Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-30 / 13. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 30, 1961 LÉVAI JENŐ: Milliók gyilkosa II. EICHMANN ÉS ROTSCHILD TALÁLKOZÁSA BÉCSBEN — Folytatás — Rotschild báró Svájcba utazhat... Zweig “Sakknovellájá-jának hősével mesélteti el: — Egy nappal Hitler Bécsbe való bevonulása előtt a Gestapo emberei letartóztattak. Most azt várja, hogy koncentrációs táborról fogok beszélni, ahova mindenkit elhurcoltak. De nem ez történt. másik kategóriába kerültem, abba a kis csoportba. amelyből ezek a nemzeti szociálisták pénzt akartak kipréselni. Feltételezték, és nem alaptalanul, hogy valahol, rabló-dühüktől védett helyen, megmaradt vagyonuk jelentékeny része. Ezért nem kerültek koncentrációs táborokba az én kategóriámba tartozó emberek. Ezért részesítették őket különleges elbánásban. Rotschild bárót, miután családjából milliókat akartak kipréselni nem zárták drótsövénnyel körülvett fogolytáborba, hanem elegáns szállodába, a Hotel Met- ropolba helyezték el, amely egyúttal a Gestapo főhadiszállása volt. Stefan Zweig részletesen leírja azt a bánásmódot, amelyben Louis Rotschild bárót részesítette Eichmann. A cél: kizsarolni a Rotschild-család birtokában lévő részvénytömeget, amely biztosította az óriási witkowici fegyvergyár birtoklását. Erre a mammut-üzemre Hermann Göring pályázott. Több mint fél évi fogvatartás után Eichmann május 14-én maga elé hozatta Rotschildot, és átadta neki a Svájcba szóló útlevelet: —Rotschild bárót valóban kiengedtem. Utasításra cselekedtem. Hans Kari és dr. Karl Rasche tárgyalt vele. Amikor a tárgyalások eredményesen zárultak, kiadtam az útlevelet. Eichmann “maszek” munkatábora Dr. Johann von Leers, a hirhedt náci ideológus volt SS Obersturmbannführer, Göbbels egykori legszorosabb munkatársa, a napokban igy nyilatkozott egy nyugatnémet lapban: —Eichmannt — akivel 1955-ben Argentínában találkoztam — Rotschild és Schreyer bankárok Becsben annakidején megvesztegették. Eichmann nagy üzleteket csinált velük, eladta magát nekik, azóta is ők támogatták! Azok a német gazdasági szakemberek pedig, akikre most Haifában Eichmann hivatkozik, már ] 947-ben a nürnbergi biróság előtt ellene vallottak: —Prágában és Bécsben gazdasági tárgyalásainkat mindenkor a Gestapo segítségével végeztük. Konkurrenseink elől mi tudtuk a Iegzsiro- sabb falatokat elkaparintani, mert nem árja bankárok és gyártulajdonosok csak akkor kaptak Eichmanntól utlevelet, ha átadták gyáraikat, részvényeiket a mi német bankjainknak. Amikor Eichmannt kihallgatták bécsi működéséről, “jóakaratának” igazolásaképpen arra is hivatkozott, hogy támogatta a kivándorló zsidó fiatalok átnevelését földművessé: — Olyan komolyan vettem ezt a kérdést és o- Ivan jóindulattal voltam eltelve, hogy még javaslatot is tettem: engedélyezzék a lefoglalt zsidó vagyonból megfelelő tangazdaság megvételét. Feletteseim emiatt fegyelmi eljárást is indítottak (ellenem. A “Liskah 06” vezetői erre eléje tettek egy aktát, amelyben Eichmann valóban javasolja Amalia Tallaffuss otterthali birtokának megvásárlását, Eichman nagy örömmel kapott az-akta után: — Igpn ez az! Látják igazat mondtam! Arcáról azonban hamar lehervadt a mosoly, amikor felolvasták neki Dieter Wisliceny pozsonyi vallomásából a következő részletet: — Eichmannak még nőtlen korából volt Bécsben egy barátnője, s az özvegyasszony kisebb birtokkal rendelkezett Bécs mellett. Most Eichmann azzal keveskedett neki, hogy magas áron megvásároltatta földjét, ugyanis munkatábort akart ott berendezni. Hivatali hatalommal való visszaélés címén eljárást indítottak ellene, de Kaltenbrun- ner — akinek apja Eicfhmann apjának jogtanácsosa volt — eltussolta az ügyet. A Pozsonyban felakasztott cinkostárs vallomása dührohamot vált ki Eichmannból. A kihallgatás aznapra véget ér . . . Eichmann és Rosenberg “M” akciója Másnap Franciaország van soron. Emlékezetének felfrissítésére a Nürnbergben húsz évre elitéit, de az amerikaiak által már 1952-ben sza- badlábrahelyezett Hans Heinrich Lammers vallomását ismertetik, Lammers miniszter, aki többek közt Hitler kancelláriájának is nagyhatalmú főnöke volt — ezt vallotta: — A nyugati államok deportálásra kerülő egyéneinek berendezési tárgyainak s műkincseinek megszerzését az “M” akció keretében, az Alfred Rosenberg biroodalmi vezetőhöz tartozó szervezet biztosította. A különleges kommandó Eichmann vezetésével, átadta a Rosenberg-stáb több száz hivatalnokának az elfogottak pontos lakcímével ellátott listáját. Rosenberg hivatalos jelentése szerint 1944. julius 31-ig például Párizsban 69.512 teljes lakást ürítettek ki. A 674 vonat 26.- 986 vagon árut szállított Németoországba. Ez tehát a francia “méteráru”-tól, a közismerten takarékos francia kispolgároktól elrabolt holmi volt. Eichmann adta a listákat. Ugyanakkor azonban Rosenberget is segítette a nagyhalak, a “pi-ominensek” kirablásában. Eichmann csak akkor roppan össze, amikor eléje tartják egyik ellenfelének vallomását. Az ellenfél dr. Konrad Morgen, Himmler titkos megbízottja. Himmler ugyanis mindent magának, aa SS-nek, akart megkaparintani. Morgennel ellenőriztette azokat, akik mint kommandóvezetők, vagy koncentrációs táborparancsnokok lefölözhették a tejfelt. Morgen dr. sok ilyen ügyben folytatott vizsgálatot. Volt, akit csak elcsaptak, volt a- kit kivégeztek. Ez' az SS-körökben rettegett Konrad Morgen, vezetett vizsgálatot Eichmann ellen is. Bebizonyította bűnösségét, a büntetés mégis elmaradt, mert Himmlernek úgy látszik nyilván szüksége volt Eichmannra: nem mindenki végezte volna az ő feladatát. Morgen dr. szerint: — Eichmann munkája kezdetén mindenütt a helyi hatóságokkal tárgyalt és velük állapodott meg, majd helybeliekből felállította a deportáló Csendesen kezdődött ez a kihallgatási nap: — Nem elsőizben vagyok Palesztinában — mondta Eichmann, jártam már itt, Haifában is. 1937-ben magához hivatott Heydrich. Közölte velem, hogy uj főnökömmel, Herbert Hagennel Palesztinái tanulmányútra küldenek. A választás azért esett rám, mert rólam azt hitték, hogy tudok héberül, pedig csak igen keveset beszéltem. Ismertem néhány jiddis szót és kifejezést, amelyet még Bécsben lestem eb Könyvekből nem lehet nyelvet tanulni, s bár kértem, utaljanak ki pénzt, mert képzett rabbitól szeretnék tanulni, ezt a javaslatomat elutasították . . . — 1937 nyarának végén valóban útra keltünk. Hajón mentünk Tel Avivba. Onnan Haifába utaztunk. Ott már várt bennünket az angol rendőrség megbízottja, s tizennégy napos turistavízumunk ellenére tudomásunkra hozta azonnali kiutasításunkat. Kénytelenek voltunk a legközelebbi, Alexandriába tartó hajóval távozni, s igy nem került sor utazásunk főcéljára, a jeruzsálemi fő- muftival való tanácskozásra. (Eichmann csak Berlinben ismerkedett és barátkozott össze az angolok elől odaemigrált Amin el Husszeini főmuftival, aki furcsa módon a magyarországi deportálásokba is beavatkozott. Budapesten 1944 tavaszán feltűnt már azoknak, akik Eichmannal beszéltek, hogy legkisebb izgalom esetén idegesen megrándul bal felső ajka, Orvosi nyelven szólva “tikk”-je van, s ez az idegbetegség gyógyíthatatlan. Eichmann elmondotta Haifában, hogy megkísérelte plasztikai utón eltüntetni félve, hogy az árulója lehet, de nem sikerült. Most azután arca szinte szüntelenül rángatózik. Nem csoda: valóban “idegesítő” kérdések kerülnek felszínre, például lengyelországi bűn tettei ... Az addigi nagystílű rablóból ott letti ugyanis tömeggyilkos. Eichmann ismét tagadással kezdi: — A lengyel háború kitörésekor én a bécsi és prágai kivándorlási akciómmal voltam elfoglalva. Ami disznóság Lengyelországban történt, azért a Wehrmacht mellé beosztott különböző “Einsatzszervezetet. A jómóduakat ő maga összefogatta, a leggazdagabbak pedig mindenütt megtalálták a hozzávezető utat. Vagyonuk leadása fejében utlevelet is kaptak tőle. A kevésbé vagyonosak csak azt az ígéretet kapták, hogy “kedvezményes” táborba kerülnek. A tömeg viszont ment a halálba ... A “prominensek”, műkincsekkel fizettek az útlevelekért . . . , _j Árja és nem árja képek . . . Eichmann két évig hajszoltatta embereivel a francia Rotschild báró világhírű, sok milliárd frank értékű műkincseit. A Párizsban, Bordeaux- ban, a Loire-menti kastélyokban felkutatott kincseken kívül a Gestapo külön francia bizalmi emberei nyomoztak a különböző raktárakban és szállító cégeknél elrejtett Rotsdhild-értékek után. A kincseket a “Jeu de Paume” épületében és a Louvre egyik szárnyában állították ki, amikor Hermann Göring a zsákmány megszemlélésére Párizsba utazott. Eichmann igy vallott erről: — A Reichsmarsall személyesen válogatta ki a- zokat a képeket és műkincseket, - amelyeket a Führernek vagy önmagának szánt, A ládákra “H” és “G” betűket kellett felfesteni. Külön fekete- szinü ládákba kerültek a Rotschild-kincsek, amelyeket a “Führerbau” részére Münchenbe kellett irányítani. Fennmaradt Göring sajátkezű Írása, amellyel egyet még e fekete ládákból is a maga részére küldet. Hitler kapta többek között Frans Hals: “Isabella Goymanns portréja” cimü világhírű képét. Boucher képe a “Marquise Pompadour” is neki jutott. Göring rabolta el egyebek közt Velasquez: “Margaréta infánsnő portréja” s Van Gogh “Az arlesi Langlois hid” cimü világhírű festményét. Eichmann megerősiti: —Göring számos Rotschild-képet visszautasított. “Nem árja”, vagy mode’rn, expresszionista festők képei nem kellettek neki. Ezek szerinte “elfajzott” müvek. így Picasso, Pissaro, Braque, Renior, stb. képeinek kicserélésére francia műkereskedőket kellett előállítanunk, akiknél a “nemi árja” képeket 87 antik olasz, holland és német képre cserélte át, hosszas alkudozás után. Miközben Eichmann különítménye a francia, holland és belga “méteráru”-t ezrével gyömöszölte vagonokba és küldte Auschwitzba, a kommandó teljhatalmú vezetője a náci-birodalom marcalijával együtt, rabolta a műkincseket . . . kommando”-k felelősek, nekem azokhoz semmi közöm nem volt . . . A halott cinkostárs rávall . . . Ismertetik egykori barátjának, mondhatnánk) krónikásának, Dieter Wisliceny-nek idevonatkozó vallomását: — Lengyelország megszállása után, amikor már nem volt lehetőség további kivándoroltatásra a Nyugat felé, Eichmann javasolta, hogy a Berlinben. Bécsben és Prágában maradt zsidókat vigyék át Lengyelországba. Éppen ezért gyorsan berendezett Niskóban, a San folyó mellett egy “átmeneti tábor”-t. A nürnbergi törvények alapján csillagviselésre kötelezetteket odaszállította Bécsből, Brünnből és Márisch-Ostrauból. E transzj portokhoz anélkül, hogy arra utasítása lett volna, hozzácsatolt egyes csoportokat Stettinből és Po- merániából is. — Folytatjuk — AZ EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGSZERVEZET legújabb jelentése szerint Európában a 20 éven aluli fiatalok elhalálozásának az esetek egyharmad részében baleset az oka. A leggyakoribbak a közlekedési balesetek, a vizbefulladás és az égési sebek.-----------------------------------------------------------V Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East I6th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre “Ami a kulisszák mögött történt” c. könyvet. (Ára $1.35) Mellékelek $ .......................... Név: ............................................................... Cim: .................................................................. Város: .......................................Állam: .... \_______________________________________r* HL EMBERKERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK MARSEILLE-BAN
