Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-23 / 12. szám
Thursday, March 23, 1961 - „AMERIKAI MAGYAR SZÓ KIKET GAZDAGÍT AZ OLAJTERMELÉS PROFITJA A PERZSA ÖBÖLBEN? A Perzsa-öbölben lévő kis arab államok gyarmati helyzete Iraktól délre, a Perzsa-öböl partja mellett találhatjuk a térképen Kuwait államot. Ez a kis ország arról nevezetes, hogy jelentős olajforrások vannak a területén. Ezek az olaj források hatalmas jövedelmet biztosítanak ennek a kis országnak. Jelenleg évi 180 millió font (504)000,000 dollár) hasznot jelentenek a hatalmas természeti kincsek. Újabban egy japán vállalat kutatásai még nagyobb jövedelem lehetőségét helyezik kilátásba ezen a téren, öt éven belül az évi, olajból származó bevétel 250 millió fontra emelkedhet (700 millió dollár). Minden logika szerint ennek a kis népességű és területű országnak a lakossága minden anyagi gond kizárásával rendezheti be az életét. Hisz ha az olajtermelésből származó évi nemzeti jövedelmet arányosan elosztják, akkor egy lakosra 1,000 font (2,800 dollár) jut. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. A jövedelem nagy részét a sejk, Abdullah as-£a- lim as-Sabah vágja zsebre. Ami még megmarad, annak jelentős részét pedig a rokonai.és barátai. De nemcsak, hogy bezsebelik a hasznot, még ki is viszik az ország területéről. Főleg nyugatnémet és svájci bankokban helyezik el a pénzt. A többi arab állam nem kap a jövedelemből, egész kis kivételtől eltekintve, mert Jordánnak adnak 1,000,000 fontot és Libanonnak 5,000,000 fontot, A hatalmas nemzeti jövedelem következményeként'valamit kell, hogy juttassanak a helyi lakosságnak is. így az ország területén ingyenes az orvosi kezelés és a közoktatás. Korlátozott mértékben ugyan, de az építkezések és csatornázás is előrehaladt. Sokszorosan ennyit végezhettek volna az olajból származó nemzeti bevétel alapján. Azonban az uralkodó és társai félnek az uj értelmiségtől, akik egyre inkább látják, hogy folyik ki a pénz idegen célra, hisz a jövedelem felét a gyarmatosító angol és amerikai olajvállalatok biztosítják a maguk számára. Ami megmarad annak jelentős része az uralkodó osztályé és csak egy kis töredék jut az országnak. Ezért a sejk nem nagyon igyekszik államának gyors ütemü fejlesztésére és lakóinak iskoláztatására. A jóval szegényebb Bahrein sziget ugyancsak fejtörést okoz a gyarmati hatalmaknak. Olajtermelése sokkal jelentéktelenebb Kuwaiténál. A kanadai, angol, és amerikai olajtársaságok kezében lévő termelés kis töredéke jut csak a lakosság számára. Despota uralkodója minden szabadság- mozgalmat igyekszik csirájában elfojtani. De Kuwait és Bahrein uralkodói sem tudják megközelíteni azt a korrupt és despota uralmat, amit Qatar sejkje miivel. A sejk az állam olajforrásaiból származó jövedelem túlnyomó részét (már ami megmarad azután, hogy a külföldi vállalatok elviszik az olajat) saját udvartartásának a finanszírozására fordítja- Annyira nyíltan lopja az állam pénzét, hogy mikor 1959-ben felkérték, számoljon el több mint 10,000,000 fonttal, amit saját személyes használatára fordított, az összeállított listán 3,900,000 fontot úgy tüntetett fel, mint “elszámolhatatlant”. Senki nem merte persze felelősségre vonni ezért. Mindezek az országok brit “védnökség” alatt működnek. A védnökség szó itt nyilván azt jelenti, hogy brit csapatok védik ezen országok uralkodóit, népük felkelése ellen, hogy továbbra is elmaradottságban tudják tartani őket. Latinamén kai országok konferenciája Mexikóban Március 5—9 között a latinamerikai országok Mexico Cityben négynapos konferenciát tartottak a nemzeti függetlenség, a gazdasági felszabadulás és a béke- számukra fontos kérdéseiről. A konferencia főszervezője Lazaro Cardenas, Mexikó volt elnöke volt. Az értekezlet öt határozatot hozott, amelyek az említett kérdésekkel foglalkoznak, és kiadott egy zárónyilatkozatot. A határozatok hangsúlyozzák: a latin-amerikai országok népeinek fő feladata, hogy a világot átfogó imperialistaellenes és gyarmatellenes front keretei között harcoljanak nemzeti felszabadulásukért. Latin-Amerika fejlődését legfőképpen az észak-amerikai imperializmus gátolja — hangsúlyozzák a határozatok. Az értekezlet egyik határozata rámutat, hogy harcot kell folytatni a hátrányos szerződések és egyezmények ellen, amelyek a latin-amerikai országokat nem kezelik egyenjogú félként. Az értekezlet részvevői kijelentették, hogy támogatják Panama népének harcát a Panama-csatorna övezetének visszaadásáért, és hajlandók sikraszállni azért, hogy a latin-amerikai népek visszakapják azokat a területeket, amelyeket az Egyesült Államok kormánya vett el tőlük. Szolidaritásukat nyilvánították Puerto Rico, Algéria és Kongó nemzeti függetlenségért harcoló népeivel, Portugália és Spanyolország népeinek a fasiszta rendszer ellen vívott harcával, elitélték a paraguayi, a dominicai és a nicaraguai diktatúrát. Az értekezlet részvevői állást foglaltak a hidegháború és a fegyverkezési verseny ellen, az atomfegyver-kísérletek ellen, követelték az általános és teljes leszerelést, a nukleáris fegyverek eltiltását. Az értekezlet részvevői kijelentették, hogy La- tin-Amerika népei együttéreznek a kubai forradalommal és támogatják azt. Ha fegyveres agresszió történik Kuba ellen, Latin-Amerika minden népe úgy tekinti, hogy őt is agresszió érte, és minden rendelkezésre álló eszközt mozgósit az agresszió visszaverésére. Az értekezlet megállapította, hogy az antikommunizmus csak eszköz a népek közötti egyetértés megbontására és az imperialista behatolás elősegítésére. Az értekezlet javasolta, hogy szervezzenek minden latin-amerikai országban mozgalmat a nemzeti szuverenitás védelmére, a gazdasági szaAz Un-American Committee hálójában Pete Seeger, a közismert és mindenki által nagyfabecsült népdalénekes, élvezetes művészi sajtókonferencián, gyönyörű dalok kíséretében adta elő álláspontját az Unamerican Committee vádjaival szemben. 1956 ?ban őt, Elliot Sullivan és Martin Yarus színészeket tiszteletlenséggel vádoltak. Seeger ügye rövidesen tárgyalásra kerül. Az újságírók Seegerrel együtt ütötték a taktust, amikor elénekelte a “Kalapács dalát”, egy dalt az amerikai forradalomról és egy néger börtöndalt. “Sohasem vettem részt semmiféle összeesküvésben és rossznéven vettem, hogy a Bizottság beidézett csak azért, mert a véleményem különbözik az övékétől”, mondotta Seeger, aki az Első Függelékre hivatkozva nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy hol- szerepelt, kik hallgatták saját és mások szerzeményeit. A kihallgatáson felajánlotta, hogy, elénekli a kérdéses dalokat, de a bizottság tagjai nem voltak erre eléggé “felhangolva”. Carl Sandburg, neves költő akkor igy nyilatkozott róla: “Pete Seegert az amerikai népdalénekesek első sorába helyezem. Véleményem az, hogy szabadnak kell lennie, hogy bejárhassa Amerika földjét és énekelhessen hallgatóságának, amely szei'eti őt, — republikánusok, demokraták és függetlenek”. íSeeger felesége s a három gyermeke közül 2 jelen volt a sajtókonferencián. Az Amerikaellenes Bizottság e tehetséges népművész működését akarja megszüntetni. badság kiharcolására és a béke fenntartására. Elhatározták, hogy a közeljövőben megtartják az elmaradott afrikai, ázsiai, óceániai és latin-amerikai országok képviselőinek értekezletét, hogy megteremtsék a népek egységfrontját az imperializmussal szemben. A felszólalók között volt Vilma Espin de Castro, Raul Castro felesége, akinek beszédét a több mint 1,500 delegátus felállással fogadta. A kubai forradalom megvédésére kérte a megjelenteket és segítségüket, hogy Kuba az Egyesült Államokkal igazságos egyezségre juthasson. “Készek vagyunk békét kötni, de csak mint egyenjogú felék.” Vincente Lombardo Toledano, délamerikai munkásvezér az amerikai imperializmus elleni harcra szólította fel a latinamerikai államok népeit. RETTEGŐ HONATYÁK Terrorizálják a kongresszus tagjait a hírhedt “Amerika-ellenes” cselekedeteket kutató bizottság támogatására Irta: RUSS NIXON WASHINGTON. — A keleti államok egyikéből jövő képviselő, aki annak ellenére, hogy hithü katolikus, amikor a hírhedt “Un-Ameriean Committee” működéséről beszéltem vele, mondotta: — Gyűlölöm ezt az átkozott (damn) bizottságot. A feleségemmel már évek óta mondjuk, hogy be kellene szüntetni, de még sem merek ellene szavazni, mert az egyházak és a keleteurópai csoportok (a menekültek és támogatóik) hihetetlen nagy nyomást gyakorolnak ream. Egy másik katolikus képviselő, aki a középnyugati államok egyikéből jött, mondotta: — Nincs elég bátorságom arra, hogy a bizottság ellen szavazzak, az valóságos politikai ön- gyilkosság lenne részemről. Egyénileg mindig ellene voltam annak, hogy az Un-American Bizottság egyes embereket kipellengérezzen, de a kongresszusban nem mertem meggyőződésem szerint szavazni, mert az valóságos politikai öngyilkosságot jelentene számomra. Az én kerületemben résztvenni az “American Democratic Action” gyűlésén már annyit jelent, mintha valaki egy kommunista cellának lenne a tagja. A harmadik képviselőtől ezt hallottam: “Nem tudom hogyan fogok szavazni a Roosevelt-javaslatnál (amely az Amerika-ellenes Bizottság megszüntetését célozta), mert még ma reggel is nagy nyomást gyakoroltak reám az American Legion tagjai. Úgy hiszem, nem merek a javaslat mellett szavazni”. És igy ment tovább és tovább. A képviselők nagy csapata beismerte, hogy ellenzi az Amerika- ellenes tevékenységeket kivizsgáló bizottság “boszorkányok után kutató” működését, de olyan terrorizáló nyomást gyakorolnak reájuk az egyházak, az American Legion, a D.A.R. és más hazafias egyesületek, továbbá a kelet-európai országokból idemenekült disszidensek és pártfogóik, hogy a törvényhozók nem merik követni saját felfogásúkat és érzelmeiket, hanem beadják derekukat és évről-évre megszavazzák a hírhedt bizottság költségvetését. így történt az ebben az évben is. Most azonban James Roosevelt (D. Cal.) képviselő törvényjavaslatot nyújtott be a “boszorkányokat kutató” bizottság feloszlatására, amit ugyan leszavaztak, de először a bizottság fennállása óta hat képviselő a költségek megadása ellen szavazott, hárman pedig csak a “jelen” szóval szavaztak, vagyis regisztrálni akarták, hogy nem támogatják a bizottságot. Noha a liberális felfogású amerikaiak részére nagyon leverő volt, hogy Roosevelt javaslata oly kevés pártolásra talált a kongresszusban, valóban az mégis a haladás győzelmét jelenti, mert eddig egyetlen törvényhozó sem mert ellenállni a túlzó hazafias egyesületek szörnyű terrorjának. A 412 pártoló szavazat ellenére 29 képviselő vett részt a hirhedt bizottság sorsa feletti vitában, amelyben leginkább csak a déli államokból jövő honatyák pártolták a bizottságot. A New York Times megjegyzése (március 5.) szerint is nyilvánvaló, hogy az “Un-American” bizottságot már csak a nagy terror tartja fenn. A bizottság az ellene egyre növekvő kritika következtében a múlt augusztus óta nem tartott kihallgatásokat és 50 embert foglalkoztató irodáját tisztán csak önreklamirozásra használja. A támogatást ugyanattól a csoporttól kapja, amely annakidején Joe McCarthyt támogatta, amely csoportnak jelenleg Barry Goldwater (R. Ariz.) szenátor a vezére. Ide tartoznak a gyülölethirdető csoportok és a fasiszta elemek is. (National Guardian)-----------------------------------4 MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg részemre a “RIPORT A XXI. SZÁZADBÓL” c. könyvet. Mellékelek érte $ ..................-t. (Ára $3.00) Név: ...................................................................... Cim: ................................................................. Város: ........................................Állam:______
