Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-23 / 8. szám
Stevenson és Lumumba Amikor az Egyesült Államok népe tavaly novemberben kormányt változtatott, akkor annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az ország bel- és külpolitikája változtatásra szorul. Ha a demokrata párt irányitói elfogadták volna Adlai Stevensont elnökjelöltnek, megválasztási esélyei valószínűleg a Kennedynél nagyobbak lettek volna, te- kintetbevéve akkori népszerűségét, amit liberális, újszerű és bátor politikai kijelentései alapján élvezett. Kennedy elnök úgyszólván közkívánatra nevezte ki Stevensont, mégpedik olyan fontos állásba, amelyben teljes befolyását használhatja a kormány külpolitikájának kialakításában. Azonban Stevensonnak az Egyesült Nemzetekben elmondott első — a kongói események tragikus fordulataival foglalkozó — beszéde visszatükrözte az eddigi imperialista, hidegháborús, szovjetellenes, gyarmatosító külpolitikát. Amikor az egész világ felháborodással és fájdalommal tiltakozik Kongó törvényes miniszterelnöke, Patrice Lumumba és két minisztere, Mpolo és Okitó gálád meggyilkolása ellen, akkor az Egyesült Államok megbízottja legfontosabb feladatának vélte, hogy Hammarskjöld főtitkár védelmére keljen, aki visszaélve az ENSz-től kapott megbízatásával, elősegítette a belga Imperialistákat és csatlósaikat abban, hogy a gyilkosságokat elkövessék. Az Egyesült Államok leromlott külföldi presztízsét egy cseppet sem fogja emelni, hogy nyilvános fórumokon fari- zeus szemforgatással hipokrata jelszavakat hangoztatunk a demokráciáról, a népek függetlenségéről és kis országok védelméről, amikor cselekedeteink mindezt megcáfolják. Az ENSz Biztonsági Tanácsának ülésén amerikai néger polgárok kirobbanó haraggal forrasztották Stevenson torkára azokat a szavakat, amiket a Kongó felszabadítására vonatkozóan mondott, de amelyeknek itteni megvalósításáért ők maguk már 100 év óta keservesen harcolnak. James Reston, a N. Y. Times feb. 17-iki rovatában azt mondja: “Fekete Afrika ébredése megragadta (az amerikai néger) figyelmét... Az Afrikában folyó szabadságharcokban felismerte — jobban, mint azt általánosan vélik — saját küzdelmét az egyenlőségért az Egyesült Államokban.” Az imperialista zsarnokság és kizsákmányolás alól felszabadulni törekvő népek azt sem fogják az amerikai külpolitika előnyére Írni, hogy Stevenson védte a belga imperialistákat, akiknek fegyveres megbízottai még mindig ott vannak Kongó egyes tartományaiban, holott az ENSz-erők egyik feladata a külső behatolók eltávolítása volt. Hammarskjöld másik megbízatását Kongó kormányának megvédése képezte és az azzal való együttműködés a volt gyarmat függetlenségének megerősítésére. Eredetileg Lumumba miniszterelnök kérésére szervezték meg az ENSz különítményt, amelv Hammarskjoíd irányítása alatt az ENSz megbízatás végrehajtására ment a Kongóba. De már kezdettől íogva az imperializmus érdekében működött. A kormánycsapatokat leszerelték, de a belgák által felfegyverzett szakadár Csombe-t nem bántották. Lumumbát megakadályozták, hogy a kormány rádióállomásáról beszéljen a néphez. Megengedték Mobutu-nak, hogy hadsereget szervezzen. Tudósítók jelentései szerint Mobutu az amerikai követség mindennapos látogatója volt, mielőtt erőszakkal “feloszlatta” az alkotmányos parlamentet. Lumumba letartóztatása következett. Az alkotmányos miniszterelnök sorozatos bántalmakat, testi kínzást szenvedett üldözői kezében, az ENSz erők szemeláttára, melyek kisujjukat sem mozdították meg védelmére. Egyszer az a hir is elterjedt, hogy megvakitották. Az ENSz-ben afrikai, ázsiai és szocialista államok delegátusai számtalanszor felszólították Hammarsk- poldot, hogy intézkedjen Lumumba életének biztosítására, de eredménytelenül. Most már hajlandónak mutatkozik kivizsgálni a gyilkosságok körülményeit. De Lumumba és társai meggyilkolásának idejét és sírjának hollétét még ma is titok fedi, holttestét özvegyének sem akarják kiadni. Csőmbe “külügyminisztere” cinikusan bejelentette, hogy a gyilkosok megkapják a' Lumiimba fejére kitűzött “jutalmat”. Hammarskjöld, aki tűrte és hozzájárulásával elősegítette, hogy az “ENSz kék lobogója alatt” menjen mindez végbe, nem élvezheti többé a világ népeinek bizalmát. Távoznia kell az Egyesült Nemzetek éléről. Az amerikai .imperializmus nem mentesíthető a bünrészes- ségtől. Sokmillió amerikai dollár van befektetve Kongó gazdag bányáiba, Lunjumba az ország nyersanyag készletét a nép birtokába akarta juttatni, ő az imperialistáknak ezért nem felelt meg. Kasavubu, Mobutu, Csőmbe és társai hajlandók a kizsákmányolok jogait tovább is elismerni. Ezért áll ki értük Stevenson az Egyesült Államok nevében. De éppen ezzel veszélyezteti Kongó függetlenségét és szabadságát. Tehát képmutatásnak tekinthetők ezen eszményekről tett kijelentései. Az idegen intervenció megakadályozásáról beszélt, de egy szóval sem követelte, hogy az ottlévő belga katonai egységeket, katonai vezetőket, a belgák által szervezett idegen légiót azonnal eltávolítsák. Képmutatás volt Stevenson részéről az amerikai (angol gyarmati sorból való) szabadságharcra hivatkozni és azt állítani, hogy az Egyesült Államok sohasem gyakorolt gyarmati elnyomást, és hogy Amerika szabadította fel a Fülöp- szigeteket és KUBÁT a gyarmati sorból. Stevenson ennél jobban ismeri a való tényállást! Antoine Gizenga, a Lumumba-kormány alelnöke, törvényesen vette át a kormány vezetését, amelynek székhelye jelenleg Stanleyville. “Kongó a kongói népé”, jelentette ki. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N Y Vol. X. No. 8. Thursday, February 23, 1961 NEW YORK. N. Y A Biztonsági Taná határozott (%i^Kongókérdésében Felhasználják az ENSz-csapatokat a polgárháború megakadályozására. Újabb politikai gyilkosságok Dél-Kasaiban Ezen a héten is Kongó állt a világ érdeklődésének a középpontjában. A Biztonsági Tanács elé három javaslatot terjesztettek be a különböze államok a válság megoldására. A Szovjetunió az ENSz tevékenységének a beszünteté- [sét javasolta a Kongóban, jmert ennek leple alatt csempészték vissza a hatalomba a gyarmatosítók bábjait. Követelte továbbá Dag Ham-1 1 marskjold, ENSz-főtitkár le- ! váltását és egy háromtagú | titkárság létesítését a szocialista, a semleges és a tőkés országok megbizottaiból. Az Egyesült Arab Köztársaság, Ceylon és Libéria hatásosabb ENSz felügyeletet követelt a Kongóban. Ghana javaslata, amelyet I Nkrumah elnök terjesztett | elő, egy teljesen afrikai ENSz parancsnokság felállítását javasolta. Ugyanakkor követelte az összes külföldi diplomáciai küldöttség eltávolítását a I Kongóból, hogy ez az uj állam maga oldhassa meg prob- j lémáit. A Biztonsági Tanács leszavazta a szovjet ajánlatot és a három állam javaslatát fo- j gadta el. Ezt 9 szavazattal j vitték keresztül, ellenszavazat nem volt, a Szovjetunió és j Franciaország tartózkodott a I szavazástól. A Szovjetunió, i bár nem fogadták el a javas- ! latát, nem szavazott a semleges államok ajánlata ellen. A Tanács ülése előtt adtak | hirt az újságok arról, hogy [ az Egyesült Államok 5 csata- j hajója tartózkodik a Guineai- | öbölben és ott hadmozdulato- I kát végeznek. Ezek a hadihajók — a N. Y. Times szerint — azzal a lehetséges céllal tartózkodnak azon a vidéken, hogy “szükség esetén” felhasználhassák őket a Kongóban. Nyilvánvalóan a Stanley- villeben székelő, Lumumba híveiből alakult törvényes kongói kormány befolyásának megakadályozása és Kasavubu és Mobutu helyzetének megszilárdítása volt a hadgyakorlat valódi célja. A Biztonsági Tanácsban Ham marskjold főtitkár bejelentette, hogy újabb politikai gyilkosságokat követtek el a Kongóban. Dag Hammarskjöld főtitkár kongói különmegbizottja Rajeshwar Dayal jelentést szerint újabb 7 politikai fog lyot végeztek ki a volt béig: gyarmaton, ezúttal kasai tartomány déli részén. Korábban már jelentették, hogy Katanga tartományban meggyilkolták Patrice Lumumba volt miniszterelnököt és két társát Maurice Mpolot és Josep Oki- tot. így tehát 10-re emelkedett az utóbbi időben megölt vezető kongói politikusok száma. Az