Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-02 / 9. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 2, 1961 Ifi tAAjdxmváuu/ tochnikxx ISMERETLEN “SZOMSZÉDUNK” A VÉNUSZ A Vénusz — Földünk testvérbolygója — han­goztatták a múlt századvégi csillagászok. Töme­ge Földünkének valamivel több, mint nyolcvan százaléka. Távolsága a Naptól a Föld—Nap távol­ságnak mintegy kéthatmada s ezért úgy vélték, hogy felületén a hőmérséklet az élet szempontjá­ból megfelelő. Ez utóbbi következtetés azonban nagyon elvont elméleti alapokra támaszkodott csupán. Az űrhajózással tavaly nyert adatok sze­rint a Vénusz rádiósugárzása alapján meghatáro­zott felületi hőmérséklet értéke plusz hatvan és plusz négyszáz Celsius-fok közé esik. A csillagá­szatnak csak a legutóbbi időkben kialakult pontos szinképelemzési módszerekkel sikerült kimutat­nia, hogy a Vénusz álthatolhatatlan felhőkkel bo­rított légkörében a széndioxid mellett vizgőzmole- kulák is találhatók. A Vénusz az égboltnak a Nap és a Hold után megfigyelhető legfényesebb égiteste. Régebben, amikor még az égitestek mozgásával nem voltak teljesen tisztában, ezt az égitestet — hol hajnali, hol esti láthatósága miatt — esthajnalcsillagnak is nevezték. A Holdhoz hasonló1 alakváltozásait — mely egyébként látszó fényességének és látha­tó méreteinek változását is okozza v- először Galilei figyelte meg távcsövén át, 1610 január 10-én. Galilei ezt a körülményt Kopernikusz elmé­letének bizonyítékaként tekintette. A Vénuszról a csillagászat történetében azóta is komoly viták folynak. Élénk képzelőtehetségű csillagászok — köztük a nálunk is jól ismert francia csillagász: Camille Flammarion — azon a véleményen voltak, hogy ezt a bolygót az élőlényeknek olyan csoportja bir­tokolja, amelyek a földtörténeti középkorban boly­gónkat uralták. Ezt az elképzelést a Vénusz ten­gelyforgási idejével is igyekeztek alátámasztani, ügy vélekedtek, hogy ennek a bolygónak a ten­gelyforgási ideje alig néhány perccel különbözik a Földétől. Ez azt jelentette volna, hogy a Vénusz felületén a nappaloknak és az éjszakáknak vára­kozási periódusa csaknem olyan, mint a Földün­kön. Ezek az elképzelések azonban csupán ábránd­nak bizonyultak a fejlődő csillagászati kutatások tükrében. A Vénusz bolygó tengelyforgásának idejét — vagyis a Vénusznapnak tartamát —még ma is csak megközelitőleg ismerjük. A Vénusz- bolygó felületét övező, a fénynek áthatolhatatlan takaró pedig kizárja annak lehetőségét, hogy raj­ta hasonló tipusu élőlények jöjjenek létre, mint a mi bolygónkon. A modern kutatások tükrében tehát a Vénusz csak annyiban marad testvérboly­gója a Földnek, amennyiben méretének és töme­gének adatai hasonlók a Földéhez. E különös bolygón a Földénél valószínűleg erősebb mágneses tere miatt — különleges erős­ségű sarki fény figyelhető meg. Ennek a jelen­ségnek a létezését már a múlt század végén jelez­te egy akadémiai előadásában Konkoly Thege Miklós magyar csillagász, aki a Magyar Tudomá­nyos Akadémia jelenleg is működő Csillagvizs­gáló Intézetét megalapította. Az eddig mondottak tehát azt bizonyítják, hogy a Vénuszról rendkívül keveset tudunk. A térségébe irányított szovjet rakétának igv ko­rántsem az a célja, hogy ennek a bolygónak a fe­lületén a földtörténeti múltban élő állatokhoz ha­sonló lényeket keressen. A Vénusz felé vezető mesterséges bolygó-pálya megalkotásakor az áb­rándos céloknál gyakorlatibb feladatok vezették a szovjet rakétatechnikusokat. A cél elsősorban az volt, hogy olyan pályát hozzanak létre, amelynek tanulmányozása — a beépitett műszerek felhasználásával — felvilágo­sítást ad arra, hogy milyen égimechanikai és irá­nyítástechnikai problémákat kell megoldani, hogy Földünk bolygótársai a Holdhoz hasonló bizton­sággal váljanak elérhetővé. Mindez azt igazolja, hogy a szovjet rakéta tech­nikusok a látványos kísérletek keresése helyett arra 'alapítják tudományos megfigyeléseken nyug vó erőfeszítéseiket, hogy a Naprendszer vizsgála­tainak eredményeit az egyetemes emberiség ér­dekeit szolgáló tudományos