Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-27 / 17. szám

Thursday, April, 27, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ _£ AZ ANGOL KORONA GYÉMÁNTJA HOSSZÚ a története annak, hogy a kis Vikto- ria-szigetből és a közvetlenül a kínai szárazföld- hői csatlakozó Kowloonból álló Hongkong ho­gyan került az angol gyarmatosítók birtokába. A történet 1841-gyel, a Kínára erőszakolt első ópiumháboruval kezdődik. Ekkor ragadja el Ang­lia Kínától Viktoria-szigetét. 1860-ban elfoglalja Kowloon déli részét, majd 1898-ban kényszeríti Kínát, hogy a felsziget további területeit — az úgynevezett Uj Területeket — is adja bérbe 99 esztendőre Angliának. A “KORONA GYÉMÁNTJA — Ha Hongkong ezt a megtisztelő jelzőt csodás fekvéséért és varázslatos szépségéért kapta volna, minden azonnal érthető lenne. Ha az ember a drótkötél vontatta siklón felmegy a Viktoria-sziget mint­egy 500 méter magas szintjére, valóban lélegzet­elállító panoráma tárul elé. A szubtrópusi napsü­tötte valószinütlenül kék óceánból kiemelkedő smaragd-szigetek, a tengerszorosban méltóság- teljesen úszkáló hajóóriások tucatjai, s a folto­zott vitorláju, törékeny dzsunkák százai, alant pedig a siirün beépített nyüzsgő életű város, olyan látvány, amelyet az ember soha életében nem felejt el. Mégis bizonyos, hogy nem ezért lett Hongkong“az angol korona gyémántja”. Ez­előtt tiz évvel, amikor a kínai vöröshadsereg érin­tetlenül hagyta ezt a gyarmatot, az angol kor­mány — valamennyi nyugati kormány közül el­sőnek — sietett elismerni a népi Kínát. S ezzel kihívta szövetségese, az USA kormánya döbbe­netét és haragját. Ugyan ki is tételezné fel őfel­sége számitó, s minden lépését alaposan meggon­doló kormányáról, hogy Hongkong természeti szépsége ragadtatta el ennyire? Sokkal valószí­nűbb, hogy a hűvös, kimért angolok Hongkong­nak nem annyira szépségét, mint inkább hasznát honorálják. S ebben a jelzőben: “a korona gyé­mántja”, a briliánsnak nem szépségét, hanem pénzben, angol fontban kifejezhető értékét értik. MR. SNOW A RÉGI Jó VILÁGRÓL BESZÉL Mr S. Snow hongkongi angol áruháztulajdo­nossal Kantonból útban Hongkong felé a vonaton ismerkedtem meg. A kantoni őszi árumintavásár megtekintésére jött, és most onnan volt vissza­térőben. Bár a kínai exportkiállitás valósággal lenyűgözte, mégis (vagy talán éppen ezért?) t«5 le volt panasszal. ­— Van arról fogalma uram, micsoda üzlet volt Hongkong még tiz évvel ezelőtt is, mielőtt még Kina kommunista lett?! — De hiszen a népi Kina most is rengeteget szállít Hongkongba! — válaszolom. S bizonysá­gul hivatalos kiadású kézikönyvemet mutatom, mely szerint a Hongkong szabad kikötőbe irányu­ló exportban Kina — csaknem 25 százalékkal — az első helyen áll. Ugyiácszik azonban,, hogy érvelésemmel aka­ratlanul is csak bosszantom Mr. 'S Snow-t. Szinte felcsattan. — Hát persze! De a kínai export hasznát most a kommunisták zsebelik be! Bezzeg azelőtt! A rengeteg bőr, gyapjú, teveszőr, vászon, tea, se­lyem, szövet, gyöngy, ezüst, arany, — csak úgy áramlott hozzánk. És micsoda áron uramisten! My God! Majdnem ingyen... Erről van hát szó! Mielőtt a népi Kina megala­kult volna, a hongkongi kereskedő is jócskán ré­szesült egész Kina, 600 millió kinai szörnyű ki­zsákmányolásának hasznából. S most, szegény, kénytelen beérni mindössze hárommillió kinai kizsákmányolásával. Hongkongnak ugyanis ennyi a lakosa. Amint vonatunk a hongkongi pályaudvarhoz közeledett, Mr. S Snow — talán, hogy hirtelen kifakadását és elszólását helyreüsse, vagy azért, hogy a gyarmatosítás nagy áldásairól meggyőz­zön — alig titkolt kérkedéssel mutogatott ki az ablakon. . — Nézze ezeket a modem, 8—10 emeletes épü­leteket, vagy azt az ultramodern templomot —32 templomunk van Hongkongban! —emitt meg ezt a pompás villasort, hatalmas parkjaival. Amott látja a krikettpályát, s mellette a klasszikus, osz­lopos épületet ? Az a mi klubunk, a 37 hongkongi klub egyike. No, mit szól hozzá? Nézze jól meg. Ilyet odaát, a kommunista Kínában nemigen lát! AMIRE MR. S. SNOW NEM MUTATOTT RÁ MEGNÉZTEM jól, de nem szóltam semmit. Mert mit is tagadjam? Ultramodern üzleti ne­gyed és felhőkarcoló banképületek, villasorok és pálmaligetek, 32 templom és 37 klub alig 4,000 angol kereskedő-, bankár-, hivatalnok- és kato­natisztcsalád, továbbá körülbelül ugyanennyi dúsgazdag kínainak — ilyet valóban nem látni már Kínában sehol. De olyat sem, amit Mr. S. Snow- nem mutatott meg, s ahová barangolásom során csak másnap jutottam el: a hárommillió kinai “bennszülött” lakótelepeit. Leírásokból, idősebb kínaiak elbeszé­léséből tudom csak, hogyan éltek 12-15 évvel eze­lőtt Tiencsin és Peking, Csingtao és Hankou, Kanton és Sanghai “bennszülöttei”. Ha az em­ber valóságban akarja ezt látni, akkor a hong­kongi csillogó üvegpaloták és előkelő kastélyok árnyékába kell jönnie. Aki ezt a minden emberi képzeletet felülmúló zsúfoltságot nem látta, an­nak—tudom—a számok nem mondanak semmit. Mégis leirom: Hongkongnak a kínaiak lakta ré­sze a világ legsűrűbben lakott pontja. Egyes kör­zeteiben a népsűrűség tizenhatszor (!!) nagyobb mint Manhattanben! Pedig Manhattanben 20—30 emeletes házakban laknak az emberek, itt pedig ládadeszkából és hordó-bádogból, zsákokból és gyékényekből összerótt, egymás hegyére hátára dobált rettenetes odúkban. Bementem egy viszonylag rendes külsejű eme­letes kőházba. A házban összesen 11 lakószoba és egy közös konyha volt. A ház lapos tetején 29- en, a konyhában 27-en, az egyik szobában 41-en, egy másikban 34-en aludtak. Az egész ‘házban összesen 462 ember “lakott”. A szobákban szoro­san egymás mellett háromemeletes deszkaprics- csek. Egy-egy “emelet” általában egy család — négy-öt személy “lakása”. Bére: havi hatvan honkongi dollár (11 amerikai dollár.) Jártam egy kórházban. Nem, nem a 13 ezer fe­hér ember és a másik 13 ezer gazdag kinainak épült, tágas, csendes, lcülönszobás, kitünően fel­Polítizáló hadtest-parancsnok A New York Times szenzációs leleplező cikke a John Birch Society rágalmait hirdető amerikai generálisról BONN, Nyugatnémetország.—A jelenleg Nyu­gatnémetországban állomásozó 24-s számú gya­logsági divízió parancsnoka, Edwin A. Walker, a múlt év október hava óta a túlzóan reakciós John Birch Societvtől kölcsönzött politikai esz­mék elfogadására ösztönzi az alája rendelt had­ert) tagjait. Walker generálist a napokban előléptették; augusztus hónapban az Austin, Texas városban székelő 8-ik hadtest parancsnoka lesz, annak elle­nére, hogy a John Birch Society követőjének mu­tatkozott. Walker 24-s számú divíziója a 7-ik hadtesthez tartozik. Ennek a hadtestnek egy magasrangu tisztje azt mondotta, hogy a Walker generálisról szóló hir “lényegében megfelel a va­lóságnak” Ez a hir igy szól: Walker generális a múlt október közepe után a divíziója részére egy uj irodát szervezett a “pro-blue” kampány vezetésére. Ez alatt az an- tikommunista harcot értette, vagy mint ő fejez­te ki: “pozitív eljárás arra, hogy az amerikai életmódból a kommunista árulást kiküszöböljük”. A “blue” (kék) szót a John Birch . Society megalakitójának, Ralph Welchnek “Blue Book” cimü könyvéből kölcsönözte. Walker igyekezett terjeszteni Welch könyvét, »-alamint a John Birch Society ‘American Opinion’ nevű folyóirat is. Azonkívül a 24-ik divizió “Taro” nevii hetilapja át is vett cikkeket Welch propaganda újságjaiból. Az egyik cikk szerint az Egyesült Államok “republika” (köztársaság) és nem demokrácia, ami most már itt degeneráló­dott és “mobocracy” (csöcselékuralom) lett. Mindenki kommunista A beszámoló szerint Walker generális beszédet tartott a szülők-tanitók egyesületének. Beszédé­ben “határozottan rózsaszínűnek” (pink) mon­dotta Truman volt elnököt, Dean Acheson volt külügyminisztert, továbbá Mrs. Eleanor Roose- veltet és sok másokat is. Walter Lippmann újságírót, Eric Sevareid rá­dió kommentátort és a US Information Agency uj igazgatóját, Edward R. Murrowt a kommu­nizmus felé hajló “pozitív pink” jelzővel ruház­ta fel. Walker adataira támaszkodva egyik alan­tasa, Richard G. Hyde kapitány már azt állítot­ta, hogy az amerikai nép 60 százaléka a kommu­nisták befolyása alatt áll. A Walker védnöksége alatt tartott összejöveteleken egyik főszonok a kommunizmus ellen harcoló William G. Schlamm, szerelt szanatóriumok valamelyikében. Pedig ezekből elég sok van. Hanem a 3 millió “benn­szülöttnek” fenntartott egyik kórházban. A kór­teremnek nevezett barakban, ugyancsak három- emeletes elhelyezésben 90 fekhely. A legtöbb fekhelyen két beteg. A különféle betegségben szenvedők elkülönitéséről — még ha fertőzők is — szó sem lehet. Csak a leprásokat különítik el teljesen. MIT MONDANAK AZ ORVOSOK Beszéltem orvosokkal. Elmondották, hogy a megbetegedések között első helyen a tüdő- és csonttuberkulózis áll. Betegeik nagy része, saj­nos, visszaeső. Hiába bocsátják el őket viszony­lag meggyógyultan, a szörnyű lakás- s életkörül­mények, melyek közé visszakerülnek, már eleve melegágymi az uj fertőzésnek. A betegstatiszti­kában a második helyet a heroinmérgezés foglal­ja el. — Hivatalos adatok szerint — mondja az egyik fiatal orvos fáradt tehetetlenséggel a hangjában Hongkongban csaknem 200 ezer he­roin-élvező van. Köztük az utóbbi időben mind több a fiatal lány. A heroin sokkal erősebb, mint az ópium. Sokkal hamarabb megöli az értelmet, pusztítja el a szervezetet. Az ára viszont körül­belül csak egytizede az ópiuménak... Tiltóren­delet? Természetesen van. De a még oly szigorú rendeletnél is hatásosabb lenne az életkörülmé­nyek csak olyan minimális javulása, hogy a he- roinólvező szerencsétlenek tízezrei ne egyedül a heroinmámorban találhassanak nyomorúságukra némi enyhülést... Magam sem hittem-volna, hogy a kowlonni lakótelepen és kórházban tett látogatásom alatt oly sokszor fogok alkalmi ismerősömre, Mr S. Snowra gondolni. Most én mondhatnám neki: Nézze jól meg uram. mert ilyet “odaát” a kom­munistáknál nem látni. az “American Opinion” társ-szerkesztője volt, aki az orooszok elleni preventiv fmegelőző) há­ború hirdetője. Walker reakciós propagandájának hírére a washingtoni szenátusban is szó esett róla, ahol Proxmire (D. Wis.) szenátor “szánalmasan fél­revezetett embernek” mondotta a generálist és kérte, hogy a szenátus valamelyik albizottsága vizsgálja ki, mennyiben igaz a New York Times hire? Walker generális természetesen nyilatkozatot adott ki, amelyben tagadja, hogy a John Birch Society-hez bármi köze is lenne. Azt azonban el­ismerte, hogy alantasait a kommunizmus iránti gyűlöletre oktatta, amit azonban nem tart bűn­nek sőt még erénynek mondja, amiért kitünte­tést vár. MAGYARORSZÁGON ÜNNEPELTÉK GAGARIN SIKERÉT Gagarin őrnagy Űrrepülésének a szovjet tudo­mány világraszóló sikerének óriási visszhangja volt Magyarországon is. Munkások, parasztok, ér­telmiségiek a legnagyobb elismerés hangján nyi­latkoztak az emberiség történetében uj korszakot nyitott eseményről. Kádár János nyilatkozatában kijelentette: “Különösen nagy jelentőségűnek tartom, hogy ezt a korszakalkotó vívmányt éppen a Szovjetunió, az a szocialista ország érte el, amely a legtöbbet tette az emberiségért. A világ- űrhajó sikeres útja, a szovjet kormány békére felhívó nyilatkozata uj erőt ad minden becsületes magyar hazafinak a szocialista építésért és a ha­za felvirágoztatásáért végzett munkájához”. M. m\UV\UWVU\«UUMV\«VUUiHWM\%V\UM ADDISZ ABABÁBAN tartja az UNESCO leg^ közelebbi konferenciáját 30 afrikai ország részvé­telével. A konferencián az afrikai iskolaépítések kérdéseit vitatják meg. • A PRIBRAMI “MAGYAR NAPOK” keretében nagysikerű magyar irodalmi estet rendeztek a csehszlovák bányaváros művelődési hzázában. • MAGYAR gazdasági szakemberekből álló kül­döttség érkezett az Egyesült Államokba. A 6 tág­ból álló küklöttség vezetője kijelentette, “az a be­nyomásunk, hogy az uj adminisztráció a külföldi kereskedelem mellett Van”. A magyar csoport Cyrus Eaton meghivására látogatott ide Ameri­kába. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom