Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-06 / 14. szám
Thursday, April 6, 1061 AMERIKAI MAGYAR SZÓ II Irta: BÓDOG ANDRÁS Ne tessék megijedni, nem lesz ebből semmi tiszteletlenség a szóbanforgó alvilági személyiséggel szemben, sőt még az ügyvédeket sem akarón érinteni. Nem is szántam volna magam rá, hogy e kényes hatalmasságokkal foglalkozzam, ha vagy egy féléve nem olvastam volna el a “The Devil’s Advocate” c. regényt. Ezt még latinul is Advoca- tus Diabolis-nak hívják, igy magyarul se kicsinylem le, ha “Az ördög ügyvédjé”-nek fordítom. Egyedül ezért még nem irkálnék róla. Olvastam már regényekben jobbakat és rosszabbakat is, de megláttam az újságban, hogy színdarabot csináltak belőle és valamelyik New York-i színházban játszák. “Az ördög ügyvédje” tehát méltóságosan beérkezett a kor szellemébe. Bele is illik abba a nálunk mostanában nagyon kedvelt felfogásba, hogy a világ általános nagy bajaira a legjobb gyógyszer, ha semmit sem csinálunk, s alkalomszerűen, ahol nagyon megtelt a keserű pohár, azt ideiglenesen megédesítjük valami adománynyal. De hadd kezdjem az elején. Aki tudja tudja, aki pedig nem tudja, annak megmondom, hogy az “ördög ügyvédje” egyházi kifejezés és ennek nagy szerepe van akkor, amikor valakit szentté akarnak avatni. Hogyan lesz valaki szent a halála után? Sokszor úgy kezdődik az eljárás, hogy' egy város, vagy környék népe és papja jelenéseket lát, csodákról számol be valakivel kapcsolatban. A hir elterjed, hogy az illető szent volt életében, csodákat müveit és csodák történtek halála után is. A hívők a püspökhöz fordulnak és kérelmezik a szentté avatását. Ha a püspök úgy találja, hogy van elég alap erre, Rómához fordul. Róma erre kiküldi egyik egyházjogban járatos főpapját a vizsgálat megejtésére, aki kimegy a helyszínre, kihallgatja a tanukat, megvizsgálja a bizonyítékokat, ha vannak ilyenek és eldönti, hogy van-e helye további eljárásnak, őt hívják “az ördög ügyvédjé”-nek, mert szerepe az volna, hogy csak akkor hozzon kedvező véleményt, ha olyan erős bizonyítékokat talált a szent-jelölt javára, hogy ezek tán még az örödögöt is meggyőznék. Ha véleménye kedvező, akkor végső fokon a Vatikán határozza el, hogy betegyék-e a szentek kalendáriumába. A regény meséje egy ilyen eljárásról szól napjainkban. A faluból kérték egy fiatal, titokzatos remete szentté-avatását, akit a partizánharcosok kivégeztek a háború végén. Rómából megérkezik az “ördög ügyvédjeként” kiküldött kanonok és kivizsgálja a jelölt életét. A történet Olaszországban, valahol Nápolytól délre, Calabriában játszódik le, kopár sziklák között meghúzódó, kimondhatatlanul hátramaradott, szegény s Írástudatlan lakosságú hegyi falucskában. Ideérkezett 15 évvel ezelőtt, a háború utolsó évében egy nagybeteg fiatalember. Senki sem tudta, honnan jött, idegen kiejtéssel beszélte az olasz nyelvet, csak sejteni lehetett, hogy az akkor már délebben és Szicíliában harcoló angol csapatokból került ki a jövevény. A háború erősen dúlt, a környéket még német és olasz fasiszta seregek tartották, de a falu afféle senki-földje volt, annyira el volt rejtve a hegyek között, hogy a harcok elkerülték. Egy fiatal nő ápolta ki betegségéből a jövevényt, aki többé nem is ment vissza csapatához, hanem ott maradt a faluban és egy időre szerelmes lett az ápolónőbe. Ezek a részletek és a történet bonyodalmai nem lényegesek a mi szempontunkból, inkább az, hogy a fiatalember egyre vallásosabb lett, vagy ahogy manapság divatos: megtalálta az Istent. Ez abból állt, hogy remeteéletre adta magát, feladta a szerelmet, sokat imádkozott; a fasizmus ellen dúló háborúval szem ben pedig az volt az álláspontja, hogy a jobboldali s baloldali “istentelenség” e harcában mindkettő rossz, a vallás és egyház nevében mindkettő ellen védekezni kell. Igaz, hogy az egyház sohasem tekintette a fasizmust valami nagy isten telenségnek, nagyon is jól megvolt vele, csak a háború után kezdte szidni egy kicsit, azt is csak a látszat kedvéért, mert igy kivánta"S divat. De kicsire ne nézzünk, fontoljuk meg, hogy az iró angol és a mi közönségünknek ir, igy még sem mondhatja, hogy Mussolini és Hitler az égi hatalmakat képviselték. Fogadjuk el az érv kedvéért áláspontját, hogy tudniillik, az egész háború két gonosz hatalom harca volt. Az egyik, a fasizmus volt, mert háborúba vitte a világot, a másik, a bal oldaliak pedig (az iró persze a szocializmust érti alatta) gonoszok, mert azt hirdetik, hogy a földi jóléttel boldogabbá tehetik az embereket. Mindkettővel szemben csak a vallás és egyház képviselheti az egyetlen megoldást. Jól van, de mi ez az egyetlen megoldás? Csodálatos, hogy az iró, aki pedig nagy határozottsággal sétafikáltatta gondolatait, egyszerre nem olyan biztos válaszaival. Mondhatta-e azt, hogy a hit 2000 esztendőn keresztül megakadályozta a háborúkat, embernek ember ellen elkövetett kegyetlenkedéseit? Vagy talán szociális reformokat hozott és megszüntette a nyomorúságot, boldogabbá tette e földön az életet ? Nem, az iró, aki nem ostoba, ilyesmiket nem mer állítani. Ehe- .lyett azt teszi, hogy a jövevényt, mint a vallásos ideál képviselőjét állítja be. Remete módjára élt, rozoga kunyhóban lakott, sokat imádkozott és amikor nem ezt tette, akkor szaladgált; az egyik parasztnak segített megkapálni a kertjét, a másik nyomorgónak segítséget és ennivaló hordott, a harmadiknak a kertjét hozta rendbe, ismét mást beajánlott az urasághoz munkára és igy tovább. Száz szónak is egy a vége: a nagy egyetlen megoldás csak jótékony segítés, de semmi több. Az egész falu népe a nyomor, tudatlanság és' a lélekölő kilátásta lanság sivárságában élt mindig, évszázadok óta. Még a falu papja is oly szegény, hogy egy ágyban alszik a házvezetőnőjével, még öreg korára is, mert nem tud még egy ágyat sem venni magának. Végül is a szenttéavatás! eljárásra kiküldött főpap úgy oldja meg a problémát, hogy juttat neki pénzt egy külön ágyra. Ezeket nem én mondom, hanem a vallásos iró, aki nem szépíti a helyzetet, amikor részletesen leírja a falu rettenetes helyzetét. S ezek után mégis azt bizonyítgatja, hogy az egyetlen megoldásnak elegendő a vallásos hit és az egyéni jótékonyság. Mellesleg pedig bemutatja, hogy nemcsak az ágrólszakadtak szenvednek, hanem a falu földbirtokosa, a bárónő is, ami persze azt bizonyítaná, hogy az egek demokratikusan mérik ki mindenkinek a maga keresztjét. Nesze neked nincstelen, ne irigyeld meg azt, akinek van, hiszen láthatod, az sem boldog! A fasizmus már végnapjait járta és a hegyekben harcoló partizánok, akik a baloldalt képviselték, felkészültek a falu elfoglalására. A fiatal remete nem csatlakozott hozzájuk, sőt ellenezni fogja őket — mondta nekik. Miért? Mert amit ő tesz, az az igazi. Ha a partizánok kerülnek uralomra, akkor szétosztják a földet, reformokat hoznak be, meg hasonlót; szóval az emberek lelkivilágát és érzelmeit földi javak és jólét felé irányítják, ez pedig megfosztja őket lelki szabadságuktól. Mindezt nagyon zavarosan mondatja el vele az iró, nehogy nagyon kilógjon az egészből a 2000 esztendős lóláb. De ez az értelme annak, amit beszélt. Mert egy dolog az igazi, mély, vallásos érzés és más dolog ismét, amikor azt másokban ürügynek és eszköznek próbáljuk felhasználni és kihasználni önző érdekek szolgálatában. A partizánok vezérét, mivel baloldali olyan ostobának rajzolja meg az iró, hogy komolyan, veszi a remetét és halálra Ítélteti ahelyett, hogy olyan összezavarodott fejűnek minősítené, amilyenből elég sok szaladgál a föld hátán amugyis, s hogy eggyel több vagy kevesebb van, az igazán nem számit. De meg kell öletnie, a következő fontos okokból: 1. A vallásos regénynek kell, hogy végül is vallásos mártírja akadjon; 2. hogy a partizánokat gonoszoknak találjuk; 3. végül és nem utolsósorban hová dughatta volna az iró az emberiség kérdésének egyetlen megoldását, ha a jó remete életben marad és tovább működteti nagy jótékony módszerét semmi eredménnyel. Hiszen a. háború és a keresztényi demokrácia 20 éves uralma után az olasz Calabria falvainak népe ma is ugyanabban a lelketölő és kilátástalan nyomorúságban senyved, mint szüleik és dédszüleik megszámlálhatatlan nemzedéke. Ezt az iró maga is beismeri, de nem kérdezi meg, hol az egyetlen módszer eredménye ? A történethez visszatérve még elmondom, hogy a kanonok, aki megejti a vizsgálatot, mint az “ördög ügyvédje”, végül is elhatározza, hogy akármilyen jó ember is volt a remete, szentnek