Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-12 / 2. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 12, 196i Mr Smith félrevezeti olvasóit. I (Befejező közlemény) Két héttel ezelőtti lapszámunkban analizálni kezdtük a Downey, Californiában megjelenő '‘Herald American” napilapban Cliff Smith neve alatt megjelent cikkben foglalt megtévesztő ada­tokat, amelyekkel a cikk Írója az amerikai mun­kanélküliséget a valóságtól eltérő okokkal igyek­szik megmagyarázni. Ha Mr. Smith elszigetelt jelenség volna, akkor nem fordítanánk rá annyi figyelmet, helyet a la­punkban és időt arra, hogy állításai valótlansá­gát és megtévesztő szándékát leleplezzük. De mi tudatában vagyunk annak, hogy — sajnos — az amerikai polgári sajtó zöme és a nagytőkések és gyárosok szolgálatába szegődött újságírók, széles körben folytatják mételyező tevékenységüket ab­ból a célból, hogy olvasóik érdeklődését elterel­jék az igazi tények megismerésétől. Ezzel sikerül nekik az amerikai nép egyes rétegeit néha az il­lető rétegek saját érdekeivel ellenkező álláspont mögé felsorakoztatni. Bizonyára nemcsak Dow- neyban, hanem másutt lakó olvasóink is találkoz­tak már a Mr. Smithéhez hasonló beállításokkal és ezért közérdekű felelősségünknek tartjuk rá­mutatni helytelen voltukra. Mr. Smith cikke pl. többek között a hazánkban újabban erősödő gazdasági hanyatlás egyik okát abban látja, hogy kormányunk sokbillió dollárt költött külföldi segélyre, ahelyett, hogy ezt az összeget országunk gazdaságának javítására hasz nálta volna. Leszögeztük, hogy népámitás az 5 millió mun­kanélküli létezését a külföldi segély közvetlen hi­bájául felróni. Sőt, azt lehet állítani, hogy a kül­földi segély —- ha azt az emberiség igazi megse­gítése és felemelése érdekében adminisztrálták volna — jó hatással lehetett volna az amerikai gazdaság megerősítésére is. Mr. Smith a cikké­ben elhomályosítja a külföldi segély igazi szere­pét. Nem arra mutat rá, hogy az amerikai reak­ció ezzel terjesztette és erősítette a hidegháborús feszültséget, megvásárolta egyes országok kor­rupt és népelnyomó vezetőit és lehetőséget terem­tett arra, hogy a népek kizsákmányolását kiter­jessze és folytathassa minél több országban. Ehe­lyett cikkében a Szovjetuniót és más szocialista országokat emelt ki méltatlankodása célpontjául. A “U. S. Foreign Aid” cimü kongresszusi ki­mutatás segítségével világosságot derítettünk ar­ra, hogy a háború után kiutalt külföldi segély kezdettől fogva az amerikai háborús érdekeltsé­gek hidegháborús manőverezésének és profitha- rácsolásának volt az eszköze és részben a szocia­lista országok megdöntésére szervezett kém- és aknamunka financirozására volt használva. A szocialista országoknak juttatott összegek a 2. világháború sikeres befejezését és a hitleri fasiz­mus feletti közös győzelmet segítették elő. A há­ború alatt kiutalt összegeket úgy is osztályozzák; “Lend-lease to win the war” és UNRRA (United Nations Relief and Rehabilitation Administra­tion), amit közvetlenül a háború után a fasiszták által lerombolt országok szenvedő népeinek éle­lemmel, ruházattal, orvossággal és más azonnali szükséglettel való kisegítésére fordítottak. Ezen utóbbi alaphoz minden olyan ország hozzájárult, amely nem vett részt aktivan a háborúban, vagy nem szenvedett a háború pusztításaitól. Magyarország “megsegítése” Mr. Smith listáján szerepel Magyarország is, még pedig 32,347,000 dollárral. Ebben az esetben is a “U. S. Foreign Aid”, a kormány által kiadott dokumentum segítségét vesszük igénybe, hogy ki­mutassuk: ezen összeg jelentős része a Magyar Népköztársaság megdöntését célzó szerepet töl­tötte be, nem pedig segítségét! Kivételt képez ta­lán az UNRRA által nyújtott 2,359,000 dollár se­gély. Azért emeljük ki, hogy talán, mert az urak a leginségesebbek segítését célzó mozgalmat is a maguk előnyére tudják felhasználni. Gondoljunk csak vissza a Hoover-féle segélyakcióra, amely egyik eszköze volt a reakciónak