Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-11 / 19. szám

amerikai Magyar szó 1 Thursday, May 11,1861 Kennedy, a szabad sajtó és Marx Károly Kennedy elnök, mint a konferencia kezdetén, az újságszerkesztők szövetségének zárógyülésén is felszólalt. Beszédében, akárcsak múlt héten a ku­bai invázió kudarcának hatása alatt, az országun­kat es nera.ea letunaet ‘fenyegető veszéllyel” foglalkozott, borús kéj ét festve a helyzetről és a várható jövőről. Újságszerkesztőkhöz szólva, igyekezett kiemelni a sajtó felelősségét és szere­pét az ország biztonságánál megerősítésében. Kennedy nem kevesebbet kért az újságszer­kesztőktől, mint hogy alkalmazzák önkéntesen a hadiállapot korlátáit munkájukban. Ne közölje­nek lapjaikban olyasmit, amit nem közölnének, ha háborúban lennénk. De most ne a kormány határozott utasítására járjanak el, hanem saját felelősségük és hazafiságuk tudatában. Kennedy nem akar hivatalos cenzúrát létesíteni, de elvárja a sajtótól, hogy önként cenzúrát gyakoroljon. Azt a véleményét fejezte ki, hogy az “ellenség” az újságokon keresztül sok olyan információt sze­rez meg, amit felhasználhat ellenünk. “Ha önök a veszély látható jelenlétét keresik, és csak annyit mondhatok, hogy a veszély soha­sem volt nyilvánvalóbb és jelenléte sohasem volt közelebb, mint most”, mondotta. Mielőtt Kennedy elnök ennyire nyilvánosságra hozta volna saját és az uralkodó osztály hozzá közel álló vezetőinek riadalmát a nemzetközi ese­mények rájuk nézve kedvezőtlen fordulatai fe­lett, beszédét egy 100 évvel ezelőtti epizóddal kezdte meg, amely igy szólt: “Emlékezhetnek 1851-re, amikor a Horace Greeley kiadásában megjelenő N. Y. Herald Tri­bune londoni levelezője egy ismeretlen riporter volt, akit Marx Károlynak hívtak. A hírek sze­rint, ez a külföldi levelező, Marx, aki szegény volt, családja beteg és rosszul táplált, hiába kérte a kiadót, hogy emelje fizetését, ami rovatonként bőkezűen 5 dollár összegre rúgott. Ezt a fizetést ő és Engels hálátlanul ‘a legaljasabb burzsoá csa­lásnak’ nevezték”. “Miután többszöri kérését visszautasították, Marx más kereseti forrás és hírnév után nézett, mig végül megszakította összeköttetését a Tri- bun-nal és minden idejét és tehetségét egy célnak szolgálatába állította és örökül hagyta a világnak a leninizmus, sztálinizmus, forradalmak és hideg­háború magját. “Bárcsak ez a newyorki újság kegyesebben bánt volna vele, bárcsak Marx megmaradt volna külföldi levelezőnek, ma más volna a történelem. Remélem, hogy az újságkiadók megszívlelik ezt a leckét...” Sem Kennedy kedélyeskedése, sem a “nemzetet fenyegető” veszély előidézése nem tette meg a kívánt hatást a sajtó vezetőire. Országszerte a kétely és az elégedetlenség hangja érezhető az errevonatkozó kommentárokban. Ismerve azonban a “szabad sajtó” jellegét, füg­gőségét és hogy milyen kötelékek fűzik a nagy- üzlethez, a monopóliumokhoz, az imperializmus képviselőihez, elvárható az, hogy a jövőben a nép félrevezetését erőteljesebben fogják szorgalmazni a tőlük újabban megkívánt vonalon. | & fii AGARA VÍZESÉSNÉL épülő hatalmas vízi erőmű munKálatain a '18-ik halálos munkás­baleset történt. Stanley Baczmaga 37 éves ács segédmunkás megcsúszott az állványon és a mély­be zuhant. Amerikai Magyar Sző j Pb biliket every week by Hungarian Word, Ine. 1)1 Eaet Utk Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-4397 mwwvwwwuwwwwwwvwwuww Kléflxetésl Arak: New York városában, aa USA-baa éa Kanadában egy évre 37.08 félévre 34-44. Minden ásás kölf&dl orsaágba egy évre 310.00, félévre fC.40. A Cl A-N AK HOSSZÚ A KEZE Washingtonban nyugtalansággal tekintik a Franciaországban egyre szélesebb körben elterje­dő híresztelést arravonatkozólag„ hogy az algériai ultra-reakciósok április 2-iki DeGaulle elleni lá­zadását amerikaiak irányították. A híresztelés terjed, annak ellenére, hogy Kennedy elnök a lá­zadás letörése után azonnal nyilvánosan megelé­gedését