Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-04 / 18. szám
g AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday May 4, 1961 "" . ' ' ‘ ................" ............................................. Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez Egy ujamerikás véleménye “Budapest véres utcáiról” A viharágyu helyett Geréb munkástárs fog utazni? Tisztelt Szerkesztőség! Lapunk január 19-i számában érdekes cikk jelent meg Geréb munkástárs tollából, “Ki akar viharágyüt venni'?” címmel. Bizonyára, velem együtt többen derültek az egész ügyön, és senki sem mert volna arra gondolni, hogy a “Potya- olvasó” fog — a lap előfizetői helyett — példát- mutató kezdeményezést tenni! (A tanulságot mindnyájan levonhatjuk az ügyről.) Gondolom, hogy mindenkit meglepett A. N. “VTHARÁGYUS” válasza, aki levelével és a mellékelt 20 dollárral egy nagyon értékes mozgalmat indított el. Hiszem, hogy javaslata meg lesz valósítva, s ezáltal lapunk olvasótáborát megmozgató ötlete, anyagi áldozata sokszorosan visz- sza fog térülni! A felvetett indítványt lapunk minden egyes olvasójának a legmesszebbmenőkig támogatnia kell! Geréb József iró és munkástárs ötven éven keresztül elfáradhatatlanul harcolt a szocialista eszméért, lelkesítette és tanította Írásain keresztül munkástársait. Geréb munkástárs korára nézve nem fiatal, azonban Írásaival megcáfolja korát! Olyan fiatalos lendülettel dolgozik ma is, írásai oly mély forradalmi lendülettel Íródnak, hogy mindnyájan példát vehetünk róla. Nem másból, csupán a humanitásból kell kiindulni. Minden embernek jól esik, ha a közösség az évtizedes munkásságát értékeli és idős korában valami csekélyei visszakap mindabból, amit a közösségnek adott. Az Amerikai Magyar Szó olvasótábora nemesebb és értékesebb ajándékot nem adhatna Geréb munkástársnak ennél, minthogy elküldi Magyarországra, ahol egy kicsit pihenhet is! Nem találnám helyesnek, ha el lenne sietve a dolog. Az a szerény véleményem, hogy nem hat hetes látogatást kell tervbevenni, hanem legalább háromszorannyit. Pár hét gyorsan elrohan, ezt azok a munkástársak tudják a legjobban, akik voltak már látogatóban az óhazában. Éppen ezért, az eddigi hozzászólásokat figyelgmbevéve azt javaslom, hogy az ügyvezető bizottság tárgyalja meg a kérdést és az ügy további intézését egy létrehozandó bizottságra ruházza át. A bizottság dolgozza ki a tervet és a lapon keresztül intézzen széleskörű felhívást a “GERÉB UTAZÁSI ALAP” támogatására. Mag vagyok győződve afelől, hogy lapunk minden egyes olvasója egy emberként fog állni ezen ügy mellett. . . és pár hónap múlva azon bizottság majd közölni tudja, hogy a szükséges pénz összejött és Geréb munkástárs legalább három hónapi magyarországi látogatásra indulhat. Szükségtelen lenne Geréb Józsefet kioktatni, hogy mit csináljon Magyarországon! Bízzuk rá, hogy mit fog csinálni, mivel töli i idejét, de javasolhatjuk, hogy pihenjen sokat! Azt viszont előre tudom, hogy visszatérte után majd nagyon értékes könyvvel fogja meglepni az Amerikai Magyar Szó olvasótáborát és az áldozat mindenkinek ezerszeresen visszatérül. Ha mindnyájan akarjuk, ÍGY LESZ! E sorok Írója is hozzá fog járulni, s reméli a teljes sikert! (gőcze) • Tisztelt Szerkesztőség! > Engedjék meg, hogy én is hozzászóljak a Geréb munkástárs utazásához. Én nagyon is helyesnek találom azt a nemes indítványt, hogy Geréb munkástárs ellátogasson Magyarországba, mert tollából csak őszinte betűket olvasnánk, ha megírná jelentését. Teháf igen jó volna, ha a Magyar Szó olvasói komolyan vennék ezt a kérdést és előteremtenék azt a lehetőséget. Részemről felkérem Bustva munkástársat, hogy kezdje meg nálunk is erre az akciót. Ha velem együtt minden olvasó hozzájárul, hát egy-kettőre összejön a jegy ára. így tudom, hogy tiszta és őszinte jelentést kapunk Magyarországról. Meleg szeretettel: Mrs. Tittelbach Tisztelt Szerkesztőség! Követtek el nemzetközi jelentőségű gaztettet 1956 óta, amelyek szerzői ne próbáltak volna kibújni a felelösségrevonás alól azzal, hogy “Budapest véres utcáira” hivatkoztak? Nem, és valószínűleg nem is fognak, amig a disszidens magyarok öntudatos része nem szervez harcot az ellen, hogy a “Jolly Jocker” szerepét játsza a világreakció kezében. Mig egy ilyen szervezet nem jön létre, az egyénre hárul a feladat, hogy szaván fogja a hazudozókat. 1956 decemberében hagytam el hazámat. Az elnök 1961 ápr. 20-iki beszéde szerint “kegyetlen elnyomás” elől menekültem. Lássuk csak! Egyetemista voltam. Az ösztöndijamból a koszt és lakás kifizetése után maradt annyi, hogy színházba járhattam, vagy néha meghívhattam egy ifjú hölgyet egy kávé, vagy likőr mellé. Világvevő rádiómon naponta hallgattam Amerika Hangja adását: a Music USA-t. Nem félve, titokban, hanem a diákszállóban lévő szobámban, ahol ilyen alkalmakkor mindig akadt látogató, aki kedvelte a modern jazz-t. A marxista gyakorlati órákon, ahol politikai problémáinkat vitattuk, hallottam olyan kérdéseket feltenni, amik messze, messze voltak a pártvonaltól. És a válaszok sem voltak kivétel nélkül kategorikusak. Nem tudom, hogy a magyarok közül ki menekült kegyetlen elnyomás elől, én semmiesetre sem. Kiváncsi voltam, mint annyian mások, a világ nyugati felére, főleg a jazz-zenészekre, akiket naponta hallgattam a Music USA-en keresztül, és kihasználtam az alkalmat, amikor az embert ingyen szállították Bécsből New Yorkba. És mivel ingyen nem szállítanak vissza, meg kell várnom, mig összegyűlik az útiköltség, ami nem megy könnyen, pláne, ha munkanélküli az ember. Az elnök szerint a menekültek nem térhetnek vissza hazájukba. Jó lenne, ha valaki felvilágosítaná, hogy a Magyar Népköztársaság a bűnözők kivételével mindenkit visszavár. Persze, amit leginkább tudnia kéne az az, hogy a “szabad világ”, melyet maga mögé sorakoztat, olyan emberekből áll, akik menekülnek a szabadságtól, akik a dolgok, nem az emberek világában nőttek fel, akiket palackból szoptattak, cowboy és rémfilmeken neveltek, amikből csak azt tanulták, hogy az emberi élet olcsó, és azt, hogy minden érték pénzben kifejezhető. A szabadsághoz tudás, a tudáshoz erőfeszítés, fegyelem, vagyis a pillanatnyi vágyak kielégítésének elnyomása, vagy elhalasztása szükséges. A cowboy film nézők nagy többsége erre képtelen. Az ő szórakozása menekülés a szabadságtól. A burzsoázia derék filozófusai azt tartják, ezek a szerencsétlenek ostobának születtek és az úgy van rendjén, hogy ostobák maradjanak egész életükön keresztül. A tudatlanságban lévők és a tudatlanságban tartók koalíciója képezi Mr. Kennedy “szabad” világát. Ujmenekült társaim csak egy kis része vesz részt ebben a koalícióban és fordul el a szocializmustól, ahol az embert arra ösztönzik, hogy .szellemi erőfeszítéseket is tegyen, hogy ő és végül az egész világ szabad lehessen. Valószínűleg ezek azok, akik kiérdemlik a gáláns “szabadságharcos” kitüntetést. Kennedy beszélt. A GIA és a kubai ellenforradalom kudarcát próbálta fenyegetésekkel ellensúlyozni. Kruscsev válaszolt. Kennedyt emlékezteti a logika elemi szabályaira. Lehet valakinek a “karaktere örökre megbélyegezve”, mint nézete szerint a Szovjetunióé, aki állítólag bűnös a magyar ellenforradalom elfojtásában? Ha egy nép karakterét egy történelmi lépés minden időre megbélyegezné, akkor a U. S. ma tényleg egy demokratikus állam lenne és mint olyan, nem próbálná meghiúsítani más népek szabad fejlődését. A Szovjetunió bűne az, hogy Magyarországon, mint mindenütt, megakadályozza a dolgozók erőfeszítései eredményének lerombolását fasiszta bandák és idegen kémszervezetek által. És ezt Kennedy — és hozzá hasonlóan a “szabad világ” többi protagonistája — sose fogja megbocsátani. E. P. S. Beletartozik az amerikai demokráciába Tisztelt Szerkesztőség! Lapunkban többször is írtak arról, hogy az atomrobbantások, valamint az iparban, mezőgazdaságban használt mérgező anyagok milyen veszélyt jelentenek és hogyan gyilkolják az embereket. Itt nálunk a gyárban, ahol én is dolgozom, abban a műhelyben fél év alatt három ember halt meg és valamennyien a mérgező anyagok használata miatt. Például az egyik inspektor bement az összetákolt bódéba, hogy megvacsorázzon, leült egy pádra, bajd összerogyott és meghalt. Az előírás szerint azért elvitették a kórházba, ahol megállapították. hogy szívrohamban meghalt. Amikor a munkások komoran néztek, mérgelődtek, hogy miért használnak mérgező anyagokat, a munkavezető vigyorogva csak annyit mondott: “ha meghal néhány ember, az semmi, az utcáról százat hozunk helyettük”. A nagyobb super főnök véleménye az volt, ha valaki nem akar ott dolgozni, nem muszáj, maradjon otthon, majd jön helyette más. Szóval, aki félti az egészségét, az maradjon otthon. Amerikában ilyen nagyszerűen intézik a munkások ügyeit; egészségükről, életükről való gondoskodásra sajnálnak még egy centet is áldozni. A második, ugyancsak szivbénulásas haláleset utáni napon az egyik munkás megkönnyebbülten mondogatta, hogy az életbiztosítási összegét fölemelte duplájára, mert hát sohasem lehet tudni ki következik. Mintha csak feltalálta volna az igazi betegség ellenszeréit a gyárosok bűnös mulasztásaira. Az igaz, hogy ki-ki saját családján segíthet ezzel, de ettől a gyárosnak egyetlen hajaszála sem görbül meg. A múlt héten került sor a harmadik áldozatra. Egy vagonkocsiféleségbe tett tartályok vizsgálataihoz légnemű nitrogén anyagot használtak és az áldozat munkaközben e veszélyes anyagból belélegzett, elszédült és beleesett a vagonba, ahol nyomban megfulladt. Azt csak szakember tudná felsorolni, hogy miféle mérgező anyagokat használnak a gyárakban. Azok a savak, klórok, amik megmarják a vasat, rozsdát és mindent, bekerülve az ember tüdejébe, a vérébe, végzik sorvasztó, maró munkájukat. És az eredmény megmutatkozik, amikor a látszatra egészséges emberek hirtelen halállal, szivbénulás- sal, stb. meghalnak. Az ilyen veszélyek láttára mégis nem egy esetben speciális folyóiratokban, magazinokban hires nagy professzorok az amerikai munkások elzsiro- sodásának, elhízásának veszélyeiről írnak. E túl okoskodó magyarázattál akarva, vagy nem akarva is elterelik a figyelmet az igazi nagy veszélyről, ugyanakkor a gyárosok és az egész tőkés világ bünöscselekedeteit, mulasztásait is szépen takargatják. Hogy sehol a világon nem fordul elő annyi szivbénulás, mint Amerikában, azt a tőkések rettentő fegyverkezése, atomrobbantásaik, a munkások egészségéről, életéről való gondoskodás elmulasztása idézi elő. Mi, a piszokban, mocsokban, mérgező anyagok között dolgozó munkások, ne a mesékkel, hanem a konkrét tényekkel nézzünk szembe. Tisztelettel: , E. Horváth 2600 év előtt élt fókák Antarktisz jegében A nemzetközi geofizikai év kutatásai kapcsán az Antarktiszon tartózkodó East Wind amerikai jégtörő két tökéletesen konzervált fókát vitt a hűtőkamrájában haza. Ezeket abból a jég közé fagyott, 90 darabos íókatömegbői választották ki, amelyet az egyik repülőjárőr fényképfelvétele alapján kutattak fel. A fókákat mérföldekre távol a parttól egy szakadék jegében találták. A hajón levő szakértők szerint kb. 2600 évesek, és lelőhelyükre sem önszántukból, sem más állat erőszakos beavatkozásával nem juthattak. Nyilván tengerrengés dobta őket a szakadékba, ahol nem tudván kivergődni, elpusztultak. Ellentmondás: ~gy hátralékos előfizető*
