Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-08-11 / 32. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 11, 1960 Társadalmunk arcképe Jellegzetes arcképet festett korunk amei'ikai társadalmáról Frank Gibney ujságiró az “Operators” című nemrég megjelent könyvében. Mint oly sok szónak az angol nyelvben, az “operator”-nak is több jelentése van és e jelentések némelyike éppen ellentéte a másiknak. Egy gyárimunkás, aki valamely gépen dolgozik, az “operator”. Egy orvos, aki műtétet „hajt végre, az is “operator”. És végül a nagystílű tőzsde spekuláns, az is “operator“. Az iró ez utóbbi értekemben használja a szót, amely azonban az ő alkalmazásában inkább “svindlert” jelent. Mr. Gibney abból a megállapításból indul ki — és könyve végén arra a végkövetkeztetésre jut —, hogy az amerikai társadalom (tisztelet a kivételnek — Szedő) kétféle emberből áll. A svindlerekből, vagy mondjuk tágabb értelemben a meg vesztegetőkből és — a megvesztegethetőkből. Mr. Gibney súlyos végkövetkeztetése ugyanis az, hogy társadalmunkban nem maradt többé olyan réteg, amelyet nem lehet megvesztegetni, amelyet nem lehet megvásárolni. “Munkámnak az a vezérfonala — Írja bevezetésében Mr. Gibney —, hogy nemzetünk jövőjét erőteljesebben, mint azt legtöbben elképzeljük, eltorzítja az oktalan, a gyorsan meggazdagodni óhajtó részvényspekuláns, a jachtját ‘üzleti kiadásnak’ feltüntető üzletember és a Washington- tan székelő hivatásos megvesztegető ‘lobbyists’. Vádiratát megsemmisítő adathalmazzal támasztja alá Mr. Gibney. A csalások, “törvényes” lopások, közpénzek elrablásának egész katalógusát sorolja fel könyvében. Az egészséggel kapcsolatos svindlikkel kapcsolatban például az iró rámutat arra a tényre, hogy az úgynevezett egészségi és táplálkozási “szakértők” évente 500 millió dollárt csalnak ki a közönségből. Ez persze csak a készpénz költség. Hogy hány száz vagy ezer embert ölnek meg vagy ítélnek kínos és hosszas betegeskedésre hamisítványaikkal, azt természetesen nem lehet felmérni, mert nincs nyilvántartva. Egy másik fejezetben a részvénycsalásokat elemzi, amelyekkel szintén százmilliókat csalnak ki a gyors meggazdagodás vágyától megszállt s gyakran kétkeze munkájából élő emberek ezreiből. A részvénycsalások után az egyéni csalások, sikkasztások fejezete következik. Itt is elképesztő adatokat gyűjtött össze az iró. Ugyan hányán tudtuk például azt, hogy minden harmadik bankban fordultak elő sikkasztások az elmúlt három év folyamán? Vagy azt, hogy egyedül a department store-okban az évi aprósikkasztások összege meghaladja a 200 millió dollárt, az üzletek tiszta hasznának felét. És itt már láthatjuk a rothadás bizonyítékát, mert az ilyen sikkasztások nagyrészét nem a tőkések és hivatásos svindlerek végzik, hanem dolgozók, határtalanul kizsákmányolt kereskedelmi' alkalmazottak. Az iró ezekután a “költségszámla arisztokráciára” tér át. (“Expense account aristocracy”). Ezt a kifejezést valójában csak azok értik, akiknek van fogalmuk a könyvelésről, a jelenlegi jövedelmi adótörvényről vagy akinek saját üzlete volt vagy van. Az amerikai adótörvényt, meg keik adni, jól megszerkesztették az amerikai nagytőke adó- és jogi szakértői. A munkásember például nem vonhatja le kiadásként a napi munkába járás közlekedési költségét. De az üzletember “üzleti költségként” vonhatja le 50,000 dolláros luxusjacht- jának fenntartását. Ez persze csak elenyészően csekély hányada az adótörvény miriád méltánytalanságának. Mr. Gibney rámutat arra, hogy ha “mindenki becsületesen fizetné a jövedelmi adót, akkor azt azonnal le lehetne szállítani 40 százalékkal.” N Hátha még átírnák a törvény igazságtalan és embertelen rendelkezéseit! Hátha még véget- vetnének az esztelen hidegháborúnak! Az utolsóelőtti fejezetben a legmagasabb kormánykörökben uralkodó megvesztegetésekkel foglalkozik Gibney. Lapunk olvasói még jól emlékeznek a Truman-rezsim idején történt megvesztegetési botrányokra, amikor többek Főzött még a kongresszus hadügyi bizottságának elnökét, May képviselőt is dutyiba kellett zárni. Még jobban emlékszünk Eisenhower jobbkezének, Sherman Adamsnak vikuna kabátjára és perzsaszőnyegeire. Mindezek a kis megvesztegetések csupán felszíni jelek, szimptomák. Hogy mik mennek végbe a felszín alatt, azt még Mr. Gibney is csupán sejfctetni képes. Hát amit még csak nem is sejttet! A hidegháború magában véve kolosszális svindli az amerikai nép összességével és az egész emberiséggel szemben, amely mérhetetlen profitot A Wall Street Journal egy szókimondó olvasója levelet intézett a lap szerkesztőségéhez, az ifjúság problémájával kapcsolatban. A lap julius 8-iki számában “Az ifjúság bajainak a megoldása” címen szerkesztői cikk jelent meg. Ezzel kapcsolatban a levélíró arról panaszkodik, hogy nem akarják meglátni az igazi problémáját az ifjúságnak,. és a közmondásbeli strucchoz hasonlóan viselkednek. “Amiről a sajtó ‘lelkiismeretesen’ hallgat, de ami az ifjúsági bűnözés fő oka lehet, az a kétség- beesés érzése a jövőjük miatt. Ez kergeti őket elkeseredett tettekre. Ezt a szánalomra méltó magatartást pedig a háború szüntelen fenyegetése plántálta el a gondolkozásukban. “A civilizáció kezdete óta mindig a reményekkel az élet elé néző fiatalokat használták ágyú- tölteléknek, ha az öregek amúgy sem valami nagy képessége sikertelen maradt, hogy józan ésszel oldják meg a világ problémáit. “A mi szeretett fiaink és jövendőbeli élettársaik a katonai sorozás állandó fenyegetése alatt élnek, és az ő természetes reményük a boldogságra, figyelmeztetés nélkül minden pillanatban ösz- szezuzódhat. Ez elegendő ok arra, hogy még a Bibliából ismert Job sziklaszilárd hitét és erköl- ■ csét is megzavarja” — fejezi be cikket a Wall Street Journal Schultz nevű olvasója. Alcmerő a fényűzés szolgálatában WASHINGTON. — Angliából jövő hirek szerint az ottani atomtudósok egyike, Ronald Arthur Dugdale, rájött, hogy az olcsó színtelen gyémánt, ha bizonyos módon atomsugárzás alá fogják, kék, vagy zöldes-kék szint vesz fel. Dugdale már patentot is vett ki éljáldásának értékesítésére és ennek a patentnek a leírása jutott el az amerikai Atom Energia Bizottság irodájához, majd a nyilvánossághoz is. A patent adatai szerint a színtelen gyémántot kb. egy órán át kell “elektronikus sugárzásnak” kitenni, hogy a kívánt szint és csillogást megkapja, miáltal az értéke megsokszorozódik. Tisztelt Szerkesztőség! Küldöm előfizetésemet, de nyugtát nem akarok, mert elég, ha a címkét kijavítják. A lapot nagyon szeretem, de még jobban szeretném, ha egy kicsit nagyobb betűvel lenne nyomtatva. Öreg szemmel nem tudom az apró betűket elolvasni. Sajnos az öregeknek már megfelelő szemüveget sem tudnak adni. Kérem küldjenek mutatványszámot egy ismerősömnek. Mrs. Ladányi Trenton munkásságának vesztesége Tisztelt Szerkesztőség! Louis Josephson, a trentoni munkásság ügyvédje 67 éves korában julius 29-én hirtelen elhunyt. Sok munkásnak adott díjtalanul tanácsot; én is sok munkást elvittem hozzá, akiket ellátott jó tanáccsal. Amikor megkérdeztük, mivel tartozunk, válasza ez volt: semmivel! Voltam egyszer nála egy barátommal, akinek családi bajai voltak. Mondtam Josephsonnak, “biztosit” a wall-streeti oligarchia és az általuk megvesztegetettek számára, ugyanakkor kockára téve a félrevezetett, jobb sorsa érdemes amerikai nép és az egész emberiség életét. Az “operator”- ok itt már önmagukon tesznek túl. De erre már nem terjed ki Mr. Gibney müve. Eme “operation” megírása másra vár. Vajha idejében megírná valaki! A “skid row” elnevezés magyar jelentése: a lecsuszottak sora. Ilyen és ehhez hasonló utcasora a “szabad világ” minden városának van. New Yorkban “Bowery”-nek hívják egyebütt valami másnak. Lakói a kapitalista társadalom elzüllött szerencsétlenjei, akik műveltség, felkészültség hiányában nem tudnak megfelelő munkához jutni, legtöbbször sem családjuk, sem rokonságuk nincsen, vagy a civilizáció fejlettsége következtében váltak munkanélkülivé, esetleg munkaképtelenné. Emberek, akikről csak a “szabad világ” egyik fenntartó oszlopa, a jószivü Üdv Hadsereg (Salvation Army) gondoskodik egy tányér levessel, egy éjszakára szalmazsákról egy szent zsoltár eléneklése ellenében. Azok, akik hosszabb időre ki vannak téve ennek a kitaszítottságnak, már csak egy korty italban találnak egy kis vigasztalást szenvedésükre és az erre szükséges centeket a járókelőktől koldulják össze. A társadalmunk ezen kivetettjei között a chicagói “Síd Row”n él jelenleg 2,500 elöregedett nyugdíjas. A Salvation Army segítségére vannak szorulva, az utcasor lebujainak olcsó ágyra- járói ők, mert az öregségi nyugdíj, a társadalmi biztosítás, amit kapnak egész életük munkája után, nagyobb kényelmet nem biztosit számukra. Egy szakszervezeti lap, a “Labor”, munkatársának Frank Stillwell, a Salvation Army ottani tisztviselője mondotta: ‘Tizek az emberek egész életükön keresztül azt várták, hogy öreg korukban megélnek majd a nyugdíjból. Most, amikor ra vannak szorulva, csak erre telik belőle ebben az inflációs gazdaságban”. A nyugdíjasok közül senki sem alkoholista, állította a hivatalnok. “Egyetlen gyengeségük az öregkor. Problémájuk tisztára gazdasági és egyetlen büniik az, hogy élni akarnak”, tette még hozzá. A gazdag Amerika ennél többet nem hajlandó adni elöregedett munkásainak. DILLON, ameiikai külügyminiszterhelyettes elutazott Jugoszláviából. Dillon hivatalos vendégként három napot töltött Jugoszláviában, ahol megbeszéléseket folytatott a jugoszláv vezetőkkel. hogy elhoztam a barátomat egy becsületes ügyvédhez, mire reánk nevetett és ezt mondta: hát láttatok ti már becsületes ügyvédet? Majd óva intett, hogy hacsak lehet, kerüljük el az ügyvédeket. Elbúcsúzom tőle, mint régi, jó baráttól a magyar munkásság nevében. Bátran ráírhatjuk fejfájára, hogy itt nyugszik egy becsületes ügyvéd. Emlékét szivünkbe zártuk. Szabó János Gondoskodnak az árvákról Tisztelt Szerkesztőség! A lapot szeretem, gyönyörű dolgok vannak benne az óhazáról. Például a gyermekváros. Hogy azok a gyermekek már nincsenek az utcára dobva, mint én voltam. Ugylátszik, hogy a szocialista országokban tényleg gyakorolják a szocializmus tanait, ami nekem nagyon tetszik. Szóval a magyar árva gyermekeknek már nem kell azt a szomorú nótát dudorászni, hogy “megüzentem a teremtő istennek, több árvát ne teremtsen, mint engemet, mert az árva éjjel-nappal csak árva, még a nap sem úgy süt reá, mint másra.” J. Varga, Ohio Az ifjúság problémája A chicagói “Skid Row” lakói XtoMc a swdc&sxtöfiöx Alt V , .. . , ^WUUVHHVUHHHHHV/ Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink \ lek nem szük,ésszerűen azonosak j hozzászólnak a szerkesztoseg állásponténál : a közügyekhez \ Jobb szemüveg kellene
