Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-30 / 13. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 30, 1961 LÉVAI JENŐ: Milliók gyilkosa II. EICHMANN ÉS ROTSCHILD TALÁLKOZÁSA BÉCSBEN — Folytatás — Rotschild báró Svájcba utazhat... Zweig “Sakknovellájá-jának hősével mesélteti el: — Egy nappal Hitler Bécsbe való bevonulása előtt a Gestapo emberei letartóztattak. Most azt várja, hogy koncentrációs táborról fogok beszél­ni, ahova mindenkit elhurcoltak. De nem ez tör­tént. másik kategóriába kerültem, abba a kis cso­portba. amelyből ezek a nemzeti szociálisták pénzt akartak kipréselni. Feltételezték, és nem alaptalanul, hogy valahol, rabló-dühüktől védett helyen, megmaradt vagyonuk jelentékeny része. Ezért nem kerültek koncentrációs táborokba az én kategóriámba tartozó emberek. Ezért részesí­tették őket különleges elbánásban. Rotschild bá­rót, miután családjából milliókat akartak kipré­selni nem zárták drótsövénnyel körülvett fogoly­táborba, hanem elegáns szállodába, a Hotel Met- ropolba helyezték el, amely egyúttal a Gestapo főhadiszállása volt. Stefan Zweig részletesen leírja azt a bánásmó­dot, amelyben Louis Rotschild bárót részesítette Eichmann. A cél: kizsarolni a Rotschild-család birtokában lévő részvénytömeget, amely biztosí­totta az óriási witkowici fegyvergyár birtoklását. Erre a mammut-üzemre Hermann Göring pályá­zott. Több mint fél évi fogvatartás után Eich­mann május 14-én maga elé hozatta Rotschildot, és átadta neki a Svájcba szóló útlevelet: —Rotschild bárót valóban kiengedtem. Utasí­tásra cselekedtem. Hans Kari és dr. Karl Ra­sche tárgyalt vele. Amikor a tárgyalások eredmé­nyesen zárultak, kiadtam az útlevelet. Eichmann “maszek” munkatábora Dr. Johann von Leers, a hirhedt náci ideoló­gus volt SS Obersturmbannführer, Göbbels egy­kori legszorosabb munkatársa, a napokban igy nyilatkozott egy nyugatnémet lapban: —Eichmannt — akivel 1955-ben Argentínában találkoztam — Rotschild és Schreyer bankárok Becsben annakidején megvesztegették. Eichmann nagy üzleteket csinált velük, eladta magát nekik, azóta is ők támogatták! Azok a német gazdasági szakemberek pedig, akikre most Haifában Eichmann hivatkozik, már ] 947-ben a nürnbergi biróság előtt ellene vallot­tak: —Prágában és Bécsben gazdasági tárgyalá­sainkat mindenkor a Gestapo segítségével végez­tük. Konkurrenseink elől mi tudtuk a Iegzsiro- sabb falatokat elkaparintani, mert nem árja ban­károk és gyártulajdonosok csak akkor kaptak Eichmanntól utlevelet, ha átadták gyáraikat, részvényeiket a mi német bankjainknak. Amikor Eichmannt kihallgatták bécsi műkö­déséről, “jóakaratának” igazolásaképpen arra is hivatkozott, hogy támogatta a kivándorló zsidó fiatalok átnevelését földművessé: — Olyan komolyan vettem ezt a kérdést és o- Ivan jóindulattal voltam eltelve, hogy még javas­latot is tettem: engedélyezzék a lefoglalt zsidó vagyonból megfelelő tangazdaság megvételét. Fe­letteseim emiatt fegyelmi eljárást is indítottak (ellenem. A “Liskah 06” vezetői erre eléje tettek egy ak­tát, amelyben Eichmann valóban javasolja Ama­lia Tallaffuss otterthali birtokának megvásárlá­sát, Eichman nagy örömmel kapott az-akta után: — Igpn ez az! Látják igazat mondtam! Arcáról azonban hamar lehervadt a mosoly, a­mikor felolvasták neki Dieter Wisliceny pozsonyi vallomásából a következő részletet: — Eichmannak még nőtlen korából volt Bécs­ben egy barátnője, s az özvegyasszony kisebb bir­tokkal rendelkezett Bécs mellett. Most Eichmann azzal keveskedett neki, hogy magas áron megvá­sároltatta földjét, ugyanis munkatábort akart ott berendezni. Hivatali hatalommal való visszaélés címén eljárást indítottak ellene, de Kaltenbrun- ner — akinek apja Eicfhmann apjának jogtaná­csosa volt — eltussolta az ügyet. A Pozsonyban felakasztott cinkostárs vallomá­sa dührohamot vált ki Eichmannból. A kihallga­tás aznapra véget ér . . . Eichmann és Rosenberg “M” akciója Másnap Franciaország van soron. Emlékezeté­nek felfrissítésére a Nürnbergben húsz évre el­itéit, de az amerikaiak által már 1952-ben sza- badlábrahelyezett Hans Heinrich Lammers vallo­mását ismertetik, Lammers miniszter, aki töb­bek közt Hitler kancelláriájának is nagyhatalmú főnöke volt — ezt vallotta: — A nyugati államok deportálásra kerülő egyé­neinek berendezési tárgyainak s műkincseinek megszerzését az “M” akció keretében, az Alfred Rosenberg biroodalmi vezetőhöz tartozó szerve­zet biztosította. A különleges kommandó Eich­mann vezetésével, átadta a Rosenberg-stáb több száz hivatalnokának az elfogottak pontos lakcí­mével ellátott listáját. Rosenberg hivatalos jelen­tése szerint 1944. julius 31-ig például Párizsban 69.512 teljes lakást ürítettek ki. A 674 vonat 26.- 986 vagon árut szállított Németoországba. Ez tehát a francia “méteráru”-tól, a közismer­ten takarékos francia kispolgároktól elrabolt hol­mi volt. Eichmann adta a listákat. Ugyanakkor azonban Rosenberget is segítette a nagyhalak, a “pi-ominensek” kirablásában. Eichmann csak akkor roppan össze, amikor elé­je tartják egyik ellenfelének vallomását. Az ellen­fél dr. Konrad Morgen, Himmler titkos megbí­zottja. Himmler ugyanis mindent magának, aa SS-nek, akart megkaparintani. Morgennel ellen­őriztette azokat, akik mint kommandóvezetők, vagy koncentrációs táborparancsnokok lefölözhet­ték a tejfelt. Morgen dr. sok ilyen ügyben folyta­tott vizsgálatot. Volt, akit csak elcsaptak, volt a- kit kivégeztek. Ez' az SS-körökben rettegett Kon­rad Morgen, vezetett vizsgálatot Eichmann ellen is. Bebizonyította bűnösségét, a büntetés mégis elmaradt, mert Himmlernek úgy látszik nyilván szüksége volt Eichmannra: nem mindenki végez­te volna az ő feladatát. Morgen dr. szerint: — Eichmann munkája kezdetén mindenütt a helyi hatóságokkal tárgyalt és velük állapodott meg, majd helybeliekből felállította a deportáló Csendesen kezdődött ez a kihallgatási nap: — Nem elsőizben vagyok Palesztinában — mondta Eichmann, jártam már itt, Haifában is. 1937-ben magához hivatott Heydrich. Közölte ve­lem, hogy uj főnökömmel, Herbert Hagennel Pa­lesztinái tanulmányútra küldenek. A választás azért esett rám, mert rólam azt hitték, hogy tu­dok héberül, pedig csak igen keveset beszéltem. Ismertem néhány jiddis szót és kifejezést, ame­lyet még Bécsben lestem eb Könyvekből nem le­het nyelvet tanulni, s bár kértem, utaljanak ki pénzt, mert képzett rabbitól szeretnék tanulni, ezt a javaslatomat elutasították . . . — 1937 nyarának végén valóban útra keltünk. Hajón mentünk Tel Avivba. Onnan Haifába utaz­tunk. Ott már várt bennünket az angol rendőr­ség megbízottja, s tizennégy napos turistavízu­munk ellenére tudomásunkra hozta azonnali ki­utasításunkat. Kénytelenek voltunk a legközeleb­bi, Alexandriába tartó hajóval távozni, s igy nem került sor utazásunk főcéljára, a jeruzsálemi fő- muftival való tanácskozásra. (Eichmann csak Berlinben ismerkedett és barátkozott össze az an­golok elől odaemigrált Amin el Husszeini főmuf­tival, aki furcsa módon a magyarországi depor­tálásokba is beavatkozott. Budapesten 1944 tavaszán feltűnt már azok­nak, akik Eichmannal beszéltek, hogy legkisebb izgalom esetén idegesen megrándul bal felső aj­ka, Orvosi nyelven szólva “tikk”-je van, s ez az idegbetegség gyógyíthatatlan. Eichmann elmon­dotta Haifában, hogy megkísérelte plasztikai utón eltüntetni félve, hogy az árulója lehet, de nem si­került. Most azután arca szinte szüntelenül rán­gatózik. Nem csoda: valóban “idegesítő” kérdé­sek kerülnek felszínre, például lengyelországi bűn tettei ... Az addigi nagystílű rablóból ott letti ugyanis tömeggyilkos. Eichmann ismét tagadás­sal kezdi: — A lengyel háború kitörésekor én a bécsi és prágai kivándorlási akciómmal voltam elfoglalva. Ami disznóság Lengyelországban történt, azért a Wehrmacht mellé beosztott különböző “Einsatz­szervezetet. A jómóduakat ő maga összefogatta, a leggazdagabbak pedig mindenütt megtalálták a hozzávezető utat. Vagyonuk leadása fejében ut­levelet is kaptak tőle. A kevésbé vagyonosak csak azt az ígéretet kapták, hogy “kedvezményes” tá­borba kerülnek. A tömeg viszont ment a halál­ba ... A “prominensek”, műkincsekkel fizettek az útlevelekért . . . , _j Árja és nem árja képek . . . Eichmann két évig hajszoltatta embereivel a francia Rotschild báró világhírű, sok milliárd frank értékű műkincseit. A Párizsban, Bordeaux- ban, a Loire-menti kastélyokban felkutatott kin­cseken kívül a Gestapo külön francia bizalmi em­berei nyomoztak a különböző raktárakban és szál­lító cégeknél elrejtett Rotsdhild-értékek után. A kincseket a “Jeu de Paume” épületében és a Lou­vre egyik szárnyában állították ki, amikor Her­mann Göring a zsákmány megszemlélésére Pá­rizsba utazott. Eichmann igy vallott erről: — A Reichsmarsall személyesen válogatta ki a- zokat a képeket és műkincseket, - amelyeket a Führernek vagy önmagának szánt, A ládákra “H” és “G” betűket kellett felfesteni. Külön fekete- szinü ládákba kerültek a Rotschild-kincsek, ame­lyeket a “Führerbau” részére Münchenbe kellett irányítani. Fennmaradt Göring sajátkezű Írása, amellyel egyet még e fekete ládákból is a maga részére küldet. Hitler kapta többek között Frans Hals: “Isabella Goymanns portréja” cimü világhírű ké­pét. Boucher képe a “Marquise Pompadour” is ne­ki jutott. Göring rabolta el egyebek közt Velas­quez: “Margaréta infánsnő portréja” s Van Gogh “Az arlesi Langlois hid” cimü világhírű festmé­nyét. Eichmann megerősiti: —Göring számos Rotschild-képet visszautasí­tott. “Nem árja”, vagy mode’rn, expresszionista festők képei nem kellettek neki. Ezek szerinte “elfajzott” müvek. így Picasso, Pissaro, Braque, Renior, stb. képeinek kicserélésére francia műke­reskedőket kellett előállítanunk, akiknél a “nemi árja” képeket 87 antik olasz, holland és német képre cserélte át, hosszas alkudozás után. Miközben Eichmann különítménye a francia, holland és belga “méteráru”-t ezrével gyömöszöl­te vagonokba és küldte Auschwitzba, a komman­dó teljhatalmú vezetője a náci-birodalom marcali­jával együtt, rabolta a műkincseket . . . kommando”-k felelősek, nekem azokhoz semmi közöm nem volt . . . A halott cinkostárs rávall . . . Ismertetik egykori barátjának, mondhatnánk) krónikásának, Dieter Wisliceny-nek idevonatkozó vallomását: — Lengyelország megszállása után, amikor már nem volt lehetőség további kivándoroltatásra a Nyugat felé, Eichmann javasolta, hogy a Berlin­ben. Bécsben és Prágában maradt zsidókat vi­gyék át Lengyelországba. Éppen ezért gyorsan berendezett Niskóban, a San folyó mellett egy “átmeneti tábor”-t. A nürnbergi törvények alap­ján csillagviselésre kötelezetteket odaszállította Bécsből, Brünnből és Márisch-Ostrauból. E transzj portokhoz anélkül, hogy arra utasítása lett volna, hozzácsatolt egyes csoportokat Stettinből és Po- merániából is. — Folytatjuk — AZ EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGSZERVEZET leg­újabb jelentése szerint Európában a 20 éven aluli fiatalok elhalálozásának az esetek egyharmad ré­szében baleset az oka. A leggyakoribbak a közle­kedési balesetek, a vizbefulladás és az égési se­bek.-----------------------------------------------------------V Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East I6th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre “Ami a ku­lisszák mögött történt” c. könyvet. (Ára $1.35) Mellékelek $ .......................... Név: ............................................................... Cim: .................................................................. Város: .......................................Állam: .... \_______________________________________r* HL EMBERKERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK MARSEILLE-BAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom