Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-09 / 10. szám

Thursday, March 9, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2 A KÉT SZABADSÁG HAJÓ Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt hónapban az összes újságok első ol­dalon adtak hirt arról a hajóról, melyet 30 “lá­zadó” birtokába vett. Rengeteg fényképet is hoz­tak Portugália büszkeségéről, a gyönyörű luxus­hajóról, melyet más vizekre vezettek. Nagy világ- szenzáció lett az ügyből. A szótárban található összes rosszindulatú jelzőt ráfogták Galvao kapi­tányra és embereire, kalózok, brigantik, lázadók, stb. De a hajó csak ment a maga utján, még “ro- mantikus”-nak is mondták az ügyet, pedig való­ság volt az, tiltakozás a lisszaboni diktátor ellen, hogy felhívják a világ figyelmét: még a mai mo­dern időkben is vannak zsarnokok. Az egyik újságban a fénykép alatt olvastam a névváltozásról, hogy a Santa Maria-t. Santa Liber- tade-ra festették át. Ekkor jutott eszembe, hogy volt már szó a történelemben ilyen szabadságha­jóról, sőt Kiss József versben is megénekelte azt. De hadd szóljon a költemény maga: A IvNYÁZ POTEMKIN Fekete vizeken — hali-hé — hali-hó! Száll a Knyáz Potemkin, a fekete hajó. Süvítő szélvésznek a szemébe néznek Jó hat száz legények — — Hali-hé — hali-hó! — A fekete hajó. Visz csempész dugárut vörös zászló alatt, Tiltott rakománya a szabad gondolat. Nvilt lázadást ringat, mint bölcső, fedelén Hatszáz hajós legény — Hali-hé — hali hó! — A lázadó hajó! Batunmál megfúrták — hali-hé — hali-hó! — Krim alatt fölrobbant s tovább ment a hajó. A sárga vizeken vad örvény nyelte el — Vaj’ most hol vesztegel Hali-hé — hali hó! — A babonás hajó? Jár, jár szakadatlan, jár csendbe, csendtelen. Tovaleng bordátlan, kering feneketlen, És árboca hegyén Lobogója a lengő piros északi fénv — Hali-hé — hali hó! — A hazátlan hajó! És ahol megjelen és ahol partot ér, Erőbe kap a kor, fölforr a tunya vér. Gőg, gazság elsápad, szem nyílik, lánc szakad És minden rab szabad — Hali-hé — hali hó! — A szabadság-hajó! — Te ura viharnak, tengernek, hajónak! Ha elhívni látod poétádat jónak, Ha üt majd az órám — hali-hé — hali-hó! — Pihenni mire jó? — Hadd jöjjön el értem Az a hajó! A hatszáz legénnyel üljek ott egy sorba’ Mint a rózsák ülnek együtt egy bokorba. Sivó pusztaságra, amely tikkad, szárad. Vigyük el tavaszát a szabadulásnak. — Hali-hé — hali-hó! — Te örök szent hajó! Tehát semmi sem uj a nap alatt. Mindkét hajó történelmet csinált, az egyik megrázta a dölyfös cárt, a másik pedig Salazár nimbuszát, diktatú­ráját. De ennél is többet tett: felrázta a gyarma­tokat. Tehát nem romantika ez, mint többször Ír­ták, hanem véres valóság. Salazarnak is gondol­kodóba kell esnie, hogy már nem sokáig uralkod­hat sem a gyarmatokon, sem a “hazában”, ahol elnyomás és, nyomor található. Jó lesz. ha Salazar nem várja meg, amig a má­sik diktátor: Mussolini sorsára jut. L. V. Elmélkedés és észrevételek a lap olvasása után Tisztelt Szerkesztőség! Soraimban sem politikai, sem vallási szempont­ból nem szándékozom meglátásaimat részleteseb­ben taglalni, esetleg meddő vitát folytatni a Ma­gyar Szóval. Ha a közölt cikkek engem érdekel­nek, elolvasom azokat, ha meg nem tetszenek, nem kötelez senki a lap megvételére. Csak egy szemszögből kisérem filgyelemmel a lapot: abból sok esetben olyasmiről szerezhetek tudomást, amit más lapok elhallgatnak. A politikai életben azt látom, hogy az emberi­ség egymás ellen küzd, harcol. Mindenki békét kíván és ajánl, a harc, az emberirtás pedig folyik tovább. Ezeket a jelenségeket a különböző világ­nézetű lapok az ő meglátásaik, vágyaik szerint közlik olvasóikkal, hogy “kövess engem, mert én a helyes utat mutatom meg neked”, a többi az olvasótól függ, hogy ő mit lát benne helyesnek s melyik az az