újabban meggyilkolt személyek még meg nem erősi tett jelentések szerint a következők: Jacques Lumbala Lumumba központi kormányé nak külügyminisztere, Jean Pierre Finant, a Keleti tartó mány elnöke, Fataki őrnagy, a Stanleyville-i csendőrség I parancsnoka, Gregoice Ka- i manga, a Lumumba-kormány j egészségügyi minisztere, Nzu- zi, a Kongói Nemzeti Ifjúsági ’Szövetség elnöke és még két I ember, Elengesa és Yangara | akiknek csak a nevét adták meg, de nem közölték milyen uiiKCioiuk volt Kongó politikai életében. Dayal jelentésében “különösen zavarónak” találta., hogy a Kasavubu elnöksége alatt álló központi kormánv tartóztatta le a kivégzett államférfiakat Leopoldvilleber és utána Dél-Kasai tartomány ba szállíttatta őket, egy olyan tartományba, amely nem is ismeri el a Leopoldville-i hatóságok uralmát saját területe felett. Köztudomású volt, hogy Kasai és Katanga Tartományban — teszi még hozzá Dayal jelentése — a politikai ellentéteken kívül, a régi törzsi ellenségeskedés mesterséges felszitása folytán, a foglyok “különleges veszélynek” lesznek kitéve. Dayal rámutatott jelentésében még arra is, hogy a foglyokat Gregoice Kamanga kivételével, február 9-én szállították át Bakwanga-ba, Dél Kasai fővárosába. A repülőn Kazadi kisérte őket, aki ak“Kongó bánya-kincse, amit a belga gyarmatosítók és imperialisták birtokolni akarnak, a nép tulajdona. És nem tekinthető semmiféle pénzügyi csoporthoz tartozónak, bármilyen hatalommal is rendelkezik.” Gizenga érvénytelennek nyilvánít minden pénzügyi vagy másféle szerződést, amit külföldi egyénekkel vagy kormányokkal errevonatkozóan kötöttek. Ha polgárháború törne ki Kongóban, akkor azt az imperialista erők fogják megindítani azok ellen, akik Kongó népének érdekeit védik. Az amerikai nép érdekeivel párhuzamos minden elnyomott nép felszabadulása és függetlensége. Kormányunk ennek figyelembevételével kell, hogy a kongói kérdésben állást foglaljon. kor a Nemzeti Védelem megbízottja volt és Kalonjinak, Dél Kasai vezetőjének a bizalmasa. Ez kétségtelenül arra mutat, hogy a Kasavubu dnöksége alatt működő központi kormány és a Dél-Kasai “szakadárok” között megegye zés jött létre a foglyok jövőjét és sorsát illetően. A diákok éhségsztrákja Georgia állam székhelyén 8 pap, köztük egy fehér, az At- lantábah bebörtönzött 87 néger diák támogatására szimpátia ülősztrájkot rendezett egy vendéglőben, mire vala- menyit letartóztatták. Az “Emberi Jogokért Folyamodó Bizottság” nyilatkozatot bocsátott ki a nevükben, amely szerint “a világ tudomására akartuk hozni, hogy az erkölcsi igazság a diákok oldalán van és a végén győzni fognak. Azt reméljük, hogy jogos felháborodást keltünk mindazok szivében és tudatában, ak’ik ellenségei a megkülönböztetés nek és az elkülönítésnek”. Atlantában szeptemberben esedékes az iskolai közös tanítás bevezetése. A város gyö- nösfejü fajvédői, a Ku Klux Klan és más négerellenes és antiszemita vezetők irányításával uszító mozgalmat kezdtek az integráció ellen. Az üzleti forgalom a néger lakosság bojkottja következtében legalább 12 százalékkal csökkent a városban. A legtöbb üzletben szivesen bevezetnék a négerek kiszolgálását az étkező asztaloknál, de a vezető áruház még nem fogadta el ezt az álláspontot és ezzel gátolja a többiek jobb belátását. A néger lakosság, miután eltiltották attól, hogy a börtön közelében gyülekezzen, a templomokban tüntetett az elzárt 87 diák érdekében. Magánzárkában a néger diákok Rock Hill, S. C.-ban, a börtöntáborban levő 11 diák közül 8-at magánzárkába csuktak, “amig bebizonyítják, hogy készek betartani a rendeleteket és dolgozni fognak”, mondotta a tábor felügyelője. Az NAACP elnöke azonban nyilvánosságra hozta, hogy a diákok éhségsztrájkot kezdtek azért, mert egyik tár sukat a táborból a börtönbe vitték és azért mert jobban dolgoztatták őket, mint a tábor többi foglyait. Ezért kerültek magánzárkába. A diákokat ülőtüntetésen tartóztatták le és a bíróság pénzbüntetést szabott ki rájuk. A diákok nem akartak fizetni, azért tartják fogva őket.
