Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-13 / 15. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 13, 1961 Irta: RÁCZ LÁSZLÓ Nemrégiben múlt 23 eve, hogy a radikális Car- denas-kormány merész elhatározással kiragadta angol-amerikai tőkés csoportok kezéből az ország legjelentősebb kincset, a gazdag petroieum-ior- rásokat. Az évforduló alkalmából — mint minden évben — nagy ünnepségeket rendeztek az olaj- mezők központjában: Póza Rica városában. Volt díszes felvonulás és hivatalos kormányszónokok statisztikai adatokkal igazoltak a nacionalizálás eredményeit. • Feltűnő volt, hogy ezen ünnepi alkalomra éppen a nagyjelentőségű törvény megteremtőjét: Laza- ro Cardenas generálist és volt köztársasági elnököt nem hívták mag vendégül. De még inkább az, ihogy a szónokok és a napi sajtó óvatosan elkerülték még csak nevét is megemiiterti az évfordulóval kapcsolatban. Ugylátszik hivatalos körök adták ki a parancsot a szónokoknak és újságoknak, hogy nem kívánatos Cardenas nevét dicsérettel említeni. A szegény paraszti családból sarjadt államférfi már hosszabb ideje vörös posztó a mexikói uralkodó osztályok s ezen felül az egész amerikai reakció szemében. A petroleum nacionalizálásán kívül a Cardenas-kormápy idejében sajátították ki a milliónyi hektárokat a túltengő nagybirtokokból, melyek addig a katolikus egyház és még nagyobb részben észak-amerikai tőkések javára gyű mölcsöztek. Sázezernyi nincstelen indió, szegény paraszt jutott ily módon földhöz, lett a sajátos mexikói “ejidók”, a községi közös birtok tagjává. A szakszervezetek állami elismerése és támogatása, a sztrájkjog törvényes elismerése hasonlóképpen az ő kormánya nevéhez fűződik. Az 1910. évben megkezdett polgári-nacionalista forradalomnak Cardenas a legjelentősebb képviselője és a fori’adalom célkitűzéseinek legaktívabb teljesítője. Nem csodálatos tehát, hogy Cardenas a célpontja valamennyi burkolt és nyílt reakciós támadásnak Mexikóban és a határokon túl. Ezek a támadások megsokszorozódtak mióta a szomszédos Kubában a nemzeti forradalom győzelemre került. Castro és kormánya éppen Cardenas nevére és a mexikói nacionalizálásokra hivatkozva mér egyre erőteljesebb csapásokat a rabló Wall Street-i imperializmusra, kisajátítva és nemzeti tulajdonba véve ezer milliónyi dollár értékű földbirtokokat, gyárakat, ipari müveket külföldi pénz- csoportok kezéből. Ez az oka annak, hogy a nagy mexikói államférfi neve és munkája mind több aggodalmat okoz bel- és külföldön. Mert Cardenas nem elégedett meg azzal, hogy» Kubában nevét zászlóképp lobogtassák. A múlt évben meglátogatta Kubát és személyes tapasztalatai alapján hatalmas néptömegek előtt igazolta, hogy Cast- roék munkája teljes elismerést érdemel. Nem utolsósorban ef az elismerés és nemtitkolt rokon- szenv a kubai forradalom iránt, gátolta meg, hogy a mexikói és más latin-amerikai kormányok kövessék a washingtoni utasítást: hogy közös gazdasági és politikai bojkottal, esetleg fegyveres beavatkozással fojtsák meg a felfejlődő kubai forradalmat. A bosszús kormánykörök — melyek kelletlenül a be-nem-avatkozás elvét hangoztatják, de ténylegesen minden eszközzel segítik a külföldre szorult kubai ellenforradalmat — ennélfogva ahhoz a taktikához folyamodtak, hogy rendszeresen agyonhallgassák Cardenas nvilatkozatait és akcióit. A polgári sajtó Mexikóban ilyen értelemben kapott “hivatalos helyről” parancsot, és ennek a parancsnak maradék nélkül eleget is tesz. Kézzelfogható bizonyíték az annyit hangoztatott polgári “sajtószabadság” megcsúfolására a következő tény: Március első hetében Cardenas elnöklete alatt nagyjelentőségű tanácskozást tartottak a mexikói és latin-amerikai országok liberális képviselői: politikai pártok és munkásszervezetek hivatott kiküldöttei Mexikó városában. Napirenden volt ezen országok nemzeti egyenjogúsításának, gazdasági felszabadulásának és a világbéke biztosításának kérdése. Annak ellenére, hogy a konferencia határozatait, egy azt követő hatalmas tö- meggyülés egyhangú lelkesedéssel tette magáévá, a megfizetett mexikói polgári sajtó egyetlen szóval sem emlékezett meg ezen eseményekről. Érthető a reakciós körök félelme és a megparancsolt csend. Hiszen a tanácskozás egyértelműig az észak-amerikai imperializmus elleni elszánt küzdelmet jelölte meg, mint egyedül járható útját a latin-amerikai dolgozók felszabadulásának. Ugyanekkor kihangsúlyozta, hogy a kubai forradalom megvédelmezése, minden külső beavatkozás ellen, egész Latin-Amerika életbevágó feladata. Ezek a megállapítások és célkitűzések természetesen zavarják a mexikói uralkodó osztályok nyugodt emésztését, az utóbbi években nekilendült és hatalmas jövedelemmel kecsegtető iparosítást. De nyugtalanítják egyidejűleg azokat az amerikai és újabban nyugat-német tőkés csoportokat is, melyek hatalmas tökét fektettek be uj és régi iparvállalatokba,, bankokba Mexikóban. Hogy aggodalmukat elpalástolják, csendet és “rendet” követelnek illetékes kormányköröktől. A csendcsinálás, az “agyonhallgatás” a pénzért mindenre kész polgári sajtó feladata. A “rendet” egy a világháború" alatt megszavazott és háborús bűnösök ellen irányult “kivételes rendtörvény” alapján a rendői'ség és ügyészség foganatosítja. Ennek a törvénynek a segítségével tartanak egész csapat munkás-vasutas vezetőt, baloldali és kommunista intellektuelt — köztük a hires Siqueiros festőt — több mint egy éve börtönben. Még a múlt évben, a vasutas szakszervezet többségi határozattal általános közlekedési sztrájkot határozott el. Annak ellenére, hogy a sztrájkjog törvényes védelem alatt áll, a jelenlegi mexikói kormány — külső és belső reakciós uszításra — katonasággal kergette vissza a sztrájkoló vasutasokat munkába, vezetőiket pedig “‘társadalmi felforgatás” vádjával mai napig is fogva tartja anéltW—™ ------- -----Alkotásai, a hatalmas falfestmények, szinte lángolnak a szenvedélytől és erőtől, mint a nép, amelynek fia. Hirdetik a mexikói nép nagyságát és bátorságát, a töretlen hitet az emberben és a tettben. David Alfaro Siqueiros hazája, Mexikó legnagyobb festője, a mexikói monumentális festőművészet mestere és két társával, Diego Riverával és Jose Clemente Orozcóval együtt egyik megteremtője. S mert igaz művész, aki a művészet céljának a nép felemelését vallja, nemcsak festő, hanem kommunista festő. S nem is csak egyszerűen egy festő, hanem kora óriása. És nem is csak egyszerűen egy kommunista, hanem pártja egyik vezetője, aki a Mexikói Kommunista Pártnak éveken át elnöke volt, s ma is a politikai bizottság tagja. David Alfaro Siqueiros 1960 augusztusa óta a mexikói Lecumberri-börtön foglya. Ügyében még Ítélet sem hangzott el, tárgyalás sem volt, csak fogva tartják, s csupán annyit közöltek vele, hogy “a társadalom bomlasztása” vádjával illetik, amiért 2—12 évi fegyházra Ítélhető. Üldözik, mert támogatta a nagy mexikói vasutassztrájkot és harcolt ötezer börtönbe zárt sztrájkoló kisza- baditásáért. De vádolják rendőrség elleni erőszakkal, közhatalommal szembeni ellenszegüléssel is egy olyan tüntetés kapcsán, amelvpn egyébként jelen sem volt, s amelyen a rendőrök támadták meg a tüntető diákokat. Hosszú forradalmi múlt áll a 64 éves festő mögött. Már 1911-ben részt vesz egy nagy jelentőségű diáksztrájkban. Később az 1911—1917. évi mexikói forradalomban harcol, s elnyeri a kapitányi rangot. Megszervezi a Katonamüvészek Kongresszusát, amelynek büszke jelszava: “Művészet a népért és a forradalomért.” Diákokat, művészeket, munkásokat, bányászokat szervez a haladás táborába. Egyik alapitója hazája forradalmi bányászszakszervezetének — majd emigrációba kényszerül. Az amerikai kontinens számos országában szinpompás, nagyszerű falfestmények, és Siqueiros nevelte keményre edzett, bátor harcosok őrzik munkássága nyomát. Később, amikor visszatérhet Mexikóba, a haladó Cardenas elnök idején, megszervezi a Fasizmus és Háború Ellen Küzdő Nemzeti Ligát. Majd újra menekülnie kell, mert az imperializmus befolyása ismét megerősödik Mexikóban. S ő ismét oda megy, ahol a legnagyobb szükség .van az emberi emberekre: Spanyolországban harcol, mint a le- ' gendás Lister tábornok katonája, majd az egyik nemzetközi vegyesbrigád parancsnoka. A spanyol nép harcának eltiprása után újra Latin-Amerikában tevékenykedik. Munkája nyomán Kubában, Peruban, Chilében és másutt bontakozik ki egy uj mozgalom: “Művészettel a fa- sizmus ellen.” És amikor újra visszatérhet hazájába, folytatja tovább a harcot, fest, ir, szervez, szünet nélkül tevékenykedik a népért, a békéért, a művészetért. Közben szakadatlanul kísérletezik kül, hogy bírói eljárást merne indítani ellenük. A külföldről jövő ezernyi tiltakozást ez ellen az önkényes eljárás ellen, a bevált recept szerint, a polgári sajtó agyonhallgatja. A “csend” taktikája hosszabb időre nem igen válik be, mert a mélyből jövő mind több panasz és elkeseredés hangját nem lehet elnémítani. Ennélfogva nyílt támadásba lépnek a vörös posztó: Cardenas ellen. A legutóbbi napokban a mexikói “anti-kommunista szövetség” elnöke bűnvádi feljelentést adott be a volt államfő és nemzeti forradalmár ellen, hogy indítsanak ellene eljárást “hazaárulás” miatt. Gyilkosabb szatírát nehéz volna kiagyalni. Cardenas az igazi patrióta, akinek segítségével sikerült a milliárdos kincseket a rabló imperializmustól visszaszerezni a haza javára, akinek milliónyi mexikói dolgozó köszönheti sorsa valamelyes lendülését: “hazaáruló”. De honvédők azok az “anti-kommunisták”, akiknek vezetőségéről a múlt évben kiderült, hogy kiadó- sabb dollársegélyekért akarták zsarolni az Egyesült Államok volt nagykövetét, Robert Hillt. Nem hihető, hogy hivatalos közegek eleget tegyenek a provokálásnak és eljárást indítsanak, mint “felforgató kommunista” ellen a nagy mexikói államférfi esetében. Már csak azért sem, mert jól tudják,mogy Cardenas mögött nemcsak tízezernyi indió paraszt — kik őt “tata Lázár” néven becézik — áll, de hatalmas ipari munkástömegek, intellektuelek is. Az ötven éves forradalom összes eleven erői mögötte sorakoznak fel. Tudva tudják, hogy “aki szélt vet, vihart arat”. Egyelőre még szélcsend uralkodik Mexikóban. is: festményein uj meg uj anyagokat használ, és amint valamelyik beválik, nyomban közzéteszi a titkát. Fáradhatatlan harcosa a munkásmozgalomnak, feltárója hazája nagy történelmi korszakainak, szervezője újabb és újabb harcoknak. A Wall Street járszalagjára került kormány ezrével veti börtönbe a harcosokat. A közelmúlt nagy vasutassztrájkjának 5,000 részvevője sínylődik még a börtönben, tizenötezret elbocsátottak munkahelyéről. S a börtönökben ott vannak a kommunista párt és a többi haladó mozgalom vezetői, köztük ő is, akit éppen a mexikói történelem hősi korszakait ábrázoló, a mexikói forradalom 50. évfordulója alkalmából festett hatalmas mü alkotása közben tartóztatták le. Siqueiros festészete a nagy mexikói nemzeti művészet szerves része. Müvei — köztük a Találkozás az utcán, A burzsoázia arca, Uj demokrácia, A háború áldozatai, A fasizmus áldozatai, az alumíniumra festett Az ember a technika mestere, nem pedig rabszolgája. A rákbetegség feletti jövendő győzelem dicsérete — mind mélységes erőt és hitet, hirdetnek. Ezek a témák nagy erőt kívánnak s világos kifejezésmódot. Ez a világosság alkotása egyik nagy sajátossága és jellemzője. Nem másolja az izmos, mozgó embert, nem mozdulatainak pillanatát rögzíti. Tcrzit? Igen, ha a mondanivaló úgy kívánja. Túloz? Igen, ha éppen arra akarja irányítani a figyelmet, amit eltúloz — nem a szem számára, hanem a gondolkodó agy munkájának megkönnyítésére. A szemet nem elbájolni kívánja, hanem azt akarja hogy a mü kétségtelen, erőteljes szépsége és sajátos, lenyűgöző harmóniája a szemen keresztül művészi élvezetre ’ és gondolkodásra késztet: festményei nemcsak kifejeznek, hanem hirdetnek! Hirdetik azt, amit Siqueiros, népe érdekében, hirdetni akar! Siqueiros művészete az erő művészete. Izmos, előreszegülő nőalakja a Mai demokrácia egy részletén még csuklóján viseli láncait, s a láncot súlyosbítani hivatott vasgolyókat. De ezek a bénító vasgolyók ellenállhatatlanul repülnek attól a lendülettől, amely magával vonja a harcra és tiltakozásra emelkedő testet és a lebilincselt kart. A megkorbácsolt, béklyóba vert férfi is szenved még, de ökleiben, egész testében már ott a vissza- ütés érlelődő ereje. S még a Gond cimíi asszonykép is — amely sokban emlékeztet Käthe Koll- witz proletárasszonyaira — nem a tépelődéstől sárba tiport, hanem a cselekvés útját kereső, tettre kész embert mutatja, a karok és kezek s a testtartás csodálatosan kifejező rajzával. Siqueiros, az erő és a tett művésze Ítélet nélkül sínylődik mexikói börtönében. A világ közvéleménye megmozdult érte: tettel és erővel el fogja érni ezt a gvőzelmet is. Siqueirosnak újra alkotnia, dolgoznia, szerveznie kell! Művészete, alkotó munkája az embert, az emberiséget teszi nagyobbá. Kende István BÖRTÖNBEN SIQUEIROS, AZ ERŐ ÉS A TETT MŰVÉSZE Szélcsend vihar előtt Mexikóban