irány, amely tényleg be is tartja a szavát és önzetlenül küzd egy szebb jövőért, hogy az emberek milliói boldogabb s megelégedettebb életet tudjanak élni. Minden forradalmi megmozdulást magasabb helyről kapott elnyomó intézkedés vált ki, ami­kor a nép már nem bírja tovább a nyomort, a szenvedést s egy napon fellázad. Ha ennek a tö­megnek a vezérét az önérvényesülés füti és nem a közjót akarja szolgálni s a felgyűlt szenvedély ezeket helytelen útra tereli, abból sok vér s könny származik; megtorlások után megtorlások soro­zata, ember-ember ellen, testvér-testvér ellen megy, sok esetben szegény a szegénnyel találja magát szemben. A szivnélküli tőkés üzletember a zavaros időket felhasználva igyekszik azt a maga javára forditani. Ami most folyik, az nemcsak gazdasági harc, hanem világnézeti harc is, hogy melyik fél fog győzni, azt pillanatnyilag még nem tudni. Mind­kettő emberi jogokat ígér, mindegyik azt mondja ö" mellette az igazság, ő fogja megadni a népek szabadságát. Ezt a fogalmat, hogy szabadság osak az az ember tudja nagyrabecsülni, aki ár­tatlanul rács mögé, börtönbe került, mert meg merte mondani a zsarnoknak, hogy amit tesz, az jogellenes. • A Magyar Szó a karácsonyi ünnepek előtt nagy reklámmal hirdette a Worker karácsonyi vásárát. Egymásnak küldték az üdvözletek tömegét azok, akik öntudatos ateistáknak vallják magukat. Úgy látom, a lap olvasóinak ezek az ellentmondások nem tűntek fel. Ha ateista vagyok, akkor nincs Isten, nincs Isten fiának születése; ha nincs Is­ten fiának születése, akkor nincs miről megem­lékeznem, ezt mondja a logika. A Magyar Szó itt hibát követett el, mert fenyő, vagy egyéb elfo­gadható névvel kellett volna felcserélni a kará­csonyt. • A lap jan. 26-i számában “Ki törődik az egyén­nel?” c. cikket megrendülve olvastam. Tényleg nincs egy hatóság, amely a szegény, a dolgozó ember segítségére sietne? A közelmúltban hal­lottam egy hasonló esetről, amikor az egyik itteni lap közölt egy cikket, fényképpel együtt. A lakás fala beázva, víztároló edény a földön és a bérlő feje felett az esernyő. Panaszát jelenti a lakás­hivatalnak, ahol elutasítják, hogy ők nem tud­nak az ügyben intézkedni. Jelenti a rendőrségnek, két rendőr kiszáll, hogy ők sem tudnak tenni semmit a panasz tárgyában. A diskurzus alatt II plafon leszakad, a rendőrök megsérülnek, kórház- ba kell szállítani őket, s az ügy további menetét nem ismerem. Az én esetem is ilyen, ki vagyok szolgáltatva a háziúr kénye-kedvének. Az elmúlt év dec. 13-i nagy hóesése következtében plafo­nom beázott, azt gondoltam, hogy a landlord egy igazi lord, aki tudja, hogy egy szegény embernek kár származott az ő hanyagságából és azt neki illene minden felszólítás nélkül megtéríteni. Ehe­lyett azt üzente a házfelügyelőn keresztül, ha ne­kem oly sok bajom van, elmehetek lakni a házá­ból és azóta sem jelentkezett. Kérdem, mi történne, ha egyszer én is elfelej­tenék neki lakbért fizetni? Gondolom, egyszerre több hivatal intézkedne, mint illetékes s az utcán találnám magam. Igazságom tudatában minden fórumot meg fogok keresni. Mig az ilyen házi­uraknak jogaik vannak, addig kötelezettségeiket is kell viselniük. ★ Az “Ahogyan én látom” rovatban olvasom, hogy a három király ünneplését Spanyolország­ban Coca-Cola reklámmal fűszerezték. Ez igen Íz­léstelen látvány lehetett, ahogyan én látom. Az újságírónak, aki ilyesmit lát, rá kellene mutatni, hogy ez profán jelenség és ha ezt elmulasztja, azt kell gondolnia az olvasónak, hogy azonosítja ma­gát a rendezőséggel és amit ott látott, az tetszett, helyes és szép volt. (?) • Kovács Erzsi “Apróságai”-ban nagyban téve­dett, amikor a Szentek Életét összekeverte a ma­gyar nép szóhagyományaival csak azért, hogy - tudjon a szentekre hivatkozni. Mindenesetre a könyvet forgatnia kellett az adat gyűjtéshez bár ott olvashatta azok erényeit, érdemeit s kö­vetésre méltó életüket. Ugylátszik helyszűke mi­att ezeket a részeket kihagyta. Az én könyvem­ben nem találtam azt, hogy Szent Urbánnak köze lett volna a gyenge zöldbab elfagyásához, de ar­ról tudok, hogy a falusi emberek foglalkozásuknál fogvajgen nagy figyelmet fordítanak az időjárás változásaira, sok évtized tapasztalatait feljegyez- gették, amit tanácsos követni. De ha ez a fa­lusi ember tanult volna csillagászatot, akkor nem a naptárban feljegyzett hagyományokat követte volna. A mai korban már nincs is szüksége nap­tárra, ott van a rádió idő járás-jelentése, a szen­ték nélkül. A szentek csoportosítása szellemes volt, stílusa nem volt bántó, inkább a magyar nép szájhagyományait frissítette fel, s igy Írásával elérte a célját. Rev. B. J., New York! LÁTOGATÓBAN Amikor leszálltam a vonatról, ámultán néztem körül a megszépült Kisfalván. — Amióta nem járt nálunk, sok minden meg­változott — üdvözölt régi barátom, Józsi bácsi, a tanácstitkár. Mindjárt meg is hivott egy pohár turmixra, a helybeli “Gladiolus” eszpresszóba. —Idejár a fiatalság 5 órai teára. Stancek Pu- bi és tánczenekara huzza a talpalávalót — mesél­te büszkén Józsi bácsi, és eldicsekedett további eredményeikkel: — Az állattenyésztésünket tel­jesen korszerűsítettük. A tehenek elektromos fe­jőgép segítségével tejelnek. — Szórakozási lehetőség? — kérdeztem kíván­csian. — Uj színházépületet avattunk fel az ősszel. De akinek nincs kedve beülni a színházba, az oda­haza elszórakozik a televíziókészülék mellett. — Mozijuk van? — érdeklődtem. — Hogyne volna. Éppen a múlt héten játszot­tak egy jó Gina Lollobrigida filmet. Helyre egy fehérnép az a Lolló — pödörte meg bajuszát Jó­zsi bácsi, majd folytatta: — Lassan eltűnnek a poros utak. A főutcát már az idén kiköveztük. Van aztán egy szép kis áruházunk, van uj tele­fonközpontunk, van önkiszolgáló csemegeboltunk. — Aztán jóegészség van-e? Mert az a legfon­tosabb ! — Ebben a faluban már egy esztendeje, senki nem volt orvosnál — jelentette ki Józsi bácsi. — Csakugyan ? — hitetlenkedtem. — Ki mer itt beteg lenni? — tette hozzá ma­gyarázóén : — Mindene van a falunak, csak orvo­sunk nincs. A minap újból Kisfalván akadt dolgom. Alig­hogy leszálltam a vonatról, szembetalálkoztam Józsi bácsival. Kezet ráztunk, aztán megmutatta az uj vasúti éttermet. Hipermodern berendezés, falba épitett Wurlitzer ékesítette a helyiséget. — De van-e már körzeti orvosuk? — érdeklőd­tem kíváncsian. — Van bizony — büszkélkedett Józsi bácsi: —■ Dr. Szöszmötöly Gáspár fiatal belgyógyász elvál­lalta a tisztséget. Be is rendeztünk neki egy gyö­nyörű lakást, meg egy modern rendelőt a József körút 27. alatt. Nem messze a Nemzetitől. Most is hozzá utazunk rendelésre. Az ott Mariska néni, zsábája van. Feri bácsinak, számadó juhászunk­nak a dereka szaggat. A kis Körtvélyesi Julika meg alighanem kanyarós. — És magának mi baja van? — kérdeztem rész véttel. — Semmi az egész. A kezemet elkapta a szecs­kavágó gép. Egyszerű elsősegélynyújtásról van szó. Ha nem késik a vonatunk, négy óra múlva már Pesten leszünk. No betegek, felszállás! — adta ki az utasítást. Az ablakból Józsi bácsi még büszkén leszólt: — Már barátkozunk a dokto­runkkal. Megígérte, hogy jövőre az ünnepeket nálunk tölti vidéken! G. Sz. Ellentmondás: £gy hátralékos előfizető! MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA I 130 East 16th Street I I New York 3, N. Y. I I Kérem küldjenek részemre a Magyar Hi- I fék Kincses Kalendáriumából................pél­■ dányt. — Mellékelek érte: $....................... ■ I. Név: ............................................................. I Cim: ............................................................. u ir«:

Next

/
Oldalképek
Tartalom