fejezte ki és gratulált a francia kormány­vezetőnek. T. F. Brady, a N. Y. Times párizsi tudósítója azt írja, hogy francia kormánykörök részéről nem cáfolják a híreszteléseket. Valójában ez ejti két­ségbe a hivatalos Washingtont. Ellenkezőleg, fran cia tisztviselőknek evvel kapcsolatos kijelentései kétértelműek, félremagyarázhatók. Louis Joxe, Franciaország algériai minisztere, sajtókonferen­cián igy nyilatkozott: “Nem tudom, hogy külföl­di ügynökök bátoritották-e a felkelési mozgalmat, vagy hogy azoknak, akik felelősek az akcióért volt-e hasznuk idegen pénzbeli segitségből. . . Nincs okom érdeklődni, hogy kaptak-e külföldi segítséget, vagy sem.” Honnan erednek a híresztelések? Egyesek sze­rint a kommunistáktól, de mások a legfelsőbb francia hivatalos körökhöz vezetik vissza. A lon­doni “Observer”-t idézi Brady, hogy DeGaulle közvetlen környezetében levő személyek, valószí­nűleg az ő biztatására, az amerikaiakat okozzák és az újságíróknak is azt mondják, hogy “kellett valamilyen nem hivatalos amerikai támogatásnak lennie”. A francia sajtóban megjelent különböző véle­mények úgy állítják be a dolgot, hogy Kennedy tudomására jutott, hogy a Central Intelligence Agency bátorította az algériai lázadókat és annak ellensúlyozására tette meg' barátságos kijelenté­seit a francia kormány felé. A franciák a DeGaulle ellenes elemekkel fenn­álló amerikai barátságot arra az időre vezetik vissza, amikor Jacques Soustelle, Algéria volt francia kormányzója, DeGaulle ellenfele, együtt ebédelt a CIA egyik főemberével, Richard Bissei Jr.-al. (Ez ugyanaz a Mr. Bissei, aki összekötő volt a kubai disszidensek és a CIA között, a Kuba ellen szervezett betörés előkészítésében.) Brady szerint ez év április 12-én vagy 13-án Madridban, a száműzetésben élő Roul Sálán (mind két algériai lázadás vezetője) francia generális­nak egy amerikai ügynök azt mondta, ha uj fran­cia kormányt alakítanak, az Egyesült Államok hajlandó azt 48 órán belül elismerni, feltéve, ha nem támadják meg Tuniszt és Marokkót. Ezeket a híreket Párizs legelismertebb lapjai, köztük a “Le Monde” részletesen közük és alátámasztják azzal, hogy az Egyesült Államok igy remélte meg­szüntetni azokat a nézeteltéréseket, amelyeket DeGaulle a NATO-n belül támaszt. A letartóztatott Maurice Challe generális köve­tői is meg vannak győződve arról, hogy amerikai támogatásra kapott Ígéretet. Nem tételezik fel, hogy a generális enélkiil belement volna a vesze­delmes vállalkozásba. Algériában viszont azzal gyanítják az Egye­sült Államokat, hogy mialatt nyilvánosan az ön­rendelkezés mellett foglalt állást, titokban arra törekedett, hogy Algéria megmaradjon gyarmati állapotában. Mr. Dulles (agad Washingtonban Dean Rusk külügyminiszter — miután Allen W. Dulles-el tanácskozott — meg­nyugtatta Hervé Alphand francia nagykövetet, hogy amerikai megbízott semmiféle összekötte­tésben nem volt az algériai lázadás vezetőivel. Ezt megismételte pár nappal később, miután az errevonatkozó híresztelés nem csillapodott. Allen Dulles — szokásától eltérően — szemé­lyesen cáfolta meg a kitartó közvéleményt. “A Pravda, az Izvesztia és a francia sajtó jelentései alaptalanok”, mondja többek között május 1-én kiadott nyilatkozatában. James M. Gavin, Amerika párizsi nagykövete e kérdés körüli parázs vita központjába került. Május 3-án a tiszteletére rendezett Angol-Ame- rikai Sajtószövetség ebédjén Sam White, a lon­doni “Evening Standard” tudósítója felvetette, hogy a francia külügyminisztériumnak része van abban a híresztelésben, hogy a CIA volt az algé­riai lázadás mögött. Az ebéden a minisztérium egy tagja, Perre Baraduc is jelen volt és felhá­borodva ugrott fel. A vele szemben ülő Mr. White- ra mutatva azt kiáltotta: “Vagy ő távozik a te- rembpl, vagy én!” Mr. White meg sem mozdult. Gavin nagykövet kérésére Baraduc is lecsendese­dett. Általános az a vélemény, hogy az Egyesült Ál­lamok tekintélye a francia közvélemény szemé­ben mélyebb fokra esett. Kérdés, hogy ez kihatás­sal lesz-e Kennedy elnök május 30-tól junius 2-ig tervezett párizsi látogatására? Ragaszkodnak a déli életformához Navy textil-érdekeltségek az Egyesült Államok déli államaiban tartózkodnak árajánlatokat tenni korra tnyreudeiésekre, vagyis “ülősztrájkot” foly­tatnak a kormány eJen, mondotta Herbert Hill, az NAACP munkaügyi vezetője. Mr. Hill kijelentését a villamos felszerelési munkások Atlantic Cityben megtartott évi gyű­lésén telte meg. A textilgyárosok tartózkodását annak uuajtioniiolui, hogy nem akarják magukat alávetni annak az elnöki rendeletnek, amely meg­követeli, hogy a kormánnyal kötött szerződések kivitelezésénél a termelésben nem szabad megkü­lönböztetést gyakorolni faji, vallási, vagy bármely más okból kifolyólag. A déli gyárosok viszont a néger munkásokkal szemben állandóan súlyos diszkriminációt gyakorolnak. A textilipar a déli államok egyik legfontosabb iparága. Az elnöki rendelet két oldalról sújtja a textilbáyókat. Néger munkások jogainak elisme­résével megszokott életformájuk sérthetetlensé­gének eszméje indul foszlásnak és profitjuk is megérzi, ha a néger munkásoknak a fehérekkel egyenlő munkabért-kell fizetniük. A GIA feloszlatásáért Nyolc férfi és egy nő, a Non-Violent Commit­tee for Cuban Independence tagja kéthetes éh­ségsztrájkot és tüntetést tervez hamarosan a Central Intelligence Agency washingtoni köz­pontja előtt. A szervezet a Kubába való beavat­kozás megszüntetését, a kubai forradalom gazda­sági és technikai kisegítését és a CIA megszün­tetését követeli. Elismeréssel adózik és mások el­ismerésének kifejezését is kéri Castro iránt, ami­ért könyörülettel viseltetik az elfogott ellenforra­dalmárokkal szemben. A Fair Play for Cuba Committee két tüntetést log rendezni a 2 éhségsztrájkoló támogatására. Egyet május 6-án, egyet május 13-án. Autóbusz szállításról gondoskodik azok részére, akik előre jelentkeznek. Az útiköltség oda-vissza 6 dollár. További információért OR 4-8295 számot kell hívni. Véget éri a OENTG értekezlet Ankarában pénteken április 28-án véget ért a CENTO (a volt bagdadi paktum) miniszteri értekezlete. Az értekezletről hivatalos közleményt adtak ki Ankarában. A közlemény “megelégedéssel” álla­pítja meg, hogy az 1960 áprilisában tartott mi­niszteri értekezlet óta “szorosabb lett az együtt­működés a szervezet tagállamai között”. A mi­niszteri értekezlet elfogadta a katonai bizottság­nak azt a javaslatát, hogy nevezzenek ki katonai parancsnokot, aki “felelős lesz a tagállamok vé­delmi terveinek összehangolásáért.” A lapok je­lentették, Baig a CENTO főtitkára a záróülés után tartott sajtóértekezleten úgy nyilatkozott, hogy a szóban forgó katonai parancsnok való- szinüleg egy1 amerikai tábornok lesz. HAZAÁRULÓK ÉS ZSOLDOSOK A los-angelesi BALA (Kuba elleni szövetség) tanyájáról múlt szerdán 205 huligán ment autón, vonaton és repülőgépen Miami-ba Kuba ellen har­colni. Megkérdeztük Paco Maribuna, volt Batista- konzult a toborzás los-angelesi igazgatóját, hogy miért mennek a csapat tagjai különböző gyorsa­sággal Miamiba, ann-k dacára, hogy állítólag együtt fognak harcolni Oscar Pedraja volt, szin­tén Batista alezredes vezénylete alatt? Senor Maribuna zavarba jött. De őszintén be­vallotta, hogy a zsoldosok fizetése különböző. Ér­dekes, mondtuk. És mennyi az ön fizetése? — kérdeztük. Heti $215. Az is érdekes, véltük. De szóba álltunk néhány verbuválnál. Egy ku­bai mérnökkel, egy mexikói braceroval, egy disz- szidens magyarral és a koreai háború egy ameri­kai veteránjával. Megkérdeztük őket is, hogy mi a fizetésük? íme a válasz: A mexikói születésű: héti $45. A kubai születé­sű heti $165. A magyar hős héti $72. Az amerikai veterán heti $113. “Mind hősök ők, mind férfiak” — mondá a költő. Különböző piaci áron, tehetjük hozzá. “A TÉNY” — Los Angeles

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom