Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-12 / 2. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 12, 1961 J£ ............ »f ■Éigmmmmiiimuimmmi iiimiiuuiniimifimim^ j Munkásmozgalom ( laJJlwiliJiii»iiiiHiii<i«inn»nm*llllnlllr,'n..........bimmn ..............b....... ■ ninmn mimm Hamis gyógyszereket hoztak forgalomba A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság 2 gyógy­szer hamis hirdetésével vádolta a Consumer La­boratories, Inc.-t Los Angelesben. A gyógyszerek neve “Oragen” és “Tirend”. Az Oragen, mint fo­gyasztószer került a forgalomba és a Tirend, mint élénkitőszer. . A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság szerint az Oragennek nincs fogyasztó hatása és a Tirend pedig nem idéz elő vidám közérzetet és energia gyarapodást. Visszaadják a langyel kincseket Montrealból jelentik, hogy egész teherautó ka­raván szállítja Bostonba a lengyel nemzeti kin­cseket, .hogy onnan végleg hazaszállítsák azokat. E kincseket 1939-ben, a II. világháború alatt küldték Kanadába megőrzés végett. Tiz év óta folynak a tárgyalások Kanada és Lengyelország között e kincsek visszaadása ügyében. A megállapodás értelmében Krakkóban, a -Wa­ve! történelmi múzeumban helyezik el a lengyel nemzet kincseit. Koronázási ékszerek, ruhák, edé­nyek, faliszőnyegek, rengeteg 15. századbeli mű­emlék van a kincsek között. Egyiimüködést keres az aeélbárckkal David J. McDonald, az acélmunkások szakszer­vezetének elnöke sürgönyileg közös konferenciára hívta meg a 12 legnagyobb acéltermelő vállalat igazgatóságát, hogy az acéliparban létező súlyos munkanélküliséget s a lecsökkent termelés prob­lémáját megbeszéljék és módot keressenek a helyzet orvoslására. A jelentések szerint azon­ban az acéltermelőket nem érdekli McDonald meg­hívása, amit “reklám-verésnek” neveznek.. Az egyetlen megoldást az acélrendelések megnöveke­désében látják és remélik, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik. Úgy néz ki, hogy az e hétre ki­tűzött konferencia nem fog sikerülni. “McDonald- dal csak a munkaszerződési tárgyalásoknál tar­tunk fenn kapcsolatot és mostani ajánlata annak keretein kivtil esik”, jegyezte meg az egyik ipari vezető. Csak a bérért dolgozók adóját ellenőrzik Uralkodó osztályunk egyre büszkébben hirdeti, hogy a “népi kapitalizmus” felé haladunk és álla­munk “népjóléti” állam. A dolgozók és tőkések közötti különbség, szerintük, lassan kiküszöbölő­dik. Ebből a szempontból érdekes a vasutasok lapjának, a LABOR-nak a cikke, a hatalmas osz­talék és kamatjövedelemmel rendelkezők nagy adócsalásáról. A kincstári jelentés szerint — amely nemrég jelent meg — jóval több ember jelentette be részvény osztalékból és kamatból származó jöve­delmét kereseti adó céljait szolgáló kimutatása alkalmából 1959-ben, mint az azt megelőző, év­ben. A pénzügyi tisztviselők ezt az adatot azonnal sikernek könyvelték el és siettek rámutatni, mi­lyen hatása volt az általuk indított kampánynak, hogy az osztalék és kamatjövedelemmel rendel­kezőket rávegyék keresetük bevallására. A tisztviselők tehát kiemelték, hogy több oszta­lék és kamatjövedelmet jelentettek be az adózás szempontjából, mint ezt megelőzőleg, de elhallgat­ták, hogy milyen hatalmas összegű, hasonló for­rásból származó jövedelmet tagadtak el egyesek ugyanakkor. Azáltal, hogy ezek a nagy keresettel rendelkező emberek kivonják jövedelmüket az adó alól és becsapják az államkincstárt, azt idézik elő, hogy a kis emberek tömegeinek kell jóval magasabb adót fizetniük. A hivatalos jelentés szerint 1959-ben 10.3 mil­liárd, osztalékból származó jövedelmet jelentettek be. szemben a 9.1 milliárddal, ami áz 1958-as jö­vedelmi adó kimutatásokban szerepelt. De a Com­merce Department becslése szerint, az egyének számára juttatott osztalékok összege 13.4 mil- liárdra rúgott. így 3.1 milliárd osztalék jövede­lem, vagy más szóval kifejezve 23 százaléka a tel­jes összegnek, nem került adózás alá. Ami a kamatból származó jövedelmet illeti, azt látjuk, hogy7 az 1959-es statisztikákban 4.5 rnilli- árdot, mig az azt megelőző évben 3.7 milíiárdot tesz ki az az összeg, amit az adózás céljaira ki­mutatnak. De a Commerce Department 23.5 mil­liódra becsyli a kamatokból származó jövedelmet 1959-ben. Ami azt jelenti, 19 milliárd kamatjöve­delmet, vagy százalékban kifejezve, a teljes ösz- szeg 81 százalékát vonták ki az adókötelezettség aiól. A szakértők szerint csak nagyon kis részé az itt említett összegnek olyan, amelyik valamilyen oknál fogva nem esik az adóbejelentési kötelezett­ség alá. Tehát ha a Képviselőház és Kongresszus által megszavazott és jóváhagyott törvényeket nézzük is, óriási az az összeg, amit csalással “mentesítenek” a jövedelmi adókötelezettség alól. Nem beszélve arról, hogy már a törvények is számtalan lehetőséget adnak a gazdagok és nagy­jövedelműek számára az adófizetés alól való ki­búvásra, de még ezeket a számukra sok előnyt biztositó törvényeket is kijátszók. Ezzel szemben a fizetésből és bérből élőknél jó­formán minden cent a jövedelmükből adózás alá esik. A munkaadók rögtön levonják az állam szá­mára járó adókat, mielőtt a dolgozók csak láthat­nák is fizetésüket. Itt vigyáz az állam, hogy ne légyen lehetőség a törvény kijátszására, de a ha­talmas összegeket keresők számára nyitva áll az üt a csalásra és látjuk, hogy élnek is vele jócs­kán. . Hol. maradt a rövideisb munkahét? Walter P. Reuthert, a United Auto Workers elnökét a szakszervezeten belül felelősségre von­ták, amiért egy lépést sem tett az autóiparban lé­tező súlyos, munkanélküliség megoldására a rövi- debb munkahét bevezetésének kitervezésével és népszerűsítésével, holott az 1959-es UAW kon­venciótól erre határozott megbízást kapott. A .vádat Eugene Hoffman, a “National Commit­tee for Democratic Action in UAW” bizottság el­nöke egy7 Reutherhez intézett levélben emelte el­lene. “A UAW központi vezetősége szólamokon kivtil semmit sem tett az ügyben. Ön profitosz­tozkodást ajánlott, ami nem vonatkozik a munka- nélküliségre. Az állandó foglalkoztatottság egyet­len praktikus megoldása a munkaelosztást bizto­sító terv volna”, irta Hoffman. “A szakszervezet tétlensége mindig megbocsát­hatatlan, de olyan helyzetben, amikor tagjaink százezrei és a munkásság milliói tengődnek a mai körülmények között, a tétlenség az egész munkás- mozgalmat veszélyezteti”. A Hoffman által vezetett bizottság a 80 órás munkahetet ajánlja — 40 órás fizetéssel — a munkanélküliség megoldására. Az AFL-CIO köz­ponti vezetőségét sürgeti, hogy7 vegye, fel a har­cot és e célra gyűjtsön tetemes sztrájkalapot a szakszervezeteken keresztül. A bizottság továbbá ajánlja, hogy az üzemek­ben ne túlórázzanak, mig egyes munkásokat “sza­badságoltattak” ; szüntessék be a “spsed-up”-ot; 60 ev legyen a nyugdíj korhatár; gondoskodja­nak az idősek egészségügyi ellátásáról; emeljék a munkanélküli biztosítás összegét és idejét; a kor­mány utaljon ki pénzt iskolák, kórházak építésé­re; vonják vissza a munkásellenes törvényeket; tegyenek sürgős lépéseket a béke megszilárdítá­sára a leszerelés utján. Eugene Hoffman az UAW 157-es lokáljának tagja, azonkívül üzemi megbízott a General Mo­tors detroiti Fisher 23-as szerszámkészítő üze­mében. Bámulatos profit külföldön Amerikai kapitalisták tőkebefektetései a nyu­gat-európai országokban és Angliában busás pro­fittal kecsegtetnek, mondja a Wall Street-i ügy­nökség, E. F. Hutton decemberi üzleti ismertető­je. Különösen áll ez azokra a vállalkozókra, akik már évek óta befészkelték magukat az európai vállalatokba. Azoknak már alkalmuk volt bevezet­ni ott a legkipróbáltabb munkaerő-helvettesitő munkamódszereket és ezzel növelték profitjukat. Egyezették a közszükségleti cikkek tömegterme­lését és tömegelosztását. Ehhez a művelethez ol­csó munkaerőt alkalmaztak. Mindezen tényezők alkalmazása olyan magas profitlehetőséget te­remtett, hogy egyes jólvezetett vállalatok, az amerikai módszerek felhasználásával “bámulatos profit tapasztalatokra tettek szert”, mondja a körlevél. Az NLRB a munkáltatok pártján van A National Labor Relations Board egyik meg­bízatása az, hogy amikor egy7 üzem munkásai afö­lött szavaznak, hogy melyik szakszervezethez akarnak tartozni, akkor az NLRB ellenőrzi a vá­lasztás igazságos lefolyását és különösen azt, hogy a vállalat ne avatkozzon bele. Ennek ellenére az NLRB visszautasította a Steelworkers Union kérelmét, hogy vizsgálja fe­lül a Mosler Safe Co.-nál lefolyt választást, anieny nyiben azt a vállalat propagandája károsan befo­lyásolta. A vállalat nemcsak szokatlan időben — pont a választás előtt — adta ki a munkások- fi­zetését, hanem a borítékban különhelyezett 5 dol­lárt, amelyhez egy cédulát tűzött a következő tartalommal: “Ez az 5 dollár a tied — most a CIO azt akar­ja, hogy minden hónapban vegyünk ki a borítékod ból 5 dollárt és küldjük el hozzá tagdíjként. Ezt meggátolhatod azzal, hogy a CIO ellen szavazol ma. A 60 dolláros évi tagdíj csak kezdet. Ezt kö­vetni fogja más kivetés, majd ‘politikai adakozás’, büntetés és-egyéb felszámolások. Nagy különbség van ám a CIO Ígéretei és a valóság között”. Az acélszakszervezet elvesztette a választást az üzemben és helyette a “company union” győzött. A szabályok nyúlt megsértése ellenére az NLRB mé'gis visszautasította a Steelworkers Union ké­relmét, hogy helyezze hatályon kívül a választás eredményét. Ez az eljárás a szakszervezeti veze­tők széles rétegét gondolkodóba ejtette, hogy nem fogja-e ezt a példát a többi munkáltató is követ­ni? A szakszervezetek erejének megdöntése a munkáltatók megrögzött célkitűzése és arra min­den lehető eszközt felhasználnak. Az NLRB a munkásság-érdeke ellen foglalt állást és veszedel­mes precendest szolgáltatott. I íogyasziéközönség Kizsarolása A szűk méretű csomagos élelmiszerek évente 2— 3 billió dollár ráfizetést okoznak az Egyesült Álla­mok fogyasztóközönségének, állította George Brunn, a californiai állami fogyasztási tanácsadó bizottság elnöke. December 4-én rádióadáson fi- gyeimeztette hallgatóit, hogy az állam nem tesz lépésekét arra, hogy a csomagos élelmiszer ipart kellőképpen ellenőrizze.. Ennek következtében az átlagos bevásárlót hetenkint legalább 1.60 dol­lártól fosztják meg azzal, hogy a csomag a rajta feltüntetett súlynál kevesebb élelmiszert tartal­maz. California mezőgazdasági hivatala elkövette azt a balgaságot, hogy az élelmiszeripart fizta meg azzal, hogy ellenőrző szabályzatot állítson össze az élelmiszeripar részére. Természetes, hogv ezt a maguk előnyére fogalmazták meg. Megállapí­tottak égy 10 százalékos “engedményt”, vagyis, ha a csomag tartalma a feltüntetett 8 ounce he­lvett csak pl. 7 és felet nyom, ezt ne tekintsék szabálytalanságnak. Sőt, ha csak 6 és fél ounce élelmet találnak a csomagban, a feldolgozó cég bizonyíthatja, hogy viszont olyan csomag is van, amely 9 és fél ounce-t tartalmaz. Egyszer már sikerült a tanácsadó bizottságnak meggátolni a szabályzat elfogadását, de a mező- gazdasági hivatal ismét a kormányzó elé utalta jóváhagyás végett. Brunn a fogyasztókig önséget hívta fel, hogy tiltakozásukkal akadályozzák meg a csalások szentesítését. Ä “Sit-in” a legfelsőbb hírősig előtt A Baton Rouge-ban (La.) elitéit 15 diák felleb­bezési ügye, amely a Kress üzletben márciusban folvó szegregáció-ellenes tüntetésből eredt, a leg­felsőbb bíróság elé került. A diákokat a “National Association for the Advancement of Colored Peo­ple” szervezet ügyvédei védik. Yalamennvit an­nak idején 4 havi börtönre Ítélték azzal, hogy 3 hónapot elengednek nekik, ha a 100 dolláros bír­ságot lefizetik. LOUIS HOLLANDER, az AFL-CIO politikai vezetője New York államban, vizsgálatot kér az ÁMA (az orvosok szövetsége) ellen, amiért ellen­zi az idős polgárok részére a társadalmi biztosí­tás keretein belül kijáró orvosi és kórházi el’á- tás törvénybe iktatását. Hollander azzal vádolja —az AMA-t, hogy vezetői minden téren a legreak- ciósabb körök támogatói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom