. Kennedy európai útja Párizs, Bécs, London volt sorrendben a De Gaulle-al, Kruscsevvel és Macmillannal történt találkozás színhelye. — A találkozások eredménye a közeljövő esemény eiben fog jelentkezni. Kanadai látogatása után Kennedy elnök Európába utazott kormányfői találkozókra. Hibás külpolitikánk számos megoldatlan pro blémájáról kellett tanácskoznia s a folya matos kudarcok által csorbát szenvedett amerikai vezető pozíciót igyekezett helyrebillenteni. A De Gaulle-al és Kruscsevvel történt találkozóról szóló jelentések hiányosak és egyelőre csak nagyvonalúan, részletezés nélkül vázolják a kormányfők beszélgetéseit. A találkozóktól várható eredményekről egyelőre , eltérő vélemények hangzottak ! el, mintahogy azt megelőzően I is különböző szempontból különböző reményeket fűztek a találkozók elé. Ellentétek Párizsban A De Gaulle-al való találkozó a NATO szövetségesek ingadozó egységének megerősítését célozta. Az ellentétek számosak. A beszélgetésekről kiadott közös Kennedy—De Gaulle nyilatkozat szerint a két államfő csupán Nyugat- Berlin kérdésében tudta ösz- ' szeegyeztetni álláspontját, leszögezve, hogy kötelezettségük azonos ezen a téren. Ez nyilván utalás arra, hogy nem hajlandók beleegyezni abba, hogy Nyugat-Berlint “szabad várossá” nyilvánítsák. A többi kérdésekre vonatkozóan a nyilatkozatból az tűnik ki, hogy a két államfő felismerte a köztük fennálló ellentéteket. De Gaulle — mint ismeretes — nem helyesli az Egyesült Államok eljárását Laosz- ban, Afrikában, Latin-Ame(Folytatás a 6-ik oldalon) A Legfelső Bíróság e hét elején 5 szavazattal 4 ellenében döntést hozott az amerikai kommunista párt ellen. Mindkettő a valóságban az alkotmányban biztosított szabadságjogok sérelmét jelenti az egész országra nézve. Az egyik döntés érvényessé emeli a kongresszus által 1950-ben hozott McCarran- féle Belső Biztonsági Törvényt (Internal Security Act), amely regisztrálásra kö telezi a kommunista szervezetet. A másik döntés a Smith- törvény azon szakaszát minősítette alkotmányosnak, mely bűnnek tartja olyan szervezetbe tartozni, amely a kormány erőszakos megdöntését vallja. Éppúgy, mint az utóbbi időben hozott számos reakciós, az alkotmánnyal és a demokráciával szembehelyezkedő fő- birósági döntéseknél, úgy a jelen esetben is Felix Frankfurter, John M. Harlan, Tom I C. Clark, Charles Wittaker és 1 Potter Stewart volt az öt bi- , ró. akiknek reakciós állásfoglalásával szembehelyezkedett Earl Warren, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Hugo L. Black, William 0. Douglas és William J. Brennan bírók. ,A Kommunista Párt regisztrálásának kérdése már 11 éve járja a különböző bíróságokat. A Legfelsőbb Bíróság már egyszer visszautasította, mivel az Internal Security Board besúgók és bevallott hamis tanuk használatával szerezte meg az alsó-biróság döntését a regisztrálásra. Egy más alkalommal a Fellebbezési Bíróság semmisítette meg az újabb alsóbirósági döntést, helytelen módszerek alkalmazása miatt. Brennan és Douglas biyok külön írott véleményben az j Alkotmány ötödik Módositá- | sa alapján ellenezték a többsé : gi döntést. Warren főbíró nemcsak az Ötödik Módosításban biztosított jogok megsértését látja a többségi határo- j zatban, hanem azon az alapon ; ajánlotta az Internal Secury- j ty Board ragisztrálásra kötelező megállapításának visz- szautasitását, hogy szabályszerűt len eljárási módszereket és bizonyítékokat használt annak elérésére. Black biró a McCarran törvényt teljes egészében elitélte, mint a kommunista párt kerülő utón való törvénytele- nitésének eszközét. “Az első alkalom, amikor egy szervezetet betiltunk, mert gy.. ölt tanokat hirdet, Jeafjós pillanata egy szabad ország történelmének. Ugy- látszik hazánk elérkezett ehhez a pillanathoz”, állapította meg Black biró. A Főtörvényszék második döntése Junius I. Scales és John Francis Noto kommunista párttagságára vonatkozott, akiket a Smith-törvény i (Folytatás a 7-ik oldalon) A NÁCIZMUS BORZALMAIRÓL SZÁMOLNAK BE EICHMANN TÁRGYALÁSÁN A magyar zsidók tragédiájának háttere. — Antiszemita befolyás Nyugat-Ném etországban Hetek óta folyik Adolf Eichmann pere a jeruzsálemi bíróság előtt. Ez alkalommal felelevenednek azok a szörnyűségek, amelyeket a nácik 12 éves uralmuk alatt elkövettek. Különösen a háború alatti borzalmak azok, amelyek a hitlerizmus elképesztő és emberi ésszel felfoghatatlan barbárságáról adnak világos képet. A Földre szabadult pokol felidézése folyamán került sor a magyarországi zsidók tragédiájára is. 600,000 ember legyilkolásá- nak és elpusztításának körülményeire derül fény a tanuk vallomásai alapján. A bíróságot csak Eichmann tettei és személyes szerepe érdekli, de nem tudják megakadályozni, hogy oda ne kerüljön az egész fasizmus és ennek segítőtársai is a vádlottak padjára. Horthyék kiszolgálják Eichmannt A tanúvallomásokból kiderül, hogy a magyar uralkodó osztály milyen készségesen szolgálta ki a náci hadigépezetet minden vonatkozásban. A Horthy-rendszer csendőreinek brutalitása a deportálások végrehajtása során, vetekedett a kegyetlen SS legények legvéresebb tetteivel. Nem kellett Eichmannak és Hitler rendkívüli követének, Veesenmayernek megerőltetnie magát, hogy a történelemben is szinte egyedülálló 1944-es magyarországi eseményeket véghezvigyék. Öregeket, nőket és kis gyermekeket gyömöszöltek be a vagonokba, olyan nagy számban, hogy már útközben elpusztult nagy részük, mielőtt még (Folytatás a 6-ik oldalon) A FŐBIRÓSÁG SZABADSÁGTIPRÓ DÖNTÉSE