nem minősíthető. Azt hinnéd, kedves olvasó, hogy azért, mert egész tevékenykedése csak helyi, apró jótékonykodás volt, de a nyomorúság nyomorúság maradt. Oh, nem!... Nem nyerheti el a szentség pálmáját, mert nem csinált csodát.. Egy anya, elhúzódó szüléssel szenved, a család kidobja a zsidó orvost, aki segíteni tudna s ehelyett a szent remete érmét akasztják a szülőnő nyakába és közbenjárásáért imádkoznak. A szerencsétlen asszony reggelre meghal, úgy ahogy az orvos megmondotta. Minthogy sem az érem, sem az ima nem mentette meg az életnek, a remetének kell viselnie a következményeket: nem lesz belőle szent. ♦ Itt már befejezném az írást, ha nem hallottam volna éppen most, hogy “Az ördög ügyvédje” az ország legkelendőbb könyveinek listájára került és Hollywoodban filmet készítenek belőle. Egyszóval nagy siker. Csodálkozunk ezen? Miért? Gondoljuk csak el, a világ leggazdagabb országában vagyunk. Nagy könyv- és színházi sikerek, olyan embereken múlnak, akik nem éppen a legszegényebb néprétegekből kerülnek ki. Gondot és nyomorúságot sohasem láttak és ha láttak, észre sem vették. Lehet-e kellemesebb érzés, mint egy jó ebéd után, befütött szép lakásban, gondtalanságban, kényelmesen üldögélve arra gondolni, hogy élvezetes földi javaink birtoka nem biztosítéka a boldogságnak, hanem csak a lelki javak, melyekből gazdagnak, szegénynek egyformán kijut. Nyomor, tüdővész, malária tovább tizedelheti a Calabria-i népet, vagy akár a világ népét is, az- ilyesmi mit is számit, amikor a vallásos érzés magával ragadja a lelkeket? Egy kis adakozás, imádkozás meghozzák az egyedüli megoldást. Minden rendben is lenne, csak ne volnának olyanok, akik csúnya materialista dolgokra is gondolnak. Jaj, ahogy letettem kezemből a regényt, a papiros éles/széle behasitotta az ujjamat. Vérzik.' Fertőtlenítőt kell rátenni. “Hol van a tapasz? Le kell ragasztani, mert még fertőzést kaphatok!”... “Talán jó volna az orvost elhivatni?”... Ülésezik a Béke-Világtanács Március 25-én Delhiben a Béke-Világtanács ülésszakának megnyitásán John Bernal profesz- szor, a Béke-Világtanács ügyvezető elnöke mondott beszámolót. Kijelentette, az ülésszakon megvitatásra kerülő legfontosabb problémák: a leszerelés és az elnyomott népek felszabadító harcának támogatása. “Olyan konkrét intézkedéseket kell megvitatnunk és kidolgoznunk — mondta Bernal —, amelyek a legmegfelelőbb módon segítik elő a teljes és általános leszerelés megvalósítását”. A beszámoló élesen bírálta az ENSz vezetőségét és különösen Hammarskjoldot, amiért az a gyarmatosítók hatalmának elködösitésére használta fel a nemzetközi szervezetet, ami különösen szembeötlőit Kongó esetében. Bernal rámutatott az ENSz átszervezésének szükségességére, amely biztosítaná a szocialista és semleges országok igazságos képviseletét a szervezetben. Tyihonov szovjet iró, a szovjet békebizottság elnöke kifejtette, hogy a Béke-Világtanács ülésszakának összehívása mély szimbolikus jelentőséggel bir, mert olyan történelmi körülmények között folytatta munkáját, amikor Ázsia, Afrika és Dél-Amerika népei fölkelnek, hogy lerázzák a gyarmati rabság utolsó láncait. Az ülésen felszólalt Liu Ning-ji, a Kínai Nép- köztársaság küldötte is. Rámutatott arra, hogy a kínai nép és kormánya támogatja a szovjet kormánynak az általános és teljes leszerelésről, a nukleáris fegyverek betiltásáról, az idegen területen levő külföldi katonai támaszpontok felszámolásáról, s az ott állomásozó csapatok kivonásáról szóló javaslatait. A kongói küldött felszólalásában arra hivott fel, hogy támogassák a Kongói Köztársaság Gi zengá vezette kormányát, Kongó egyetlen törvényes kormányát. A NÉPI KÍNA Ez a 153 oldalas, keményköíésü kis kötet rengeteg információt tartalmaz a hatalmas Kínáról. Az első’ rész Kina földrajzával foglalkozik, a második rész megadja Kina rövid történelmét, a harmadik részből megismerjük alkotmányát és közigazgatását, majd Ismertetést kapunk a különböző poütikai pár tokról, az ország gazdasági életéről és pénzügyeiről, a tudományról, a közoktatásról, s sajtóról és a kínai tömegszervezetekről. A könyv megrendelhető lapunk kiadóhiva találtán 90 csent és 10 cent portó- és csórna« golási költség ellenében. Az ördög ügyvédje