a magyar prole­tárdiktatúra megbuktatására 1919-ben. Nincs okunk hinni, hogy az LTNRRA-összegből a ma­gyar népnek sok haszna lett volna. A “U. S. Foreign Aid” 106. oldalán “Mutual Security Aid” cimén 1,422,000 dollár van Magyar- ország terhére Írva. Az Egyesült Államok és szü­lőhazánk között — sajnos — nincs és évek óta nem volt oJyan meleg baráti kapcsolat, amelynek alapján “kölcsönös biztonsági” egyezményt köt­hettek volna., Amikor azt állítjuk tehát, hogy ezt az összeget a népköztársaság megdöntésének ak­namunkájára használták, állításunkat alátámaszt­hatjuk azzal, hogy a kimutatás szerint a fenti összegből 780,000 dollárt az 1957. évben és 104,- 000 dollárt az 1958. évben juttattak Magyaror­szágnak. Mi volt ez? Talán az 1956-os ellenforra­dalom pusztításának helyrehozatalára adta az Egyesült Államok ezeket az összegeket Magyar- országnak? Vagy tisztán áll olvasóink előtt, hogy a Népköztársaság ellenségeit támogatták ezzel a pénzzel? Állítjuk, hogy ez nem kétséges. A következő tétel: 12,649,000 dollár “urgent relief”-re. Ebből 8,093,000 dollár megint 1957-ben és 1,598,000 dollár 1958-ban, tehát az ellenforra­dalom utáni években van segélyjuttatásként ki­mutatva. Szükséges-e részletezni, hogy ebből egy fillér nem sok, de annyi sem lépte át a magyar határt. Az ellenforradalom aknamunkája támoga­tásának ilyen nyílt bevallásánál csak az az arro­gancia nagyobb, hogy az erre szánt pénzeket Ma­gyarország terhére könyvelik el. Láthatjuk, ilyen az imperializmus segélyezési mozgalma. A tett mögött meghúzódó szándék népellenes volta nyilvánosságra jut a külföldi segély alkal­mazásánál mindenütt. Ezért van az, hogy Mr. Smith keserűen sorolhatja fel azokat az ameri- ka- ellenes megnyilvánulásokat, amelyek lezajlot­tak sok olyan országban, ahova dolárjainkat be­fektették. “Külföldi segély kiadásaink ellenére a világ nagy része ellenük fordul”, idézi egyik leg- reakciósahb szenátorunkat, az arizonai Barry Goldwatert. A népek ezekben az országokban rá­jöttek arra, hogy az Egyesült Államok kormánya azokat pénzeli, akik őket nyomorban és elnyomás­ban tartják és ez ellen lázadoztak. Ez éleszti ben­nük az amerika-ellenes érzelmet, aminek kifeje­zést adnak, amikor erre alkalmuk nyílik. Valójában sem Mr. Smith, sem Mr. Goldwater nem ellenzik az amerikai dollár külföldi befekte­tését. Mindkettő a Wall-streeti imperialisták azon szélsőséges csoportját támogatja, mely a kormány kizárásával, a maga “free enterprize” elképzelése alapján szeretné az amerikai adófizető pénzén a külföldi országokat hatalmába venni és kizsákmá­nyolni. A szakszervezet ellensége Mr. Smith Írásával leleplezi igazi célját. Megté­vesztő propagandája minden becsületes munkás előtt nyíltan áll, amikor azt olvassa cikkében, hogy a munkanélküliség másik főokozója — a szakszervezet. Californiában tizezerszámra van­nak munkanélküliek, nagyon fontos feladat ezeket kordában tartani, haragjukat a szakszervezet el­len irányítani, mielőtt egységesen a szakszerve­zeten keresztül megélhetésük biztosítására ak­cióba lépnének. Azt írja tehát, hogy az acélsztrájk és általában a sztrájkok által kivívott engedmények tették . tönkre az amerikai ipart és hozták létre a mun­kanélküliséget. Szegény acélbárók, nem képesek a termelést folytatni, mert nem vehetik fel a ver­senyt a külföldről importált olcsóbb acéllal. Azt nem említik, hogy ezt is amerikai vállalatok kül­földi befektetéseivel termelik és szállítják az Egyesült Államokba. Képmutatóan sopánkodik azon, hogy a közelben levő Kaiser Steel Mills mun kásainak 40—45 százaléka van most munkanél- kül, aminek “első oka az, hogy a szakszervezeti vezetők égbekiáltó követeléseket kényszeritettek a munkaadókra, a második pedig a kormányunk igyekezete, hogy a világ minden nemzetét fel­emelje”. , i Amig a Smith-féle érvelésekkel sikerül a mun­kásság szervezett egységét megbontani és tisztán­látásukat elhomályosítani, addig a kizsákmányo­lásnak és elnyomásnak még vannak lehetőségei. De meddig lehet eltitkolni a gondokkal küzdő amerikai munkások előtt, hogy bajaiknak okozó­ja ez a kapitalista rendszer, amely az emberi bol­dogulás helyett csak a saját profitérdekét hajszol ja és azért kész feláldozni embertársait, országa népét, az egész világ békéjét. Röviden MEXIKÓ déli részén, Guerrero tartomány szék­helyén a rendőrség, amelyet egy tüntető felvonu­lás ellen rendeltek ki kíméletlenül tüzelt a tömeg­be. 13 halott, köztük egy féléves gyermek maradt az utca kövezetén. A több mint 2,000-es tömeg Chilpancigo-ban a tartomány kormányzója ellen tüntetett és lemondását követelte miután korrup­ciója és a közpénzek elsikkasztása nyilvánosság­ra kertit. ANGLIA egyik vezető ürtudósa, Sir Arthur C. B. Lovell, azt jósolta, hogy a Szovjetunió fogja az első sikeres emberi Űrrepülést megvalósítani, mi­vel tudósai mái* eddig is szép eredményt értek el azzal, hogy kutyákat élve visszahoztak az űrből. Véleménye szerint a Szovjetunió 1961-ben a Hold­ra való leszállást is eredményesen fogja teljesí­teni. Sőt kísérletet fog végezni a Mars és Vénusz megközelítésére is. • NAGYARÁNYÚ TÜNTETÉSEK voltak Szomá­liában az Egyesült Államok és a szomszédos Ethiopia ellen. A tüntetést az Egyesült Államok részéről Ethiópiának juttatott katonai segély vál­totta ki. A szomáliaiak szerint amerikai fegyve­reket használtak fel az ethiópiaiak az ellenük ví­vott határincidens alkalmával, amikor számos ha­lálos áldozata is volt az összecsapásnak. * JUGOSZLÁVIÁBAN 10 százalékkal emelték a munkások és a kormánytisztviselők fizetését. A fizetésemelésre az árak meglehetősen nagyarányú emelkedése miatt kertit sor. A kormány intézke­dései az életszínvonal süllyedését akarják meg­akadályozni az utóbbi időben fellépő inflációs jelenségekkel szemben. • ALFRED M. GRUENTER tábornok, a Louis- ville-i Kereskedelmi Kamara ülésén kijelentette, hogy “tévedünk, ha azt hisszük biztonságunkat a katonai erőnkkel érhetjük el.” A világ lakosságá­nak fele igen alacsony életszínvonalon él. Ha nem segítjük őket, elvesznek a számunkra — hangsú­lyozta a korábbi legfelső főparancsnoka a szövet­séges haderőknek Európában. • LIMA közelében november óta valóságos bódé­város épült ki. A nyomorúságos alkalmi lakások­ban azok a peruiak húzódnak meg, akik nem tud­ják megfizetni a fővárosi lakbéreket. “A függet­lenség városának” — ahogy lakói keserűen elne­vezték — ötezer lakosa van. • KÉTSZÁZ évvel ezelőtt született Debrecenben Diószegi Sámuel, a magyar botanikai nyelv meg­teremtője. A debreceni úttörők a Déri Múzeum­ban ünnepségen emlékeztek meg az évfordulóról. • NEMZETKÖZI müvészfotó-kiállitást rendeznek Moszkvában. Egy arany-, két ezüst-, tiz bronz­éremmel és negyven díszoklevéllel jutalmazzák a legjobb fekete-fehér és színes fényképeket. • NÉGY NAPON át volt egy bezárt helyiségben magára hagyatva Majna-Frankfurtban egy rak­táros, mig rátaláltak s kiszabadították. Szerencsé jére a helyiségben palackozott sört tároltak; ez szolgált a fogoly egyetlen táplálékául. • A BŰNÜGYI ponyvaregényirás rekordját kí­vánja megdönteni John Creasey angol ponyvairó, akitől eddig 12 álnév alatt 378 “mü” jelent meg. Egyszerre 17 regényen dolgozik, s múlt október­ben például egyidejűleg hat országban 18 regénye jelent meg. . . • 200 MILLIÓ dollár körül lesz az az összeg, amit a biztositó társaságok ki fognak fizetni a New Yorkban december 16-án történt két repülőgép összeütközéséből származó halálesetek és anyagi károsodás következtében. Ebből kb. 5 millió dol­lár életbiztosítási kötvények követeléseit fogja fedezni. / A MICHIGAN EGYETEM Szimfónikus zeneka­ra tavasszal a Szovjetunióban és a népi demokrá­ciákban fog vendégszerepelni. Ez az első egyetemi zenekar, amely ilyen túrán vesz részt. ISMÉT KAPHATÓ “ A MATTER OF LIFE OR HEATH” Herbert Bailey hires könyve a Krebiozen hihetetlen történetéről Ára: $4.95 Megrendelhető lapunk kiadóhivatalában fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom