Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-16 / 7. szám
Thursday, February 16, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 11 Ahogyan én látom... írja: EHN Spanyolul tanulunk " Múlt heti cikkemet a “nemzetközi nyelvről” azzal végeztem, hogy spanyolul tanulunk, miközben érdekés és meglepő dolgokat fedeztünk fel. Ezek a meglepő dolgok bennünket, magyarokat, közelről érdekelnek. Utazás közben gyorsan rájöttünk annak a régi mondásnak az igazságára, hogy mindenki annyi embernek számit, ahány nyelvet beszél. Spanyol- országban egy fél embernek sem számítottunk, de napokon belül megtettük a lépéseket ennek a helyrehozására. Amit a nyelv tanulmányozása és tanulása közben gyorsan észrevettünk, nem volt meglepő. És pedig az, hogy a spanyol szótár hemzseg a görög és latin eredetű szavak tömegétől. Ez nem volt meglepő, mert ugyanez a francia és olasz nyelvnek és bizonyos mértékig az angolnak, németnek, skandinávnak is sajátossága. Szemléltető példa erre az “ingyen” szó francia-olasz-spanyol fordítása: gratuit-gratuito-gratuitomente. Ugyan ezen a három nyelven a “fehér” szó: blanc-bianso- blanco. Vagy a perc szó: minute-minuto-minuto (angolul: minute). Ezeket a latin és görög eredetű szavakat egész bátran “nemzetközi” szavaknak is nevezhetjük, mert ezek ezrével találhatók nemcsak a francia, olasz és spanyol nyelvekben, hanem az angol, német, skandináv és szláv nyelvekben is. A példa kedvéért felsorolok néhány ilyen “spanyol-nemzetközi” szót, amelyeknek fordítása felesleges, mert azokat úgyszólván mindenki megérti: tacti- ca, drama, lista, gondola, cantor, diploma, verbena, torpedo, kilo, tenor, tractor, tragédia, hangar — és még sok, sok ilyen szó. Ismétlem: ez nem volt meglepő, ezt minden további nélkül tudomásul vettük, mert természetesnek találtuk. Ami először meglepett, az oly “magyar” szavakkal való találkozásunk volt, amelyeknek a spanyol nyelvben a miénktől eltérő jelentőségük van. Ilyenek: pava (pulyka); baba (nyál- ka) ; ház (arc) ; arpa (hárfa) ; alma (lélek) ; gúla •W'V T T T T T ▼ ▼ T ▼ ▼ T T'T T T KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA Tizenhatban kaptam Sós Imrét a svarmomba. Olyan volt, mint a többi beijedt mókus, akit hathetes úgynevezett katonai kiképzés után már a frontra küldtek. Akkoriban neveztek ki káplárnak és mint olyan, ha jogom nem is, de okom volt, pucért tartani. Magamhoz vettem Imre drusszámat. Az volt a hivatala, hogy ha nem voltam hajlamos a sárpacsatos front, vagy a még loccsossabb *futóárokban tucsakolni csak azért, hogy a kapitány ur felolvassa az irodalmi remekművét, a napi parancsát, átküldtem a pucéromat avval, hogy a káplár ur a svarmléniában van elfoglalva . .,. valami oknál fogva figyeli a muszkát. . . izenteti. .És nehéz'volt a drusszát leszok tatni arról, hogy ne tegye hozzá, hogy tisztelteti szépen a Kapitány Urat. Ha tényleg szolgálatban voltam, ő vette át a csajkámba a gulyást és egy hősi halott extra csajkájába kettőnk számára a kávét. És ha kukoricakenyér morzsázatot faszoltunk, az ő sapkájába mérte két nagykanállal kettőnk porcióját a Manipuláns őrmester, vagy a segédje, istenét a fehér-cipós jó dolguknak! Amikor pediglen láb- szártekerőt faszoltunk, kicseréltem vele az adományt és persze a kevésbé rongyosat vettem magaménak, ámbátor ebben több volt a tetütojás, remélvén, hogy a divízió mosodában azokat keményre főzték. Mint minden mókusnak, Imrének is kinőtt a csipája. Kezdte a kávéval. Amikor én ittam egy kortyot a közös csajkából, ő is ivott és hosszkorcs Versenyre keltünk, bár sokszor leforrázta nyelvünket a löccs. Egyszer meg uj sapkát faszolt és bár egyforma volt a fejünk szabása, nem volt szives kicserélni azt az én öreg sapkámmal. De a legtiszteletlenebb művelete az volt, amikor drusszámnak tiszteletlenkedett, mondván, hogyha én a káplár urnák drusszája* vagyok, akkor legyünk drusszák és nem urak. (falánkság); pasa (mazsola); draga (kotró); duda (kétség); tarca (állás). Ennél sokkal érdekesebbnek és nagyon meglepőnek találtuk azt, hogy a nyelv tanulása közben a spanyol szótárban olyan “magyar” szavakkal találkozunk, melyek jelentősége ugyanaz mind a két nyelvben. Ilyen néhány példa, amelyet fordítás nélkül sorolok fel, mert hiszen “magyar” szavakra fog ismerni az olvasó: tinta, cédula, tulipán, pata, pipa, tábla, pompa, forma, banda, lárva, torta, horda, bomba, história, (h)óra, regia (regula). A “szombat” spanyol nyelven “sabado”, ami megfelel a szláv “subota” és a héber “sabbath” szónak. Hosszú időt, alapos tanulmányozást és az enyémnél több szakismeretet venne igénybe annak a megállapítása, hogy ezek a magyar hangzású és gyakran magyarral azonos értelmű szavak honnan és hogyan kerültek a spanyol nyelvbe, vagy megfordítva: ezek a spanyol szavak mikor és milyen uton-módon kerültek a mi anyanyelvűnkbe. Többnek persze megvan a görög-latin eredete, de azt is tudjuk, hogy úgy Spanyol-, mint Magyarország évszázadokon át török uralom alatt állott és lehetséges, hogy ezek a szavak, vagy azok egy része török (mohamedán) eredetű. Ezt annál is inkább feltételezhetjük, mert a magyar nyelvben nagyon sok a török eredetű és a török nyelvvel azonos szó. Sajnálatos, ~hogy a régi rendszer iskoláiban a török-magyar és a szláv-magyar nyelvi hasonlatosságokat, rokonságot és annak okát nem tanították. A történelem-kutatók szerint az ősi magyar törzsek először akkor kerültek érintkezésbe török törzsekkel, amikor az ázsiai őshazát otthagyva a kazárok szomszédságába kerültek. A kazárok “kabarok” nevű törzse, amely török eredetű volt, beolvadt a magyarságba és sok török szóval gazdagította a magyar nyelvet. Sok honfitársam nem gondol arra, hogy amikor magyarul beszél, naponta tucatjával használ török származású szavakat. Hogy ebből is említsek példát: árpa, búza, dara, seprű, bika, borjú, kecske, csibe, kapu, karó, korsó, findzsa, kancsó, tükör, tenger, szakái, bajusz, stb., stb. Nincs hát kizárva, hogy sok más, átvett szavunk mellett, a törököknek köszönhetjük azokat a szavakat, amelyeket a spanyol nyelvben is használnak. Arra a pontra jutottam vele, hogy elhatároztam, hogyha legközelebb kapok uj embert a svarmomba, egy még csipás mókussal ki fogom a drusszát cserélni, beállítom közönséges infante- risztának a svarmba, hadd tudja meg az elké- nyesztetett fráter, hogy mi a háború. De erre nem került sor. Egy nap éppen Nagy Feri, a főszakács, aki egyúttal a tisztiszakács is volt, maga mérte a kotlik- ból a gulyást és a drusszám is ott állott a svarm élén a két csajkával, mig én oldalról figyeltem kötelességből az osztást, mert századügyeletes voltam. Azt mondta a Feri, telelöccsentve a csajkát: “Ez a káplárodé.” Azután csak úgy találomra löccsentett egy visszatartódat a mérőkanállal a másik csajkába és azt mondta: “Ez meg a tiéd”. Bizsergett a nyálam a telecsajkám láttára és magamban áldottam a szakács belátását. De Imre drusszám csak nem mozdult. Kitartotta a balkezét az ő csajkájával és csak azt a kurtát mondta: “Még!” “Eriggy a fenébe!” így a Nagy Feri. “Én a fenébe? Az anyád... Te eriggy az anyád ... te koszos!’” És a drussza úgy az árok tetejének csapta a csajkáját, hogy a krumplik két métert ugrottak, az egy szál hús pedig még többet túl a földhányáson, a muszkák felé. Sajnos, az én csajkámból is a drussza erélyes mozdulata miatt kicsöppent vajmi kevés. Ámbátor, ami elvész a gulyásból, az mindig sok, de nem sajnáltam, merthogy olyan jól elmondta a dolgot a drussza. A dekkungban megkínáltam az ipsét az én gulyásomból, aztán, hogy nem akart enni, csak magát ette mérgében, ott ülve a földből kiásott priccsen, mondtam: “Elfelezzük, drussza. Nem, mert sajnállak, hanem, mert azt mondtad a szakácsnak, hogy koszos”. Nem fogadta el a kínálatot és láttam, hogyha kávét akarok, akkor magam kell, hogy elmenjek érte ez egyszer. Meghagytam neki a kávé felét, amit jóval később csak a nógatásomra szörcsentett magába. Volt egy önkéntes gefrájterem, aki a tiszturakkal komázott és az még az-délután bereferálta az esetet a hadnagy urnák. Hogyisne!.. . A szakácsnak, akinek még a kapitány ur is udvarol, mert ő szedi le, vagy nem Annak ellenére, hogy a nyelv tanulása közben néhány magyarral azonos és nagyon sok angolfranciával azonos szót találtunkba spanyol nyelv nem könnyű. A mondatok összeállítása, a jelzők használata, a névelők alkalmazása, az igék ragozása, a rendhagyó igék elsajátítása időt és türelmet vesz igénybe. Nagyon valószínű, hogy az itt eltöltött idő nem lesz elég ahhoz, hogy a spanyol nyelvet jól elsajátítsuk, de elégtételül szolgál, hogy két hónapi tanulmányozás után gyakran már mi vagyunk a “tolmácsok”, amikor angol turisták valami felvilágosítást kérnek a bennszülöttektől. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy “tolmácsok” nem azért vagyunk, mert spanyolul sokat tudunk, hanem azért, mert angol ismerőseink még annyit sem tudnak. Malagarban, a közeli, tengerparti Torremoli- nos-ban és a környéken kb. háromezer angol és amerikai él, akik közül csak egy maroknyi tanul meg spanyolul. Ezeknek a külföldieknek jelenléte nagyon fontos Spanyolország szempontjából, mert ámbár legnagyobb részük kispénzű ember, akik főként takarékosságból tartózkodnak itt, az általuk elköltött dollárokra és fontokra a szegény spanyol gazdaságnak nagy szüksége van. Ezért a bankokban, a szállodákban, a penziókban, éttermekben, kávéházakban és bizonyos üzletekben többnyire akad egy-egy tisztviselő, pincér, vagy kiszolgáló, aki beszél angolul. A főposta épületében is van egyetlen nő, akinek angol tudását igénybe veszik, amikor egy angol, vagy amerikai a spanyol nyelv tudása híján nem tud zöld ágra vergődni. Ami meglepő, de nagyon hasznos: időnkint előfordul, hogy a sarki rendőrök egvikét-másikát spanyolul megszólítjuk és felvilágosítást kérünk, amire türelmesen meghallgat, udvariasan szalutál és — angol nyelven adja meg a választ. Mint Európa más országaiban, úgy Spanyol- országban is el lehet vergődni az angol nyelvvel, de mi folytatjuk a spanyol nyelv tanulását, mert — állítólag — annak tudása használni fog Olaszországban is, ahová utunk innen vezetni fog. Állítólag használni fog Tanger-ben és Morocco-ban (Észak-Afrika) is, ahová látogatást tervezünk, mielőtt északnak fordulunk. Közben gyűjtjük tovább a szavakat, amelyekben “magyarra” ismerünk és talán egy napon rájövünk arra, hogy ki, mikor és honnan, kitől örökölte ezeket az azonos értelmű szavakat. szeleteli le a felsárt a marháról a tisztikonyha számára, aki a csuesoktól csirkét szerez, vagy nem szerez a tiszti konyhának, aki a legénységnek faszolt kevés lekvárból derelvét csinál, vagy nem csinál a tiszt uraknak... és ezt lekoszosozza egy rongyos baka? Az őrnagy ur nem tudott magyarul és úgy kellett neki lefordítani az esetet és azt mondta: “Unerhört, le kell fokozni a gazembert!” Mivel egy infanteristát már nem lehet lejjebb fokozni, a kapitány urunk, jó magyar ember volt, amíg volt, sajna, két hónapon belül elesett, megtette az Imrét gef raj térnék és úgy fordította ki a dolgot az őrnagy urnák, hogy most már majd le lehet fokozni a drusszát, ha legközelebb csinál valami hasonlót. Lefokozni? A drusszából előbb lett őrmester, mint belőlem. A TIBETI PÁSZTOROK és parasztok egyre gyakrabban találkoznak a filmmel: hetven vándormozi járja állandóan a hatalmas fennsik fal- vait és településeit. THOMAS MANN müveinek szövegkritikai kiadását készíti elő a Berlini Német Tudományos Akadémia. • AZ EMBER TRAGÉDIÁJA uj francia fordítása a kitűnő iró, Roger Richard munkája, a Corvina kiadásában a közelmúltban megjelent a francia könyvpiacon. A kritika most kezdi “felfedezni” Madáchot és a Tragédiát: a Monde után a Figaro hasábjain is terjedelmes, és az irodalom- kedvelők figyelmét felhívó ismertető jelent meg a műről és szerzőjéről. • A PRÁGAI LATERNA MAGICA, amely feb. 6-án kezdte meg londoni vendégszereplését, erre az évre 17 országból — a többi között Japánból és Ausztráliából — kapott meghívást. • HALASI CSIPKÉT rendelt az angol királynő, miután a világhírű csipkét a külföldön is igen keresett csipke-bélyegsorozaton meglátta.
