Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-12 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 12, 1961 J£ ............ »f ■Éigmmmmiiimuimmmi iiimiiuuiniimifimim^ j Munkásmozgalom ( laJJlwiliJiii»iiiiHiii<i«inn»nm*llllnlllr,'n..........bimmn ..............b....... ■ ninmn mimm Hamis gyógyszereket hoztak forgalomba A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság 2 gyógyszer hamis hirdetésével vádolta a Consumer Laboratories, Inc.-t Los Angelesben. A gyógyszerek neve “Oragen” és “Tirend”. Az Oragen, mint fogyasztószer került a forgalomba és a Tirend, mint élénkitőszer. . A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság szerint az Oragennek nincs fogyasztó hatása és a Tirend pedig nem idéz elő vidám közérzetet és energia gyarapodást. Visszaadják a langyel kincseket Montrealból jelentik, hogy egész teherautó karaván szállítja Bostonba a lengyel nemzeti kincseket, .hogy onnan végleg hazaszállítsák azokat. E kincseket 1939-ben, a II. világháború alatt küldték Kanadába megőrzés végett. Tiz év óta folynak a tárgyalások Kanada és Lengyelország között e kincsek visszaadása ügyében. A megállapodás értelmében Krakkóban, a -Wave! történelmi múzeumban helyezik el a lengyel nemzet kincseit. Koronázási ékszerek, ruhák, edények, faliszőnyegek, rengeteg 15. századbeli műemlék van a kincsek között. Egyiimüködést keres az aeélbárckkal David J. McDonald, az acélmunkások szakszervezetének elnöke sürgönyileg közös konferenciára hívta meg a 12 legnagyobb acéltermelő vállalat igazgatóságát, hogy az acéliparban létező súlyos munkanélküliséget s a lecsökkent termelés problémáját megbeszéljék és módot keressenek a helyzet orvoslására. A jelentések szerint azonban az acéltermelőket nem érdekli McDonald meghívása, amit “reklám-verésnek” neveznek.. Az egyetlen megoldást az acélrendelések megnövekedésében látják és remélik, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik. Úgy néz ki, hogy az e hétre kitűzött konferencia nem fog sikerülni. “McDonald- dal csak a munkaszerződési tárgyalásoknál tartunk fenn kapcsolatot és mostani ajánlata annak keretein kivtil esik”, jegyezte meg az egyik ipari vezető. Csak a bérért dolgozók adóját ellenőrzik Uralkodó osztályunk egyre büszkébben hirdeti, hogy a “népi kapitalizmus” felé haladunk és államunk “népjóléti” állam. A dolgozók és tőkések közötti különbség, szerintük, lassan kiküszöbölődik. Ebből a szempontból érdekes a vasutasok lapjának, a LABOR-nak a cikke, a hatalmas osztalék és kamatjövedelemmel rendelkezők nagy adócsalásáról. A kincstári jelentés szerint — amely nemrég jelent meg — jóval több ember jelentette be részvény osztalékból és kamatból származó jövedelmét kereseti adó céljait szolgáló kimutatása alkalmából 1959-ben, mint az azt megelőző, évben. A pénzügyi tisztviselők ezt az adatot azonnal sikernek könyvelték el és siettek rámutatni, milyen hatása volt az általuk indított kampánynak, hogy az osztalék és kamatjövedelemmel rendelkezőket rávegyék keresetük bevallására. A tisztviselők tehát kiemelték, hogy több osztalék és kamatjövedelmet jelentettek be az adózás szempontjából, mint ezt megelőzőleg, de elhallgatták, hogy milyen hatalmas összegű, hasonló forrásból származó jövedelmet tagadtak el egyesek ugyanakkor. Azáltal, hogy ezek a nagy keresettel rendelkező emberek kivonják jövedelmüket az adó alól és becsapják az államkincstárt, azt idézik elő, hogy a kis emberek tömegeinek kell jóval magasabb adót fizetniük. A hivatalos jelentés szerint 1959-ben 10.3 milliárd, osztalékból származó jövedelmet jelentettek be. szemben a 9.1 milliárddal, ami áz 1958-as jövedelmi adó kimutatásokban szerepelt. De a Commerce Department becslése szerint, az egyének számára juttatott osztalékok összege 13.4 mil- liárdra rúgott. így 3.1 milliárd osztalék jövedelem, vagy más szóval kifejezve 23 százaléka a teljes összegnek, nem került adózás alá. Ami a kamatból származó jövedelmet illeti, azt látjuk, hogy7 az 1959-es statisztikákban 4.5 rnilli- árdot, mig az azt megelőző évben 3.7 milíiárdot tesz ki az az összeg, amit az adózás céljaira kimutatnak. De a Commerce Department 23.5 milliódra becsyli a kamatokból származó jövedelmet 1959-ben. Ami azt jelenti, 19 milliárd kamatjövedelmet, vagy százalékban kifejezve, a teljes ösz- szeg 81 százalékát vonták ki az adókötelezettség aiól. A szakértők szerint csak nagyon kis részé az itt említett összegnek olyan, amelyik valamilyen oknál fogva nem esik az adóbejelentési kötelezettség alá. Tehát ha a Képviselőház és Kongresszus által megszavazott és jóváhagyott törvényeket nézzük is, óriási az az összeg, amit csalással “mentesítenek” a jövedelmi adókötelezettség alól. Nem beszélve arról, hogy már a törvények is számtalan lehetőséget adnak a gazdagok és nagyjövedelműek számára az adófizetés alól való kibúvásra, de még ezeket a számukra sok előnyt biztositó törvényeket is kijátszók. Ezzel szemben a fizetésből és bérből élőknél jóformán minden cent a jövedelmükből adózás alá esik. A munkaadók rögtön levonják az állam számára járó adókat, mielőtt a dolgozók csak láthatnák is fizetésüket. Itt vigyáz az állam, hogy ne légyen lehetőség a törvény kijátszására, de a hatalmas összegeket keresők számára nyitva áll az üt a csalásra és látjuk, hogy élnek is vele jócskán. . Hol. maradt a rövideisb munkahét? Walter P. Reuthert, a United Auto Workers elnökét a szakszervezeten belül felelősségre vonták, amiért egy lépést sem tett az autóiparban létező súlyos, munkanélküliség megoldására a rövi- debb munkahét bevezetésének kitervezésével és népszerűsítésével, holott az 1959-es UAW konvenciótól erre határozott megbízást kapott. A .vádat Eugene Hoffman, a “National Committee for Democratic Action in UAW” bizottság elnöke egy7 Reutherhez intézett levélben emelte ellene. “A UAW központi vezetősége szólamokon kivtil semmit sem tett az ügyben. Ön profitosztozkodást ajánlott, ami nem vonatkozik a munka- nélküliségre. Az állandó foglalkoztatottság egyetlen praktikus megoldása a munkaelosztást biztosító terv volna”, irta Hoffman. “A szakszervezet tétlensége mindig megbocsáthatatlan, de olyan helyzetben, amikor tagjaink százezrei és a munkásság milliói tengődnek a mai körülmények között, a tétlenség az egész munkás- mozgalmat veszélyezteti”. A Hoffman által vezetett bizottság a 80 órás munkahetet ajánlja — 40 órás fizetéssel — a munkanélküliség megoldására. Az AFL-CIO központi vezetőségét sürgeti, hogy7 vegye, fel a harcot és e célra gyűjtsön tetemes sztrájkalapot a szakszervezeteken keresztül. A bizottság továbbá ajánlja, hogy az üzemekben ne túlórázzanak, mig egyes munkásokat “szabadságoltattak” ; szüntessék be a “spsed-up”-ot; 60 ev legyen a nyugdíj korhatár; gondoskodjanak az idősek egészségügyi ellátásáról; emeljék a munkanélküli biztosítás összegét és idejét; a kormány utaljon ki pénzt iskolák, kórházak építésére; vonják vissza a munkásellenes törvényeket; tegyenek sürgős lépéseket a béke megszilárdítására a leszerelés utján. Eugene Hoffman az UAW 157-es lokáljának tagja, azonkívül üzemi megbízott a General Motors detroiti Fisher 23-as szerszámkészítő üzemében. Bámulatos profit külföldön Amerikai kapitalisták tőkebefektetései a nyugat-európai országokban és Angliában busás profittal kecsegtetnek, mondja a Wall Street-i ügynökség, E. F. Hutton decemberi üzleti ismertetője. Különösen áll ez azokra a vállalkozókra, akik már évek óta befészkelték magukat az európai vállalatokba. Azoknak már alkalmuk volt bevezetni ott a legkipróbáltabb munkaerő-helvettesitő munkamódszereket és ezzel növelték profitjukat. Egyezették a közszükségleti cikkek tömegtermelését és tömegelosztását. Ehhez a művelethez olcsó munkaerőt alkalmaztak. Mindezen tényezők alkalmazása olyan magas profitlehetőséget teremtett, hogy egyes jólvezetett vállalatok, az amerikai módszerek felhasználásával “bámulatos profit tapasztalatokra tettek szert”, mondja a körlevél. Az NLRB a munkáltatok pártján van A National Labor Relations Board egyik megbízatása az, hogy amikor egy7 üzem munkásai afölött szavaznak, hogy melyik szakszervezethez akarnak tartozni, akkor az NLRB ellenőrzi a választás igazságos lefolyását és különösen azt, hogy a vállalat ne avatkozzon bele. Ennek ellenére az NLRB visszautasította a Steelworkers Union kérelmét, hogy vizsgálja felül a Mosler Safe Co.-nál lefolyt választást, anieny nyiben azt a vállalat propagandája károsan befolyásolta. A vállalat nemcsak szokatlan időben — pont a választás előtt — adta ki a munkások- fizetését, hanem a borítékban különhelyezett 5 dollárt, amelyhez egy cédulát tűzött a következő tartalommal: “Ez az 5 dollár a tied — most a CIO azt akarja, hogy minden hónapban vegyünk ki a borítékod ból 5 dollárt és küldjük el hozzá tagdíjként. Ezt meggátolhatod azzal, hogy a CIO ellen szavazol ma. A 60 dolláros évi tagdíj csak kezdet. Ezt követni fogja más kivetés, majd ‘politikai adakozás’, büntetés és-egyéb felszámolások. Nagy különbség van ám a CIO Ígéretei és a valóság között”. Az acélszakszervezet elvesztette a választást az üzemben és helyette a “company union” győzött. A szabályok nyúlt megsértése ellenére az NLRB mé'gis visszautasította a Steelworkers Union kérelmét, hogy helyezze hatályon kívül a választás eredményét. Ez az eljárás a szakszervezeti vezetők széles rétegét gondolkodóba ejtette, hogy nem fogja-e ezt a példát a többi munkáltató is követni? A szakszervezetek erejének megdöntése a munkáltatók megrögzött célkitűzése és arra minden lehető eszközt felhasználnak. Az NLRB a munkásság-érdeke ellen foglalt állást és veszedelmes precendest szolgáltatott. I íogyasziéközönség Kizsarolása A szűk méretű csomagos élelmiszerek évente 2— 3 billió dollár ráfizetést okoznak az Egyesült Államok fogyasztóközönségének, állította George Brunn, a californiai állami fogyasztási tanácsadó bizottság elnöke. December 4-én rádióadáson fi- gyeimeztette hallgatóit, hogy az állam nem tesz lépésekét arra, hogy a csomagos élelmiszer ipart kellőképpen ellenőrizze.. Ennek következtében az átlagos bevásárlót hetenkint legalább 1.60 dollártól fosztják meg azzal, hogy a csomag a rajta feltüntetett súlynál kevesebb élelmiszert tartalmaz. California mezőgazdasági hivatala elkövette azt a balgaságot, hogy az élelmiszeripart fizta meg azzal, hogy ellenőrző szabályzatot állítson össze az élelmiszeripar részére. Természetes, hogv ezt a maguk előnyére fogalmazták meg. Megállapítottak égy 10 százalékos “engedményt”, vagyis, ha a csomag tartalma a feltüntetett 8 ounce helvett csak pl. 7 és felet nyom, ezt ne tekintsék szabálytalanságnak. Sőt, ha csak 6 és fél ounce élelmet találnak a csomagban, a feldolgozó cég bizonyíthatja, hogy viszont olyan csomag is van, amely 9 és fél ounce-t tartalmaz. Egyszer már sikerült a tanácsadó bizottságnak meggátolni a szabályzat elfogadását, de a mező- gazdasági hivatal ismét a kormányzó elé utalta jóváhagyás végett. Brunn a fogyasztókig önséget hívta fel, hogy tiltakozásukkal akadályozzák meg a csalások szentesítését. Ä “Sit-in” a legfelsőbb hírősig előtt A Baton Rouge-ban (La.) elitéit 15 diák fellebbezési ügye, amely a Kress üzletben márciusban folvó szegregáció-ellenes tüntetésből eredt, a legfelsőbb bíróság elé került. A diákokat a “National Association for the Advancement of Colored People” szervezet ügyvédei védik. Yalamennvit annak idején 4 havi börtönre Ítélték azzal, hogy 3 hónapot elengednek nekik, ha a 100 dolláros bírságot lefizetik. LOUIS HOLLANDER, az AFL-CIO politikai vezetője New York államban, vizsgálatot kér az ÁMA (az orvosok szövetsége) ellen, amiért ellenzi az idős polgárok részére a társadalmi biztosítás keretein belül kijáró orvosi és kórházi el’á- tás törvénybe iktatását. Hollander azzal vádolja —az AMA-t, hogy vezetői minden téren a legreak- ciósabb körök támogatói.
