Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-23 / 8. szám
Thursday, February 23, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ II EGY EGYSZERŰ FAVÁGÓ Egy ködös decemberi reggelen a nyugatnémet rendőrség három tisztje az észak-németországi Sachsenwald erdő mélyén letartóztatott egy favágót. A Neumann néven szereplő favágó nem volt más, mint Richard Baer, SS Sturmbannführer, az auschwitzi megsemmisítő tábor utolsó parancsnoka. A történet valóban nem mindennapos. Amikor a náci tömeggyilkosokat a nürnbergi törvényszék elé állították, Baert halottnak hitték. Auschwitz két korábbi parancsnokát lengyel bíróság Ítélte •halálra és az akasztófákat ugv állították fel, hogy az elitéltek utolsó pillantása a táborra essék. — Adolf Eichmann májusban történt elfogása után a nyugat-németországi hatóságok jobbnak látták, ha ők próbálják összefogni a tömeggyilkosokat. A gyanút Baer felesége keltette fel. Az asszony, bár ragaszkodott férje halálához, mégsem indította meg tizenöt éven keresztül a jogi eljárást a holttá nyilvánításért, jóllehet ez özvegyi nyugdijat (!) biztosított volna számára. A detektívek megállapítása szerint Baer felesége apjával élt Hamburgban, de igen gyakran meglátogatta a sachsenwaldi erdőben élő, hallgatag favágót, Kari Egon Neumant. A favágót letartóztatása után orvosok megvizsgálták és jobb combján golyó okozta forradást észleltek, Baemek volt annak idején ilyen sebe. Baer 1930-ban lépett a náci-pártba és Dachau- ban tanulta meg az SS módszereket. 1944 májusában nevezték ki az auschwitz-birkenaui tábor parancsnokává, elődjét ugyins Eichmannék már “gyengének” találták. Ezen a nyáron Baer teljes kapacitással működtette a gázkamrákat s a négy hatalmas hamvasztókemencét a Magyarországról deportált négyszázezer zsidó elpusztítására. A “HOLTAK KÖNYVE” A Baer-ügy és az ez év nyarán végrehajtott több letartóztatás különös kérdésre irányítja a figyelmet: tizenöt évvel a háború után Nyugat- Németországban nagy számban rejtőznek még álnevek mögött a haláltáborok tömeggyilkosai. Hogyan lehetséges ez ? Hogyan volt lehetséges az, hogy Baer régi lakhelye közvetlen közelében álszakáll és sötét szemüveg nélkül, a felismerés veszélyétől nem tartva bujkálhatott tizenöt éven keresztül ? E kérdésre — anélkül, hogy a nyugatnémet nyomozó hatóságok “buzgalmának” bírálatába merülnénk — bizonyos mértékig választ ad egy Nyugat-Németországban nemrégen megjelent könyv, “Der Gelbe Stern” (Rütten und Loening Verlag, Hamburg). A könyvet azért érdemes bővebben ismertetni, mert a maga nemében az első amit Németországban megjelentettek. A nemzetközi és a németországi anyag felhasználásával készült könyv tizezer fényképből kiválogatott százkilencvenhatot ad közre, amelyeken keresztül az olvasó végigkisérelheti a “Machtergreif- ung”-tól a bergen-belseni tábor felszabadításáig (a huszonnégy koncentrációs és haláltábor közül ez szabadult fel utoljára) a zsidóüldözés egész borzalmas folyamatát, megismerheti az embertelenség, a hideg kegyetlenség, az őrjöngő gyil- kolási düh egész dantei infernóját. A könyvhöz, amelyet joggal lehet a “holtak könyvének” nevezni, mellékelt ismertetőben az ilyen jellegű publikációk hiányát Nyugat-Németországban a kiadó azzal mentegeti, hogy az európai zsidóság tömeges lemészárlása és a hitleri rendszer bűnöző jellege a német népet szinte lelki traumába taszította és minden ezzel kapcsolatos téma hosszú éveken keresztül tabunak számított. KÉPEK A^százkilencvenhat képből, bármilyen gondossággal és rendszerrel válogatták is össze őket, legfeljebb fogalmat alkothatunk arról, mi ment végbe a világtörténelem e legvéresebb évtizedében. Az éhség kínzó szorítását, a félelem döbbenetét, a haláltusa utolsó rándulását, a lélek végső vergődését nem lehet lefényképezni. És a képek némák; a borzalom sikolya, a hóditó .csizmájának kemény koppanása, a kivégző puskájának dörrenése se hallatszik belőlük. Látjuk a csűnthamutól fehér-szürkévé változott birkenaui talajt, de nem érezzük a halálnak a pusztaság felett terjengő édeskés szagát. A képek, bármily megrázóak, nem tolmácsolhatják a valóságot a maga szörnyűségében. De a képekhez dokumentumokat csatoltak; az SA, az SS, a Schupo hivatalos iratait, az Einsatzgruppe^ a táborparancsnokok jelentéseit. És a parancsok, utasítások és rendeletek hivatalos, szárazon kongó mondatai talán még mélyebb bepillantást nyújtanak a torz agyak tekervényei- ben lejátszódott borzalmas folyamatokba, a szörnyeteggé válás sátáni metamorfózisába. Néhány példa: Az “Einsatzgruppe A” jelenti: “A keleti földön (a Szovjetunió megszállt területe — szerk.) a szisztematikus tisztogató munka Fehér-Oroszország kivételével lényegében befejeződött. Eddig 229,052 zsidót végeztünk ki.” Walther főhadnagy jelentéséből az 1941, november elsejei belgrádi kivégzésekről: “Az idő legnagyobb részét a tömegsírok kiásása veszi el, maga a kivégzés nagyon gyorsan megy (száz ember negyven perc alatt) . . .” Göring 1941. julius 31-i parancsa Heydrichhez: “... felhatalmazom önt, hogy szervezési és lebonyolítási tekintetben minden rendelkezésre álló előkészületet tegyen meg a zsidókérdés végleges megoldására (Endlösung) Európa német befolyás alatt álló területein.” A MEGSEMMISÍTÉS Hössnek, Auschwitz első parancsnokának feljegyzéséből: “Röviddel később Eichmann felkeresett Auschwitzban. Megbeszéltük a megsemmisítés lebonyolitását. Csak a gáz jöhetne számításba, mert a várható nagy tömegek agyonlövetése lehetetlennek látszik és nagy megterhelést jelentene a legénységnek is, különös tekintettel az asszonyokra és a gyermekekre. Höss nürnbergi vallomásából: “A zsidókérdés végleges megoldása Európa zsidóságának teljes kiirtását jelentette. Mielőtt az auschwitzi megsemmisítő berendezéseket felállítottam volna, látogatást tettem a treblinkai táborban, tanulmányozni a megsemmisítés kivitelezését. A tábor parancsnoka elmondotta, hogy egy félév alatt nyolcvanezer embert likvidált. Szénmonoxid gázt használt és véleménye szerint ez a metódus nem volt nagyon eredményes. Én Auschwitzban a Cyk- lon B-hez folyamodtam, ez a halálkamrában háromtól tizenöt perc alatt ölt, mig a monoxidnál ez nem egyszer harminckét percig is eltartott”. Wilhelm Hoettl SS Sturmbannf(ihrer előadásából: “1944 augusztus végén Adolf Eichmann keresett föl budapesti lakásomon .. . megkérdeztem, körülbelül hány zsidót irtottak ki eddig. Azt felelte, hogy a szám bár nagy birodalmi titok, de nekem, ha mint történész érdeklődöm, elmondhatja. A különböző megsemmisítő táborokban körülbelül négymillió zsidót öltek meg és további kétmilliót más módon. Hozzátette, hogy Himmler nem volt elégedett ezzel a számmal, mert az ő véleménye szerint a megölt zsidók számának hatmillió felett kell lennie . . .” ÉS A TÖBBIEK? A könyv tehát megjelent Hamburgban és alkalmas arra, hogy — ha eljut a széles olvasóközönséghez — megindítsa a nagy lelkiismeretvizs- gálat folyamatát. Richard Baert elfogták és valamikor a törvény előtt felel majd tetteiért. Hogy mindez mennyiben áll összefüggésben a készülő Eichmann-perrel, nem tudjuk. Legfeljebb való- szinüsiteni lehet, hogy Eichmann leleplezéseitől tartva és egyes esetleges újabb Eichmann-ügyet megelőzendő, a nyugat-német hatóságok igyekeznek összefogdosni a bujkáló gyilkosookat. így ezzel és más eszközökkel — “A Sárga csillaggal” is — dokumentálni akarják, hogy külföldi beavatkozás nélkül a Szövetségi Köztársaság maga eleget tesz a világ közvéleményének és nem utolsósorban a német néppel szemben fennálló erkölcsi kötelezettségének. A könyv bevezetésében megállapítja: “A képeken ábrázolták néhány kivételtől eltekintve halottak — a gyilkosok életben vannak.” Az Eichmann-ügy vagy a Baer-ügy szomorú bizonyíték erre. De sokan és joggal kérdezhetnék, miért csak az erdő rejtekében