Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-09 / 10. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 9, 1961 Mi készülődik Braziliában? Több mint három hete immár, hogy uj lakója iVan a hires “Hajnal palotának”, ahogyan Brazíliában az, elnök rezidenciáját nevezik: Janio. Quadros, aki az elnökválasztási hadjáratban a kor rupció elleni következetes harcot jelképező seprőt választotta jelvényének. Már jóval az elnöki beiktatás előtt a világsajtó figyelme Quadros személyére irányult csakúgy, mint Braziliára, Dél- Amerikában a legnépesebb, (64,679,000 lakosú) területének nagyságát tekintve a Föld ötödik országára. Ez a fokozott érdéklödés nemcsak Quadros nem mindennapi egyéniségének szólt. Bár az uj elnök életútja a Dante Alighieri intézet történelemprofesszori állásától a köztársasági elnöki székig bővelkedik olyan érdekességekben, amelyek ugyancsak hálás témát jelentenek. Érdekességet kölcsönzött Quadros szemé- lyének a Santa Libertade-ügyben játszott szerepe is. Az a tény, hogy az uj brazil elnök politikai menedékjogot biztosított a Santa Libériádé hős antifasisztáinak (akik a Santa Mariát átkeresztelték) és ezzel megvédte őket a portugál fasiszta rendszer bosszújától, népszerűvé tette a világ haladó közvéleménye előtt Quadrost — elnökségének úgyszólván első óráiban. Milyen volt Kubitschek politikája? Mégsem ezek azonban azok a dolgok, amiért a világsajtó ma oly nagy figyelmet szentel a brazíliai elnökválasztásnak Quadros egy konzerva- tiv csoportosulás jelöltjeként aratott győzelmet. Győzelme azzal volt magyarázható, hogy Brazíliának égetően szüksége van bel- és külpolitikai változásokra s Quadros éppen e változások ígéretét foglalta programjába. Az uj elnök megválasztását egyaránt köszönheti a burzsoáziának s a dolgozó néptömegeknek. Hogy miért következett ez be, arra Kubitschek volt elnök politikája ad magyarázatot. Kubitschek beiktatásakor azt ígérte, hogy hivatali idejének öt esztendejében Brazília annyit fog fejlődni, mint azelőtt egy fél évszázad alatt. Kubitschek, hogy erre bizonyságot adjon látványos akcióba kezdett. Az ország mértani középpontjában, ott, ahol azelőtt pusztaság terült el, megkezdte az uj, modem főváros: Brazília építését, fel is avatta az uj várost és oda helyeztette át a kormányhivatalokat is. Szédületes útépítésbe kezdett: elnöksége idején annyi autóutat építettek, hogy együttesen az Északi sarktól a Déli-sarkig érnének. E grandiózus vállalkozások azonban tengernyi pénzt nyeltek el. Kubitschek főleg a bankóprés fokozottabb üzemeltetésével próbálta előteremteni a vállalkozásaihoz szükséges tőkét, de ezzel csak növelte Brazilia államadósságát.Elnökségének idején kétszer annyi pénzt bocsátott ki, mint a brazil állam fennállásának 138 esztendeje alatt együttvéve! S a brazil pénz, a cruzeiro leértékelése sem javított a helyzeten. Az országban gazdasági zűrzavar lett úrrá, s növekedett a nyomor. A létfenntartási költségek megháromszorozódtak. A dolgozók hatalmas arányú sztrájkmozgalmakkal fejezték ki elégedetlenségüket, de elégedetlen volt Kubitschek kormányzásával a burzsoázia is, amelyet sújtott a cruzeiro leértékelése és az ingatag brazil gazdasági helyzet. A tőkések nagy része, a Kubitschek-féle politikából kiábrándulva, a konzervatív csoportosulások felé fordult. S amikor Quadros lett ezek elnökjelöltje, reá adta szavazatát. Quadros viszont annak ellenére, hogy konzervatív jelöltként indult a választásokon, olyan változásokat Ígért, amelyek megnyerték a dolgozó néptömegek támogatását is. Meghirdette a korrupció elleni harcot, a néptömegék helyzetének megjavításáért szállt sikra. Több Ízben hangsúlyozta, hogy meg akarja szüntetni a brazil külpolitika egyoldalúságát, s minden országgal — beleértve a szocialista országokat is — gyümölcsöző kapcsolatokat kíván teremteni. Rendezi a kapcsolatokat a népi demokráciákkal Az uj elnök hivatalos beiktatása után nagy dinamizmussal vetette bele magát a brazíliai politikai arénába. Székfoglaló beszédében sötét képet festett a brazil gazdasági helyzetről. Elmondotta, hogy Braziliát óriási államadósságok terhelik, s tetemes összegeket már az idén vissza kell fizetni. Azóta már több más hivatalos megnyilatkozás is napvilágot látott. Ezekben a nyilatkozatokban visszatérő elem volt, hogy az uj brazíliai kormányzat rendezni kívánja kapcsolatait a szocialista országokkal. Quadros e héten már megtette a szükséges lépéseket ahhoz, hogy Magyar- országgal, Romániával és Bulgáriával felvegye a diplomáciai kapcsolatot. Ugyancsak tanulmányozza a Szovjetunióval 1947-ben megszakított kapcsolat helyreállításának lehetőségét. Utasította a brazíliai UN képviseletet, hogy támogasson olyan ajánlatot, amely a következő közgyűlés napirendi pontjává tenné a Kínai Nép- köztársaság felvételének a kérdését. E pozitív megnyilatkozásokat olyan brazil sajtókommentárok kisérik, amelyek szerint az uj kormányzat a semlegességi politika útjait kutatja. S a legújabb, meg nem erősített hírek szerint Quadros semlegességi politikát folytató ázsiai és afrikai kormány- és államfők meghívására készül. Ezek a nyilatkozatok bizonyos idegességet keltettek Washingtonban, hiszen nyilvánvaló, hogyha a brazil kormányzat a bejelentéseknek megfelelően cselekszik, lazítani fogja az Egyesült Nyugat-Németországban az idén szeptemberben fogják megtartani a választásokat. Ekkor dől el, hogy ki lesz az ország kancellárja, amely tisztség megfelel a miniszterelnöki funkciónak. A hatalmon lévő Kereszténydemokrata Unió vezérével Konrad Adenaurrel az élen indul a választási küzdelembe, mig a Szociáldemokrata Párt Willy Brandt, jelenlegi nyugat-berlini polgármestert, állítja az előtérbe. Előreláthatólag a két nagy párt az egyedüli esélyes a hatalomért folyó birkózásban. Már most megkezdődött a választási kampány és a pártok igyekeznek az ellenfél jelöltjét leleplezni, ami Nyugat-Németországban nem is olyan nehéz dolog. Eddig nem is volna semmi hiba. De amit az utóbbi időben a Kei’eszténydemok- rata Unió részéről a szociáldemokrata jelölt ellen felhoznak, az megdöbbentően hathat minden olyan ember számára, akiben még él az emberi érzés csirája és ellenzi a fasizmust. Azt hireszte- lik ugyanis Willy Brandtról, hogy mikor Norvégiában élt a hitlerizmus alatt, mint norvég katona merészelt harcolni az országot megszálló náci csapatok ellen. Jól értsük meg, tehát arról van szó, hogy kifogást emelnek a nácizmus szembeni ellenállása miatt. A legélesebb támadást eddig Franz Josef Strauss, az Adenauer-kormány hadügyminisztere, intézte ebben az irányban. A bajorországi Wilds- hofenben, február 15-én tartott beszédében a következőket mondta: “Nem vagyok ellensége az emigránsoknak. De engedjék meg, hogy egy dolgot megkérdezzek Brandt úrtól: Mit csinált azalatt a tizenkét év alatt Németországon kivül? Mi tudjuk, hogy mit csináltunk itt akkor Németországban.” Ezzel Strauss hadügyminiszter arra a híresztelésre utalt, amit a római katolikus Bajorországban és az ugyancsak katolikus Észak-Rajna- Vesztfália városaiban és falvaiban terjesztenek a szociáldemokrata jelöltről, hogy a háború alatt a norvég hadsereg egyenruháját viselte és abban harcolt a hitlerista hordák ellen. Ez tehát ma elitélendő cselekedet Adenauerék birodalmában. Odáig süllyedt tehát a bonni rendszer, hogy nyíltan támadni meri azokat, akik szembeszálltak az embertelen őrülettel. De még jobban elárulja a jelenlegi uralkodó párt nézetét és múltját Strauss hadügyminiszter beszédének az a része, melyben azt mondja, hogy ők tudták mit csináltak ott Németországban 1933 és 45 között. Hát persze, hogy tudták mit csináltak. A világ közvéleménye is tudhatja ma már mit csináltak. Auschwitz, Buchenwald, Bergen- Belsen még elég élénken élhet mindenki emlékezetében, ahol csecsemők és gyermekek millióit gá- zositották el Hitler hóhérai és támogatói. Egész Amerika népe várja ezekben a napokban az igazságszolgáltatástól, hogy bíróság utján vonja felelősségre Fred Thompsont, ezt a degenerált őrültet, aki meggyilkolta a kis Edith Kiecoriust. Hány millió ilyen ártatlan élet kegyetlen elpusztításának bűne szárad a náci fenevadak, az SS gyilkosok lelkén. Mindenki tudja tehát, hogy mit csináltak ott Németországban azokban az időkben. De az is világos mindenki előtt, hogy nemcsak azok a bűnösök, akik végrehajtották ezeket az emberiség Államoktól való gazdasági és politikai függőségét. S 'Washington számára nem éppen közömbös, hogy milyen politikát folytat Latin-Ameri- ka legnagyobb és legnépesebb országának kormánya. , Washington még egyelőre — láthatóan — a várakozás álláspontján van s azt várja, hogy milyen cselekedetek követik majd a Quadros-kor- mány első nyilatkozatait. Valóban, a brazil helyzet még nem mentes a kérdőjelektől. Vannak olyan sajtóhangok is, amelyek emlékeztetnek Quadrosnak londoni bankárokkal való tárgyalásaira, s azt Írják, hogy az angol tőke nagyobb szerepet kap majd az uj elnök hivatala idején Braziliában. Erre azonban egyelőre nincs bizonyíték. Mindenesetre azonban feltétlenül pozitívan kell értékelni az uj, kormányzat nyilatkozatait a szocialista országokkal való kapcsolatok megteremtésére. Ha a braziliai útkeresés abba az irányba halad, amelyet a nyilatkozatok megjelölnek, feltétlenül hasznára válik Brazíliának, s hozzásegít ahhoz, hogy a Quadros-kormányzat eredményesen megbirkózzék azzal a csődtömeggel, amelyet a távozó elnök hagyott örökül az országra. A. I. elleni szörnyű bűnöket, hanem azok is, akik eltűrték ezeknek végrehajtását. A cinkosok mindig arra hivatkoztak, hogy nem tehettek semmit, mert féltek az erőszaktól, a terrortól. Strauss hadügyminiszter most még ennél is tovább megy. ő már egyenesen támad náci-Némétország védelmében. Szerinte nem azokat kell felelősségre vonni, akik végrehajtották a bestialitásokat, hanem azokat, akik szembe mertek vele szállni. A demokratikus közvélemény egy része azt hitte, hogy Strauss hadügyminiszter talán nem •az egész kormány véleményét fejezte ki Wilds- hofen-i beszédében és Adenauer kancellár majd kellőképpen rendreutasitja. Ma már ezeknek a naiv embereknek is le kell, hogy hulljon a hályog a szemükről. A több mint két héttel korábbi elmondott beszédhez Adenauer kancellár semmi megjegyzést nem fűzött, ami azt jelenti, hogy az egész kormány véleményét nyilvánította ki a bonni hadügyminiszter. Ennek a kormánynak és ezen hadügyminiszter által felállított hadseregnek adta kormányunk a rengeteg pénzügyi és anyagi támogatást és akar ma már atomfegyvert is a rendelkezésére bocsátani! Jó lenne ha Washingtonban is ráébrednének, hogy nem szabad a tűzzel játszani, mert megégethetjük magunkat és az egész világot. Egyszer már majnem megtörtént! Emlékezzünk! Milliók gyilkosának bünlajstroma Izrael főügyésze benyújtotta a jeruzsálemi körzeti birósághoz az Adolf Eichmann háborús bűneiről összeállított vádiratot. A terjedelmes okmány 15 pontban foglalja össze a fasiszta tömeggyilkos gaztetteit. A vádirat szerint “a vádlott, mint a zsidóprobléma végleges megoldása elnevezésű, a zsidóság teljes fizikai megsemmisítésére kidolgozott ördögi hitleri terv végrehajtásáért felelős személy, másokkal együttműködve, az 1939 és 1945 közötti esztendőkben a zsidók millióinak halálát okozta”. Eichmann áldozatait — akiknek pontos száma ismeretlen — megbizottaival hur- coltatta el otthonaikból. Németország és a hitleri hadsereg megszállta területekről, továbbá a fasiszta Németországgal szövetséges országokból a tömeggyilkosság végrehajtására létesített koncentrációs táborokba. Az áldozatok milliói az Eichman irányítása szerint működő auschwitzi, chelmoi, bergen-belseni, so- bibori, treblinkai és maideneki haláltáborok gázkamráiban végezték életüket. A vádirat felelőssé teszi Eichmannt azokért a gyilkosságokért, amelyeket parancsára a kivégző osztagok hajtottak végre. A vádpontok fejére olvassák Eichmann- nak a zsidóság ellen elkövetett bűntetteit: a munkatáborok és gettók embertelen körülményeit, a foglyok éheztetését, és halált okozó körülmények között történt szállítását. Az emberiség ellen elkövetett bűnöket összefoglaló vádpontok a fasizmus csizmája alatt nyögő területekről elhurcolt polgári lakosság lemészárlásáról, kényszermunkájáról, kiéheztetéséről, elhurcolásáról szólnak. Külön vádpont emlékszik meg félmillió lengyel polgári személy “áttelepítéséről”, és 14,000 délszláv polgári személy elhurcolásáról. ADENUAERÉKNÁL BŰN A NÁCIELLENES MÚLT