kutatások sorompó­jába állítsák. A kísérlet megalapozza a további kutatások­nak azt a lehetőségét, amely Földünk valódi test­vérbolygójának tűnő Marsra indítandó rakéták páJyakialakitásához szükséges adatokat is szol­gáltatják. Ugyanakkor a második szovjet mes­terséges bolygó — amelyet a nyolcadik sputnik- ról indítottak — a bolygóközi tér fizikájára vo­natkozóan is minden bizonnyal fontos adatokat szolgáltat majd. A Vénusz tanulmányozása megváltoztathatja Földünkről alkotott eddigi nézeteinket Vlagyimir Belouszov, a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Szövetség elnöke, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának levelező tagja utal ar­ra, hogy a Vénusz-ürhajófelbocsátása nemcsak a csillagászat és az űrhajózás előtt nyit meg uj távlatokat, hanem a földdel foglalkozó tudomá­nyok, igy a geofizika, a geokémia és a geológia előtt is. Belouszov hangsúlyozza, hogy a bolygók össze­hasonlító géofizikai tanulmányozása igen érdekes mivel naprendszerünk mindegyik bolygója egv összefüggő kozmikus porfelhő sűrűsödése eredmé­nyeképpen jött létre és a bolygók további fejlő­dése is alapjában véve egységes törvényeknek kell hogy engedelmeskedjék. A Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Szövet­ség elnöke cikke további részében megállapítja, hogy a különböző bolygók belsejében és felületén lezajló folyamatok alakulásában természetesen eltérések is vannak. Mindenesetre a Vénusz fizi­kai sajátságai más bolygókénál közelebb állnak a Föld sajátosságaihoz. Méreteit és tömegét tekintve a Vénusz alig ki­sebb a Földnél. Ezért várható — Írja Belouszov —, hogy belsejének és felületének fejlődése majd nem ugyanúgy alakul, mint a Földé, geofizikai szempontból tehát rendkívül érdekes a Vénusz tanulmányozása. *•­Belouszov professzor kijelenti, hogy ha a Vé­nuszon nem fedeznek fel ugyanolyan hegyeket és vulkánokat, mint amilyenek a Földön vannak, el kell gondolkozni majd ennek okain ég.azon, helye­sek-e általában a bolygók és különösen a Föld fejlődésére vonatkozó elméleteink. Uj módon kell talán felvetni a Földünk belse­jében feltételezett folyamatok jellegének kérdé­sét is. v Jelentés a Hold felszínéről . . Moszkva — Egy szovjet utdós megállapította, hogy a Hold felszoine megkeményedett habhoz hasonló és nem por. így jelentette ezt a TASS, a Szovjetunuió hivatalos sajtóügynöksége. A tu­dós rádióteleszpóp utján állapította meg. hogy a Hold külső burka legalább egy méter mélységben kemény — közli a TASS jelentése. Erre is jó a tudomány A University of California School of Medicine előadás-sorozatot folytatott, amelynek témaköre “Az ember és a civilizáció —- az emberi értelem kontrollálása” volt. Dr. Holgar H.vden, a svédországi Göteborg Egyetem tudósa előadásában saját kutatómunká­jával foglalkozott. felmondta, hogy egy olyan or­vosságot fedezett fel, amely képes élesen megvál­toztatni az állati agyvelő érzelem-szabályozó sejt jeit. Utalt arra is, hogy az orvosságot, amelynek a tricyano-amina-propene nevet adta, elmebetegek gyógyítására is lehet majd használni. De az or­vosság legnagyobb jelentőségét abban látta Dr. Hyden, hogy népek gondolkodását lehet vele be­folyásolni, vagyis feltalálta a betegágynak által olyan sokat hangoztatott agymosás eszközét. Az uj vegyszer, feloldható fehér por. Kis adag­ban használva, nincs mérgező hatása, de egy órán belül molekuláris változást okoz az agysejt össze­tételében. Az idegsejtek belsejében 25 százalék­kal növeli a ribonukleinsav fehérjét és a zsírtar­talmat, az idegburkolat fehérje tartalmát pedig felére csökkenti. így megváltoztatja a sejt össze­tételét és a működését. Miután a ribonukleinsav fehérje az emlékező mechanizmust szabályozza, mennyiségének megváltoztatása befolyásolhatja az egyén elmebeli állapotát, magyarázta dr. Hv- den, hajlamosabbá teszi a “befolysáolhatóságra.” Dr. Hyden a baltimorei John Hopkins Egyetem kutatói közreműködésével végez kísérleteket a vegyszerrel. Nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy az orvosság mennyiben változtatja meg az egyén viselkedését. A kísérletek még csak rövid ideje folynak, mondotta. Feltételezte, hogy ha az elmebaj az egysejtek defektusából származik, ak­kor a találmány az. agysejtek gyógyításával nor- malizálhatja az agyműködést. Különös hangsúllyal magyarázta dr. Hyden a vegyszer alkalmazhatóságát a tömeggondolkodás megváltoztatására. “Egyszerűen az ivóvízkészlet­ben kell az anyagot feloldani. Olcsóbb szer az agy­mosásra, mint bánni más.” EGÉSZSÉGÜNK Ma már segíthetünk a tetanüszos (merevgörcs) megbetegedésen, azért mégis sokan halnak meg ennek következtében. 1960-ban San Francisco és Los Angelesből jelentettek haláleseteket, amelyek egyike egy nő körme alatt levő kis szálkáiul ke­letkezett, a másikat egy rózsa tüskéje okozta. A nyugati rakpart munkásai között két teta­nusz okozta halált jelentettek az utolsó pár év­ben. A tetanusz olyan görcsöket okozhat, amelyek kettétörhetik egy ember hátát. Ma ez ellen “toxoid” oltással védekeznek. A II. világháború bebizonyította, mennyire hatásos ez. A rengeteg sebesülés ellenére nem volt tetanusz, okozta halál, mert a tetanusz elleni oltás kötelező volt a hadseregben. finnek «ellenére az Egyesült Államokban csupán egy a négy közül oltatta be magát tetanusz ellen, habár a Galiforniai Orvosszövetség felszólítja az embereket, hogy vegyenek ilyen oltásokat. Rámu­tatnak a következőkre: A tetanusz bacillusait mindenfelé megtaláljuk, ott vannak a földben, a porban, nagy mennyiség­ben minden trágyában. Igen könnyen kerülnek az ember testébe, ha a kertben dolgozunk akár egy komolytalannak látszó vágásból, amelyet munka közben kaphatunk, autószerencsétlenségből kifo­lyó fertőzésnél, stb. Újszülött is kaphat tetanuszt, ha az. anya köl­döke fertőzött. Mindenki tudja, milyen veszedelmes a rozsdás szeg karcolása. De a tisztán fénylő szeg is tartal­mazhat tetanusz bacillusokat. Főzelékeken, ruhá­zaton, a hajban, még a pókhálón is találtak ilyen bacillusokat. Mit várhatunk az oltásoktól? A tetanusz-bacillusok életük egy részét a béké­sen legelő állatok, lovak és tehenek beleiben élik le. Ez az oka, hogy oly nagy mennyiségben talál­hatók a trágyában, a legelőkön, ahol ezen állatok tartózkodnak. Pl bacilus ott él, ahol nincs oxigén, ahova nem hatol be a levegő. Kis szúrás a bőrön azért lehet néha olyan veszedelmes, mert hamar bezáródik, nem hatol bele levegő; a sérült jelentéktelennek tartja és tudomást sem vesz róla. Hiába is próbálja valaki kívülről fertőtleniteni, ha a tetánusz-baeilus már behatolt és mérgezést okozott! Manapság a kisgyermekeket rendszeresen be­oltják tetanusz ellen csakúgy, mint a diftéria. szamárköhögés és gyermekparalizis ellen, még pe­dig rendszeresen egyszerre adják valamennyit. A mi gyermekkorunkban ez az. összevont oltás még nem volt divatban, de tény az, hogy még azok is, akik megkapták, időközönként kell, hogy egy-eg.v újabb oltást kapjanak, hogy megőrizzék védettségüket. Aki sohasem kapott ilyen védő oltást, a követ­kező hatást várhatja: Rendesen két-három oltást adnak, amelynek következménye egy kis gyorsat múló, kellemetlen érzés lehet. Nincs olyan rossz utóhatása, mint például a tífusz elleni oltásnak, amelyre szintén szükségük van azoknak, akik bizonvs világrészekbe utaznak. Az első oltások után is minden három-négy év­ben szükség van egy-egy oltásra. Az-”, orvosok ugyan a rakparti rakodó munkásoknak, vágy ha­sonló helyeken, mint például a. raktárakban dol­gozóknak, minden második évben ajánlják, mive’ azok sokszor kerülnek érintkezésbe e gyilkos b icl- lusokkal. Ajánlatos felhívni az, orvos figyelmét Ha valaki munkaközben megsérül, feltétlenül mondja meg orvosának, ha sohasem kapott teta­nusz elleni oltást. Ez esetten “antktoxin” oltást kap. Vannak, akik erre olyan erősen reagálnak, hogy megbete­gednek tőle. Azért jó ha van védő oltás, mert a sérülés alkalmával az már elkésett. A védő oltást viszont nem fájdalmas és nem is kerül sokba. MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ, EGY MAGYAR SZÓ OLVASÓ!

Next

/
Oldalképek
Tartalom