bujkálókat kell felkutatni? Hiszen sokan.vannak vezetőhelyeken, akiknek tetteiből nemhogy “ügy”, de még “eset” sem lett. És ez mit bizonyít? Pethő Tibor MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ, EGY MAGYAR SZÓ OLVASÓ! Bálint Imre rovata tWWWWWHWWWWWWMWWWWWV Hogy mi történt a Ragyás Gyurkával ? Miután, hogy annyira megöregedett és javíthatatlanul megbüdösödött a Gyurka, az asszony azt követelte, hogy tegyem üvegbura alá. Dupla üveg alá. A jóságos, türelmetes feleségem ezt vagy öt évig türelmesen követelte, mig a végén szépen eltüntette a Gyurkát. Nem akarta kimondani azt a rettenetét, hogy kidobta a szemétbe a mócsin- gos csontok és a paradicsomos kannák közé, csak úgy mondta, hogy “eltűnt” a Gyurka. Csendben gyászoltam a Gyurkát, mert volt ugyan elég pipám, — és «erre a régi lapolvasók a tanúim — olyan, mint a Ragyás Gyurka.. . na.. . még ma is elérzékenyülök, ha rágondolok, már csak azért is, mert akkor oly fiatal és egészséges voltam s olyan pipám többé sohase lesz! Nemrég találtam egy oly faragásut és éppen olyan ragyásat, mint az öreg Gyurka volt, csakhogy amíg a régi Gyurkának amikor hozzámkerült, nyers gyökérszine volt és csak az én nevelésem alatt érett nagysokára dohánysütött sötétbarnára, az uj Gyurka már fiatalon sötétbarnára volt pácolva. Hja, a ma fiatalja mesterségesen érlődik és megmarad koraérettnek öregkorára is, II. Ragyás Gyurka a neve, mint II. Vilmos császár, vagy II. Miklós cár, vagy Leo pápa, vagy Edwárd, vagy első Ferenc Jóska, akiből ugyancsak egy Volt, de ez eggyel több volt a kelleténél. öreg Gyurka nagy bölcs volt. Ez még csak olyan fiabölcs. De, ha értelmetlenségen kap, vagy isten ments’ hazugságon, rám szól. Minap rágyújtottam a II. Ragyás Gyurkára és egy véletlenül kezembe került newyorki magyar hetilapot akartam elolvasni. Bele is kezdtem és hármat vagy négyet pöfékeltem, amikor megszólalt a Gyurka: “Mit olvas, gazdám ?” “Ez egy újság, legalább is úgy néz ki. Cime; Megélhetési Közlöny”. Még csak az első bekezdésnél tartok, amelyet egy háromsoros, tizenegy szavas cim diszit, ami oly öregmódi, mint a pávatollakkal díszített óriási női kalapok volnának, ha még volnának. Egy- kettő-három, húsz, huszonegy, több mint harminc sorból áll ez a kétmondatos bekezdés. Nem merek belekezdeni az olvasásba, mert félek, nem tudok egy ilyen mondatot átúszni. Belefulladok. “A tartalma?” “Sohasem fogom megtudni. Mondom, hogy nem merek beléugrani, oly széles és hosszú.” “A tartalom a fontos és nem a stilus. Nem erre tanított a gazdám ?” “Igazad van és még sincs igazad. (Bezzeg az öreg Gyurkának mindig igaza volt.) Mert a stílus tönkreteszi a tartalmat, másrészt a legsekélyebb tartalmat is kívánatossá cifrázhatja. Lehet a legpuhábbra sült finom húst odadobni a meztelen asztalra és a kutya igen, de én nem fogom megkívánni. De ha csizmatalpat rózsás tányéron tálal fel a frakkos pincér, vagy ami még jobb, a kivágott mellű (mily buta szó) pincérnő és zene is szól hozzá, más szóval, ha stilus van jelen, bekapom azt a cipőtalpat beefsteak-nek és a zsinórokat spaghettinek. És még piros darált sajt is van a, “spaghettin”, bebeszélem magamnak, hogy izük”. Ebből is látszik, hogy ez a II. Ragyás Gyurka még nem olyan tökélete«, mint az elődje volt; azon nem lehetett volna ily könnyen kifogni. Az megkövetelte volna, hogy igenis ne kényesked- jek, kényelmetlenkedjek hanem, ha még oly hosz- szu is a mondat, ússzam át és a tartalomhoz szóljak. De van remény ehhez a Gyurkához is. Tisztelettel a Ragyás Gyurka iránt érdeklődőkhöz. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! I látom, hogy ebben a hónapban lejárt az elő- | fizetésem. Itt mellékelek $....................J... .-t l Ü I Név: ....................................................... Cim: .................................................................... I KÖZVETLENÜL... A BAER-ÜGY ÉS A “HOLTAK KÖNYVE”
